Best WordPress Hosting
 

Amerikai függetlenfilm-fesztiválon lett közönségdíjas Az unoka

Az idén 28. alkalommal megrendezett, független rövid- és nagyjátékfilmeket felvonultató amerikai fesztiválon az előző években olyan hírességek is tiszteletüket tették, mint Tilda Swinton és Steve Buscemi. A hétvégén véget ért tíz napos eseményen 36 alkotást mutattak be összesen 26 országból. A Stony Brook Egyetem fesztiváljának közönségszavazása alapján a legjobb film az Oscar-díjas Mindenki című rövidfilm rendezőjének legutóbbi alkotása, Az unoka című akciódráma lett.

Deák Kristóf első mozifilmje, Az unoka főhőse egy szelíd, illedelmes irodista fiú, Rudi, aki úgy dönt, saját maga szolgáltat igazságot, miután imádott nagyapja egy lelketlen csalás áldozata lesz. A nyomozásban segítségére siet rátermett kolléganője, valamint a csalók korábbi áldozatai is.

A nyomozós thrillerbe oltott felnövés-történet korábban elnyerte a Brüsszeli Nemzetközi Fantasztikus Film Fesztivál legjobb thrillernek járó trófeáját, valamint a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál közönségdíját is, a Fantasportón pedig elismerő oklevelet kapott a szakmai zsűritől Portóban.

Török Zoli hamarosan felkerekezik a mozivászonra

Vajdaságban nem minden nap (sőt, nem is minden évben) készül magyar nyelvű, egész estés játékfilm, így természetesen már mindenki tűkön ülve várja Tolnai Szabolcs legújabb filmjét, a Biciklizéseink Török Zolival című mozgóképet, melynek forgatását pár éve kezdték, s idén sikerült leforgatni az anyag oroszlánrészét. A film szerb–szlovák koprodukcióban készül, az Eurimages is támogatta elkészültét. A közönség egy erotikus filmdrámára készüljön fel, a főbb szerepekben Nagyabonyi Emesével, Kučov Borisszal, Mess Attilával, de szerepet kapott a felvidéki Mokos Attila is. A forgatókönyvet hárman jegyzik, a rendező Tolnai Szabolcs mellet Oláh Tamás és a film operatőre, K. Kovács Ákos készítették el Aaron Blum (Virág Gábor) regényéből. Idén nyáron egy tanya, s annak környéke volt a forgatási helyszín, mely erre az időszakra átalakult egy komplett stúdióvá.

K. Kovács Ákos operatőrrel készült interjúnk itt olvasható.

Az egyik szobában lámpák, kábelek, táskák, derítők, objektívek, állványok, a másikban éppen forog a kamera, míg az udvaron a statiszták várakoznak a jelenetükre, vagy éppen egy pohártörést próbálnak ki a füvön. A rendező meglehetősen nyugodt, maximális figyelemmel követi az eseményeket egyeztet az operatőrével, instruálja a statisztákat, vagy éppen kér egy kis műkönnyet a Klárát alakító Emese arcára, hogy minél hitelesebb legyen a jelenete. Érkezik az ebéd, pár percre leáll a gépezet, de nemsokára már hallatszik is a következő utasítás: A szünetnek vége, tessék előkészülni a következő jelenetre. A sminkesen elvégzik a javítást az ebéd során esetlegesen szétkenődött sminken, ellenőrzik minden kellék a helyén van-e, a színészek még összemondják a szöveget, éééés Tessék! Kamera forog, hang forog, csendet kérünk!

Az állampolgárságért állt katonának, kommandósból lett színész – Jean Reno 75 éves

Juan Moreno y Herrera-Jiménez néven született Casablancában, andalúziai spanyol szülei a Franco-rezsim elől menekültek Marokkóba. A spanyol az anyanyelve, arabul és franciául az utcán, barátaitól tanult meg. Anyját tizenkét évesen veszítette el, a család öt évvel később Franciaországba költözött. A színészet iránt már gyerekkorában élénken érdeklődő fiú a középiskola elvégzése után katonának állt, hogy megszerezze a francia állampolgárságot. Szolgálatát Németországban töltötte, ahol kommandós kiképzésben részesült és egy különleges alakulat tagja volt. Leszerelése után visszatért Párizsba és beiratkozott René Simon drámaiskolájába.

