Best WordPress Hosting
 

„A művészet a tudat játéka” – Weiner Sennyey Tiborral beszélgettünk

Asperján György nyerte a Méhes György drámaíró pályázatot. Weiner Sennyey Tibor második, Lázár Balázs harmadik helyezett lett, derült ki péntek este a Benczúr Házban megrendezett eredményhirdetésen és ünnepi díjátadó gálán. Az első helyezett 2 millió forint, második 1 millió forint, a harmadik 500 ezer forint jutalomban részesült.

Nem először írtál színpadi művet. Mit szeretsz ebben a műfajban?

1998-ban a csermajori sajtkészítő középiskola első és utolsó színjátszókörének voltam az egyik – messze nem a legtehetségesebb – tagja. Federico García Lorca Vérnász című drámáját adtuk elő tehenészlegényekkel és sajtkészítőkkel. Óriási sikerünk volt, megnyertük a megyei és az országos diákszínjátszó fesztivált is. Ez főleg a középiskolai magyartanárunknak, Katona Nándornak az érdeme volt, a darab rendezőjéé, aki „beoltott” minket a színház szenvedélyes szeretetével. Ő volt a „Majsztro”, aki elmagyarázta, hogy mit jelent a valódi művészi katarzis.

Szendi Nóra: A szörnyűségeken nevetni kell

A Junior Szépíró-díjas Szendi Nórának eddig két regénye jelent meg, az elmúlt években pedig szerkesztőként dolgozott. Nemrég azonban úgy döntött, hogy a szerkesztés helyett személyi edző lesz. A karrierváltásról és a nemsokára megjelenő új regényéről Szendi Nórával beszélgettünk.

Tavaly úgy döntöttél, hogy abbahagyod a szerkesztést, csak az írásra fogsz koncentrálni, mellette pedig beindítod az edzői karrieredet is. Régóta tervezted ezt a váltást?

Kiégtem a szerkesztésben egy ideje, mindig is bajom volt a munkamániámmal. Függő személyiség vagyok, a munka túltolásához szereket is használtam. Napokig nem aludtam, pörögtem, olyan határidőket vállaltam el, amik nem voltak tarthatóak, úgyhogy nem kizárólag a szakma hibája volt, hanem az enyém is. Ezek a határátlépések gyakoriak a szerkesztői munkánál, hétvégén meg este hívogatnak, mindemellett a honorok sem változtak vagy tíz éve, amiben viszont a szerkesztői szakma tagjai is legalább annyira hibásak, mint a kiadók.

Elbugrisodik-e a világ? – interjú Füzi Lászlóval

Soha még nem változott olyan gyorsan a világ, mint az elmúlt évtizedekben. Füzi László a változások nyomába eredt, az A VILÁG VÁLTOZÁSA című könyvből megismerhető a változás világa.

– Azt gondolom, adjunk valamiféle meghatározást a könyvedhez, hiszen bár önéletrajzinak tekinthető, mégsem önéletrajz, a történelemmel foglalkozol benne, de nem történelmi írás, szociológiai jelenségekről írsz, de nem szociológiai tanulmány, s nem is szociográfia. Összefogható, hogy mi ez az ezernél is több oldal?

– Azt szoktam mondani, hogy „én-könyvet” írtam. De ha magamról írok, akkor átugrok történeti vagy társadalmi kérdésekre, ha azokról írok, akkor visszatérek önmagamhoz. Ha nagyon fontos megnevezni a műfaját, akkor társadalmi önéletrajzként tudnám meghatározni, de pontosan tudjuk, hogy nem a műfaj a fontos, hanem maga a szöveg. A szöveg az életem alakulását követi, de ez csak apropó ahhoz, hogy a társadalom alakulását és változását követhessem. Ha a könyv hangütésére vagy kíváncsi, akkor azt mondom, hogy hosszú, személyes monológ olvasható a könyvben, de itt is vannak hangváltások, s néha kívülről is megmutatom azt, aki ennek a könyvnek a főszólamát viszi. Az első könyv olvasójaként Tandori Dezső, aki több írásban is foglalkozott azzal a résszel, azt írta, hogy ezeknek a szövegeknek egzisztenciális súlyuk van.

