Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: Interjú

„Egész életemben utáltam a nyájakat” – Szinetár Miklós Bánffy Miklósról és magyarságról

Közzétette szerző

A Kossuth-díjas színházi, opera-, televíziós és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatója, a Magyar Televízió egykori elnökhelyettese, a Halhatatlanok Társulata kuratóriumának elnöke, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja a 150 éve született erdélyi grófról mesélt.

„Ha megkérdeznék, ki az emberi ideálom, akit a legtöbbre tartok, Bánffy Miklós lenne a válaszom. Érdekes, hogy én, a Bérkocsis utcai proligyerek ennyire vonzódom ehhez az erdélyi arisztokratához, de egészen tökéletes élet az övé a maga gazdagságában, tisztességében, humanizmusában” – mondja Szinetár Miklós. Már az Operaház főigazgatója volt, amikor megismerte ezt a kivételes életművet, az elődjéét, hiszen 1912 és 1917 között kormánybiztosként Bánffy is az Operaház élén volt intendáns. „Elolvastam az életrajzát, és a rajongója lettem. Elkezdtem kutatni az életét, olvasni a műveit; nem értettem, miért nincs ott a köztudatban, hogy egy ilyen nagyság élt köztünk. Íróként is elképesztő. Engem rettentően bánt, hogy Bánffynak Magyarországon nincs akkora kultusza, mint Wass Albertnek, aki nem is fogható hozzá” – jegyzi meg.

Erdélyi történet

PostPin It!

„Szőcs Géza az egyenes, tiszta beszéd költője volt” – Interjú Bollobás Enikővel

Közzétette szerző

A XX. század évfordulós írói című sorozatban Szőcs Géza munkásságáról beszélgetett Bollobás Enikő irodalomtörténész, Farkas Wellmann Endre költő, Szilágyi Enikő előadóművész és Juhász Anna irodalmár április 19-én a MOM Központban. Szőcs irodalomtörténeti jelentőségéről Bollobás Enikőt kérdeztük. 

Felidézné, mikor ismerte meg Szőcs Gézát és az ő költészetét?

A hetvenes évek végén egy kérdéssort küldtem több, akkor fiatal költőhöz, amely az alkotói folyamatot érintette. Ugyan Szőcs magára a levélre nem válaszolt, de később egyik versének két sorával mégis reagált az egyik kérdésre, amely valahogy úgy szólt, hogy mit szólna Arany János az ő költészetéhez. Az Ez már a feltámadás című versében tette ezt: „hogyha elolvasná, / hümmögne Arany János”.

PostPin It!

Branka után jött Török Zoli – Interjú K. Kovács Ákos operatőrrel

Közzétette szerző

Ákos, te írtál rám, hogy na, most itthon vagy, elkészíthetjük az interjút, amit kértem tőled. Mindig ilyen összeszedett voltál?

Soha nem voltam összeszedett. Most sem, de felnőtt lettem, s ilyenkor egyszerűen válaszolni kell embereknek, megmondani, mikor érek rá, és hasonlók. S ez ad valamiféle rendszert is az életnek. 

Ki vagy te? Az erre a kérdésre adott válasz az évek során picit módosul, úgyhogy hogyan definiálnád magad most?

PostPin It!

„Mennyet ölt a bukó madár” – Eddig nem publikált versek Illyés Gyulától

Közzétette szerző

Mit tudhatunk ezeknek a személyes hangú alkotásoknak a hátteréről?

Evvel az együttessel szerettem volna emlékezni apám halálának negyvenedik évfordulójára, mert szerintem nagyon szépek a most talált versek. A szüleim síremlékét is erre az évfordulóra újították föl, és nagyon örülök neki, mert rossz állapotban volt már.  

Ő „négysorosaknak” nevezte őket, de van, amelyik hat- vagy nyolcsoros. A verseket apám a ’40-es évek második felétől írta 1952-ig, és elég sok ilyen keletkezett abban az időben. ’52-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó válogatott versek kötetében Jegyzőfüzet összefoglaló cím alatt, és az ’52 utáni verseskötetek mindegyikében szerepel. Vannak még itthon olyanok, amelyek nem jelentek meg, mert az akkoriban születetett versek nem mindegyikét publikálta. Hogy miért nem adta ki, nem tudom pontosan. Azt gondolom, hogy azokat, amelyeket publikált, befejezettnek érezte, vagy talán jobban tetszettek neki. Szubjektív döntés lehetett. De az is állhat mögötte, hogy nem szívesen tett közzé olyat, ami a családjával kapcsolatos, és ezek majdnem mindegyikben van családi vonatkozás: az apjáról, az édesanyjáról, az apósáról ír. Most, 40 évvel a halála után talán meg lehet őket jelentetni.

