Nagyon sok dologgal foglalkoztál már. Minek tartod magad elsősorban: szakácsnak, gasztroszakértőnek, étteremvezetőnek?
Kicsit csúnya szóval: vendéglátósnak. Lehet, hogy ez már elcsépelt megnevezés, de megvan a maga szépsége. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a vendéglátás csupán éhes emberek megetetéséről szól, de ez ennél jóval összetettebb feladat. Eleve egy asztalnál ülni emberekkel, és közösen enni: szentség. Mi három műfajjal foglalkozunk a vendéglátáson belül: cateringgel, fesztivál-vendéglátással és éttermi étkeztetéssel.
A catering például arról szól, hogy van valakinek egy problémája, amiben mi segítünk. A legjobb cateringes visszajelzések úgy hangzanak: „Rettenetes volt a konferencia, semmi sem úgy működött, ahogy kellett volna, de annyira jó, hogy ti voltatok itt, és a vendéglátással nem kellett foglalkoznunk egyáltalán.” A fesztiválokon ettől eltérően az impulzus működik, ez pedig sokkal erősebb annál a gasztronómiai élménynél, mint amit a tányérra teszel, így nagyon nagy a csábítás, hogy az impulzust erősítsd, és ne érdekeljen, hogy mi kerül a tányérba. Mi épp ezt próbáljuk elkerülni, és nálunk igenis fontos, hogy mi kerül a tányérra. Az éttermi vendéglátás pedig egy harmadik műfaj, ahol egy adott pillanatban kell magas minőséget nyújtani, és ehhez kapcsolódik egy olyan szeretetnyelv, amit mindannyian ismerünk. Szüleink generációi nem képesek azt mondani, hogy „Fiam, szeretlek”, de amikor azt mondják, hogy „A kedvencedet sütöttem”, akkor tudod, hogy az ugyanazt jelenti.