Huszárok a démonok ellen

Vajon mit ér a huszáros roham, a lovassági szablya, az emberes helytállás, amikor boszorkányokkal, lidércekkel és mindenféle mesebeli szörnyalakkal kell megküzdeni? Ezen a kérdésen kezdett elmélkedni bő három évvel ezelőtt két lelkes és igen fantáziadús fiatalember, Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián. A fantáziálgatásból ötletbörze kerekedett, majd megszületett Az utolsó előtti huszár vérfagyasztó története. Hogyan lett a képtelen elgondolásból képes mesesorozat? Erről beszélgettünk a képregény írójával, Varga Bálint Bánkkal.

A történet az első világháború idején, egy paranormális ügyekkel foglalkozó titkos huszárszervezettel, a Fekete mentésekkel foglalkozik. Miért éppen ezt a történelmi környezetet választottátok?

Úgy éreztük, hogy ez egy méltatlanul kiaknázatlan téma és éra. Itt általában véve a huszárság intézményére gondolok, de azon belül is különösen izgalmasnak tartottuk a huszárok alkonyát, azaz az első világháború időszakát.

Mi van az ingyenesen letölthető könyvek hátterében?

A „csakazértis” író

Böszörményi Gyula interjúja Nógrádi Gáborral  az ingyenesen letölthető könyvek világáról

Nógrádi Gábornak (1947) az elmúlt ötven évben ötven regénye, verseskötete és úgynevezett didaktikus irodalmi műve jelent meg a Móra és a Presskontakt Kiadónál. Ismertebb művei – Gyerekrablás a Palánk utcában, Segítség, ember!, Petepite, és például a Vigyázz sorozat kötetei – számos kiadásban kiemelkedően nagy – ötven-hatvanezres – példányszámban kerültek az ifjabb és idősebb olvasókhoz. Néhány regénye, kisebb humoros írása az általános iskola több évfolyamában ajánlott vagy kötelező irodalomként igyekszik olvasásra és életre nevelni a diákokat.

Többnyire alacsony a vérnyomásom, de van, hogy ideges vagyok – True Story podcast #19: Váradi Gergely

A True Story podcast 19. adásának vendége a jelenleg is futó A besúgó című sorozat főszereplője, Váradi Gergely. Gergővel arról beszélgettünk, mi motivál egy 14 éves fiút, hogy az ország másik végébe költözzön családja nélkül, hogy megtalálja ott a hivatását. Aztán arról, hogy valóban megtalálta-e, és elhiszi-e, hogy tehetsége mellett karakteres arca segíti ahhoz, hogy […]

The post Többnyire alacsony a vérnyomásom, de van, hogy ideges vagyok – True Story podcast #19: Váradi Gergely appeared first on Filmtekercs.hu.

„Érdekel, hogy miért tartanak írónak, noha nem is vagyok az” – Szendrői Csaba a saját hang megtalálásáról

Eddig két könyve jelent meg: Mintha muszáj lenne című verseskötete után tavaly A dolgok és amik mögöttem vannak című, megfoghatatlan stílusú, életbölcsességeket, Facebook-bejegyzéseket tartalmazó gyűjteménye is napvilágot látott. A pozitív fogadtatás ugyan még őt is meglepte, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy irodalmi témájú felkéréseket is elfogadjon. A Szeláví! Fesztiválon is mint költő fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. 

Sikerült már Petőfit megugranod?

Mire az ember felnő, jó esetben rájön, hogy nem igazán lehet összehasonlítani a különböző korokban írt verseket. Az a stílus, amelyben Petőfi alkotott, nem állítható párhuzamba a kortárs költők műveivel, így nem is összemérhetők.

A hetedik író – Király Farkas az irodalom vonzásáról

Keveseket állít igazi próbatétel elé a sors, Farkas azonban hamar megkapta a maga vizsgafeladatát az élettől. Még húszéves sem volt, amikor a Ceausescu-rendszer besorozott katonájaként őrségben állt az aradi laktanya előtt. Nem először kellett ott szobroznia, de először fordult elő, hogy az utcán hatalmas tömeg tűnt föl, s ez a tömeg nem a conducătort éltette, hanem forradalmi jelszavakat skandált: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép!”