PostPin It!

„Nem hiszem, hogy könnyű sikerek mentén érdemes élni”

Közzétette szerző

A gasztronómia és a vendéglátás terén nem részesültél intézményes oktatásban, most mégis itt ülünk az éttermedben, ráadásul az utóbbi években zászlóvivője lettél az erdélyi gasztronómiának. Mi vezetett erre az útra?

Már egész kiskoromban elkezdett érdekelni a főzés, és az a fajta gyermek voltam, aki könnyen rácsodálkozott egy tányér ételre. Az első főzéshez kapcsolódó élményem az, amikor még kisiskolás koromban először csináltam tojásrántottát a családnak, és próbáltam spéci módon felvágni hozzá a paradicsomot, amitől nagyon kreatívnak éreztem magam, dicséretet is kaptam a szüleimtől. A szülői minta és a családi közeg is nagyon inspiráló volt, mert édesapám –, aki sajnos már nincs velünk – nagyon szeretett főzni, imádta vendégül látni az embereket, így ez nálunk természetesnek számított. Ez ugyanígy jellemző a mostani életemre is, mert ha akad egy szabadnap, amikor otthon lehetünk a családdal, akkor már azonnal azon töröm a fejemet, hogy mit főzzünk, és kit hívjunk át – a feleségem persze nem mindig díjazza az ötletet. Mielőtt vendéglátós lettem, öt-hat évig utazgattam különböző országokban, és végigjártam azokat az éttermeket, amelyek érdekeltek. Már akkor is (ahogyan most is) azt mondtam magamról, hogy én „élénken figyelő vendég vagyok!”. Az volt az elképzelésem, hogy majd nyugdíjas koromban csinálok egy kis éttermet, ahol kiélhetem magam. Hála istennek nem kellett addig várnom.

Salt is Mine néven 2022 márciusában, a parajdi sóbányában szerveztetek vacsorát a budapesti Salt étterem séfjével, Tóth Szilárddal, ők 2019-ben kapták meg a Michelin-csillagot. Ezen a vacsorán volt csukaikra, fermentált rókagomba, kecsketatár, agyas leves, báránypacal és még sok minden más is, mindez 120 méterrel a föld alatt, ahová a vendégek amerikai veteránautókkal érkeztek.

PostPin It!

Mutatkozzunk be a városunknak!

Közzétette szerző

Újvidéken végeztél. Az irodalom vagy a nyelvtan szeretete vitt a szakra?  

Középiskolában Hózsa Éva személyében csodálatos magyartanárom volt, az ő hatására írtam be a magyar szakot a jelentkezési lapra. Ha nem ő tanít, akkor ma valószínűleg történelmet tanítok. Azt pedig, hogy könyvtáros leszek, szintén nem gondoltam, hisz középiskolai magyartanárként végeztem. Egy véletlennek köszönhető minden. Ahogy az is, hogy éppen Hózsa Évához kerültem. Az életemet a véletlenek vezetik. Az egyetem után egy iskolában kezdtem tanítani, de munkanélküli lettem, és véletlenül a városi könyvtárba kerültem, amit nagyon megszerettem. Ott jöttem rá, hogy ez az igazi hivatásom. Kellett egy kis kitérő, hogy rátaláljak. 

Mi az, ami annyira megfogott benne?

PostPin It!

„Nem sok rendező van, aki ilyesmit bevállalna” – Interjú Balázs István Balázs operatőrrel

Közzétette szerző

„Itt nagyon jól működött a rendező, operatőr, látványtervező hármasa, nagyon eredeti ötletek születtek. Ez nagyon más film lett, mint amilyet eddig csináltam, és ez nagyon izgalmas volt” – nyilatkozta Balázs István Balázs, a Háromezer számozott darab operatőre. Az interjú Császi Ádám romakérdést feszegető friss filmjének forgatása alatt készült. Mennyire volt furcsa a filmet a karantén […]

The post „Nem sok rendező van, aki ilyesmit bevállalna” – Interjú Balázs István Balázs operatőrrel appeared first on Filmtekercs.hu.

PostPin It!

Pénteki kultúrrandi Leczo Bence íróval

Közzétette szerző

Hogyan kerültél szorosabb kapcsolatba az irodalommal?

