Milyen családból jöttél, hogyan kerültél Ausztriába?
Klasszikus értelemben vett
muzsikuscsaládból származom. Édesapám a nyolcvanas években tanult Bécsben, majd
Milyen családból jöttél, hogyan kerültél Ausztriába?
Klasszikus értelemben vett
muzsikuscsaládból származom. Édesapám a nyolcvanas években tanult Bécsben, majd
A kecses külsejű verseskönyv címét mindaddig paradoxonként értelmezhetjük, míg bele nem gondolunk, hogy a Kárpát-medence területén a miocén kortól kilencmillió éven át a Pannon-tenger hullámzott, amelynek ma három kilométer vastagságú üledékréteg őrzi az emlékét. Embermentes korszak volt, ahogy ez a kötet is szinte néptelen, zord világot vetít elénk, a mesterséges, épített vagy a természeti környezet tárgyainak, jelenségeinek árnyalatokban bővelkedő, szuggesztív lajstromozását végzi el.
Az [öt_tél] című nyitókölteményben így:
végig út, sín, pózna, ég. a kerék sípolása, fekete kő, barna föld,
Minden vele kapcsolatos méltatás kiemeli kultúraszervező tevékenységét, amely valóban egészen sokrétű és lenyűgöző. Nevéhez fűződik többek között a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség megalakítása, a Cserkész és a Katedra című lapok elindítása, a Katedra Alapítvány, valamint a Vámbéry Polgári Társulás létrehozása. Részt vett a Független Magyar Kezdeményezés, később a Magyar Polgári Párt megalapításában, különböző tisztségeket tölt be a dunaszerdahelyi református gyülekezetben. Több mint harminc éve a Lilium Aurum könyv- és lapkiadó alapító igazgatója, közel húsz éve a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMIT) elnöke. Mindezek mellett pedig költő, akit idén József Attila-díjjal ismertek el.
Amikor idén
januárban, a Covid miatti leállások után végre át tudták adni a SZMIT díjait, e
Az Università di Cassino e del Lazio Meridionaléban Tóth Krisztinával találkozhattak az egyetemi hallgatók, ahol az írónőt Mariarosaria Sciglitano, a Pixel című kötet fordítója mutatta be, aki ismertette a könyv struktúráját, és felhozott néhány fordítói problémát is. A beszélgetést Amedeo di Francesco professzor vezette. A programon Komlóssy Gyöngyi, a Római Magyar Akadémia munkatársa az olasz–magyar művészeti kapcsolatokról, míg Pál Dániel Levente a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomnépszerűsítő munkájáról és a Continental nemzetközi irodalmi lapról mesélt a hallgatóknak.
A jó kétórás esemény a magyar irodalomra, a magyar irodalom olaszországi megjelenésére fókuszált, olyan szerzőket idéztek meg az előadáson a kortárs vendég mellett, mint Szabó Magda, Márai Sándor és a száz éve született Nemes Nagy Ágnes.
A telt házas eseményen az egyetem Aula Magnájában fogadták a magyar küldöttséget. „Olyan volt maga a program, ahogy az ember elképzeli, hogy egy nagy, európai író megérkezik egy egyetemre. Az intézmény vezetősége mellett a diákok is előre készültek a Tóth Krisztinával való találkozásra. Előre megfogalmazták a kérdéseiket, átgondolták az irodalommal és fordítással kapcsolatos gondolataikat, amit a pulpituson egyesével tehettek fel a magyar szerzőnek” – mesélte Pál Dániel Levente.
