Az idén tizedik évfordulóját ünneplő Friss Hús Budapest
Nemzetközi Rövidfilmfesztivál az évek során a magyar filmes élet
megkerülhetetlen eseményévé vált. A legjobb hazai és nemzetközi rövidfilmeket
Kategória archívum : Kultúra hu
Együtt címmel kisfilm készült az ukrajnai rászorulókért
A civil kezdeményezésre született, kétperces jelenetben egy légópincében Mikola Dmitrovics Leontovics ukrán zeneszerzőnek az 1916-ban bemutatott, azóta világszerte ismert Shchedryk című művét éneklik, egy régi ukrán népdal feldolgozását. A dalt Nyitrai László zeneszerző tanította be a színészeknek.
A projekt civil kezdeményezésű. Rendezője Szabó Szonja, operatőre Ritter Doron. A jelenettel az alkotók a segítségnyújtás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet.
A film végén ez a felirat olvasható magyarul és angolul:
Négy dokumentumfilm gyártására szavazott meg támogatást a Filmintézet
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A Televíziós Döntőbizottság négy dokumentumfilm gyártására szavazott meg támogatást.
Margit néni még 90 évesen is börtönmissziót teljesít, hogy lelki segítséget nyújthasson az elítélteknek. Balog András A látogató című dokumentumfilmjében egy eseménydús élet történetét mutatja be, mely a másokon való segítség jegyében telik. (Gyártó: Dunatáj Alapítvány, NFI-támogatás: 4,2 millió forint.)
Borsody István portréfilmet forgat Kopp Máriáról. A 2012-ben elhunyt kutató, pszichiáter azon elvek szerint élt, amelyeket hirdetett: családközpontúság, vallásosság, gondolatszabadság. A kiváló tudós több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkásságáról először készül dokumentumfilm. (Gyártó: Omega-Kreatív, NFI-támogatás: 9,8 millió forint.)
Egy közülünk – Portréfilm a kardvívó Szilágyi Áronról
Van-e valódi tartalma annak, hogy „egy mindenkiért”? Nem csupán jól hangzó, ám talmi szlogen ez inkább? Hogyan képviselnek bennünket a versenysport bajnokai? És úgy egyáltalán, mi értelme van a versenysportnak? A kőkemény mindennapoknak, az elrabolt gyerekkornak, a rekordok hajszolásának? Mire kellenek nekünk ezek a mai gladiátorok, és nekik mire jó ez az egész? A spártai fegyelmezés, majd önfegyelem, a megszállottságig menő ügyszeretet, „egy-ügyűség”, a „normális” többségtől való „fényes elszigeteltség”? Milyen eredménnyel zárul a karrier alkonyán az önvizsgálat, hogy mire és miért tettek fel mindent, hogy mit adtak és mit kaptak? Hogy egyáltalán ők akarták-e így, vagy csak a hivatásrendjük kényszerének engedelmeskedtek, észrevétlenül lettek mások: közösségük, nemzetük becsvágyának áldozatai.
Túl sok rosszat tudunk a versenysport világáról: intézményrendszeréről, döntéshozatali mechanizmusairól, pénzfertőzöttségéről és csalásairól, a doppingolásról és (hiábavaló?) üldözéséről. Túl illúziótlanok vagyunk már. De a kritikánk nem mindenben hibát kereső gonoszságból fakad.
Az Egy mindenkiért-ben Szilágyi Áron tépelődéseiként is sok minden elhangzik a fenti kérdésekről.
„A belső rétegek kibontása foglalkoztat” – Somossy Barbara a filmezés iránti szerelemről
A Szóló az első kisjátékfilmed, és, mondhatni, rögtön mély vízbe ugrottál.
Nagyon meghatódtam Simon Kornél színművész nyilatkozatán, hogy színészként olyat ugrott meg, mint még soha. Én is ezt éreztem rajta: maradandó élmény volt látni, hogy milyen szinten szellemült át. Elképesztően nagy színésznek tartom Kornélt.
Egyszerre legalább egy tucat kérdés merül fel bennem ezzel a filmmel kapcsolatban, úgyhogy inkább
Száz éve született Pasolini
Bolognában született, régi ravennai nemesi családból származó apja katonatisztként Mussolini Afrikába küldött fasiszta csapatában szolgált. Anyja tanítónő volt Friuliban, ahol Pasolini gyermekkorának nagy részét töltötte. Szüleivel való bonyolult kapcsolata egész életére és munkásságára rányomta bélyegét: anyjáért rajongott, apjához azonban ambivalens érzések fűzték, szenvedett alkoholizmusától és erőszakosságától. Volt egy fivére is, Guido Pasolini, akit 1945-ben egymással harcoló partizánok – véletlenül – szitává lőttek.
Tanulmányait több város iskolájában végezte, attól függően, apját éppen hová helyezték.
Érettségi után visszatért Bolognába, s az ottani egyetemen művészettörténetet és irodalmat hallgatott. 1942-ben megjelent első, még friuli dialektusban írt verseskötete Poesia a Casarsa címmel. Az egyetem elvégzése után a katonai szolgálattól felmentve anyja szülővárosában, Casarsában telepedett le, itt élt és tanított 1949-ig. 1946-ban belépett a kommunista pártba, ahonnan azonban 1949-ben kizárták egy botránya miatt, mert serdülő fiúkkal fenntartott szexuális viszonnyal vádolták. Bár a párttal ezt követően is ellentmondásos volt a kapcsolata, élete végéig kommunistának vallotta magát.