Már tizen-egynéhány éves koromtól kezdve írogattam különféle történeteket. Az egyik legemlékezetesebb élményem ebből az időszakból az, amikor megnéztem Az admirális című nagyszerű orosz filmet, amely Kolcsak tábornok szemszögéből mutatja be az orosz polgárháborút. A film hatására elkezdtem írni az eseményekről a saját verziómat, de nem jutottam túl messzire, összesen ha 12 oldalt írhattam. A mai napig keresem a szöveget; nem tudom, hová keverhettem el. Aztán tinédzserként, mint oly sok kezdő író vagy költő, én is szerettem volna imponálni egy lánynak, így született meg az első novellám. Ezt később leadtam iskolai fogalmazásként is, és bár a magyartanárom nem lelkesedett túlságosan érte, innen datálom az irodalommal való próbálkozásomat.

Később hallottam a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról és az Előretolt Helyőrség Íróakadémiáról, amelyre 2017-ben jelentkeztem is. Az évnyitón Orbán János Dénes beszédét hallva tudatosult bennem, hogy ott valóban íróvá válhatok. Mindenki kapott egy oktatót, akivel mester-tanítvány viszonya alakult ki. Az én mentoraim Csender Levente, Száraz Miklós György, majd Horváth László Imre voltak – különösen az utóbbi kettő volt rám nagy hatással. Habár a formális viszony már véget ért, igyekszem velük továbbra is tartani a kapcsolatot. Bár a mentoraim stílusa jelentősen különbözik az enyémtől, sokat tanultam tőlük. Például azt, hogy milyen fontos gyomlálni a szöveget; eltávolítani belőle minden olyan részt, amire nincs szükség. Ez talán érezhető is a novelláimon. Az íróakadémián végül összesen három plusz két évig tanultam.

PostPin It!

A mélység hangja – Deczki Sarolta Tar Sándorról

Közzétette szerző

Hogyan találkoztál először Tar szövegeivel?

Érdekes, hogy sem debreceniként, sem magyar szakosként nem találkoztam velük. 2002-ben végeztem Szegeden magyar szakon, és el lehetett végezni úgy, hogy nem hallott az ember Tar Sándorról. Odacsapódtam kicsit a DeKon Csoporthoz, és belekezdtem az irodalomelmélet speciális képzésbe is, amely során számos kortárs szerzővel foglalkoztunk, de Tar kimaradt. Azt hiszem, ez sokat elmond a kilencvenes évek elméleti-kritikai gondolkodásáról. Persze máshol, más kritikai fórumokon számon tartották Tart, de az egyetemi tanszékeken uralkodó kritikai diskurzusokban nem volt jelen. 

Így én is csak viszonylag későn, 2003-ban ismerkedtem meg vele, amikor felkértek egy kritikára A térkép szélénről. Akkor elolvastam más köteteit is, és kritikákat róla, és azonnal otthon éreztem magam ebben a szövegvilágban. Beszippantott. Mint Arisztotelész írja, a katarzis a felismerés nyomán jön létre, és én Tar novelláiban felismertem a gyerekkorom világát. A szüleim kocsmát üzemeltettek egy Debrecen környéki faluban, és ott hasonló figurákkal, jelenetekkel, sorsokkal találkozhatott az ember, mint Tarnál. Persze gyerekként ez kevésbé értettem, de a hangulat, az atmoszféra emléke megmaradt bennem.

PostPin It!

„Ez a történet nem arról szól, hogy megmentjük a világot és mostantól minden jó lesz” – Interjú Bánóczki Tiborral és Szabó Saroltával, a Műanyag égbolt rendezőivel

Közzétette szerző

Március végén került a mozikba a Műanyag égbolt, egy száz évvel későbbi, klímakatasztrófa sújtotta Magyarországon játszódó párkapcsolati dráma. A különleges, rotoszkóp animációs technikával, magyar-szlovák koprodukcióban készült egészestés animációs film rendezőivel, Bánóczki Tiborral és Szabó Saroltával a film világpremierje után, a Berlinalén interjúztunk. A beszélgetés enyhén spoileres. Hosszú időn át készült a Műanyag égbolt. Hogyan telt […]

The post „Ez a történet nem arról szól, hogy megmentjük a világot és mostantól minden jó lesz” – Interjú Bánóczki Tiborral és Szabó Saroltával, a Műanyag égbolt rendezőivel appeared first on Filmtekercs.hu.

PostPin It!

