Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Száraz Miklós György

Nyelv és géniusz

Közzétette szerző

Adynál olvasom, hogy a legigazabb, legszebb magyar szavak úgy alusznak, mint a legendák alvó daliái, és hogy a legpompásabb, gazdag, buja, különös és szép magyar nyelv a paraszt és a jobbágy nyelvén élt, nem a kivénhedt, leromlott, zseniáliskodó nemesi osztályban, melytől nem sokat várhat „az a bizonyos magyar géniusz”.

Több mint száz évvel ezelőtt dohogott így a költő, és én szeretem a morgolódását, kölyökkoromban is szerettem, mert (nem az árulást, hanem) az aggódás és tenni akarás elkeseredett dühét érzem és éreztem benne. De most nem a haragja miatt citálom Adyt, hanem az elszólása miatt. Mintha a nyelvünkért aggódó költő sorai azt is sugallnák, hogy a magyar géniusz a magyar nyelvben lakozik, és ha elveszítjük (elrontjuk) a nyelvünket, vele együtt elveszítjük (elrontjuk) a teremtő gondolkodásunkat is.

Érdekes ez nagyon. A géniusz. Különösen a magyar. Ha van olyan. És ha lenne, tényleg a nyelvben volna? Nem vagyok nyelvész, sem agykutató, vegyék úgy, hogy majdnem egészen avatatlanként próbálok meg távolról körüljárni egy fantáziadús elképzelést.

PostPin It!

A kamaszkor (újra)felfedezése – Száraz Miklós György: Bitang nyarak című könyvének bemutatóján jártunk

Közzétette szerző

Bitang nyarak című új kötetéről a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgetett Száraz Miklós Györggyel Jánossy Lajos. Ilyés Krisztinka beszámolója.

A könyv minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságára utalva tette fel a kérdést: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?

A Bitang nyarak írója, mint mondta, csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.

PostPin It!

„Nincsenek határok a szellemi kapcsolatokban” – Aradra érkezett az Irodalmi Karaván

Közzétette szerző

Aradon a Csiky Gergely Főgimnáziumban ismét megtelt a terem diákokkal, akik amellett, hogy a jelen lévő írók fontos olvasmányaival – Marquez, Gárdonyi Géza, Rejtő Jenő és Arany János neve és életműve visszatérően szerepelt – és íráshoz fűződő élményeikkel ismerkedtek meg, maguk is meséltek arról, mikor és miért fordulnak a versíráshoz, mit tanultak egy-egy költőtől. Az esti beszélgetésre a Jelen házban került sor, ami népszerű és látogatott helyszín a kultúrkedvelő helyi közönség életében.

Zalán Tibor verssel indított: egy friss, személyes élményét osztotta meg,

miszerint a feleségétől épp kapott egy üzenetet, amelyben az unokái egyik gyerekversét szavalják, boncolgatják, játszanak a szavakkal. Ezt a verset az első sorban ülő kislány – az egyetlen gyermek résztvevő – kedvéért el is mondta, ami már csak azért is volt különleges pillanat, mert alapvetően nem szokott gyerekeknek szóló szöveget írni.

PostPin It!

„Mert csak ma van. Semmi más.” – Nagyváradon indult a III. Irodalmi Karaván

Közzétette szerző

Először Nagyváradra érkezett meg a Petőfi Kulturális Ügynökség kisbusza az utazás háziasszonyával, Juhász Annával és a vele együtt utazó vendégekkel, Száraz Miklós Györggyel és Zalán Tiborral, hogy rendhagyó irodalomórát tartsanak az Ady Endre Elméleti Líceumban. A társasághoz a helyszínen csatlakozott a Székelyföldről érkező Lövétei Lázár László is, így egy színes kortárs szerzői találkozón vehettek részt a középiskola 10–12. osztályos tanulói.

Az irodalmi és olvasásnépszerűsítő misszió célja valódi diskurzusba kerülni a hallgatósággal

– ez már a középiskolában sikerült: a beszélgetés annyira tetszett a diákoknak, hogy kérésükre az előre megbeszéltekhez képest még egy órával tovább maradtak a rendezvénynek helyszínt adó díszteremben. A résztvevők aktívan be is kapcsolódtak az eszmecserébe, melynek középpontjában az olvasóvá válás, a meghatározó családi minták, fontos olvasásélmények álltak.

PostPin It!

Szekértáborok, értékrendek – beszélgetés Száraz Miklós Györggyel

Közzétette szerző

Ha arra kérlek, mondj három fontos mondatot a kortárs magyar irodalomról, melyek lennének azok?

Nem örülök, ha erre kérsz. Fontos mondatokat mondani nem könnyű. Ráadásul olyan dolgokról, amik erősen szubjektívek.

Fontos az, hogy eltűntek a tekintélyek? Illyés, Németh László, Babits tekintély volt. Visszafelé nem megyek tovább. Esterházy. Talán tekintély volt Kertész Imre vagy Csoóri is. Másként, de talán mégis. Ma vannak elég jó írók, jó írók, nagyon jó írók, még nagy írók is, de tekintély nincs. Nem tudom, fontos-e, ha egyáltalán így van, és nem tudom, hogy ha így van, akkor az rossz-e vagy jó. És az is igaz, hogy nem feltétlenül a legjobb író a tekintély.

PostPin It!

„Gyerekként nem vadásztam dedikációkra” – Száraz Miklós György könyvheti emlékei

Közzétette szerző

Mikor járt először a könyvhéten? Emlékszik, milyen kötetet vitt haza? Kitől kért dedikálást?

Nem emlékszem, mikor jártam először könyvhéten. Arra sem, hogy olvasóként, arra sem, hogy íróként mikor. Utóbbit azért illenék tudnom, tudom is, csak azért mégsem, mert biztos, hogy az első regényemmel, Az Ezüst Macskával szerepeltem, dedikáltam is, interjúkat is adtam, de nem emlékszem, hogy ez nem a Könyvfesztivál volt-e.

Kivel beszélgetett volna szívesen, de nem merte

PostPin It!