Best WordPress Hosting
 

Nők – ez lehetne az év botránykönyve!

Baranyai László: Nők (körregény két kötetben) / Keresés; Kutatás – Dodeskaden Kiadó, 2022 – 364+368 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-0144-74-0

Baranyai László (1943-) szépírói tevékenységére Pálfordult világ című regénye kapcsán figyeltem fel. Nyomon követve a regény sorsát erősen fájlaltam, hogy a könyv nem kapta meg a méltó figyelmet. Kor- és kórtünet, hogy az irodalmi művek népszerűsége – mint minden egyéb, ami a figyelem megragadásáról szól – ma elsősorban a reklámokon múlik, mert nincs az az olvasói figyelem, amely önmagában képes lenne egy könyv fölemelésére. Kár.

A kereszténység igazából csak zsidó furfang?

Elhunyt munkatársunk, Böszörményi Gyula író

2010 őszén, mikor körlevelet írtam több száz írónak, hogy elindítanánk egy új online fórumot Librarius.hu néven, mindössze négyen válaszoltak, köztük volt Böszörményi Gyula is. Mert mindig hitt abban, hogy léteznek új és újabb utak, neki lehet vágni az ismeretlennek, a szellemi kaland volt az ő motorja is.

Személyes kapcsolatunk titkos részét képezte, hogy Tiszakécskén lakott, ahol apai nagymamám töltötte a gyerekkorát.

Nem sokszor találkoztunk, de azok közül a legemlékezetesebb szintén Tiszakécskéhez kötődik, ahol Könyvkóstoló címen vezettek irodalmi esteket feleségével, Noémivel a könyvtárban. Közönség előtt beszélgetni a reakciók miatt mindig különleges, de ezen az esten a Gyulával való beszélgetés kötötte le minden figyelmem, mert annyira közös világban mozogtunk, mint akik gyerekkoruk óta ismerik egymást. Persze, csak két év volt közöttünk.

Zalka Csenge Virág és az íróvá csókolt mesélő

Zalka Csenge Virág Dr.: A százegy ajtajú palota – újraálmodott népmesék, Móra Könyvkiadó, illusztrátor: Orosz Annabella, oldalszám: 160, megjelenés: 2022

A népmesék olyanok, mint a patakmeder alján heverő kavicsok. Az emberi szó, mely továbbadja, és az érzés, ami a mesélőt és hallgatóját mesemondás/hallgatás közben áthatja az a „vízˮ, ami minden alkalommal tovább gördíti, csiszolja, formálja a mesét. A szájról-szájra adott történetek folyton alakulnak, kerekednek, egyre tökéletesebbé, vagy legalábbis másmilyenné válnak azáltal, hogy a mesélők az adott kor igényei, általános elvárásai, sőt, a hallgatóság közbevetett ötletei alapján formálják őket. A népmesék évezredek alatt nyerték el azt az alakot, amit ma ismerünk, és ami továbbra sem végleges, hiszen minden egyes új mesélés alakít rajtuk valamicskét. Éppen ezért oly értékesek, izgalmasak, színesek és sokatmondóak, a kutatásuk pedig ugyanezért tekinthető végtelen kalandnak.

Már megszokhattuk, hogy Zalka Csenge Virág mindig valami egészen különleges mesei meglepetéssel áll elő, amikor új kötettel jelentkezik. Most sincs ez másképp. 2020-ban Ribizli a világ végén című mesegyűjteménye az Év Gyerekkönyv írója díjat hozta el neki, 2021-ben a Varjúherceg (amiről már nekem is volt szerencsém írni a Librarius oldalain) a magyar mesekönyvkiadás valódi kuriózuma lett, most pedig itt A százegy ajtajú palota, benne újraálmodott népmesékkel.

Megváltó a gyártósoron – Újra akartam mesélni a jézusi történetet

Beszélgetés Gerőcs Péter íróval, a Kalligram kiadónál megjelent Werkfilm című regényéről

Bánfalvi Réka: Bevezetésképpen hadd kérdezzem meg, nálad hogy jön létre egy karakter? Az utcán lesed össze a járókelők vonásait, vagy teljesen saját kútfőből?

