Best WordPress Hosting
 

Annie Ernaux a mi varázsanyónk

Annie Ernaux: Évek című könyvéről

Ha ősközösségben élnénk távoli barlangban tábortüzek mellett, akkor Annie Ernaux egy olyan varázsanyó lenne, akinek meséjét hosszan hallgatnánk egy jól sikerült vadászat után a csillagok alatt. Korábbi barlangokról mesélne, régi vadászatról, más törzsek tagjairól, és csupa-csupa érdekes dologról. A lobogó tűz fényében láthatnánk arcának kedvességét, huncutságát, örömét és nyugalmát, kínjait és fájdalmát.

Modern korban élünk, így aztán a barlangot lakóparkra, a tábortüzet kandallóra cseréltük. Radiátorok és hűtőszekrények társasága fogadja a “vadászatból” hazatért és megfáradt lényünket, de a mesék továbbra is elbűvölnek. Néha a mozi, vagy a kábeltévé adja meg, néha pedig az internet. Annie Ernaux varázsanyó meséi azonban könyveken keresztül érnek el hozzánk. A háború utáni modern Franciaország nagy krónikásának tartják. Talán nem alaptalanul, hiszen tavaly irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Életművéből az Évek című könyvét olvastam a napokban, ami teljesen elbűvölt.

Az Atyák tanításai, és a Tanítványok útjai

Az Atyák tanításai, és a Tanítványok útjai

A zsidó tradíció egyik fontos műve a Pirké Avot, magyarul Az Atyák tanításai, ami már rögtön az elején hangsúlyt helyez a tudás és a tanítványi lánc fontosságára, hiszen így kezdődik: Mózes a Szinájról kapott Tant, majd átadta Józsuának, Józsua átadta a bölcseknek, a bölcsek átadták a prófétáknak, majd a próféták átadták a Nagy Gyülekezet embereinek. Kellő súlyt ad tehát a könyv a témának már rögtön az elején. Tudás és átadás, bölcsesség és hagyomány, újragondolva generációról generációra.

Nádas Péter a tanítványi láncolatról egyszer így elmélkedett:

Nádas Péter: A fa nem szereti, ha hangosan beszélünk

A gombosszegi remetének, Nádas Péternek szeretettel, tisztelettel!

Egy hosszú és remek beszélgetés zajlott a napokban a Literán a 80 éves Nádas Péter íróval, faluról, városról, életről, halálról, politikáról és körtefákról. Érdeklődéssel és lenyűgözve olvastam. Istenem, a Svéd Akadémia idén sem találta meg a telefonon a gombosszegi körzetszámot? Bár, ha jobban belegondolok, mégiscsak elfogadható, hogy a franciák modern nagy krónikását csörgették meg idén, de hátha egyszer mégiscsak eltalálnak Gombosszegre a remetéhez, és ahhoz a bizonyos körtefához. No, de amíg ide elérünk, jöjjön néhány gondolat.

A brazil őserdők mélyén egy másik remete, bizonyos Lénárd Sándor fontosnak tartotta egyszer ott a távoli völgyben a világ végén leírni a lelki életre vonatkozóan:

Nemes Nagy Ágnes: A beszélgetésről

Hosszú évek óta folyik a vita, hogy a közösségi oldalak vajon összekötik vagy épp elválasztják egymástól az embereket? Valódi beszélgetés folyik-e chatek mögött, vagy élő beszélgetés, a személyes jelenlét pótolhatatlan? Nézzük meg, mit gondolt a beszélgetésről Nemes Nagy Ágnes 1981-ben.

