Amikor azt látja és hallja az ember, hogy az ötszörös Oscar-díjas Francis Ford Coppola a magyar Himnuszt vezényli, akkor tényleg könnybe lábad az ember szeme. Történt ugyanis, hogy a Megalopolis zenéjét Budapesten rögzítették, ezt pedig a Mester végül így köszönte meg az instáján.
Archívum címkék: himnusz
1844. augusztus 10-én a Hajógyári-szigeten hangzott fel először a Himnusz
Ahogyan Nyáry Krisztiánnak az Általad nyert szép hazát – A Himnusz és a himnuszok kalandos története című könyvéről Nádasdy Ádámmal folytatott pódiumbeszélgetése alapján beszámoltunk róla, a Himnuszt Kölcsey Ferenc egyáltalán nem himnusznak írta. Ilyen szándéka 1822-ben Kisfaludy Sándornak, a korszak ünnepelt költőjének volt, aki Magyar nemzeti ének címmel írt, és még zenét is szereztetett hozzá, ám a kezdeményezése teljesen visszhangtalan maradt.
A Kölcseyt megelőző száz évben voltak himnusz funkcióját betöltő, erős egyházi hátterű dalaink, ám azok nem hasonlítottak igazán a nemzeti himnuszokhoz: a katolikusok a Boldogasszony anyánk, a reformátusok a Tebenned bíztunk eleitől fogva, az evangélikusok az Erős vár a mi Istenünk című vallási éneket tartották a himnuszuknak. Az első Himnusz-előképek, amelyeknek már politikai közösségteremtő erejük volt, a kuruc korban születtek. A Rákóczi-nóta többször közel járt hozzá, hogy a himnuszunk legyen belőle, a szabadságharc után azonban betiltották. A 19. század második felében Liszt Ferencet kérték fel arra, hogy komponáljon királyhimnuszt, ám mivel beleszőtte a Rákóczi-induló dallamait, művét végül nem mutatták be.
Horthy a második bécsi döntés után a Rákóczi-induló hangjaira vonult be Nagyváradra, Kassára, Kolozsvárra. Egy darabig elterjedt volt Magyarországon a Gott erhalte, Joseph Haydn műve is, amelyet az osztrák birodalomnak írt. A szabadságharc leverése után azonban elterjedt, hogy ezt játszották az aradi kivégzések közben (ami nem volt igaz), és emiatt „hóhérhimnusznak” nevezték.
Erkel Ferenc emlékezete
1810. november 7-én született Gyulán, német eredetű zenészcsaládban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életét meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a városban fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, ahol zongoraművészként és zeneszerzőként is ismert lett, szerzeményeibe a polihisztor Brassai Sámuel biztatására emelt be magyaros motívumokat. Pesten 1834-ben mutatkozott be, egy évvel később véglegesen ide költözött, de szülővárosába, főként nyaranta, gyakran visszatért.
1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, innen a Pesti Magyar Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. Két évvel később, 1840-ben itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát, amely több szempontból is mérföldkő a magyar kultúra történetében: ennek színlapján szerepelt először a Magyar Nemzeti Színház megnevezés, és ez volt az első európai színvonalú magyar szerző által komponált, magyar nyelven, magyar énekesekkel bemutatott opera. 2002-ben ez a mű nyitotta meg az Erkel-operák kritikai kiadásának sorát. A szövegkönyvet Dugonics András színműve alapján Egressy Béni írta, az ősbemutatón István herceget a zeneszerző öccse, Erkel József alakította.
A témát Erkel, miként a későbbiekben is, a magyar történelemből merítette, de feldolgozása már akkor sem felelt meg a hivatalosságnak. Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős mesternek: „Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni. Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem.”
Nyílt napot tart az OSZK, érdemes benézni
Az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) március 15-én tartandó nyílt napon megtekinthető többek között az Esszencia című állandó kiállítás is, amelynek egyik hangsúlyos része a Vershaza-terem, ahol a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal autográf kézirataival, a nemzeti könyvtár gyűjteményének kivételesen értékes darabjaival találkozhatnak a látogatók.
