Apja a Magyar Államvasutak főtisztviselője volt, akit fia születése után Kolozsvárra helyeztek, így Kacsóh az ottani református líceumba járt. A középiskola mellett a helyi konzervatóriumban zongorázni és fuvolázni tanult, zeneelméletre Farkas Ödön, az intézmény igazgatója, a kor ismert zeneszerzője tanította. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen természettudományi szakon summa cum laude minősítéssel fizikai doktorátust szerzett, már egyetemi évei alatt publikált fizikai, matematikai és zeneelméleti cikkeket az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Orvos-természettudományi Értesítőjében.
Egyetemi tanulmányai végeztével, 1898-tól matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár lett az Aradi Főreáliskolában, majd Budapesten a rákospalotai főgimnáziumban (a mai Dózsa György Gimnázium elődjében), később a VIII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, az általa szerkesztett Zenevilág című szaklapban az elsők között méltatta az ifjú Bartók Béla jelentőségét.
Kacsóh 1904 tavaszán a diákjainak komponált egy három felvonásos dalművet Csipkerózsa címmel, s az iskolai bemutatóra elhívta barátait. Köztük volt Bakonyi Károly, az első magyar nyelvű operett, a Huszka Jenő zenéjével sikert arató Bob herceg szövegkönyvének írója is, aki felkérte: zenésítse meg a Petőfi János vitézéből készült színművét. A dalszövegek megírására Heltai Jenőt kérték fel, de Kriza János Vadrózsák című népköltészeti gyűjteményét is felhasználták. Egyes dalok és motívumok a Csipkerózsából kerültek át a János vitézbe, Kacsóh a munkával kevesebb, mint öt hónap alatt végzett.