Gerőcs Péter: Nincs teljesen saját kútfő. Vagyis hát az utca embere, és még számtalan másik ember keveredik össze a papíron. Azt figyeltem meg magamon, később a diákjaimon, hogy amíg az ember kevesebb írásrutinnal rendelkezik, kevesebb energiája vagy figyelme van több különböző vonást vegyítenie. Kezdőként az ember sokszor egy-az-egyben emel át karaktereket a környezetéből a szöveg terébe. Ráadásul a karakteralkotást ilyenkor inkább külsődleges jegyek inspirálják, nem ritkán egy érdektelen, de túlzó gesztus vagy tikkelés. Mondjuk, megtetszik neki az a lehetőség, hogy egy szövegben nem csak gyönyörű nők és sármos férfiak kaphatnak szerepet, hanem például egy sánta férfi is. Ne adj isten egy sánta nő! Ez aztán annyira leköti a figyelmét, hogy ha nem akarja, akkor is ez a sántasággal ellátott illető lesz a szöveg főszereplője. Persze ezek óriási tapasztalatok. Írás során felfedezni az írás valódi lehetőségeit. Visszatérve: ahogy gyarapodnak az író tapasztalatai, úgy fogja egyre inkább a szöveg megkövetelni a maga figuráit. A sántaság egyáltalán nem lesz érdekes. Az lesz érdekes, hogy ezt a nagypofájú nőt ellenpontozza egy könnyen kizsákmányolható férfi. Mint ahogy a festő áll párbeszédben az épp születő képével. Ezt a formát és ezt a színt valaminek tovább kell vinnie. Valaminek ellenpontoznia, vagy épp hangsúlyoznia kell; elmozdítani, kibillenteni, árnyalni, vagy megsemmisíteni. Ha sok szereplőt mozgatunk, ez egy kicsit nehezebb ügy lesz. Csak nem éppen ezért kérdezed?

Megváltó a gyártósoron – Újra akartam mesélni a jézusi történetet

Beszélgetés Gerőcs Péter íróval, a Kalligram kiadónál megjelent Werkfilm című regényéről

Bánfalvi Réka: Bevezetésképpen hadd kérdezzem meg, nálad hogy jön létre egy karakter? Az utcán lesed össze a járókelők vonásait, vagy teljesen saját kútfőből?

Gerőcs Péter: Nincs teljesen saját kútfő. Vagyis hát az utca embere, és még számtalan másik ember keveredik össze a papíron. Azt figyeltem meg magamon, később a diákjaimon, hogy amíg az ember kevesebb írásrutinnal rendelkezik, kevesebb energiája vagy figyelme van több különböző vonást vegyítenie. Kezdőként az ember sokszor egy-az-egyben emel át karaktereket a környezetéből a szöveg terébe. Ráadásul a karakteralkotást ilyenkor inkább külsődleges jegyek inspirálják, nem ritkán egy érdektelen, de túlzó gesztus vagy tikkelés. Mondjuk, megtetszik neki az a lehetőség, hogy egy szövegben nem csak gyönyörű nők és sármos férfiak kaphatnak szerepet, hanem például egy sánta férfi is. Ne adj isten egy sánta nő! Ez aztán annyira leköti a figyelmét, hogy ha nem akarja, akkor is ez a sántasággal ellátott illető lesz a szöveg főszereplője. Persze ezek óriási tapasztalatok. Írás során felfedezni az írás valódi lehetőségeit. Visszatérve: ahogy gyarapodnak az író tapasztalatai, úgy fogja egyre inkább a szöveg megkövetelni a maga figuráit. A sántaság egyáltalán nem lesz érdekes. Az lesz érdekes, hogy ezt a nagypofájú nőt ellenpontozza egy könnyen kizsákmányolható férfi. Mint ahogy a festő áll párbeszédben az épp születő képével. Ezt a formát és ezt a színt valaminek tovább kell vinnie. Valaminek ellenpontoznia, vagy épp hangsúlyoznia kell; elmozdítani, kibillenteni, árnyalni, vagy megsemmisíteni. Ha sok szereplőt mozgatunk, ez egy kicsit nehezebb ügy lesz. Csak nem éppen ezért kérdezed?

