A berkshire-i Readingben látta meg a napvilágot egy angol háziorvos és egy ír ápolónő gyermekeként, Sally nővére és Terence bátyja szintén zenészek lettek. Hétéves volt, amikor Down-szindrómával született öccse meghalt, a csapást feldolgozni képtelen anyja pedig gyógyszerfüggő lett, s végül elmegyógyintézetbe került. Oldfield tízévesen, lemezeket hallgatva tanult meg gitározni az apjától kapott hangszeren, ám a kottaíráshoz-olvasáshoz bevallása szerint nem volt elég türelme. Két év múlva már elektromos gitáron játszott és klubokban lépett fel.
Tizenöt éves korában iskolaigazgatója megkérte, hogy vágja le hosszú haját, de ő erre nem volt hajlandó, inkább otthagyta az iskolát, és Sally nővérével megalapította a The Sallyangie nevű folkduót. Anglia-szerte és Párizsban is turnéztak, albumuk 1969-ben jelent meg. A duó még abban az évben felbomlott, ezután Oldfield idegösszeomlást kapott.
Felépülve fuvolán játszó Terry bátyjával együtt a rövid életű Barefoot nevű bandában zenélt, majd – noha a hangszer akkor teljesen új volt számára – a Kevin Ayers vezette The Whole World együttesben lett basszusgitáros, alkalmanként gitáros. Zenélt a Hair egy színházi produkciójában is, de innen tíz előadás után kirúgták, mert megunta a dolgot és 7/8-os ütemben játszotta el a Let the Sunshine In című számot. Az Abbey Road stúdióban a The Whole World albumain dolgozva számtalan hangszerrel ismerkedett meg, s Ayers megengedte, hogy az ő magnójával rögzítse zenei ötleteit. Oldfield kis lakásában három rövidebb és egy hosszabb, általa Opus One-nak nevezett instrumentális szerzeményt játszott fel, valamennyi hangszer hangját egy sávra rögzítve.