Apja, Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc fejedelem diplomatája, a református egyház első egyetemes főgondnoka, a híres péceli Ráday-könyvtár alapítója volt. Ráday Gedeon Pozsonyban, majd Berlinben tanult teológiát, régiségtant, logikát, történelmet, stílus- és szónoklattant, filozófiát, 1732-től Odera-Frankfurtban pedig jogot. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait megszakítva hazatért, és bekapcsolódott a megyei politikai életbe. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, és még abban az évben Pest megye országgyűlési követe lett. 1774-től a dunántúli református egyházkerület főgondnoka volt, 1782-ben fia, ifjabb Ráday Gedeon révén bárói, 1790-ben grófi címet kapott.
Magas műveltsége, könyvgyűjtő szenvedélye apja könyvtárának bővítésére sarkallta. Megbízásából a külföldön tanuló és élő magyar diákok, tudósok valamennyi nagyobb európai városban szereztek be neki könyveket, kapcsolatban állt a könyvkereskedőkkel is. Ráday a régi anyag teljessé tételére törekedett, a klasszikusokat, a felvilágosodás irodalmát, kora tudományos munkáit is gyűjtötte. Péceli kastélyában könyvtártermet építtetett, halálakor 12 ezer kötete volt, emellett jelentős kézirat- és éremgyűjtemény is maradt utána.
Már diákévei alatt verselt, ő a rímes-időmértékes, nyugat-európainak is nevezett verselés magyarországi meghonosítója. E versforma – amelyet nálunk hosszú ideig Ráday-versnek neveztek – jelentős mértékben hatott a magyar költői kifejezésmód fejlődésére. Első ilyen költeménye a Tavaszi estve volt. Kísérleteit eleinte titokban tartotta, csak élete végén hozta verseit nyilvánosságra. Orczy Lőrinc „a magyar literatusok attyának” nevezte őt. Művei, főleg mesék és fordítások a Magyar Múzsában, az Orpheusban és a Magyar Museumban jelentek meg.