A Kossuth-nagydíjas művész a Kőszívű – A Baradlay-legenda című új musicalban ismét Jókai egyik karakterének bőrébe bújt. A Magyar Kultúra Podcastok Talpig magyar című műsorában beszélt minderről.
A 60-as évek a történelmi kalandfilmek nagy korszaka volt. Egész Európában sorra készültek a nagy költségvetésű, látványos, ezernyi statisztát mozgató produkciók. Idehaza Várkonyi Zoltán volt a műfaj koronázatlan királya. Milyen volt egy ilyen szuperprodukció részesévé válni?
Komoly politikai tett volt akkoriban, hogy Várkonyi Zoltán filmre vitte a Baradlay család történetével ezt a hazaszeretet-apoteózist. Rengeteg munkával járt, és számos nehézséggel kellett megküzdenünk, hiszen valóban nem volt sok tapasztalatunk az ilyen nagyságrendű, csatajelenetekkel tarkított filmek forgatásában. Várkonyi Zoltán kétrészes filmje egy hatalmas, átfogó alkotás, arról beszél, hogy mit jelent számunkra a haza, mennyit lehet, vagy mennyit kell áldoznunk érte. Ne felejtsük el, hogy az 1956-os forradalom után pár esztendővel – a csalódottság dacára – még bennünk élt az a lendület és hevület, ami a nemzedékünket jellemezte. Nagyon inspiráló volt számunkra mindazt filmes körülmények közt megvalósítani, amit pár évvel korábban éreztünk.