Pedofil volt-e a magyar származású filantróp?

Jamal Ouariachi: Étvágy [Een honger] – Vince Kiadó – fordította Wekerle Szabolcs – 664 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-3031-04-9

Jamal Ouariachi Étvágy című vaskos regénye 2017-ben kapta meg az Európai Unió Irodalmi Díját, a lebilincselő regényt megfűszerezik a magyar vonatkozások.

A Lehetőségek Földjének kapuját is esendő ember őrizte

Miről beszélget az utolsó ember a mesterséges intelligenciával?

Június 22-én mutatták be Kis Norbert Az Ember utolsó története című kötet második kiadását, ami a Pallas Athéné Könyvkiadónál jelent meg. Az evolúciófilozófiai kisregényként aposztrofált könyv szerzője egyetemi tanár, társadalomtudós, akinek ez az első szépirodalmi műve. A könyvbemutatón Kis Norbert beszélgetőpartnere volt Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Területi Vízgazdálkodási Tanszékének egyetemi docense, Kovács Gábor, a Széchenyi Egyetem Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, igazságügyi orvosszakértő, valamint Pálvölgyi Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének egyetemi docense.

„Kis Norbert evolúciófilozófiai kisregénye utazás az emberi tudás, a képzelet és a valóság határvidékén. A könyvben a mesterséges intelligencia mögötti Tudat és az utolsó Tudós nyolc napon át beszélget, amiből kirajzolódik a Mindenség evolúciója. Hogyan kezdődött a létezés és az élet? Mi ad életet az anyagnak? Mi az értelme és a célja az élet fejlődésének? Mi lesz az emberi élettel, ha száz éven belül Földünk lakhatatlanná válik? Eszmecseréjük meglepően kézenfekvő választ ad a természettudományok kétségeire, az élet múltjának és jövőjének talányaira. A regény végén elénk tárul az a nap, amikor eldől az emberi élet földi sorsa”

– olvasható a kötet fülszövegében.

Miként maradj ember a vérzivataros időkben?

Andónisz Jeorjíu: Történetek albuma [Ένα Άλπουμ Ιστορίες]– Vince Kiadó – fordította Lelik Krisztina – 248 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-3031-05-6

Az Európai Unió Irodalmi Díja azért (is) érdemel különös figyelmet, mert a díjazott kötetek – általában – nem a könnyed, olvasmányos bestsellerek közül kerülnek ki. A díj felhívja a potenciális olvasók figyelmét arra, hogy az olvasás több, mint puszta időtöltés… mondjuk, van abban valami egészen bornírt, hogy erre ma már fel kell hívni a figyelmet. De nem csodálkozhatunk, hiszen a minket körülvevő, egyre gyorsuló világban – ha nem is üdvös – fontos a gyors, könnyed, minél kevesebb ráfordítást igénylő „fogyasztás”.

Különös házasság marokkói módra

A Lehetőségek Földjének kapuját is esendő ember őrizte

Gaëlle Josse: Ellis Island utolsó őre [Le dernier gardien d’Ellis Island] – Vince Kiadó – fordította N. Kiss Zsuzsa – oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-3030-97-4

Az 1960-ban született francia írónő, Gaëlle Josse 2015-ben ezzel a regénnyel nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját, s ezzel a lehetőséget arra, hogy könyvét számos nyelvre lefordítsák. Pedig saját bevallása szerint a szöveg nem előre eltervezett módon, hanem egy Ellis Island-en tett látogatás erős benyomásainak hatására született.

Kinek adja egy ukrán lány a szüzességét?

A titokzatos feketelista

A feketelista azoknak a személyeknek, cégeknek vagy más dolgoknak a felsorolását tartalmazó, általában titkos lista, akiket ellenséges magatartásuk vagy más ok miatt a lista készítője nem kívánatosnak, mellőzendőnek tart. (lexiq.hu)

Magyarországon nincs feketelista.

Pontosabban: nincs írott lista. (Talán.)

