“Everything starts like a knock at the door
You don’t know what it is but you know who it’s for.”
(Kim Carnes)
Archívum címkék: színész
75 éves lenne Oszter Sándor, a betyárhős Rózsa Sándor megformálója
Gazdag molnárcsaládba született Győrben, apja malmait 1949-ben államosították. Gimnáziumi évei alatt kosárlabdázott, birkózott, a humán tárgyak is érdekelték, végzősként egy országos történelmi pályázaton első díjat nyert, amellyel egyenes út vezetett a bölcsészkarra. Érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetemre és a Színművészeti Főiskolára is jelentkezett – mindkét helyre felvették, végül az utóbbit választotta.
Másodéves volt, amikor Magyar Dezső felkérte Agitátorok című filmje egyik szerepére, amelyet a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján kiírt pályázatra készített. A többek közt Bódy Gábor, Földes László (Hobó), Szentjóby Tamás és Révai Gábor szereplésével készült alkotás nemcsak az 1968-as diáklázadásokra, hanem a Kádár-rendszerre is élesen reflektált, ezért elkészülte után rögtön betiltották, és egészen 1986-ig nem vetíthették a mozik.
Oszter Sándor 22 éves volt, amikor tanára, Szinetár Miklós rá osztotta a Móricz Zsigmond Rózsa Sándor a lovát ugratja című regényéből készült tizenkét részes filmsorozat címszerepét. Az 1971-ben bemutatott sorozat, amelyben olyan színészekkel játszott együtt, mint Bessenyei Ferenc, Cserhalmi György, Raksányi Gellért, Muszte Anna és Szirtes Ádám, egycsapásra sztárt csinált belőle, a szerep kedvéért kiválóan megtanult lovagolni. A sorozattal párhuzamosan forgatta Bacsó Péterrel a Kitörést, a csepeli lázadó munkásfiú megformálásáért 1972-ben elnyerte a San Remó-i filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díját.
A könyörtelen figuráktól a humanista hősökön át a zsémbes öregemberekig – Robert De Niro pályája
Robert Anthony De Niro 1943-ban született New Yorkban, ahol szülei a negyvenes-ötvenes években sikeres művésznek számítottak. Ír és olasz felmenőkkel rendelkező apja expresszionista festő és szobrász, anyja szintén festő volt. De Niro alig volt kétéves, amikor szülei elváltak. A kisfiú anyjához került, Manhattan Greenwich Village és Little Italy negyedében nőtt fel, apja is a közelükben maradt.
Félénk kisfiú volt, mégis a színjátszás érdekelte. Első szerepét tízévesen kapta az Óz, a csodák csodájában. Számos iskolát váltott, sok idejét az utcán, egy olasz bandában töltötte, mielőtt eldöntötte, hogy színész lesz. Lenyűgözte a mozi, fellépéskor a félénkségét is legyőzte, így 16 évesen otthagyta az iskolát, hogy a színészetet válassza hivatásul. Később így emlékezett vissza: „Színészként minden következmény nélkül eljátszhatsz olyan dolgokat, amelyekhez egyébként az életben nem lenne bátorságod.”
Beiratkozott a Sztanyiszlavszkij-módszer híveként oktató Stella Adler színistúdiójába. Adler, aki korábban Marlon Brando és Rod Steiger tanára is volt, legtehetségesebb tanítványaként emlékezett vissza rá. Egy ideig Lee Strasberg iskolájában is koptatta a padot, majd kilincselni kezdett a filmstúdióknál. Felejthető szerepeket kapott, mígnem 1968-ban Brian De Palma rábízta az Üdvözletek főszerepét.
Bruce Lee, a karatefilmek legnagyobb csillaga 50 éve halt meg
Lee Jun Fan néven született San Franciscóban 1940. november 27-én, a kínai naptár szerint a Sárkány évében és a Sárkány órájában, a Bruce nevet egy ápolónő ragasztotta rá a kórházban. Apja, a hongkongi kínai opera sztárja akkoriban éppen Amerikában turnézott, s fiát már három hónapos korában a felvevőgép elé vitte. Bruce egyéves volt, amikor a család hazatért Hongkongba, ahol hatéves koráig húsz filmben szerepelt.
Beteges gyerek volt, ráadásul a legenda szerint tizenkét éves korában alaposan elverték, amikor katolikus iskolájának diákjai összetűzésbe keveredtek a brit fiúiskola tanulóival. Ezután kezdett komolyan sportolni: a kungfu mester Jíp Man tanítványa lett, megismerkedett az ökölvívással, a dzsúdóval, a thai boksszal és táncolni is megtanult, olyannyira, hogy megnyerte a hongkongi csacsacsabajnokságot. A táncot és a harcművészetet ugyanolyan kitartással művelte, füzetébe 108 különféle tánclépést jegyzett le. A tanulásban azonban nem jeleskedett, szülei attól is féltették, hogy a verekedések miatt bajba kerülhet, ezért San Franciscóba küldték.