Nemes Nagy Ágnes: A beszélgetésről

Beszélgetés nincs. Megszűnt, kihalt, vége. Mint már többen észrevették. De én most a beszélgetés, az eszmecsere, a jóízű duma egy bizonyos fajta kihalásáról szólok. Az emberek ugyanis beszélnek, csak nem beszél-get-nek. Mindenki beszél, beszél, beszél, egy óra hosszat, négy óra hosszat mondja a magáét. És nem veszi észre, hogy monológjába a másik, a partner, a társ még azt is alig tudja beletűzni, hogy: igen, nem, nahát, hja-hja. A lélektan logorrheának hívja ezt a szellemi betegséget – itt mindenki logorrheás. Lassú őrjöngés fog el, hallgatva ismerőseim, barátaim eszelős szájmenését, amely nemcsak az úgynevezett „közös” érdeklődésnek, gondolatcserének, nemcsak a normális emberi figyelemnek vet véget, hanem a legelemibb látszat-udvariasságot, az együttélés minimális feltételeit is lábbal tiporja. Drága, régi barátom, azzal a régi, príma nevelésével úgy beszél egyvégtében, hogy – ha netán valaki egyetlen mondattal félbeszakítja –, gyorsan lehunyja a szemét, hogy elviselje a közbeszólást, amit természetesen nem hall meg, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Egyszerűen lehetetlen vele érintkezni, minden vonzódásom ellenére, mert az ember csak ritkán bírja kitenni magát személye ilyen semmibevételének. Teljes önmegtagadással látogatva meg néha, mint egy beteget. És amit beszél! Amit az emberek beszélnek! Az ostoba jelentéktelenségeknek, a személyes semmiknek az a halmaza! Kiment, bement, ő akkor azt mondta, de rossz volt a palacsinta, sajtóhibák ötoldalas jegyzéke, ismeretlen személyek teljesen érdektelen ügyei. Háziszárnyasok káricálása – állítólag szellemi emberektől. És ha, nagyritkán, nem káricálás, akkor három órás előadás arról, amit ők I. kötet 693gondolnak, ők akarnak, ők írnak. Maga az önérvényesítő süket erőszak. Nem veszik észre, hogy a másik nem szól egy szót sem.

Joga van-e az írónak egy kisebbség tagjának bőrébe bújni?

KULTÚRBŰNÖK: IDENTITÁSLOPÁS KONTRA KARAKTERGYILKOSSÁG

Igaz, hogy Charlie Chaplin náci volt? Ölt-e saját kezűleg bikákat Hemingway? Járt-e Verne a Holdon és a tenger alatt? És vajon képes erre egy gőzmozdony?

Legfőképpen pedig: hogy kerül a csizma az asztalra? Vagyis, miért foglalkozunk azzal, hogy mit jelent mások személyiségét felvéve imitálni egy tőlünk származásában, életkörülményeiben, tapasztalataiban távol eső ember gondolkodásmódját, ily módon mesélve el egy olyan történetet, amely „nem a sajátunk”? Nos, a válasz egyszerű.

József Attila görögkeleti vagy református volt?

Felekezeti anomáliák József Attila vonatkozásában

Még napjainkban is sok olyan téves információ, tényállítás lát napvilágot József Attilával kapcsolatosan, amelyeket érdemes eloszlatni. Az egyik ilyen kérdés a költő felekezeti hovatartozása, és ehhez bizony ő maga is kínált tévutakra vivő információt, illetve gondolkodni és kutatni-valót az utókor számára. Mely felekezethez tartozott tulajdonképpen? Görögkeleti volt vagy református? A korabeli dokumentumok további kérdéseket is felvetnek.

„1905-ben születtem Budapesten, görögkeleti vallású vagyok”

Nők – ez lehetne az év botránykönyve!

Baranyai László: Nők (körregény két kötetben) / Keresés; Kutatás – Dodeskaden Kiadó, 2022 – 364+368 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-0144-74-0

Baranyai László (1943-) szépírói tevékenységére Pálfordult világ című regénye kapcsán figyeltem fel. Nyomon követve a regény sorsát erősen fájlaltam, hogy a könyv nem kapta meg a méltó figyelmet. Kor- és kórtünet, hogy az irodalmi művek népszerűsége – mint minden egyéb, ami a figyelem megragadásáról szól – ma elsősorban a reklámokon múlik, mert nincs az az olvasói figyelem, amely önmagában képes lenne egy könyv fölemelésére. Kár.

