Annie Ernaux a francia társadalom, a 20. századi francia történelem második felének legjelentősebb krónikása, a kollektív emlékezet megőrzője, aki a saját tapasztalatait leszűrve írja meg történeteit – hangsúlyozta Orzóy Ágnes, a Magvető Kiadó szerkesztője annak kapcsán, hogy a francia szerző kapja idén az irodalmi Nobel-díjat.
Annie Ernaux mindegyik alkotása önéletrajzi ihletésű. Legkiemelkedőbb műve, amellyel berobbant a köztudatba, az Évek című 2008-as történelmi emlékirata, amely magyarul tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál Lőrinszky Ildikó fordításában. Ebben a könyvében az író a II. világháború után, egészen Nicolas Sarkozy köztársasági elnökké választásáig, a 2000-es évek elejéig mutatja be a fejlődő francia társadalmat egy nő megrázó történetén keresztül – tette hozzá az Évek és egy másik Ernaux-regény, a Lánytörténet magyar kiadásának szerkesztője.
A Lánytörténetben, amelynek magyar fordítása 2020-ban jelent meg, Annie Ernaux az 1958-as Franciaország világát eleveníti fel, amikor 17 éves volt. Mint Orzóy Ágnes rámutatott, Annie Ernaux munkásosztálybeli családból származik egy normandiai kisvárosból, Yvetot-ból, ahol katolikus környezetben nagyon zárt életet élt, szülei szatócsboltot vezettek. Majd egy nyáron táborba került, ahol kinyílt számára a világ, megtapasztalva a szabadság ízét megismerkedett egy fiúval, akivel együtt töltöttek egy éjszakát és ennek a következményeit, további életére gyakorolt hatását meséli el a történetben.