Dermesztő helyzet. A magyar srác biztosan nem akart vért ontani a rendszerért, de elég volt egy pillantás az őrség többi tagjára, hogy kiderüljön, senki nem fog a tömegbe lőni a parancs szerint. Viszont ha semmit sem tesznek, esetleg a sokaság fog rájuk támadni. Végül is itt állnak a helyőrség előtt talpig géppuskában.

Farkasnak támadt mentő ötlete: talán elég egy gesztus. Szabályosan, a mellén fekvő fegyverrel kisétált az út közepére, hogy jól láthassa a tömeg. Az emberek elhallgattak, s feszült várakozással néztek rá. Ő másodpercekig elszánt képpel figyelte a tüntetőket. Aztán, mintha semmi érdekeset sem látna, a fegyvert a hátára, szuronnyal lefelé fordította, megfordult, és visszasétált a helyére. A tömegből kirobbant a megkönnyebbülés: „Armata e cu noi!” (A hadsereg velünk van!) – kiabálták.

Rendezői díjat nyert a Szelíd

A Wiesbadeni GoEast Filmfesztiválon Csuja László és Nemes Anna kapta a 7500 eurós díjazással együttjáró rendezői díjat a Szelíd című filmjükért.

A Szelíd, amelyben Csonka Eszter nemzetközi hírű testépítő alakítja a főszerepet, még látható a magyar mozikban.

A filmről elemzés, illetve egy rendezői interjúi is olvasható a Filmvilág májusi számában. Utóbbiból itt olvasható egy részlet:

„Érzelmi logika mentén működöm”– Beszélgetés Nagy Zsuka költővel

Mikor és miért kezdtél el verseket írni? Mi volt az első

lépés a lírikusi pályán?

Egy nagy alakú csíkos füzetbe írtam az első „érzeményemet” 13 éves koromban. Aztán lett egy kisebb zöld füzetem, és abba írtam a nagyon zsengéimet. Azt hiszem, szerelmes voltam.

„Szeretném, ha a filmjeim érzéseket váltanának ki” – Interjú Paolo Genovesével

A Szuperhősök rendkívül megindító, érzelmes film, ami mélyen megérintett engem is. Nem is volt könnyű szavakat találni, amikor közvetlenül a vetítés után leültünk beszélgetni Paolo Genovesével, a film a Teljesen idegenekkel óriásit futott rendezőjével. Az elmúlt napokat a direktor filmjeivel töltöttem, és látva új alkotását is, egyértelműen kirajzolódik előttem az olasz művész érdeklődése az emberi […]

The post „Szeretném, ha a filmjeim érzéseket váltanának ki” – Interjú Paolo Genovesével appeared first on Filmtekercs.hu.

Hiánypótló együttműködés: írók és kutatók párbeszéde a természetről

A 2021-ben induló és a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben helyet kapó Kert a köbön rendezvénysorozattal egy új csoportot célzott meg az Ökológiai Kutatóközpont. Mi volt a motivációja az össztudományi események elindításának?

Észrevehető tendencia a modern

korban, hogy az emberek többsége a különböző közösségi médiumok felületein, gyors

„Kiszervezem a véleményemet termékenyebb dolgokká, mint a beszéd” – Vecsei H. Miklós a Poket-könyvekről

Számítottál rá, hogy négy éven át nemcsak hogy élni fog a Poket, hanem mostanra havonta tízezres nagyságrendben adtok majd el könyvet?

Számokkal nem szoktunk dobálózni, de valóban elfogy több ezer könyv, és ez arról a hatásról beszél, amit sikerült kiváltani.  

Azt mondod, nem szeretsz számokról beszélni, pedig a víziód eredményességét jelzik. Sokszor elmondtátok Grecsó Krisztiánnal, hogy ebben egyedül te hittél – mégis megélt négy évet, és működik.

„Nem tudok úgy létezni, hogy ne írjak valamit” – Székelyhidi Zsolt írásról, fotózásról, zenélésről

Rendkívül színes az irodalmi tevékenységed. Húszéves korod óta jelennek meg írásaid különböző irodalmi, művészeti lapokban, és tíz verseskötetedet, prózai művedet adták ki. Hogyan indultál?