Tizenkilenc évesen száz dollárral a zsebében szállt hajóra, s hamarosan már ő oktatta táncra a luxusosztályon utazókat.
Sztrájkolnak az amerikai színészek, megbénulhat Hollywood
Az amerikai színészcéh, a SAG-AFTRA is sztrájkot hirdetett, ez a szervezet első hivatalos sztrájkja a film- és tévéipar ellen 1980 óta. Az írócéh sztrájkja már 73 napja tart. A SAG-AFTRA országos vezetősége egyhangúlag megszavazta a céh sztrájkját a film- és televíziós ipar ellen. A sztrájk péntekre virradólag, éjfél után egy perccel kezdődött, az összes nagy […]
The post Sztrájkolnak az amerikai színészek, megbénulhat Hollywood appeared first on Filmtekercs.hu.
Meghalt Julian Sands, a Szoba kilátással sztárja
Most már egészen biztos, hogy a hat hónapja eltűnt színész, Julian Sands maradványaira bukkantak a kaliforniai Mount Baldy közelében. Eltűnését még január 13-án jelentette be családja, de Sands-ről azóta nem érkezett hír – írja a Deadline és a Collider. Az autóját néhány nappal a bejelentés után megtalálták egy közeli parkolóban, ahonnan a tapasztalt túrázó kerékpárral […]
The post Meghalt Julian Sands, a Szoba kilátással sztárja appeared first on Filmtekercs.hu.
Johnny Depp, a legjobb rosszfiú
A Kentucky állambeli Owensboróban született Depp gyermekkora állandó költözéssel telt, legalább húsz helyen élt, mielőtt a család letelepedett a floridai Miramarban. Ott nem érezte jól magát, szüleinek válása nagyon megviselte, kipróbálta a drogokat, egy alkalommal úgy összevagdosta karját, hogy annak nyomait máig viseli. Az iskolát 16 évesen abbahagyta és csatlakozott a The Kids nevű együtteshez, amely szakmailag aratott ugyan kisebb sikereket, de pénzt nem sokat kerestek, Depp egy ideig egyik barátja autójában élt. A zene ma is fontos szerepet játszik életében, Alice Cooper és Joe Perry oldalán tagja a Hollywood Vampires együttesnek, amely júliusban Budapesten lép fel.
Húszévesen elvette az együttes basszusgitárosának sminkesként dolgozó húgát, aki bemutatta a pályakezdő Nicolas Cage-nek. Az ő révén kapta meg a Rémálom az Elm utcában című horror egyik mellékszerepét, és a forgatás annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is színész lesz. 1986-ban már Oliver Stone A szakasz című filmjében játszott. A népszerűséget és ismertséget a következő évben a 21 Jump Street című krimisorozat kölyökképű nyomozója hozta meg számára. A szerepből három év múlva lett teljesen elege, a váltásra egy szerelem is inspirálta: 1989-ben egy filmbemutatón találkozott kolléganőjével, Winona Ryderrel, akibe azonnal beleszeretett, el is jegyezték egymást, de pár hónap múlva szakítottak.
Depp a szépfiús „imázst” maga mögött hagyva vállalta el 1990-ben Tim Burton bizarr hangulatú meséje, az Ollókezű Edward címszerepét, alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. A rendezővel többször dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye az Ed Wood 1994-ből, az Álmosvölgy legendája 1999-ből és a Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya, amelyért 2008-ban megkapta a Golden Globe-díjat és Oscarra is jelölték. 1995-ben a Jim Jarmusch rendezte Halott ember című western-drámában remekelt, amelynek kísérőzenéjét Neil Young szerezte.
Fernandel, a francia film egyik legkedveltebb komikusa
A szereplés iránti vonzalmát banktisztviselő apjától örökölte, aki szabad idejében zenés kávéházakban lépett fel, ő maga már ötéves korától szerepelt kis színházakban. Apja arról álmodozott, hogy Fernand megvalósítja vágyait és híres énekes lesz, a fiú azonban másként gondolta, és már kiskorában eldöntötte, hogy komikusként csinál karriert – átlagtól elütő fejformája, hosszú arca, komikus fintora, lapátfogai és széles mosolya is erre a szerepkörre predesztinálták. Szülővárosában, Marseille-ben hamarosan nagy népszerűségre tett szert, az iskola után esténként szórakoztatta a nagyérdeműt.
