Best WordPress Hosting
 

Szigliget, ahol a múzsák zengenek

Örkény István, Pilinszky János, Szabó Magda, Németh László, Nemes Nagy Ágnes, Kassák Lajos, Fekete István, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Esterházy Péter, Szántó Piroska – csak néhány emblematikus alkotó azon művészek közül, akik rendszeres vendégei voltak a Szigligeti Alkotóháznak. A névsort hosszasan tudnánk még bővíteni, hiszen a szigligeti kastély már 1952 óta áll a művészetek szolgálatában.

2022-ben a Básti Lajos Közösségi Házban rendezték meg az Ahol a múzsák laknak – epizódok a Szigligeti Alkotóház történetéből című kiállítást, amely az idei jubileumi év felvezető eseménye volt. A tárlat egyes elemei a strandon és a település közterein is helyet kaptak, hogy minél közvetlenebb közösségi élmény valósulhasson meg a kastély gazdag történelme nyomán.

Az alkotóház története és az itt született műalkotások sora kimeríthetetlen ismeretanyagot foglal magába, hiszen Szigliget – és maga az alkotóház is – számos irodalmi, film-, fotó, valamint képzőművészeti alkotást inspirált. A kastély közvetlen környezete egy páratlan arborétum, amelyben Magyarország egyik legnagyobb fenyőgyűjteménye él szimbiózisban az árnyékliliomok, levendulák, lilaakácok és még sok száz faj populációjával.

„Szellemi központ vagyunk” – Fecske Csaba költő a Miskolc iránti hűségről

Kiűzetés című válogatott kötetét olvasva, egyetemes, metafizikus lírájával szembesülve egy ideig azt hittem, rossz ötlet lenne önt Miskolcról kérdezni, hiszen ez a költészet a világ bármely városában keletkezhetett volna. De aztán rátaláltam a Miskolcon járt az őszre, a Városom: Miskolcra, A Széchenyi utcai koldusra, A talpolcai tónálra, az „Írószobám”-ra, a Kora reggelre, a Burjánzik továbbra, és nagyon megörültem nekik, mert olyasféle városi „helyzetjelentésekként” tekintek rájuk, amelyek úgymond „leföldelik” ezt a lírát, azaz utalnak a talajra, amelyből sarjadt. Ön hogyan gondol Miskolcra mint a munkássága és az élete korábbi színterére? Mit gondol: vannak-e a költészetének olyan színei, árnyalatai, karakterjegyei, amelyek félreérthetetlenül Miskolchoz kötik?

Az ön által említett versek is jelzik, hogy vannak ilyenek. De én szögligeti születésű vagyok, 14 éves koromig ott nevelkedtem, és csak középiskolásként lettem miskolci – igaz, utána több mint ötven évig éltem a városban. Csak nemrég, a feleségem elvesztése után és az egészségi állapotom romlása miatt költöztem a lányomhoz a környékre, Arnótra.

Kisdiákként nehezen szerettem meg Miskolcot. Palóc tájszólásom volt ugyanis, és csúfoltak miatta. Szögligetiként vágytam a városba, és az volt az álmom, hogy híres költő leszek, de miután miskolci lettem, szinte azonnal visszavágytam a szülőfalumba. Ki-kijártam a Tiszai pályaudvarra, vágyakozva néztem a hazafelé induló vonatokat, és hazaüzentem az oda induló ismerősökkel. Ma is visszavágyom, de már nem tudnék ott élni. Valójában az álmaim, a gyermekkorom falujába vágyom vissza, amely már nem létezik, és a szereplői nagyrészt kiköltöztek a temetőbe. Talán valójában az óvodába vágyom vissza – pontosabban óvodáskoromba, mert óvodás nem voltam, Szögligeten akkor nem volt óvoda. (Szüleim, nagyszüleim idejében volt, és most is van.) A miskolci Vörösmarty (korábban Weöres Sándor) óvodában ezt egyszer elpanaszoltam, és ezért tiszteletbeli óvodásnak fogadtak, erről papírom is van. Weöres amúgy a szívem csücske, a legfontosabb mesteremnek tartom.

Bánki Éva portugáliai útinaplója 1. – Tengerre!

Porto felé utazva eltöprenghetünk, milyen a magyar tenger. Hiszen a mi tenger szavunk nem hasonlít a nyugati nyelvek tengerére. A tenger török eredetű jövevényszó, azt sugallja, hogy valami irdatlanul nagy, megszámolhatatlan. Magyarul nemcsak a tenger „tengernyi”, hanem a gond, a bánat, a tennivaló.