A 21. századra olyan
társadalmi-gazdasági, a szakadatlan növekedésre alapozott berendezkedést
sikerült kialakítanunk, amellyel visszavonhatatlanul megváltoztattuk
A rózsaszín Zsolnay című, kétnyelvű kötet a Winkler Barnabás által ismertté, újra felfedezetté vált, a 19. században népszerű és mindennapi használatban lévő rózsaszín fajansz tárgyakat mutatja be rengeteg képpel, fotóval és a gyűjtéshez kapcsolódó szubjektív hangvételű történetekkel kiegészítve. A kétnyelvű kötet alkotói, Winkler Barnabás és Hübner Teodóra a művészettörténet számára ez idáig felfedezetlen, mások által dokumentálatlan dizájntörténeti területet tettek mindenki számára láthatóvá és elérhetővé.
Hogyan jött létre minden idők egyik legnagyobb magyar márkája, a Zsolnay? Éppen a mára szinte teljesen elfeledett rózsaszín mázas edények által.
A különös, egyszerre fáradt és élénk pink szín néha elegáns, máskor frivol hatást kelt, a tárgyak a legtöbb esetben egyszerűek és funkcionálisak, de gyakran találkozunk kísérletező, stíluskereső törekvésekkel is. Nem tudjuk, hogy a korabeli tekintet milyennek látta őket, de e kötet segítségéve tetten érhetjük a kort, melyben a kézművesség átfordul a dizájngondolkodásba, ahogyan az egyedi tárgy felkészül a sorozatgyártásra, s mindezt egy olyan színbe öltöztetve teszi, melyre ha bárki rátekint, jókedve lesz. Talán ez a kulcs, amiért olyan jó nézegetni ezeket a tárgyakat, s amiért ma is úgy érezzük: közünk van hozzájuk.
A Libri 2016-ban alapította a Libri irodalmi díjakat, hogy az előző év kiemelkedő magyar szépirodalmi könyveit díjazza, a kortárs magyar irodalmi művek ismertségét növelje.
2022-ben is elnyeri egy-egy mű a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. A versenyben a díj átadását megelőző évben először kiadott, magyar szerző által magyar nyelven írt szépirodalmi művek vehetnek részt, azok a könyvek, amik hozzájárulnak a magyar kultúra jelenéhez, jövőjéhez, és valódi társadalmi hatásúak.
A meghatározásnak 150 mű felelt meg, 49 kiadó könyveiből állt össze a lista, az itt szereplő alkotások közül a Libri által felkért szakemberekből álló
Alexa Károly felvezetésként arról beszélt, hogy bár a költőt és munkásságát régóta ismeri, számára is meglepetés ez a kötet: a furcsa, természetellenes versek, a halálközeli, pusztulásközeli anyag. „A versek mintha az ihlet pillanatnyi hatására jöttek volna létre, mégis mesterien csiszoltak. Én úgy képzelem, hogy ezek éjszakai versek. Érett férfiköltészet, amely a klasszikustól a neoavantgárdig sokféle dolgot foglal magába.”
Smid Róbert irodalomtörténész hangsúlyozta: bár rangos irodalmi folyóiratokban rendre jelentek meg Zalán Tibor versei, a kötetbe rendezésre csaknem tíz évet kellett várni.
Smid Róbert
A fiatalon elhunyt vajdasági költő, író, szerkesztő hagyatéka 2018-ban került a Kertész Imre Intézet gondozásába. Március 25-től a kerteszintezet.hu honlap önálló, Sziveri János-oldalán ismerkedhetnek meg az érdeklődők az Új Symposion egykori legendás szerkesztőjének életművével és írói pályájának fontosabb állomásaival.
Sziveri János, a 20. század második felének egyik meghatározó alkotója a vajdasági Muzslyán született 1954-ben, és Budapesten 1990-ben, 36 évesen hunyt el.
A költő, drámaíró, szerkesztő a műveivel és szuggesztív egyéniségével egyaránt kitűnt kortársai közül, legendája mindmáig érezteti hatását. A Kertész Imre Intézet Nobel-díjas írónk máshol el nem helyezett hagyatéka mellett Pilinszky János, Arthur Koestler, Petri György, Pressburger György hagyatékrészeit, valamint 2018-tól Sziveri János teljes írói örökségét is gondozza. Az intézet a tulajdonába került szerzői kéziratok, fotók, kiadatlan művek, valamint a szerzőkről szóló irodalmi anyagok összegyűjtésén, feldolgozásán túl céljának tekinti az alkotók szellemi örökségének ápolását, minél szélesebb körű megismertetését és személyiségük bemutatását is.