Különös házasság marokkói módra

Fouad Laroui: A lengyel doki marokkói menyegzője [Les noces fabuleuses du Polonais] – Vince Kiadó, 2022 – fordította Marczisovszky Anna – 200 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-3030-98-1

Az 1958-ban Casablancában született Fouad Laroui előbb volt mérnök és közgazdász, s csak miután Amszterdamban letelepedett, akkor bontakozott ki írói tehetsége. 2013-ban kapta meg a Goncourt-díjat, talán ennek is köszönhető, hogy 2015-ös novelláskötete most megjelent magyarul is. Kimondottan hangulatos fordításban.

Kinek adja egy ukrán lány a szüzességét?

5 színész, akit szívesen látnék a Disney élő szereplős Herkulesében

Az egyik kedvenc Disney mesém volt a Herkules, amiből naná, hogy élő szereplős változatot készít a Disney. A casting még nem kezdődött meg, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy kit látnék szívesen Herkules szerepében. Bár jó eséllyel egy kezdő színész kapja majd meg a lehetőséget, aki ezzel fog berobbanni, álmodozni azért még lehet

Austin Butler

Tudom, Austin nem annyira izmos, mint ahogy Herkulest elképzeljük, de annyira karizmatikus a színész, ráadásul szerintem nagyon tehetséges is. Tök jól tudná hozni a figurát, ráadásul, egy vékonyabb, de szálkás srác is ugyanúgy lehet egy félisten, nem igaz?

A lapátos fickó éjszaka az előszobádban lebeg

Lapozz és parázz!

Holden Rose/Kovács Attila: A lapátos fickó – Lapozz és parázz!, Móra Könyvkiadó, Illusztrátor: Müller Péter, Szerkesztő: Györe Bori, Oldalszám: 184, megjelenés: 2022

Mostanában nagy divatja van az olyan, tizenéveseknek írt regényeknek, amik nem csupán egy történetet mondanak el, de közben igyekeznek önsegítők, érzékenyítők, súlyos életviteli gondokat megoldók lenni. Ezek témája általában az iskolai vagy családi erőszak, internetes zaklatás, a „más vagyok, mint a többiekˮ miatti traumák, és még hosszan sorolhatnám. A fent említett könyvek fontosak, mert segítséget nyújtanak számos hasonló helyzetben lévő fiatalnak és azon szülőknek, pedagógusoknak is, akik értetlenül nézik, mi történik a gyerekkel, aki zárkózottá, elutasítóvá vagy épp lázadóvá, agresszívvá válik.

Megrendült sorok Esterházy Péter halálakor

Ezeket a sorokat vetettem megrendültségemben papírra, amikor értesültem arról, hogy néhány perccel azelőtt elhunyt Esterházy Péter.

Vállaira omló ősz hajkorona, gyönyörű, finoman metszett arc, fehér zakó, égszínkék ing,

fehér nadrág, és cipő. Egy fikarcnyi tökéletesség, fény, fikarcnyi örökkévalóság ebben a

Aznap éjjel, amikor bevonultak a tankok Csehszlovákiába

Szüleim jóvoltából megkaptam a nyarat az érettségi után. Éppen a kosárlabda játékos jövőmet szerveztem, mert mint Bánkis /Bánki Donát Gépipari Technikum/, nem dúskáltunk az álláslehetőségekben. Ígértek szeptember 1-től a Ganz-Mávag Mozdonygyárában technikus gyakornoki állást, ami akkor nagyon sokat ért. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, de ez biztos pontnak látszott. Tudtam edzésre járni egész nyáron, és bizakodva vártam a nagybetűs ÉLET megindulását. Az iskolából nagyon elegem volt, bármennyit is köszönhettem tanáraimnak. Az akkori poroszos rendszer sok keserűséget okozott, de nem ismeretünk más, jobb oktatási módszereket, így háborgásunk csak magánügy maradt. A pihenésre biztosított időt kitöltötte a gondosan megszervezett semmittevés, belefért egy tíz napos balatoni nagysátrazás, a Pest környéki strandokra járás, majd augusztusban az akkor Budapesten rendezett Universiádé minden kosárlabda eseményen való részvétel. Ez azt jelentette, hogy minden edzésen és mérkőzésen reggeltől estig ott ültem valahol a pálya szélén, néha megcsalva a kosárlabdát más sportággal is.

