„Nehéz igazán elvonatkoztatni azoktól a Petőfi-sztereotípiáktól, melyek gyermekkorunkban rögzülnek – emlékszik vissza a versválasztásra Rozina. – Nem volt könnyű az összes előfeltevést és az általános iskolai március 15-i ünnepségek emlékeit félretéve csak a versekre figyelni. De csakis úgy van lehetőségünk meglátni ezt az elképesztő tág gondolati és érzelmi spektrumot, tele törékenységgel, meghittséggel, létértelmező gondolatisággal és modernséggel, ha mindent elfelejtünk, amit Petőfiről korábban gondoltunk.”
Dóczi Bence és Fenyvesi Márton hangképeiben a versek az elektronikus tánczene, a free jazz és a kortárs zene mezsgyéin kerülnek intenzív környezetbe. „Bence zajos mégis ritmikus, organikus zenei nyelve nagyon inspiráló – meséli Fenyvesi Márton a lemez utómunkáiról.– Az én legfontosabb szerepem keverésen túl az volt, hogy Rozi megzenésítéseit és Bence atmoszféráit, beatjeit egy folyamatosan változó, de mégis organikus, szövegközpontú szerkesztésben rendezzük el. Könnyű észrevétlenül beragadni loopokba vagy fluktuáló atmoszférákba, a kérdés egy producer számára mindig az, hogy hogyan tovább: a versek ebben is mindig vezetnek bennünket, hordozzák a saját dramaturgiával a zenei formák kezdeményeit is, csak észre kell venni őket és fenntartások nélkül menni velük.”
A korábbi kiadványokhoz hasonlóan Ávéd János szaxofonos, zeneszerző is komponált darabot a lemezre. „Mindig kórusművet kérek Janitól, az ő kiegyensúlyozott és szigorúan komponált zenei világa egy megfelelő pillanatban elhelyezve mindig megnyugtatja ezt a folyamatot, ahogy korábban a Pilinszky-lemezen is történt.”