Kezdetben színházi fellépéseket vállalt, vándorszínészettel is próbálkozott, majd tévéjátékokban és sorozatokban szerepelt. Nevét ekkor változtatta Juanról Jeanra, Moreno vezetéknevét pedig Renóra rövidítette.

Első filmszerepét Costa-Gavras Női fény című filmjében kapta 1979-ben. Luc Bessonnal 1981-ben a L’Avant dernier című film forgatásán dolgoztak először együtt, ettől kezdve szoros baráti és szakmai kapcsolat fűzte össze őket. Besson 1983-ban egy harcos szerepét osztotta rá Élethalálharc című fekete-fehér, szöveg nélküli, kis költségvetésű sci-fijében. Az elsivatagosodott Földön a túlélésért küzdő emberek drámai története több neves európai filmfesztiválon aratott sikert, a kritikusok különösen Reno alakítását dicsérték. Következő közös filmjük, a Metró 1985-ben került a mozikba Christopher Lambert főszereplésével. Ezt követte 1988-ban A nagy kékség – Renót a hallgatag mélytengeri búvár, Enzo Molinari megformálásáért César-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1990-ben újra Besson instruálta a Nikita című akciófilmben.

„Volt valahol egy fénykép mirólunk…” – Magyar filmek a fotográfiáról

Ha van a magyar filmtörténetben olyan alkotás, amely a fényképeket a színészekkel egyenrangú szereplővé emeli, az Makk Károly Macskajáték című filmje. A két nővérről és közös emlékeikről szóló történetet a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra is jelölték 1975-ben. A Macskajátékban a fotók nyomán kezdenek emlékezni a szereplők, de más esetekben a fényképek közvetlen inspirációt jelentenek a filmeknek.

A magyar filmek között több olyat találunk, amely konkrét fotóból indult ki, ezek közül talán a leghíresebb Iványi Marcell Szél című rövidfilmje. A fotográfusok élete szintén izgalmas téma, amely a fotózás filozófiájára, a valóság megörökíthetőségének ellentmondásaira irányítja a figyelmet. Ezek esszenciája a hazai filmtörténet megkerülhetetlen fotós témájú fikciós dokumentumfilmje, Zolnay Pál Fotográfiája. A fényképészek élete azonban szórakoztató műfaji filmek alapja is lehet. Az emigrációja után Hollywoodban nagy karriert befutó komikus, Szőke Szakáll a két világháború között több vígjátékban, így az Ellopott szerdában és a Barátságos arcot kérek! című filmekben is fotográfust játszott, aki szépséges, de behemót fakamerájával fura kalandokba keveredett. Legutóbb egy nálunk viszonylag ritkán felbukkanó zsáner, Bergendy Péter Post Mortem című horrorja állított vándorfotográfust a történet középpontjába, aki a vidéket járva bizarr, de egykor valóban létező szolgáltatást kínál: elkészíti az elhunytak utolsó fényképét, mintha csak élnének, az otthonukban, családjuk körében.

Az összeállítás a Magyar Kultúra magazin 2023/4. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!

A szürrealista film pápája, Luis Buñuel spanyol filmrendező

Az Aragónia tartományban fekvő Calandában született 1900. február 22-én. Üzletember apjától, aki 1898-ban a spanyol-amerikai háborúban is harcolt, kalandos természetet örökölt. Zaragozában tanult a jezsuitáknál kiváló eredménnyel, emellett jól sportolt és szépen hegedült. Tizenhét évesen beiratkozott a madridi egyetemre, ahol mérnöknek tanult, később filozófiával és irodalommal foglalkozott, barátságot kötött Salvador Dalí festővel és Federico García Lorca költővel.

1920-ban megalakította az első spanyol filmklubot, kritikákat írt az ott bemutatott filmekről. Ebben az időszakban ismerkedett meg a freudi pszichoanalízissel és szakított a vallással. Egy későbbi interjújában nem kevés iróniával jelentette ki: „Ateista vagyok, hála istennek.” 1924-ben Párizsban a Filmművészeti Akadémiát látogatta, filmkritikusként, majd rendezőasszisztensként dolgozott a francia avantgárd film egyik kiváló rendezője, Jean Epstein mellett. Megismerkedett a szürrealista mozgalommal, barátságot kötött Louis Aragon költővel és Man Ray dadaista képzőművésszel.