„Addig akarok élni, amíg nőt tudok ölelni meg lovat megülni” – Interjú Kun Péterrel Ázsiáról, állattartásról

Közzétette szerző

Kun Pétert már gyermekként elkezdte érdekelni a honfoglalás kori történelem, és elhatározta, hogy mindenről tudni szeretne, aminek köze van az ősmagyarsághoz, s ha majd felnő, ő is gazdálkodó lesz, mint az ősei. Tizenhét évesen a debreceni kollégiumot járta mongolok után kutatva, elhatározta ugyanis, hogy megtanul mongolul. Embereire akadt, és nemcsak a nyelvet tanulta meg, de pár hónap múlva már Mongóliában találta magát. Később beiratkozott az ELTE Belső-Ázsia tanszékére mongol szakra, majd több hónapos kutatóutakra indult Mongóliába és Kazahsztánba, aminek terméseként 2003-ban megjelent a Szelek szárnyán című könyve. Ezért 2005-ben akadémiai díjat kapott. 2003 és 2013 között egyetemi oktató volt, mára az MTA tudományos munkatársa, négy Európa-bajnoki címe és két ezüstérme van, westernlovas, Angus-marha-tenyésztő, keletkutató, gazdálkodó és két gyermek édesapja.

Kun Péter Tiszacsegei tanyájára korán érkeztünk, hogy mi is részt vehessünk a gulya áthajtásában, ami nem volt kis feladat, hiszen nagyjából ötszáz marhát kellett átterelni a kilométerekkel odébb fekvő legelőre. A távolból olykor mintegy délibábként feltűnő Péter, felesége és barátja segítségével, lóháton terelgette az állatokat, majd a feladat sikeres teljesítése után boldogan ugrott le lova hátáról, hogy beszélgethessünk.

Mesélj egy picit a családodról. Honnan jött a gazdálkodás iránti érdeklődés?

PostPin It!

„A barátságunkból született ez a film” – Szebeni Zsuzsa színháztörténész a Szilvássy Carola-film készítéséről

Közzétette szerző

Ki ne kapná fel a fejét, ha ennyire komplex személyiségről hall? A rendkívüli asszonyról, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Caroláról történelmi dokumentumfilm készült A maga természete szerint és szabadon címmel. A film erdélyi bemutatókörútjának székelyudvarhelyi állomásán Szebeni Zsuzsa színháztörténésszel, a Carola Egyesület elnökével beszélgettünk. 

Amikor 2010-ben a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum munkatársaként megszervezted az első Bánffy-kiállítást, megemlítetted, hogy a gróf múzsája, Szilvássy Carola életpályáját szinte még Bánffyénál is izgalmasabbnak tartod. Miért kezdett érdekelni a személye? 

Korábban is hallottam róla, a személyiségéről, de levéltári dokumentumokban csak 2003 körül találkoztam a nevével. Bánffy Miklós hagyatékának dokumentumai az ő életének körvonalait is megrajzolják. Klasszikus arisztokrata neveltetése és műveltsége arra is predesztinálhatta volna, hogy illemtudó, szabálykövető legyen, de nem így alakult, és én izgalmasnak találtam a makacsságát, a modern szemléletét, a közvéleményre mit sem hederítő önállóságát. 

PostPin It!

„A ősi világ izgat, nem az, hogy mi megy a Twitteren” – Interjú Gauder Áron filmrendezővel

Közzétette szerző

Megérte ennyi időt várni: a Kojot négy lelke kiérlelt, csodálatos mozifilm, amely ismét bizonyítja, hogy a magyar animáció világszínvonalú, a rajzfim pedig egyedülálló mágiára képes. A rendezővel indián mítoszokról, magyar animációról, Marvel-filmekről és természetközeli élményekről beszélgettünk.

Milyen érzés ilyen hosszú idő elteltével az új filmedet látni a mozik műsorán és a szinte egybehangzóan dicsérő kritikákat olvasni?

Röviden: jó! Persze nem minden kritika csak dicsér, de ez egyáltalán nem baj. Örülök, hogy egyrészt ennyi év után össze tudtuk hozni ezt a filmet, illetve, hogy kaptam még egy esélyt az élettől. Az is nagy szerencse, hogy nagyon jó stáb dolgozott a filmen, nélkülük ez biztos nem ment volna.

PostPin It!

Otthon a hazában – Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas

Közzétette szerző

Valamelyik visszaemlékező írásodban megemlíted, hogy tízéves korodban odaálltál az anyukád elé, és kijelentetted, hogy költő leszel. Milyen élmények előzték meg azt a pillanatot?