Az OSZK közleményében kiemeli, hogy a kiállítás a magyar nemzeti azonosságtudat három ikonikus alkotásának nemesmásolata mellett a versek eredeti kéziratát, legfontosabb kiadásait, illetve azok történetét, utóéletét is bemutatja, a tárlathoz kapcsolódva pedig az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja (DBK) elkészítette a művek digitális szövegkiadásait is.
A DBK honlapján, a dHUpla – Digitális Bölcsészeti Platformon láthatók és meghallgathatók a három vers legkorábbi fogalmazványai, kéziratok, első nyomtatásban megjelent kiadások, valamint a Himnusz megzenésítésére készült pályaművek eredeti kottái és hanganyagai is. A DBK a nemzeti könyvtár egyik legfiatalabb szervezeti egysége, amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy egységes irodalomtudományi és nyelvtechnológiai kutatói felületet fejlesszen.
Orbán Viktor: érthetetlen a nyelvünk, hozzáférhetetlen az irodalmunk és követhetetlen az észjárásunk
Magyarország ugyanúgy, mint kétszáz éve, a Himnusz születésének napján, még mindig magyar ország – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Szatmárcsekén. Elmondta, ha van erény, amely kiérdemli a túlélés jutalmát, akkor az az önmagunkhoz való ragaszkodás.
A magyar kultúra napja alkalmából tartott ökumenikus istentiszteleten a kormányfő ünnepi beszédében kiemelte: méltó és igazságos, hogy a magyar kultúra napja a Himnusz megszületésének napja.
Orbán Viktor azt mondta: ezeréves távlatban sincs másik alkotása a magyar kultúrának, amely képes lenne úgy felemelni szíveket, mint a Himnusz.
Nekem a Himnusz
Sem nem csupán versként, sem nem csupán zeneként, hanem Kölcsey szövegének és Erkel zenéjének egységeként gondolunk rá. Adottnak, eredendően és szorosan hozzánk tartozónak érezzük, pedig, lám, még „csak” kétszáz éves idén. Vannak, akik túl szomorúnak, pesszimistának tartják, és azt mondják, jobb lenne, ha nem ebbe a tükörbe pillantva gondolkodnánk magunkról. Mások viszont a legihletettebb és legfelemelőbb magyar műnek tekintik. Egy azonban – mint ez a körkérdésünkre adott válaszokból is kiderül – biztos: kicsit mindannyian más- és másmilyennek látjuk.
Bokor Barna színművész
A magyar Himnuszban valójában mi, magyarok találkozunk határon innen és túl: minden nézet és hitrendszer feloldódik benne, ami ezt a nemzetet jellemzi. Csak egy magyar himnusz van. Erdélyi vagyok, és köztudott, hogy az ottani embereknek különösen érzékeny pontjuk ez a költemény. Tízéves korom előtti emlékeim szerint csak félve-suttogva daloltuk, mert börtön járt érte, ha valaki a Himnuszt vagy Szózatot énekelte. Később, a rendszerváltás után nagyon sok templomban a szertartás része lett.
Ki mondja a Hymnust?
Végeredményben kicsoda a Hymnus lírai alanya?
A Hymnus szövegében négy nyelvtani személy váltakozik öt jelölttel, amelyek érzékenyen jelzik a szerző szinte rapszodikus viszonyát tárgyához: Ő („a magyar”), MI (magyarok), TE (Isten), TE (haza), és egyetlen helyen az ÉN, birtokos személyjel formájában (szép hazám).
Az egyik izgalmas, a sajátos beszédhelyzetből adódó jelenség, hogy Kölcsey váltakozva tekinti magát a magyarok közül való személynek (őseinket, értünk, felettünk, árvánk), és egyfajta elkülönülő, a sorsunkat kívülről szemlélő megszólalónak (feléje, akit, e nép). Ez a váltakozó szerep érthető, hiszen egyrészt a közösség (a MI) nevében szólal meg, másrészt a történelmet, sorsot elemző attitűdnek természetes velejárója egyfajta objektivitás, kívülállás.