Mindig jó volt olvasni rövid tárcáit, publicisztikáit, vagy csak odavetett jegyzeteit, mert remekül írt. Csak úgy mesélek, adta címéül egyik kötetének Kardos G. György, és valóban, mintha csak úgy jöttében-mentében vetette volna oda rövid, de tartalmas, humorral átszőtt, szellemes és bölcs mondatait.
Kalandos élete volt, mert kalandra késztette a kalandos kor.
A század első évtizedeiben kellett volna élnie, ott érezte volna jól magát a kávéházak, redakciók, éjszakai bárok Budapestjén, de 1925-ben született, s mire fiatalember lett, reá csapott a kor gyilkos szelleme. Munkatáborba vitték, Borban volt, mint Radnóti Miklós, de szerencsésebb, mert a partizánok kiszabadították a halál markából. Ott élt velük egy darabig a hegyekben, tamo doleko – ahogy emlegették neki Szerbiában, amikor íróként járt ott évek múltán, egy regénytémához kutatva. Tamo doleko – veregették meg a vállát, és hozzátették, hogy puff-puff.