Sejtettem, hogy a József Attila-díj kapcsán most sok olyasmire irányul majd kérdés és figyelem, amire nem lehet előre elég jól felkészülni, mint például a kora gyermekkorom és a származásom, a családom. Hogy honnan jövök, és ki vagyok valójában. Mivel erre nem lehet néhány mondatban jól válaszolni, írtam egy beszédet, aminek az a címe: Egy meg nem tartott beszéd a József Attila-díj átvétele kapcsán.

Most inkább olyanokat mesélek el, amiket abban nem. Például, hogy az első tíz év az életemben minden viszontagság ellenére – már ami anyám és apám válását, az új családot, a szegénységet jelenti – nagyon is boldog volt. A költészet megjelenéséig belső kozmoszban éltem, és ez a belső kozmosz most is megvan. Minden írásom ebből a kisgyermek által megőrzött és megvédett világból származik. Hordozok magamban tehát egy teljes kozmoszt, mint minden ember, és ez az első tíz évben alakul ki. Mielőtt költő lettem, ez a kozmosz jött létre, amiben a játéknak, a képzeletnek, a varázslatnak, a nyelvnek, a mesének, a versnek központi szerepe volt. Ez nagyrészt édesanyámnak köszönhető, aki óvónő volt, és engedte, hogy gyerekek legyünk, és ezt a belső kozmoszunkat megismerjük, alakítsuk, megéljük.

PostPin It!

A teremtés ereje –  Beszélgetés Gauder Áronnal

Közzétette szerző

A Nyócker! rendezőjének második egész estés animációja, a Kojot négy lelke az indián mondakör egyik őstörténetét meséli el.

Régóta érdeklődsz az indián kultúra iránt, viszont csak 2015-ben, a Kojot és a sziklával közelítettél hozzá először alkotóként. 

Igen, gyerekkoromtól kezdve érdekel ez a világ. Édesanyám ismerte Cseh Tamást, ugyanazon a lakótelepen laktak, tudtuk, hogy ő szervezi az indiántábort minden évben. A szalagavatónkon az osztállyal indiántáncot találtunk ki műsorszámnak, akkor léptem kapcsolatba Tamással, ő pedig segített találni valakit, aki megtanította nekünk a táncot. Közben sokat meséltek a kultúráról és a táborozásról, így a következő nyáron már mi is a táborban voltunk. Ez pedig azóta, tehát nagyjából harminc éve az életem fontos része, de valamiért sosem kapcsolódott a filmezéshez. Tamás halála után a felesége, Éva említette, hogy sok felvétel maradt meg, amiken Tamás indián meséket mond. Felvetődött, hogy a hanganyagokat fel lehetne használni egy animációs sorozathoz. Így született meg a Kojot és a szikla című rövidfilm, amiben Tamás lett a narrátor. 

PostPin It!

Egy film, amire szükség van – Interjú Szakonyi Noémi Veronikával és Vincze Mátéval, a Hat hét alkotóival

Közzétette szerző

A film rendezőjével és írójával, Szakonyi Noémivel és Vincze Mátéval beszélgettünk.

A dokumentumfilmek világában mozogtok, eredetileg ez az ötlet sem fikciós filmnek készült. Miért döntöttetek mégis így?

Vincze Máté: Almási Tamás dokumentumfilm-rendező osztályában találkoztunk Noémivel a színművészetin, ahol hétről hétre témákat kellett keresnünk, amikről szívesen forgatnánk. Az örökbefogadás már régebben is nagyon érdekelt, és ahogy kapcsolatba kerültem a nyílt örökbefogadásokat intéző civil szervezetekkel, és megismerkedtem örökbefogadó családokkal, örökbeadó szülőkkel, egyre több helyen jött velem szembe ez a hat hetes szabály, ami Magyarországon a nyílt örökbefogadásoknál 2014 óta él. Nagyon érdekelt, hogy a két oldal hogyan éli meg ezt az időszakot. Egyébként a szakemberek véleménye is megoszlik erről: van, aki szerint túl hosszú, van, aki szerint elégséges ez az időszak, de akad olyan is, aki szerint egyáltalán nincs rá szükség. Noémivel elkezdtünk gondolkodni, milyen jó lenne erről egy dokumentumfilm, de hamar ráébredtünk, hogy a kamera és a stáb jelenléte akaratlanul is nyomást gyakorolna a felekre, ezt pedig semmiképpen nem szerettük volna, nem is éreztük etikusnak. Így lett a Hat hét a kutatásainkból inspirálódó játékfilm.