Debrecenbe jártam középiskolába, egy kis kanyarral mégis Miskolcon kezdtem meg az egyetemet magyar szakon. Mivel már korábban is írogattam, ezért tudatosan kerestem a lehetőséget, hogy hasonló érdeklődésűek közé kerüljek. Végül a Vass Tibor költő által alapított Új Bekezdés alkotócsoportban találtam meg a helyem. Neki mutattam meg először a verseimet. Kritikáival, javaslataival sokat segített az elindulásban. Nem sokkal később elkezdtem publikálni különböző lapokban, például a Déli Hírlapban vagy az Észak-Magyarországban, majd 1997-ben az első verseskötetem, a Hoz is megjelent.

Akkoriban költözött haza az emigrációs lap, a Magyar Műhely több alkotója is: Papp Tibor, Nagy Pál, Bujdosó Alpár. Ez az avantgárd szellemiségű csoport nagyon felszabadítóan hatott rám. Ráébresztett arra, hogy nyugodtan lehet a határokat feszegetni, hiszen nemcsak a szapphói strófában írt költeményeknek van létjogosultságuk, hanem más kifejezési formák, akár szabadversek is léteznek. Talán ma már nem vagyok annyira avantgárd, újító, mint akkoriban, de azért most is folyamatosan keresem az újdonságokat. Mindig más érdekel.

Tamási Áron a mesében élt – Beszélgetés Berecz Andrással

Az április 10-i egész napos összművészeti fesztivál, az Irodalmi Kavalkád a költészet napjához kapcsolódóan nagy magyar életművekre helyezi a fókuszt, így a 125 éve született Tamási Áron munkásságára is. Változatos programokkal készülnek a szervezők: a beszélgetések, színházi és koncertelőadások sorában a vasárnapi programok kiemelt eseménye a látványos, szabadtéri kiállítás átadása, amely Tamási életének fontos állomásait, műveit, szereplőit mutatja be a közönségnek. A kiállítást Berecz András Kossuth-díjas ének- és mesemondó nyitja meg, aki több szállal kapcsolódik a székely prózaíróhoz.

Mit jelent neked Tamási Áron leginkább? Történeteket, hagyományt, nyelvet?

Tamási Áron hamar megérinti, bevonzza az olvasót. Figyelemre, figyelmes olvasásra nevel: ha egy szót elszalasztottál, már a mű értelme is veszélybe kerülhet. A terület, ahol született, Farkaslaka, Udvarhelyszék régóta izgatott, mindig is kincsesbányának tartottam, és nemcsak mesében, hanem énekben, hangszeres muzsikában is. Pesti építkezéseken is, amikor meghallom a beszédjüket, megbénulok, hallgatózom, fülig ér a szám. Készülök is április 10-én egy-két mívesebb dallamot, jó ravasz szövegű dalocskát megmutatni.

„A költészet nem feldolgozhatóvá, hanem elbeszélhetővé teszi a traumákat” – Izsó Zita költővel beszélgettünk

Éjszakai földet érés című kötetének versei a háborúról szólnak a szíriai menekültválság kapcsán, azokban a kiszolgáltatottságról és megalázottságról is szó esik. Az Ukrajnában zajló háború miatt mennyire vannak önben hasonló érzések? Vagy ez teljesen más?

Mélyen megrendített a háború kitörésének híre, és folyamatos lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy mennyire kevés, amit tehetek, amit tehetünk ellene. Viszont ennek ellenére azt, amit tudunk, nagyon lényeges megtennünk: már az előző, Magyarországot érintő menekültválság alatt is az volt a tapasztalatom, hogy rendkívül fontosak a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok is. Ha valaki csak egy embernek ad szállást, segít megszerezni a gyógyszerét, akár egyetlen szendvicset ad vagy mond pár jó szót, máris sokat tett.

Sosem fejeltem el, Fahidi Éva holokauszttúlélő, A dolgok lelke szerzője mondta nekem egy interjúban, hogy bármilyen borzalmakat is élt át, mindig volt valaki, aki kiállt mellette. És hogy éppen ezért még most is tud bízni az emberekben. Gyönyörű idézet a Talmudból, hogy aki megment egy életet, egész világot ment meg. Azt hiszem, ugyanígy igaz lehet az, hogy ha valakinek visszaadod a hitét, az egész világ hitét visszaadod. És a kapcsolódásunkat és egymásra utaltságunkat gyönyörűen mutatja meg az, hogy gyakran