Parti Nagy Szekszárdon született 1953-ban. Mivel katonatiszt édesapját az ország különböző pontjaira helyezték, gyermekéveit Tolnán, Kaposváron és Székesfehérváron töltötte – utóbbi városban érettségizett. A főiskolát Pécsett végezte, ahol 1977-ben kapott magyar–történelem szakos tanári diplomát. Ezt követően a Baranya megyei könyvtár munkatársa, majd 1979-től 1986-ig a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztője volt, első versei is itt jelentek meg.
Több interjúban említette, hogy Pécs és a Jelenkor, illetve annak tágan értett szellemi köre meghatározó volt számára. 1986 óta szabadfoglalkozású író, 1991 és 1993 között a Magyar Napló versrovatát is szerkesztette, 2001-ben Berlinben a német akadémiai csereszolgálat, a DAAD ösztöndíjasa volt.
Első verseskötete, az Angyalstop 1982-ben jelent meg. Itt és az ezt követő kötetekben (Csuklógyakorlat, Szódalovaglás, Esti kréta) már tetten érhető fogékonysága a groteszk, a paródia, a nyelvi játékosság és a nyelvi humor iránt. 2003-ban megjelent, válogatott és új verseket tartalmazó kötete, a Grafitnesz kritikusai szerint „a kortárs magyar líra egyik legkarakteresebb és legnagyobb elismerés övezte teljesítménye”. 2017-ben, tizennégy év után ismét verseskötettel jelentkezett, az „őszológiai gyakorlatok” alcímet viselő Létbüfé „a költészet igazi mesterfoka”.