PostPin It!

Érdemes megtanulni jelen lenni – Bánkövi Dorottya írásról, fotózásról, zenélésről

Közzétette szerző

Bánkövi Dorottya Móricz-ösztöndíjas szerző 1994-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát, majd ugyanitt mesterizett. Fél évet Kolozsváron, később pedig Bécsben tanult. 2015 óta publikál. Első kötete A női test biztonsága címen jelent meg.

Verseidet olvasva a merészség, vakmerőség szavak jutnak eszembe, illetve minden, ami passzol a tabu nélküli fogalmakhoz.

Csak próbáltam teljesen őszintén és leplezetlenül írni. A témák keménysége is megkövetelte ezt. Egy-egy sorból, érzésből vagy gondolatból, azokból, amik éppen ebben az időszakban foglalkoztattak, kialakult a vonalvezetés, és megrajzolta a kötet ívét. Az emberi kapcsolatokról, mint például az első ciklusban olvasható idősebb férfi hatalmi pozíciójából adódó visszaélésekről általában kellemetlen beszélni. Nagyon sokszor nincsenek a szereplők tudatában annak, hogy milyen működési módok állnak a cselekedeteik mögött, vagy hogy ezek a minták honnan jönnek, mi a motivációjuk. Ezekkel szembesülni leírva, kimondva nem biztos, hogy jó érzés.

PostPin It!

Dragomán György: Nemcsak főzni kell megtanulni, de enni is tudni kell

Közzétette szerző

Dragomán György szenvedélyesen szeret főzni. Felkutat, újrateremt, kitalál és kikísérletez. Sürög-forog kedvenc mozsarai és vaslábasai között, közben pedig megfőzi azt a receptet, amelyet papírra vetett, vagy megírja azt, amit főzött. Nemrég jelent meg második irodalmi recepteskönyve, az Adjuk meg a módját!. Ennek kapcsán beszélgettünk irodalom és gasztronómia kapcsolatáról, zsigeri főzésről és precizitásról, technológiáról és kreativitásról. Ahogyan ő mondaná: „Örüljetek!”

Cserna-Szabó András írta: „Krúdytól meg se kérdezzük, mi a szalontüdő, ő még a pájslit és a pacalt is összekeveri, neki e kettő egykutya volt.” Szerinted hitelesnek, pontosnak kell lennie egy szépírónak gasztronómiai szempontból?

Meg lehet próbálni úgy írni az evésről, hogy az ember nem tud főzni, és van, akinél ez nagyszerűen működik. Persze az ideális az, ha valaki írni is tud és főzni is. Lehet azonban úgy írni főzésről, hogy nem vagy jártas a konyhában, és lehet úgy is főzni, hogy nem tudsz írni róla. Amikor Krúdyt vagy Lénárd Sándort olvasom, akkor nem mindig kérem rajtuk számon a recepteket, mert ott nem az számít. A lényeg a szenvedély. Vegyük az én esetemet! Különböző attitűddel kell olvasni azt, ahogyan a Máglyában vagy A fehér királyban főznek, és megint más, ha a Főzőskönyvet tartja kezében az olvasó. Az előbbi esetekben háttérbe szorul a főzés, míg az utóbbinál egy receptet dolgozok ki, amelyet át szeretnék adni. A Főzőskönyvben és a nemrég megjelent Adjuk meg a módját!-ban pont ezt a kettőséget akartam megmutatni azáltal, hogy beletettem a novelláimat és a regényrészleteimet. Azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy kétféle irányból lehet érkezni: gyakorlatiból és esztétizáltból.

PostPin It!

„Ideje felismerni, hogy egy ketyegő bombán ülünk” – Interjú Zayne Akyol filmrendezővel

Közzétette szerző

Az Iszlám Állam rémtetteiről készült felvételek néhány éve futótűzként terjedtek el a világban. Azonban az arcukat eltakaró dzsihadistákról sokkal kevesebb információval rendelkezünk. Zayne Akyol második, Az ISIS harcosa voltam című dokumentumfilmjében a terrorszervezet fogságban lévő tagjaival készített interjút. Gondolkodtál már azon, valójában kik lehetnek az Iszlám Állam arctalan dzsihadistái? Az ISIS harcosa voltam (Rojek) című […]

The post „Ideje felismerni, hogy egy ketyegő bombán ülünk” – Interjú Zayne Akyol filmrendezővel appeared first on Filmtekercs.hu.

PostPin It!