Tizenkét évesen egy párizsi sanzonversenyen második helyezett lett, ígéretesen induló karrierjét azonban félbeszakította az első világháború. A harcok elülte után hazatért és üzletet nyitott, volt rakodómunkás és bankpénztáros, idővel esténként ismét énekelt, s leszerződtette egy kabaré. 19 évesen cserélte le addig használt Contandin-Sine művésznevét Fernandelre, ami keresztnevéből alakított francia szójáték. Állítólag leendő anyósa, amikor először meglátta, így kiáltott fel: íme, az ő Fernand-ja (voilá, le Fernand d’elle) – az ő későbbi feleségét, Henriette-t jelentette.
1928-ban Párizsba költözött, operettekben, revükben, pantomimkomikusként lépett fel, s hamarosan a franciák kedvence lett. 1930-ban forgatta első (rövid)filmjét, egy évvel később első egész estés filmjét (A fehér és fekete). Összesen mintegy 150 filmben szerepelt, főként vígjátékokban, de olykor komoly oldalát is felvillanthatta, mint például a Husson asszony rózsafái című Maupassant-adaptációban.
34 évet élt, ikon lett: Jayne Mansfield
Pennsylvaniában jött a világra Vera Jayne Palmer néven. Hároméves volt, amikor ügyvéd apja vezetés közben végzetes szívrohamot kapott, a tragédiát sohasem tudta feldolgozni. Anyja nem sokkal később újra férjhez ment, és Texasba költöztek. Tizenhárom évesen turistaként járt először Hollywoodban, és megesküdött, hogy egyszer az ő aláírásáért fognak tülekedni az emberek. Ám erre még várnia kellett: bár tehetséges zongoristának tartották és hegedülni is tanult, tizenhat évesen férjhez ment egy Paul Mansfield nevű fiatalemberhez, akinek tizenhét évesen gyermeket szült. Álmairól nem tett le: színészetet tanult, és miután férje hazatért a koreai háborúból, Kaliforniába költöztek. A férfi csak négy hónapig bírta, aztán hazament Texasba, Jayne házasságából csak a nevét tartotta meg.
Jayne nemcsak szép volt és vonzó, hanem okos is:
163-as intelligenciahányadossal rendelkezett, öt nyelven beszélt, kiválóan hegedült, de legfőképp saját maga menedzselésében jeleskedett. A korántsem szégyenlős szőkeség kezdetben mozikban árult cukorkát, de nem sokáig. Egy médiaeseményen fürdőruhában ugrott a medencébe, és a férfiak legnagyobb örömére már felsőrész nélkül bukkant elő a habokból. Még aznap modellszerződést kapott, kisvártatva a Playboy címlapjára került.
Máig ragyogó filmsztár: Claudia Cardinale
Claude Joséphine Rose Cardinale néven 1938-ban Tuniszban született, szicíliai emigráns szülők legkisebb gyermekeként, anyanyelve a francia, a tunéziai arab és az olasz szicíliai nyelvjárása. Jóllehet az olasz irodalmi nyelvet csak felnőttként, filmes pályafutása kezdetén sajátította el, és már hosszabb ideje Párizsban él, a színésznő magát mindig is olasznak nevezte.
Szülei úgy gondolták, hogy lányukat tanári pályára küldik, de Claudia inkább a színpadra vágyott.
Tizennyolc éves korában megnyerte a tunéziai olasz filmhét alkalmából rendezett „legszebb tuniszi olasz lány” szépségversenyt. Jutalomként a velencei filmfesztiválra utazhatott, ahol több producer is felfigyelt rá és az olasz film fővárosába, a Cinecittába csábították. A rendkívül fotogén lány szerződésében azonban kemény feltételek szerepeltek: nem vágathatta le derékig érő haját, nem hízhatott, nem mehetett férjhez és nem szülhetett gyereket – a kontraktus miatt tizenkilenc évesen, házasságon kívül született fiáról azt kellett állítania, hogy a testvére.
29 évesen már Oscar-díjas volt: Adrien Brody
A magyar származású fotográfus, Sylvia Plachy és Elliot Brody történelemprofesszor egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot New York Queens negyedében. Gyerekkorában rendszeresen elkísérte anyját a Village Voice hetilap fotózásaira, később úgy vélte, ennek köszönheti, hogy fesztelenül képes mozogni a kamerák előtt. Szülei még kisgyermekként színésztanfolyamokra íratták be, már szerepelt egy off-Broadway darabban és egy televíziós sorozatban is, mielőtt megkezdte középiskolai tanulmányait. Még kamaszként, 1989-ben debütált a filmvásznon Francis Ford Coppola New York-i történetek című filmjében.
A kilencvenes években olyan filmekben kapott szerepeket, mint a Hegyek ura, az Angyalok a pályán vagy a Szerelem utolsó vérig.