1928-ban Dalíval együtt elkészítette első filmjét, a 16 perces Az andalúziai kutyát, amely a filmművészet egyik első és legjelentősebb szürrealista alkotása.

A festményfilmek nagymestere, Kovásznai György

A korszakhatárokon álló, stílusoktól független, vagy épp merőben innovatív alkotók gyakorta jutnak méltatlan sorsra. Noha a korszellemtől való eltérés a művészetek állandó mozgatórugója, a különc feltörekvőknek mégis nagy szerencse és akaraterő kell ahhoz, hogy még életükben elismertethessék munkájukat a műértő nyilvánossággal – keveseknek adatik meg, hogy jókor jó helyen legyenek ehhez. Hogy Kovásznai György festő- és grafikusművész, animációsfilm-rendező újító volt, az megkérdőjelezhetetlen, emlékezete azonban sokáig művészeti teljesítményéhez képest elhanyagoltnak volt mondható.

Kovásznai 1934-ben született Budapesten, és már tizenévesként magához vonzották a vizuális művészetek. Szabadiskolába, majd a Képzőművészeti Főiskolára járt, utóbbiból azonban eltanácsolták egy, az egyetemi közeget, konzervatív oktatókat kifigurázó, gúnyos pamflet előadása miatt. Később bányász, gyári munkás és képzőművészeti rovatszerkesztő is lett. Az 1960-as években fűzte szorosabbra a kapcsolatát a kor művészeti, alkotói szcénájával, lakásán több avantgárd művészeti eseményt is tartott. Bár a generációt, a kortársakat és a művészeti alapvetéseket, törekvéseket tekintve őt is az avantgárdhoz kellene-lehetne sorolni, Kovásznai azonban saját stílusának, egyedi technikájának kimunkálásán dolgozott.

Habár a valóság megörökítését tűzte ki céljául, sem a szocialista realizmus, sem az avantgárd formanyelve nem volt számára kielégítő. Azt azonban tudta, hogy a munkásosztály hétköznapi valóságáról szeretne szólni – mind képein keresztül, mind a Nagyvilág szerkesztőjeként és önálló művészeti gondolkozóként szerzett szövegeiben –, méghozzá közérthető, eleven módon. A festészet mellett korai, 1983-ban bekövetkezett haláláig kitartott, azonban 1961-ben rátalált az animációs filmek formanyelve és végül egyediségét, szuverén művészeti céljait a kettő ötvözésével tudta kiteljesíteni. 

Terry Gilliam executive producerként csatlakozott Turai Balázs animációs filmjéhez

Osváth Gábor, a film egyik producere elmondta: Turai Balázsnak régóta inspirációt jelent Terry Gilliam életműve, többek között ezért keresték fel – angol ügynökén keresztül – az amerikai-brit alkotót. Terry Gilliam megnézte Balázs korábbi munkáit is (a Candide kalandjai-sorozat, Róma bukása), „és őszintén rajongott az Amokért, kedves sorokat írt róla” – mondta a producer, hozzátéve, hogy a világhírű alkotó csatlakozása a film előtt számos új lehetőséget nyit meg. 

A 14 perces, szöveg nélküli Amok főszereplője Clyde, aki miután egy rejtélyes balesetben egyszerre veszíti el barátnőjét, megnyerő küllemét és kiegyensúlyozott lelkivilágát, kénytelen szembesülni a legbelső Törpéjével.

Turai Balázs filmje a tavalyi bemutatója óta 47 ország 105 fesztiváljának versenyprogramjában szerepelt, közülük 20 Oscar-kvalifikáló esemény volt. A filmet vetítették Ottawában (Kanada), Sitgesben (Spanyolország), a Bucheon Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon (Dél-Korea), Tallinnban (Észtország), Clermont-Ferrandban (Franciaország), Vienna Shortson (Ausztria) és Short Shorts (Japán) seregszemlén.