Eljött a nagy nap, beléptem az akkor 18 ezer dolgozót foglalkoztató gyáróriásba. Gyorsan ment minden, az orvosi vizsgálat után már kilenc óra körül hallgattam a balesetelhárítással kapcsolatos tudnivalókat, majd rövid időn belül megkezdtem a gyakornoksággal járó sorjázó lakatos tevékenységet. A feltételek is érdekesek voltak. Órabér: 5 forint 60 fillér, amit lehetett módosítani, ha belépett valaki a pártba, esetleg a Munkásőrségbe. Ezzel nem éltem, így a havi fizetés 1152 forintra jött ki, ha a normákat teljesítettem. A munkakör pedig a forgácsoló gépek által készített alkatrészek éleinek elfogadhatóbbá tételéből állt. Nagy barátságokat kötöttem a reszelőkkel, a köszörűgépekkel és társaikkal. A legérdekesebb feladat a mozdonyok fogaskoszorújának minden élét lekerekítő köszörülés és reszelés volt, aminek normaideje 480 percet, tehát 1 teljes munkanapot ért. A reggelire és egyebekre biztosított időt már magunknak kellett kigazdálkodni. Semmi bonyolultság, a normás előírta az időket, ezeket néha “karbantartotta”, a minőségellenőr elfogadta a munkadarabokat, mi pedig reggel hattól délután kettőig folyamatosan köszörültünk és reszeltünk. Emellett a mi csoportunk végezte a fékalkatrészek hidegsajtolását is, ami már komolyabb szakmai kihívást jelentett. Közben el kellett fogadni a fejünk felett le-fel mozgó darusokat, akik a nagy súlyú vasakat forgatták, igazgatták, hogy ideális testhelyzetben reszelhessünk. Hat hónap után, mivel semmiféle nagy kárt nem okoztam a műhelyben, áthelyeztek a mozdonyok átadás-átvételi osztályára, ami már nagy változást hozott. Először is emelték a fizetésem, havi 1400 forintra. A munkánk abból állt, hogy a mozdonyok átadásához szükséges papírokat, műbizonylatokat összeszedjük, majd ezt könyvként tegyük az átvevő asztalára, aláírásra. Már büszke is voltam magamra, mert a könyvünk nélkül nem lehetett számlázni, tehát ez nagy dolognak számított.

Még a munkakezdés előtti balatoni nyaraláskor megismerkedtünk egy katonatiszttel, aki az egyik kerületi Kiegészítő Parancsnokságot vezette. Barátkozásunk eredményeként segítséget ígért katonai szolgálatom megtervezéséhez. 10 éve kosárlabdáztam, így jó eséllyel bízhattam abban, hogy az ország második honvéd kosaras sportegyesületében beférek a keretbe. Az első számú csapat a Budapesti Honvéd volt, ekkoriban a huszadik magyar bajnoki címéért harcolt, és minden tagja egyben magyar válogatottban is szerepelt. Ennyire nem voltam jó játékos, még ha most szerénynek is látszom. Maradt tehát az NB.II-ben játszó Kaposvári Táncsics Sport Egyesület, ahol sorkatonaként is lehetett sportolni. Abban a rendszerben még nem léteztek profi csapatok, minden játékos a munkája, vagy tanulása mellett járt edzésekre, mérkőzésekre. Ezt ötvözte a honvédség sok városban, különösen a labdajátékok közül fociban, kosárlabdában és kézilabdában. Kosárlabdázásban a Kaposvári Honvéd csapata volt vágyaink netovábbja. Azt hittem, hogy elég, ha elintézzük a Kiegészítő Parancsnokságon a kaposvári bevonulást, akkor minden rendben lesz. Nem ilyen egyszerű. Katonatiszt barátunk jelezte, hogy elintézte Kaposvárra sorolásomat, szükség esetén.