A kereszténység igazából csak zsidó furfang?

Miként maradj ember a vérzivataros időkben?

Andónisz Jeorjíu: Történetek albuma [Ένα Άλπουμ Ιστορίες]– Vince Kiadó – fordította Lelik Krisztina – 248 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-3031-05-6

Az Európai Unió Irodalmi Díja azért (is) érdemel különös figyelmet, mert a díjazott kötetek – általában – nem a könnyed, olvasmányos bestsellerek közül kerülnek ki. A díj felhívja a potenciális olvasók figyelmét arra, hogy az olvasás több, mint puszta időtöltés… mondjuk, van abban valami egészen bornírt, hogy erre ma már fel kell hívni a figyelmet. De nem csodálkozhatunk, hiszen a minket körülvevő, egyre gyorsuló világban – ha nem is üdvös – fontos a gyors, könnyed, minél kevesebb ráfordítást igénylő „fogyasztás”.

Különös házasság marokkói módra

A titokzatos feketelista

A feketelista azoknak a személyeknek, cégeknek vagy más dolgoknak a felsorolását tartalmazó, általában titkos lista, akiket ellenséges magatartásuk vagy más ok miatt a lista készítője nem kívánatosnak, mellőzendőnek tart. (lexiq.hu)

Magyarországon nincs feketelista.

Pontosabban: nincs írott lista. (Talán.)

Megrendült sorok Esterházy Péter halálakor

Ezeket a sorokat vetettem megrendültségemben papírra, amikor értesültem arról, hogy néhány perccel azelőtt elhunyt Esterházy Péter.

Vállaira omló ősz hajkorona, gyönyörű, finoman metszett arc, fehér zakó, égszínkék ing,

fehér nadrág, és cipő. Egy fikarcnyi tökéletesség, fény, fikarcnyi örökkévalóság ebben a

Hemingway az embert látta a háborúban

Búcsú a fegyverektől

Mint egy jó katona, fegyelmezetten várakozott a bevetésre Hemingway háborús regénye a polcomon. Évek óta méregettük már egymást. Én és a könyv. Szun-ce megtanított arra, hogy a harcban milyen fontos szerepe van az időzítésnek, így aztán türelmesen vártam. Tudtam, hogy eljön a megfelelő pillanat, amikor leveszem majd a polcról és megtudom, hogy mit mond Hemingway a háborúról. 2022 hozta el ezt a pillanatot, amikor Putyin parancsára vérbe borult Ukrajna.

Különös regény ez a szomorúságról, a szerelemről, és a boldogságról. Elgondolkodtató könyv az egyénről, a sorsról, és a történelemről. Harc és béke, küzdelem és feladás, felelősség és megúszás, beletörődés és elmúlás. A vívódás önmagunkkal és a világgal végigkísér minket, mióta ember az ember. Így volt ez mindig is, kicsiben és nagyban, egyénileg és kollektíven. Ez a regény az első világháborúban játszódik.

Mit tud egy Nobel-díjas a fáradtságról?!

Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról [Versuch über die Müdigkeit] – Typotex Kiadó, 2022 – fordította Csordás Gábor – 80 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-81-2

Hallatlanul megkedveltem a Typotex Kiadónak azt a sorozatát, amelyben ez ideig Byung-Chul Han kötetei jelentek meg. Olyan kötetecskék, melyeknek előnyére vált a kis méret, a bárhol olvashatóság. Most ugyanilyen formátumban jelent meg a „botrány-Nobel-díjas” Peter Handke esszétrilógiájának első kötete, a Kísérlet a fáradságról. (Már előkészületben van a Kísérlet a wurlitzerről és a Kísérlet a sikerült napról.)

Tényleg keresztény az, aki annak mondja magát?