Odaát – Szabó Mátyás: Látom, amit látsz

Magunkba vagyunk zárva. A magunk börtönébe. Ez talán az emberi létezés legnagyobb tehertétele. Akár nagyszerű, akár nyomorúságos az életünk, mindig csak a miénk marad, csak mi viselhetjük el, és maradéktalanul még a legszebb pillanatait sem oszthatjuk meg senkivel. Ez különösen fájdalmas egy olyan korban, amely az életre szóló kapcsolatokban már nem igazán hisz, és legfeljebb szerencsés kivételként fogadja el, hogy két ember eggyé válhat, jóban-rosszban kitarthat egymás mellett oly módon, hogy ez mindkettőjük számára kiteljesítő legyen. Nem, nem, ennek szakemberek hadai állnak az útjában, az egyénnek azt az elidegeníthetetlen jogát hangoztatva, hogy magáról döntsön, a maga javát keresse, a maga szemével lásson, és semmiféle jelszóra hivatkozva ne rendelje alá magát másoknak. Az ugyanis megalkuvásnak, megnyomorodásnak, önfeladásnak számítana, amely nem méltó a felnőtt, autonóm emberhez. Amikor kétségbeesetten arra próbálunk hivatkozni, hogy évszázadok hagyománya szól a hűség, egymást jól kiegészítő, támogató emberek életszövetsége mellett, az a válasz, hogy ez csupán hamis mítosz, és kegyetlen elnyomást, de legalábbis rettentően aszimmetrikus viszonyokat fedtek-fednek el vele.

Nem amellett érvelek, hogy „régen minden jobb volt”, de nem lehet nem elszomorodni harminc-ötven év után felrúgott házasságok tragédiáin, az efféle esetek elszaporodásán. Válóperek tragikomikus múltidézésén, egymással összeegyeztethetetlen történetein, a kudarc okainak feltárhatatlanságán. Sokszor nem is érteni, mi végre a nagy „igazságkeresés”, kit nyugtatna meg a valódi, objektív okok megállapítása (ha ilyenek létezése elvi alapon egyáltalán bizonyítható). Valami, ami addig közös történet, közös sors volt, utólag hirtelen különválik, és a két „új lény” idegenként, sőt ellenségesen tekint a másikra. De még ennél is rosszabb a helyzet: mindketten magától értetődőnek tekintik, hogy a másik múlt színtiszta hazugság, a történtek rosszindulatúan meghamisított változata, tehát még azt is tagadják, hogy a másiknak joga lenne a maga változatához, ahhoz, hogy akár görcsösen kapaszkodjon mindabba, ami számára a házasságot, kapcsolatot, közös történetet értelmessé tette. A nézőpontok végzetes különbsége mindkét felet boldogtalanná teszi, mivel így, a másiknak ebben a másodlagos értelemben is hűtlenné válása folytán képtelenek a múltat tisztázni, megnyugtatóan lezárni.

Hajlamosak vagyunk ezt a szomorú fordulatot a kereszténység visszaszorulásával magyarázni, és nem is tapogatódzunk rossz felé. De arra azért érdemes emlékeztetni, hogy még a közösségi szemléletű kereszténység is az Isten által vezetett „egyéni számlák” modelljével dolgozik, vagyis úgy gondolja, hogy magunkra hagyottságunk – ezen a világon feltétlenül – megváltoztathatatlan, felülről rendelt adottság. Üdvösség és kárhozat egyaránt az egyénre vonatkozó sors. Pedig ez, ha jobban belegondolunk, rettenetes.

Ez a 10 új sorozat jelenleg a magyar nézők kedvence

A HBO Max saját gyártású The Last of Us című szériája bizonyult a legnépszerűbb sorozatnak a Magyar Filmadatbázis adatai alapján a magyar nézők körében 2023 első félévében. A TOP 10-es lista 2. és 3. helyén a Sarolta királyné – Egy Bridgerton-történet és az Éjjeli ügynök című kémthriller áll.

A mafab.hu által összeállított, az első félév legnépszerűbb sorozatait összegző TOP 10-es listán a 2023. január 1. és június 30. között bemutatott streaming sorozatok szerepelnek. A sorrend az értékelések, a szavazatszámok és az adatlap megnyitások alapján állt össze.