Két kategóriában is Gopo-díjra jelölték Téglás István színészt Romániában
A Gopo-díjra jelölt filmek és filmes alkotók listáját csütörtökön tették közzé a szervezők.
A baróti származású, Bukarestben élő Téglás Istvánt a Horatiu Malaele Luca című alkotásában nyújtott alakításáért jelölték a legjobb férfi főszereplő díjára, a legjobb férfi mellékszereplőnek járó elismerés jelöltjei közé pedig Cristi Puiu Malmkrog című filmjében a komornyik megformálásáért került be. Téglás 2020-ban már elnyerte a díjat A hegyek szigete (La Gomera) című film mellékszereplőjeként.
Fotó: Facebook/Premiile Gopo
Négy elsőfilm készülhet az NFI Inkubátor-programjának támogatásával
Júliusban kezdődik a forgatása Podhradská Lea forgatókönyvíró-rendező Apám lánya címmel készülő kreatív dokumentumfilmjének.
A történet szerint egy nyomtalanul eltűnt fiatal lánytól évtizedekkel később egy levél érkezik. A film egy valóságos és családi, lélektani utazás egyszerre, navigálja nézőjét múlt és jelen között, miközben szembesíti szereplőit döntéseikkel. A lányt senki sem kereste, mégis mindenkinek van egy története arról, hogy ki ő és miért tűnt el.
A Szlovákiában és Spanyolországban is forgó filmet a tervek szerint 2024 tavaszán láthatja a közönség. Az NFI 30 millió forintos támogatásával megvalósuló dokumentumfilm producere Meggyes Kriszta és Lévai Balázs.
Elkészült A koronatanú című dokumentumfilm
Az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján elérhető alkotás a második világháború után kibontakozó többpártrendszert ért kíméletlen támadást, a kiépülő diktatúra eszköztárát, valamint a köztársaság megdöntésének vádja mögött meghúzódó valódi hatalmi-politikai szándékokat Arany Bálint tevékenységén és sorsán, illetve a Magyar Testvéri Közösséggel szemben indított első koncepciós per eseménytörténetén keresztül mutatja be.
Arany Bálint (1901–1987) magyar gépészmérnök Arany János költő egyenes ági leszármazottja volt, akit a Magyar Testvéri Közösség titkos hazafias társaság munkájában való részvételéért koncepciós perben elítéltek. 1945-től fontos szerepet töltött be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban (FKGP), az ő feladata volt országos szinten a párt újjászervezése.
A film az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóságának gondozásában készült; Borbás Barnabás és Réti László rendezte. A narrátor Szatmári Attila, Arany Bálintot Tokaji Csaba alakítja.
Átadták a II. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivál díjait
A február 24. és 27. között megrendezett fesztiválra idén összesen 186 alkotást neveztek be, és tizenhat ország filmes alkotói jelentek meg. Az első fesztivált a járványhelyzet miatt még online tartották meg, de ezúttal már lehetőség volt a magyar alkotók, szakemberek meghívására. A PIHFF vendégül látta a Színházi és Filmintézet hallgatóit és tanárait is; a délután látott filmeket a hallgatók másnap megbeszélték oktatóikkal.
Buvári Tamás Magdolna című filmje a fődíj mellett még két elismerést kiérdemelt: a stábtagok közül Tóth Zsolt a legjobb operatőr díját, Szirtes Edina Mókus pedig a legjobb filmzenéért járó elismerést nyerte el.
A Paula Cons La isla de las mentiras (A hazugságok szigete) című alkotásában szereplő Nerea Barros játékát a legjobb női főszereplő díjával ismerte el a zsűri.
Kreatív dokumentumfilm készült Eperjes Károly főszereplésével
A XXI. század embere egyre többször érzi azt, hogy kiszakadna a mindennapok forgatagából, hogy nehezen találja a kapaszkodókat a sűrű hétköznapokban. A magány, az elvonulás, az énidő, a harmónia és a kiegyensúlyozottság egyre erősebb vágya. Sokan keresik a hogyant, a lehetőséget, a helyet, ahol mindezeket megkaphatják. A film készítőinek missziója megmutatni, hogy az ember és az Isten közötti párbeszéd helyreállítható. A film a kereső emberek kérdéseire ad választ, megkapjuk a mintát is, hiszen Eperjes Károly színművész Istenhez vezető útja hasonlóan rögös és nehéz volt.
A színművész beszélgetőpartnerei neves egyházi személyek, tudós teológusok, szerzetesek: Barsi Balázs ferences rendfőnök, Baán Izsák bencés perjel, Spányi Antal megyés püspök, Bese Gergő plébános. Beszélgetnek többek között a szeretet hatalmáról, a magány szükségességéről, a csend jótékony hatásairól, az öncélúság kártékonyságáról, a történelmi -izmusok félrevezető útjairól, a családok szerepéről, az isteni és emberi törvények harmonizálásáról. Izgalmas, lendületes és fiatalos képi világ és zene öleli a filmet, amely gondolkodásra, elmélyülésre készteti nézőjét.
Törcsi Levente és Kovács Levente rendezőknek fontos az értelem és a gondolat szabadságának ereje, ez tükröződik Rododendron című legutóbbi filmjükben és ebben a kreatív dokumentumfilmben egyaránt. Az új ember születése, az értelem ébredésének folyamata mindkét filmben nyomon követhető, rendezői koncepció.