Az 1996-os Önpusztítók című bűnügyi filmben Mickey Rourke és a rapper Tupac Shakur volt partnere, két évvel később a Restaurant című drámában nyújtott alakításáért Independent Spirit díjra jelölték. Ezt követte a Terrence Malick által rendezett Az őrület határán című háborús film és a Spike Lee nevével fémjelzett Egy sorozatgyilkos nyara. Bár alakításait elismerték a kritikusok, a várva várt áttörés elmaradt, pedig olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Kenyér és rózsa, A felejtés virágai, az Örvény vagy A királyné nyakéke.
Jean-Paul Belmondo, a francia film csillaga
Neuillyben született művészcsaládban: édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Az ifjú Belmondo a művészetek helyett inkább a sportokhoz vonzódott: focizott, kerékpározott és bokszolt (ennek emléke jellegzetes orrformája). Egy súlyos betegségből való lábadozás során döntött a színészet mellett, és harmadszorra fel is vették a párizsi színművészeti főiskolára, ahol megkedvelték a tehetséges, örökmozgó fiatalembert. Egyedül a fizimiskájával nem voltak megelégedve, óva intették, hogy ezzel az arccal a nők közelébe menjen.
A főiskola után először színpadon szerepelt, s játékát a kritika hol dicsérte könnyedségéért, természetességért, hol szidta vaskosságáért, felháborító bolondozásaiért.
Jean Seberg és Jean-Paul Belmondo a Kifulladásig című filmben.
Lelke titkos mélységei jelennek meg a vásznon: Isabelle Huppert
Huppert apai nagyszülei Eperjesről vándoroltak ki Amerikába, majd Franciaországba. A színésznő Párizsban született 1953-ban, öt gyermek közül a legkisebbként. Édesanyja angoltanárnő volt, az ő javaslatára kezdett komolyabban foglalkozni a színészmesterséggel. A középiskola után a Versailles-i Konzervatóriumba iratkozott be, közben szláv nyelveket tanult, de diplomát nem szerzett. Nyelvtudásának köszönhetően játszhatott később angol, olasz és orosz filmekben is. Drámatanfolyamra is járt, majd elvégezte a párizsi színművészeti főiskolát, a Conservatoire national supérieur d’art dramatique-ot. Eleinte színházakban játszott, a filmvásznon 1971-ben debütált a Le Prussien című alkotásban.
Isabelle Huppert a Le prussien című filmben. Fotó: Daniel Lefevre / Ina / AFP
A következő évben Romy Schneider oldalán szerepelt a César és Rosalie című filmben, 1975-ben az Aloise című moziban egy mentálisan sérült nőt játszott, alakítására a Cannes-i Filmfesztiválon is felfigyeltek, és megkapta első César-jelölését is.
Mesteri duók: rendezők és színészek
Számos olyan rendező és színész talált már egymásra, akikért hálás lehet minden filmrajongó, olyan „klasszikusoktól” kezdve, mint John Ford és John Wayne, Alfred Hitchcock és James Stewart, Federico Fellini és Marcello Mastroianni, egészen Tim Burton és Johhny Depp vagy Quentin Tarantino és Samuel L. Jackson párosáig. Mi most néhány személyes kedvencünket hoztuk közülük.
François Truffaut és Jean-Pierre Léaud
Antoine Doinel: a név, amely valószínűleg mindig az egyik legjelentősebb kitalált karakterhez tartozik majd a francia, de még az egyetemes filmtörténet krónikájában is. Az ötletgazda François Truffaut volt, Jean-Pierre Léaud pedig négy játékfilmben és egy rövidfilmben alakította. A karakter, ahogy Truffaut leírta, a saját alteregója volt, rajta keresztül pedig Léaud közvetítette a rendező gondolatait. Közös munkájuk az 1959-es 400 csapással (Les quatre cents coups) kezdődött, amely a francia művészet egy következő korszakát, az új hullámot hirdette meg.
Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete
“Íme egy sztár, aki végig szélhámosnak érezte magát, egy hétköznapi ember nem mindennapi sármmal és mázlival, aki jóval többre jutott, mint valaha gondolta volna. Őszintén hitte, hogy a vasakaratának, nem holmi őstehetségnek köszönheti sikerét.”
Paul Newman 1986-ban kezdett el dolgozni a memoárján, barátjával Stewart Stern forgatókönyvíróval, aki azt a feladatot kapta Paultól, hogy a családjával és barátaival készítsen szóbeli riportokat, amelyben őszintén és nyíltan elmondják a színészről a gondolataikat, emlékeiket.
Néhány év után abbahagyták ezt a projektet, majd Paul Newman 2008-ban, 83 éves korában meghalt. Gyermekei között időnként szóba került az elfeledett és félbehagyott önéletrajz és néhány évvel később előkerült egy családi raktárból a 14ezer oldalas kézirat.