A TOP 10 sorozat listát a 75. Emmy-n 24 jelölést besöpört élőszereplős videójáték-adaptáció, a HBO Max saját gyártású The Last of Us című szériája vezeti, mely 20 évvel a modern civilizáció pusztulása után játszódik.

Vermes Dorka Árni című filmje is szerepel a Velencei Filmfesztiválon

A seregszemle Biennale College Cinema szekciójában lesz látható Vermes Dorka első nagyjátékfilmje, az Árni, amely egy vándorcirkusz mindeneséről szól. A produkció a Velencei Biennálé támogatásával készült, fejlesztésére a Biennale College Cinema programban került sor. A filmtervet tavaly választották ki több száz jelentkező közül, és két másik nemzetközi projekt mellett ez a magyar terv nyert gyártási támogatást.

A film címszerepét Turi Péter, a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatója alakítja, a további szerepekben Spolarics Andrea, Gyöngyösi Zoltán, Koppány Zoltán, Kovács Botond, Gellért Dorottya és Pálya Pompónia látható. A film forgatókönyvét a rendező mellett Dobány Péter és Al-Farman Petra jegyzik. A film operatőre Lehr-Juhász Péter vágója Kántor Dávid, producere Zachar Balázs, executive producere Petrányi Viktória, kreatív producere Tarr Béla. Az alkotás szintén a Proton Cinema gyártásában készült.

Mint arról tegnap hírt adtunk, Reisz Gábor Magyarázat mindenre című, harmadik nagyjátékfilmjének világpremierjére az A kategóriás fesztivál hivatalos válogatásában, az Orizzonti (Horizontok) elnevezésű szekcióban kerül sor.

A valóság drámai pillanatainak megörökítője – 75 éves Almási Tamás filmrendező

Székesfehérvárott született 1948-ban. Érdeklődése kamaszkorában fordult a filmek felé, a Filmkultúra című folyóirat képei, írásai hatására komoly filmtörténeti és filmelméleti jártasságra tett szert. Társvezetője volt egy fehérvári filmklubnak, ahova több ismert filmrendezőt hívtak meg, többek között Herskó Jánost és Szinetár Miklóst. Egy itt elhangzott mondatot hallva – „a mozivásznon az jelenik meg, amit nem lehet leírni, csak megmutatni” – döntötte el, hogy filmkészítéssel akar foglalkozni.

Felvették a filmgyárba, ahol elvégzett egy kétéves filmszakmai utánképző iskolát. Végigjárta a szamárlétrát: volt filmtechnikus, kellékes, felvételvezető, 1971 és 1975 között Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Szabó István, Mészáros Márta és Zolnay Pál asszisztense, 1978–1979-ben Radványi Géza társrendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és televízió rendező szakát 1979-ben Fábri Zoltán, Gábor Pál és Illés György osztályában végezte el. A diploma megszerzését követően a Mafilm filmrendezője lett 1992-ig, 1997 óta a Filmdimenzió Kft. ügyvezetője. A Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa, 2006-ban doktorált, 2007-ben a Doktori Tanács egyik alapító tagja volt. Habilitált egyetemi tanár, 2012-től 2018-ig a DocNomads nemzetközi dokumentumfilmes mesterképzési program vezetője volt.

Pályafutását játékfilmesként kezdte.

Reisz Gábor új filmjét a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek rendezőjének Reisz Gábornak a Magyarázat mindenre a harmadik nagyjátékfilmje. A világpremierqre a fesztivál hivatalos válogatásában, az Orizzonti (Horizontok) elnevezésű szekcióban kerül sor.  Ebben a válogatásban rendszerint olyan filmek kapnak helyet, amelyek esztétikájukban és kifejezésmódjukban a legújabb trendeket képviselik.

A fesztivál 80. kiadását 2023. augusztus 30. és szeptember 9. között rendezik meg a Lidón. A filmet a rendező és a főszereplők mellett a producer és a stáb tagjai is elkísérik Velencébe.

A Magyarázat mindenre egy 18 éves fiú botrányba torkolló érettségi vizsgájának történetén keresztül fest reális képet egy kettészakadt országról. 