A portugál tenger, a mar is végtelen. De ebben a szóban ott villódzik a szerelem (amor) és a halál (morte) is. Hány és hány portugál költő játszott el ezekkel a hasonló alakú szavakkal! De ez a végtelenség egészen másféle, mint a Földközi-tenger, a mare nostrum langyosabb, barátságosan villódzó kékje. Az Atlanti-óceán hidegebb, ellenségesebb, veszedelmesebb – nem véletlen, hogy a portugál tenger (a francia és spanyol nyelvvel ellentétben) hímnemű szó. O mar. Rövid, szinte kattogós. Senkinek sem jutna eszébe ezt becézgetni.

Ennek ellenére a portugálok is vágyakozással fordulnak a tenger felé. A portugál költészetben is gyakori saudade jelzi azt a sóvárgó lelkiállapotot, amikor úgy érezzük, vonz a végtelen, szinte magával ragad a látóhatár. Amikor szinte beleszédülünk az óceán már-már túlvilági ragyogásába.

Pilinszky János: Harmadnapon

Pilinszky János Harmadnapon című verse 1958-ban íródott, a Harmadnapon című kötet címadó verse. A kötetet a háború utáni magyar líra egyik csúcsteljesítményének tartják. Pilinszky költészete ebben emelkedett a legmagasabbra – írja a blog.verselemzes.hu oldal.

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,

Időgép – Pilinszky-koncert a Magyar Zene Házában

Mitől él tovább egy költő a halála után? És mi okozza, hogy új meg új arcokat ölt? Feltehetőleg az, hogy a következő nemzedékek más- és másmilyennek látják, más-más vonásai ragadják meg őket. Hogy a költő az utókorának bizonyos értelemben ki van szolgáltatva, természetes. Ha valóban tovább él, ha tíz, húsz, negyven év múlva is sokakat megérint a mondanivalója, és ezért „divatban marad”, a saját korától való elszakadása és újraolvasása, -interpretálása szinte újra fogja szülni a verseit. Sci-fi-szerű a dolog, mivel ily módon átléphet a jövőbe, és olyasmikhez is hozzászólhat, amikhez annak idején nem volt köze. Ám ennek az átváltozási folyamatnak azért megvannak a korlátai, és nem kizárt, hogy az utóélete méltatlan lesz a költőhöz; ahhoz, aki valójában volt. Hogy az „eredeti kiadás” már senkit nem fog érdekelni, és elhal a rekonstruálására, az utólagos megértésére való törekvés.

Hogy az időgép meghibásodik, és a jövőbe teleportálás során maradandó károsodást szenved a költői profil.

Hogy címke, „matrica”, klisé, szlogen, közhely, szólam lesz belőle. Olyasféle jolly joker, mint Váci Mihálytól a „nem elég” vagy Petőfitől a „repült felém anyám”. És hogy alig marad belőle más, mint sokak számára mondjuk van Goghból a napraforgók.

Pilinszky fölhívta magához, és feltett neki egy lemezt

Hosszan tartó ismeretség, mikor elkezdi az ember Pilinszkyt igazán szeretni, érteni s használni

Az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetés sorozat legutóbbi rendezvényét a 2021-es Pilinszky Emlékév, s a magyar költészet napja alkalmából rendezte meg az Örökség Kultúrpolitikai Intézet. A 2022. április 11-i rendezvényen Bobory Zoltán költő, prózaíró, a Vörösmarty Társaság elnöke, Csender Levente József Attila-díjas író, pedagógus, Hafner Zoltán irodalomtörténész, valamint Hernádi Mária irodalomtörténész beszélgetett Szmeskó Gábor irodalomtörténész moderálása mellett. Az eseményre a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Irodalmi műhely a magyar költészet napján című egész napos rendezvényének keretein belül került sor a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban.

A kerekasztal-beszélgetés fókuszába a 2021-es évforduló kapcsán Pilinszkyt állították. Szmeskó Gábor a beszélgetésen elmondta, nagyon színes emlékév van mögöttünk, majd a résztvevők és a Pilinszky életmű személyes kötődésére tért ki.

A Pilinszky-emlékévhez kapcsolódott a költészet napján az Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetése

A 2022. április 11-i rendezvényen Bobory Zoltán költő, prózaíró, a Vörösmarty Társaság elnöke, Csender Levente József Attila-díjas író, pedagógus, Hafner Zoltán irodalomtörténész, valamint Hernádi Mária irodalomtörténész beszélgetett Szmeskó Gábor irodalomtörténész moderálása mellett. Az eseményre a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Irodalmi műhely a magyar költészet napján című egész napos rendezvényének keretein belül került sor a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban.

A kerekasztal-beszélgetés fókuszában a 2021-es évforduló kapcsán Pilinszky János volt.

Szmeskó Gábor a beszélgetésen elmondta, nagyon színes emlékév van mögöttünk, majd a résztvevők és a Pilinszky életmű személyes kötődésére tért ki.