A neves irodalmi városban először a Németh László Elméleti Líceum diákjai várták Juhász Annát és vendégeit, Zalán Tibort és Huzella Pétert. A rendhagyó irodalomóra középpontjában ezúttal is az utazás állandó főszereplője, Petőfi Sándor állt, és az a kérdés, hogy most, 2023-ban hogyan tudnak a diákok kapcsolódni a kétszáz éve született költőhöz.
Kezdésként az Arany Jánossal való legendás barátságát elevenítették fel, annak súlyát és helyét az irodalmi életben, majd Zalán Tibor megjegyezte, egyáltalán nem biztos abban, hogy ha Petőfi tovább él, megmaradt volna ez a barátság, leginkább a lánglelkű költő nehéz természete miatt. „Mindig egyedül ment és mindent egyedül csinált, valamilyen belső iránytű mentén mozgott” – mondta róla Zalán Tibor, aki szerint Petőfi különleges személyisége messzemeneően túlmutat önmagán, és az egész magyar nemzet számára rendkívüli jelentőséggel bír. „A magyar néptől nem lehet elvenni azt a mítoszt, ami Petőfit övezi, hogy egy költő nemcsak írja, hogy meghalna a hazájáért, hanem tényleg meg is hal érte. Ha ezt elveszik a néptől, akkor mindent elvesznek. Annyi magyar elment ebből az országból, ha baj volt, de ő nem, itt maradt és feláldozta magát.” Zalán Tibor szerint éppen ezért fontos, hogy nem találták még meg a költő földi maradványait, ezzel életben tartva a legendát.
Kamasz közönség lévén nem maradhatott ki a közösségi média, a minket állandóan körülvevő online tér, az egyszerűsített, ikonokkal történő nyelvhasználat kérdése sem,