Törőcsik Franciska és Ember Márk a Demjén-musicalfilm főszerepeiben

„Egy szerelmesfilm esetében minden azon áll vagy bukik, kik a főszereplők. Törőcsik Franciska attraktív, muzikális, és tűpontos a színészi játéka. Öröm vele a jelenetek finomhangolása. Márkból pedig csak úgy árad a klasszikus férfibáj: visszafogott és szenvedélyes, zárkózott és extrovertált egyszerre. Szerintem ők ketten nagyszerűek lesznek együtt” – nyilatkozta Orosz Dénes, a Hogyan tudnék élni nélküled? című musical rendezője, aki olyan közönségsikereket jegyez, mint a Poligamy, a Coming out és a Seveled.

„Mindig is vágyam volt egy olyan nagyszabású és színvonalas zenés produkcióban szerepelni, ahol kiélhetem a tánc és az éneklés iránti szerelmem, és

a történet kifejezetten olyan, amit csak az itt élők érthetnek teljes egészében.

A zsűri díját kapta a Hat hét című magyar film Japánban

Vasárnap este a Hat hét című magyar film elnyerte a 20. Skip City Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri díját Japánban. A japán premieren a filmet Vághy Anna, a film egyik vágója (Hargittai Lászlóval ketten vágták a filmet) képviselte Tokióban, ahol a közönség kétszer is láthatta az alkotást. A záró ceremónián a díjat Nagy Anita, a tokiói Liszt Intézet igazgatója vette át. A nemzetközi zsűri egyik tagja, Patrice Nezan francia producer a következőképpen méltatta a magyar filmet: „A Hat hét a valóságban gyökerezik. Érezhető, hogy a rendező pontosan tudta, hogy miről beszél, amikor az örökbefogadásról készített filmet. A filmnyelvvel képes volt egy olyan erős főszereplőt megteremteni, aki egyszerre szimpátiát és empátiát ébreszt bennünk. Ez a filmkészítés mágikus világa, hiszen közel voltunk a főszereplőhöz és együtt éreztünk vele, annak ellenére, hogy a való életben valószínűleg sose találkozhatnánk vele. Köszönjük a rendezőnek, hogy megosztott velünk egy emberi történetet.”

Szakonyi Noémi Veronika rendező és állandó alkotótársa, Vincze Máté Artur forgatókönyvíró több évig kutatta az örökbefogadás témakörét. Egy korábbi filmjük kapcsán közelről is megismerték a nyílt örökbefogadás folyamatát, amely során a biológiai anya és az örökbefogadó pár megismerheti egymást, és az örökbeadó anya kifejezetten a megismert pár számára mond le a babáról. Elmondásuk szerint a legnagyobb kihívás az a bizonytalansággal átitatott hat hét, amíg a befogadni vágyott gyermeket az örökbeadó édesanya még jogosult visszakérni. Ez a feszült helyzet inspirálta a Hat hét című filmet.

A Hat hét  alkotóival készült interjúnk itt olvasható.

Császi Ádám kapta a legjobb rendezőnek járó díjat a palicsi filmfesztiválon

A Háromezer számozott darabban öt, nehéz sorsú roma fiatalt ismerhetünk meg, akiknek az életéről színházi előadás készül. A darabot meghívják egy neves német fesztiválra, emiatt a szereplők kénytelenek szembenézni múltjukkal és a rasszista sztereotípiákkal. A film realista és abszurd elemekkel mossa el a határt valóság és fikció között.

A zsűri indoklása szerint Császi Ádám a többi között felforgató és kemény hozzáállásáért kapta a díjat, valamint azért, mert arra kényszeríti a nézőket, hogy szembesüljenek mindazzal, ami elől inkább menekülnének.

A legjobb filmnek járó Arany Torony díjat Christian Petzold német rendező Tűzpiros égbolt című alkotásának ítélték oda.

Ezek a magyar filmek versenyeznek Szarajevóban

Az augusztus 11-én kezdődő fesztivál dokumentumfilmes versenyprogramjában mutatják be Somogyvári Gergő Fanni kertje című alkotását. A magyar–román–horvát koprodukcióban készült film egy családjából kitagadott transznemű nő és az őt befogadó, idős, hajléktalan férfi barátságáról szól. A film tavaly Szarajevóban a Docu Rough Cut Boutique szekciójában mutatkozott be, és két díjat is nyert.

