Best WordPress Hosting
 

Műanyag égbolt (White Plastic Sky) 2023

Eredeti cím:White Plastic SkyMűfaj:animációs / sci-fiRendező:Bánóczki Tibor, Szabó SaroltaZene:Christopher WhiteJátékidő:110 percA film forgalmazója:Forum HungaryHazai mozi bemutató:2023. március 30.

Műanyag égbolt film leírása

Egy állatok és növények nélküli nem túl távoli jövőben, ahol az emberiség túlélésének kegyetlen ára van, egy férfi minden szabályt áthág, hogy megmentse a felesége életét.

Hat hét – kritika

Hat hét, rendezte: Szakonyi Noémi Veronika, szereplők: Román Katalin, Járó Zsuzsanna, Balsai Móni, Mészáros András, magyar filmdráma, 95 perc, 2022, 12 éven aluliaknak nem ajánlott! Szerva itt, csere ott Kilenc hónap. Hat hét. Tizenöt perc. Mindhárom időhossz kiemelt jelentősséggel bír: a várandósság, az örökbeadási határidő és egy asztalitenisz meccs hossza.  Zsófi örökbeadó anyaként az idő szorítását …

Otthon a hazában – Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas

Valamelyik visszaemlékező írásodban megemlíted, hogy tízéves korodban odaálltál az anyukád elé, és kijelentetted, hogy költő leszel. Milyen élmények előzték meg azt a pillanatot?

Sejtettem, hogy a József Attila-díj kapcsán most sok olyasmire irányul majd kérdés és figyelem, amire nem lehet előre elég jól felkészülni, mint például a kora gyermekkorom és a származásom, a családom. Hogy honnan jövök, és ki vagyok valójában. Mivel erre nem lehet néhány mondatban jól válaszolni, írtam egy beszédet, aminek az a címe: Egy meg nem tartott beszéd a József Attila-díj átvétele kapcsán.

Most inkább olyanokat mesélek el, amiket abban nem. Például, hogy az első tíz év az életemben minden viszontagság ellenére – már ami anyám és apám válását, az új családot, a szegénységet jelenti – nagyon is boldog volt. A költészet megjelenéséig belső kozmoszban éltem, és ez a belső kozmosz most is megvan. Minden írásom ebből a kisgyermek által megőrzött és megvédett világból származik. Hordozok magamban tehát egy teljes kozmoszt, mint minden ember, és ez az első tíz évben alakul ki. Mielőtt költő lettem, ez a kozmosz jött létre, amiben a játéknak, a képzeletnek, a varázslatnak, a nyelvnek, a mesének, a versnek központi szerepe volt. Ez nagyrészt édesanyámnak köszönhető, aki óvónő volt, és engedte, hogy gyerekek legyünk, és ezt a belső kozmoszunkat megismerjük, alakítsuk, megéljük.

Atwood varázstalanítja Odüsszeusz mítoszát

Margaret Atwood a Pénelopeia című kisregényében Odüsszeusz otthon hagyott feleségének szemszögéből meséli újra a jól ismert ókori történetet. Pénelopé húsz évig várta férjét, akit először a trójai háború, majd a legendás kalandok tartottak távol Ithakától. De hogyan állt helyt Pénelopé, miért marja örökös önvád az asszonyt, és miért hiányzik szinte teljes mértékben a női szolidaritás az atwoodi változatból? A korabeli fake newstől, meg persze vértől és árulástól tocsogó kisregény alapjaiban nem változtat a jól rögzült Odüsszeusz-képen, de izgalmasan árnyalja azt. Ez a hét könyve.

A mozigalaxis őrzői

Tarantino prózai debütálása Hollywood másod- és harmadvonalbeli, a mozinézők többsége számára névtelen hősei előtt tiszteleg. 

A történelem titánjairól, a kultúra gigászairól általában nem feledkeznek meg a krónikák. De mi a helyzet mindenki mással? A „futottak még”, a „lehetett volna belőle bármi”, az „ott volt minden kilométerkőnél, de két szót sem szólt” és a „hátsó kertjében teremtő fantáziával alkotott egész dolgos élete során, a faluhatáron túl azonban sosem merészkedett” kategóriák héroszaival? A derékhaddal, a gyalogsággal, amelynek sok-sokezer tagja – humanista hitünk szerint – mind megérdemelne legalább egy nagyregényt? Azzal az igazságtalansággal, hogy az ő emléküket, egyedi és egyszeri alakjukat nem őrzi meg senki és semmi sem, együtt lehet élni ugyan, de csak ha el tudunk viselni a szánkban valami eltüntethetetlen, áthatóan kesernyés aromát. Quentin Tarantinónak még az ellenségei is a javára könyvelhetik el, hogy ő bizony a leghatározottabban elutasítja ezt a fajta létezési gyakorlatot. Teszi hát, ami tőle telik: levitézlett filmcsillagoknak kínál műveiben új esélyt, celluloidtekercseket gyűjt és Los Angelesben filmmúzeumot vezet, podcastokban zengi a múlt méltatlanul vagy okkal, de vitán felül árnyékba borult vitézeinek himnuszát, Volt egyszer egy Hollywood című filmjével pedig két évvel ezelőtt komplett emlékművet avatott, amely a (filmipari) másod- és harmadvonalak a többség számára névtelen hősei előtt tiszteleg. De ahol emlékmű van, ott lennie kell a művet láthatóvá faragó kéznek és a mű tárgyát, a gyöngyöt a mélyben, a létezés végtelen óceánjaiban megpillantó szemnek is. A Volt egyszer egy Hollywood regényváltozata, Tarantino prózai debütálása mindenekfelett erről a kézről és szemről beszél – ami döntő különbség a filmváltozathoz képest.

[…] Bővebben!

Quentin Tarantino, az őrült zseni

A Tennessee állambeli Knoxville-ben látta meg a napvilágot. Apja, Tony Tarantino olasz származású színész és amatőr zenész még születése előtt elhagyta akkor még csak 16 éves, ír-cseroki indián származású anyját. Gyermekkora Los Angelesben telt, a középiskolát otthagyva végül a Video Archives elnevezésű tékában kötött ki, ahol ideje nagy részét filmnézéssel töltötte, hogy azután részletesen megbeszélhesse barátjával, Roger Avaryval, akivel később egy sor filmen dolgozott együtt.

Ezek közül az első az 1992-ben bemutatott Kutyaszorítóban volt, amellyel megalapozta hírnevét: az alkotás a Sundance filmfesztiválon besöpörte a kritikusok elismerését és legendává avatta a kultfilmesek körében. A vértől csöpögő filmet Tarantino íróként, színészként és rendezőként is jegyezte, s olyan, későbbi munkáiban is visszatérő nehézfiúkat szerepeltetett, mint Tim Roth, Steve Buscemi és Michael Madsen.

Az 1994-es Ponyvaregényt John Travolta, Bruce Willis, Samuel L. Jackson, Uma Thurman és Christopher Walken játéka tett feledhetetlenné.