Szabó Magda, Kosztolányi Dezső, Jékely Zoltán műveikben foglalkoznak a délolasz várossal, Márai Sándor pedig 1948 és 1952 között, emigrációja alatt élt itt, lakóhelyét, a Posillipo negyedet a nápolyi Rózsadombnak hívta.
Nemes Nagy Ágnes az 1947/48-as ösztöndíjával járt Nápolyban. A költőnő Fák című versében megtalálható Mozdíthatatlan függönyök kép akár ennek az állomásnak a mottója is lehetne, hisz a nap folyamán nemcsak egy versfordító szemináriumon találkozhattak ezzel a sorral a hallgatók, hanem az esti, nagy sikerű Egy másik Róma előadáson is, ahol a díszlet meghatározó elemét fehér, áttört csipkefüggönyök és áttetsző kristályok adták.
Nápoly Nemes Nagy Ágnes mitológiájának része: nemcsak a várost látta és ismerte, de az olasz kultúra is kézzelfoghatóvá vált számára a helyszíni tapasztalással.
A minap, hogy találkoztunk, vittem is Szilárdnak fél tucat képregényt, és igyekeztem úgy összeválogatni a csomagot, hogy a papírkalandból egyszer majd komoly olvasmányélmény legyen.
Ez arról jutott eszembe, hogy a minap belekeveredtem egy képregénybe. Igen, bármilyen hihetetlen, úgy jártam, mint a sokszor újraálmodott képregényrajzoló, aki valami rejtélyes téridőcsapda révén a saját képregényében találja magát, és kockáról kockára kell kimásznia abból a kutyaszorítóból, amit maga eszelt ki. Csak hát én ugye nem vagyok képregényrajzoló. És a slamasztikát sem magam találtam ki. Sokkal jobb szerző volt az alkotó: Petőfi Sándor.
A közelmúltban Kiskőrösön, a Petőfi-bicentenárium ünnepségsorozatán jártam, s természetesen mindenből ízelítőt kaptam, ami a költő szülővárosában Petőfire emlékeztet.
Szkárosi Endre 1952-ben született Budapesten, 1971–72-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karára járt, majd 1977-ben a Bölcsészettudományi Kar magyar–olasz szakán kapott diplomát.
A Mozgó Világ szerkesztőjeként dolgozott 1978-től, 1983–88-ban a Lapkiadó munkatársa volt. A szegedi József Attila Tudományegyetem olasz tanszékén 1984-től, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1994-től olasz irodalmat tanított, 2012-től egyetemi tanár, 2013-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori tanácsának külsős tagja lett.
Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal is foglalkozott, 1984-ben megalapította a Szkárosi and Konnektor művészeti koncertszínházat.
A Szabadulószoba című verseskötetben mintegy hetven vers szerepel, amelybe a Légszomj című ciklus, a kötet első részének szövegei is belekerültek. „Ez egy járványnapló: a vírusról és környezetéről szól; arról, miként éltem meg azt, amikor a koronavírus-járvány miatt Magyarországon is leállt az élet” – mondta a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban rendezett kötetbemutatón Jenei Gyula, az Eső című szépirodalmi folyóirat főszerkesztője. „Voltak, akik tiltakoztak a kifejezés ellen, de szerintem egy kicsit háborús helyzetként éltük meg a szituációt. Persze nem háborús helyzet volt, mert az most van, de ha belegondolunk, a vírus is háború, a háború is vírus.”
Amikor a járvány
elkezdődött, Jenei egy barátjával telefonon megbeszélte, hogy mitől szorongnak.