A rövidfilmes mezőnyben indul Buda Flóra Anna 27 című, Annecyban díjazott animációs filmje, a diákfilmes ketgória 11 versenyfilmje közül pedig három is magyar: Gyimesi Anna Falling, Szelestey Bianka az idei Friss Húson bemutatott Pragma című filmje, valamint Erhardt Domonkos Szemem sarka című, a Berlinalén díjazott MOME-s diplomafilmje.

A képen jelenet Szelestey Bianka Pragma című filmjéből.

Nekünk a tenger – Filmtörténeti kalandozás a Balaton körül

A Balaton a II. világháború előtt ősi szokások egzotikus színhelye is, ám jellemzően tehetős városiak kiruccanásának célja. Az 1950-es évek írói, festői megtehették, hogy időszakosan vagy végleg ide vonuljanak vissza, a fővároshoz kötött filmesek azonban javarészt a dolgozók pihenése helyszíneként ábrázolták. Két kivétel, két remekmű Makk Károlytól: a Liliomfi (1955) és a Ház a sziklák alatt (1958). A Kádár-korszak konszolidációja szervezett tömeges nyaralást, fusizott víkendtelkeket hozott. Exkluzív vetületét a nyugati turizmus beindulása generálta; a Balaton de luxe az aranyélet, a magyar álom szezonális színhelye. Az 1980-as években fordul a trend: a gyarapodással nőtt az igényesek köre, kínossá vált a sufnituning, a lehúzás.

Az Ítél a Balaton (Fejős Pál, 1932) népi egzotikumot melodrámával elegyít. Bevezetésként szokást ismertet: a balatoni halász nem fog halat, ha hűtlen a felesége. Marit (Medgyesi Mária) apja (Csortos Gyula) a nevelt fiához, Janihoz (Páger Antal) kényszeríti, de a lány az ellenséges család fiát, Mihályt (Elekes Ernő) szereti. Az apa Marit evező nélküli csónakban a tajtékzó tó ítéletére bízza. Ha a víz megkíméli, bűnei megbocsáttatnak, ha nem, az emberáldozat révén helyreáll a megélhetéshez szükséges egyensúly. Mindkét férfi a nőt mentené, a férj, Jani azonban vetélytársát is kihúzza, majd a vízbe vész. A film négy – magyar, angol, francia, német – verziójából utóbbi kettő maradt fönn. Változatok, különböznek, de abban egyeznek, hogy Janit önfeláldozása pozitív hőssé teszi, mert felülírja a gyilkos, ősinek tartott „természeti törvényt”.

Boronyák Rita cikke a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!

Bruce Lee, a karatefilmek legnagyobb csillaga 50 éve halt meg

Lee Jun Fan néven született San Franciscóban 1940. november 27-én, a kínai naptár szerint a Sárkány évében és a Sárkány órájában, a Bruce nevet egy ápolónő ragasztotta rá a kórházban. Apja, a hongkongi kínai opera sztárja akkoriban éppen Amerikában turnézott, s fiát már három hónapos korában a felvevőgép elé vitte. Bruce egyéves volt, amikor a család hazatért Hongkongba, ahol hatéves koráig húsz filmben szerepelt.

Beteges gyerek volt, ráadásul a legenda szerint tizenkét éves korában alaposan elverték, amikor katolikus iskolájának diákjai összetűzésbe keveredtek a brit fiúiskola tanulóival. Ezután kezdett komolyan sportolni: a kungfu mester Jíp Man tanítványa lett, megismerkedett az ökölvívással, a dzsúdóval, a thai boksszal és táncolni is megtanult, olyannyira, hogy megnyerte a hongkongi csacsacsabajnokságot. A táncot és a harcművészetet ugyanolyan kitartással művelte, füzetébe 108 különféle tánclépést jegyzett le. A tanulásban azonban nem jeleskedett, szülei attól is féltették, hogy a verekedések miatt bajba kerülhet, ezért San Franciscóba küldték.

Tizenkilenc évesen száz dollárral a zsebében szállt hajóra, s hamarosan már ő oktatta táncra a luxusosztályon utazókat.