Örök Vác – 21 fotó – 21 bekezdés

EGY. A Csepel teherautó fényszórója alagutat fúr az éjszakai országút sötétjében. Középen ülök a vezetőfülkében, jobboldalt anyám, ölében az öcsém tátott szájjal alszik. Az út fölé hajló ágak, mint hatalmas madarak karmai, kapkodnak felénk. Még nem vagyok hat éves, még nem tudom, hogy most örökre elköltözünk Vácról.

KETTŐ. Anyámnak volt egy világoszöld-sárga mintás ruhája. Korai emlék, egy erdei ösvényen megyünk, anyámnak mindkét kezében tejeskanna. A ruhája szélét fogom, a bokrok levelei elérik arcomat, valamiért nagyon sietünk, az ujjaim közül újra és újra kicsúszik a selymes anyag.

HÁROM. A nyári szünetekben visszamehetek Vácra a nagyszüleimhez. A nagyanyám takarítónő, gyakran magával visz a munkahelyére, onnan könnyen lejutok a Duna-partra, rendületlenül dobálom a kavicsokat. Odasétál egy lány, egy darabig incselkedik velem, aztán ott hagy.

Hemingway az embert látta a háborúban

Búcsú a fegyverektől

Mint egy jó katona, fegyelmezetten várakozott a bevetésre Hemingway háborús regénye a polcomon. Évek óta méregettük már egymást. Én és a könyv. Szun-ce megtanított arra, hogy a harcban milyen fontos szerepe van az időzítésnek, így aztán türelmesen vártam. Tudtam, hogy eljön a megfelelő pillanat, amikor leveszem majd a polcról és megtudom, hogy mit mond Hemingway a háborúról. 2022 hozta el ezt a pillanatot, amikor Putyin parancsára vérbe borult Ukrajna.

Különös regény ez a szomorúságról, a szerelemről, és a boldogságról. Elgondolkodtató könyv az egyénről, a sorsról, és a történelemről. Harc és béke, küzdelem és feladás, felelősség és megúszás, beletörődés és elmúlás. A vívódás önmagunkkal és a világgal végigkísér minket, mióta ember az ember. Így volt ez mindig is, kicsiben és nagyban, egyénileg és kollektíven. Ez a regény az első világháborúban játszódik.

Ez az az ügy, amiért magánnyomozóhoz fordul az ember

Kormoránra a pandémia első hulláma alatt bukkantam. Sosem kerestem meg magánnyomozót. Azt hittem, már rájuk találni is misztikusan bonyolult lehet. A megannyi találat közül rögtön kiszúrtam a rarepulokaproblemara.hu oldalt. Másnap válaszolt, harmadnap szerződtünk. Nem tudom, hogy hogy csinálta, de néhány nap múlva elárasztott aláírandókkal, kérvényekkel, aztán adatokkal, fénymásolatokkal. A két Varga lányról és szüleiről. Talán a pandémia alatt, ügyfelek híján unatkoztak a köztisztviselők vagy Kormorán és az ügyvéd barátja talált valami kiskaput. Amire nem lehetett nemet mondani. És ki kellett adniuk az információkat, dokumentumokat. Mint kiderült, a magánnyomozó egyetlen ügyfeleként kiváltságot élveztem.

–     Tudja, most, hogy mindenki otthon van, a férjek nem csalják meg a feleségeiket és a feleségek is hűek a férjeikhez. A home office-szal a munkahelyi zaklatások is szinte egyik napról a másikra szűntek meg. A boltok, bankok bezártak. Senki se lop. Ha maga nem keres meg ezzel a felettébb érdekes üggyel, meghaltam volna az unalomtól. Így gondolkodnivalóm is van és bármikor szabadon járkálhatok. Egyszer érdemes lenne kilopóznia este. Budapest olyan most, amilyennek sose láttam, pedig hatvan éve élek itt. Ha gondolja, egyszer elviszem egy körre – veti fel az egyik online meeten.

Nem lopózom sehova. Nem megyek egy körre senki idegennel sehova. Még ha oly csábító is a csendes, néptelen város látványa. Nem akarok barátkozni Kormoránnal. Tartom a távolságot. Szükségem van a segítségére, de nem akarom, hogy az életemhez még jobban köze legyen.