A titok körülrajzolása – Zákonyi S. Tamás: A nemzet aranyai

Az első képkockáknál, azzal szembesülve, hogy „beszélő fejek” dokumentumfilm következik, nagyon megijedtem. A 149 perces vetítési idő ismeretében erre minden okom meg is volt. Ki képes ugyanis órákon visszaemlékezéseket hallgatni, rengeteg nevet, összefüggést, adatot megjegyezni-átlátni, és közben még ébren is maradni? Fából vaskarikának tűnik valami olyannak a magyarázatára kísérletet tenni, ami természetéből fakadóan megmagyarázhatatlan, és ez az igyekezet annál kínosabbnak ígérkezik, minél hosszabb ideig tart. Végül pedig: talán vétek prózára váltani, ami a sport legszebb költészete volt, vagy mint szükségszerűt „levezetni” azt, amiben a véletlennek és a szerencsének is jelentős szerep jutott. Ilyen gonosz kételyekkel kezdtem nézni A nemzet aranyait – de nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Még keresem a magyarázatot, hogyan volt rá képes, de Zákonyi S. Tamásnak éppen a fő hendikepet, a szóbeli emlékezést („egyik fej a másik után”) sikerült a sportközvetítések részleteivel vegyített film legnagyobb erényévé változtatnia. A két és fél óra mintegy felét-kétharmadát kitevő beszélgetésfolyamot óriási anyagból vágta össze Mezei Áronnal, méghozzá oly módon, hogy nem maradt benne üresjárat, és dinamikus, érzelmes, sztoris, kedves lett. Interjúalanyai láthatóan szívesen beszélgetnek vele, ami jó kérdésekre utal (ezeket nem halljuk). Érezhetően sikerült bensőséges hangulatot teremtenie, rájuk hangolódnia – és az is nyilvánvaló, hogy csak a téma alapos ismeretével nyerhette el a bizalmukat.

Mivel maga is tarthatott az unalmassá válás veszélyétől, többféle trükköt alkalmazott az elkerülésére. Ilyen például a szóló, a páros és a csoportos interjúk részleteinek vegyítése, meg az a fogás, hogy a különböző helyen és időben felvett, más-más személyektől elhangzó mondatok egymásra felelgetnek vagy egymást folytatják. Mindezek folytán az benyomásunk támad, hogy – noha sok szájból – mindvégig ugyanazt a történetet halljuk, és hogy a privát elbeszélésekben valamiféle kollektív tudat nyilvánul meg.

Haumann Máté az év egyik legjobban várt hollywoodi filmjében, az Oppeheimerben

A forgatókönyvet Christopher Nolan Kai Bird és Martin J. Sherwin Amerikai Prométheus: J. Robert Oppenheimer diadala és tragédiája című Pulitzer-díjas könyvének alapján írta. Az Oppenheimer az „atombomba atyjának” tekintett Robert Oppenheimer szemszögéből meséli el az amerikai atombomba kifejlesztésének történetét. A címszerepet Cillian Murphy alakítja, feleségét, a biológus és botanikus Katherine „Kitty” Oppenheimert Emily Blunt játssza. Matt Damon alakítja Leslie Groves Jr. tábornokot, a Manhattan-terv igazgatóját, Robert Downey Jr. játssza Lewis Strausst, az Amerikai Atomenergia Bizottság alapító biztosát, a sztárparádé pedig olyan nevekkel folytatható, mint Florence Pugh, Casey Affleck, Kenneth Branagh vagy Rami Malek.

Haumann Máté Szilárd Leó szerepében látható, ő volt az első fizikus, aki felismerte, hogy a nukleáris láncreakció (és ezzel az atombomba) létrehozható.

Félelmetes lehetőségnek tartotta, hogy először esetleg a náci Németország fejlessze ki az atombombát, meggyőzte Albert Einsteint, hogy írjon levelet az Egyesült Államok elnökének, Franklin D. Rooseveltnek, hogy ebben nekik kell elsőnek lenniük. Szilárd Leó tevékenyen részt vett az atomfegyver kidolgozását célzó Manhattan-tervben, de még Németország kapitulációja előtt javaslatot terjesztett elő Roosevelt elnöknek, amelyben sürgette az atombomba használatának korlátozását.