Az életben minden könnyedén, örömmel, és ragyogva árad felém. Az életben minden könnyedén, örömmel, és ragyogva árad felém. Már a nyolcadik ismétlésnél tartottam, amikor beléptem és megláttam a lánya iskolatáskáját az előtérben.
Nem köszöntem, halkan mentem beljebb, a hálószoba nyitott ajtajáig.
A lány mind a tíz körmével kapaszkodott a karjába, ő meg fölötte. Ez a nagy, kövér ember, csukott szemmel kefélte. Az arcáról csöpögött a lánya mellére az izzadtsága. Mindketten elégedettnek tűntek.
A Junior Szépíró-díjas Szendi Nórának eddig két regénye jelent meg, az elmúlt években pedig szerkesztőként dolgozott. Nemrég azonban úgy döntött, hogy a szerkesztés helyett személyi edző lesz. A karrierváltásról és a nemsokára megjelenő új regényéről Szendi Nórával beszélgettünk.
Tavaly úgy döntöttél, hogy abbahagyod a szerkesztést, csak az írásra fogsz koncentrálni, mellette pedig beindítod az edzői karrieredet is. Régóta tervezted ezt a váltást?
Kiégtem a szerkesztésben egy ideje, mindig is bajom volt a munkamániámmal. Függő személyiség vagyok, a munka túltolásához szereket is használtam. Napokig nem aludtam, pörögtem, olyan határidőket vállaltam el, amik nem voltak tarthatóak, úgyhogy nem kizárólag a szakma hibája volt, hanem az enyém is. Ezek a határátlépések gyakoriak a szerkesztői munkánál, hétvégén meg este hívogatnak, mindemellett a honorok sem változtak vagy tíz éve, amiben viszont a szerkesztői szakma tagjai is legalább annyira hibásak, mint a kiadók.
A Netflixen már javában hódít a Heartstopper – Fülig beléd zúgtam első évada, és már az első képregény is megjelent itthon. A sorozat sikeréhez a történet minőségén túl a színészek is sokat hozzáadtak, akik amúgy meglepően fiatalok. Furcsa dolog ezt leírni, de kifejezetten ritka, ha egy tinisorozatban tényleg tinik alakítják a szereplőket, márpedig ez most így történt, mindössze egy olyan színész van, aki most 24 éves. Íme a kedvenc karaktereid alakító színészek életkora!
* Elolvasnád a képregényt is? Csapj le rá MOST! *
Joe Locke (Charlie) – 18
Soha még nem változott olyan gyorsan a világ, mint az elmúlt évtizedekben. Füzi László a változások nyomába eredt, az A VILÁG VÁLTOZÁSA című könyvből megismerhető a változás világa.
– Azt gondolom, adjunk valamiféle meghatározást a könyvedhez, hiszen bár önéletrajzinak tekinthető, mégsem önéletrajz, a történelemmel foglalkozol benne, de nem történelmi írás, szociológiai jelenségekről írsz, de nem szociológiai tanulmány, s nem is szociográfia. Összefogható, hogy mi ez az ezernél is több oldal?
– Azt szoktam mondani, hogy „én-könyvet” írtam. De ha magamról írok, akkor átugrok történeti vagy társadalmi kérdésekre, ha azokról írok, akkor visszatérek önmagamhoz. Ha nagyon fontos megnevezni a műfaját, akkor társadalmi önéletrajzként tudnám meghatározni, de pontosan tudjuk, hogy nem a műfaj a fontos, hanem maga a szöveg. A szöveg az életem alakulását követi, de ez csak apropó ahhoz, hogy a társadalom alakulását és változását követhessem. Ha a könyv hangütésére vagy kíváncsi, akkor azt mondom, hogy hosszú, személyes monológ olvasható a könyvben, de itt is vannak hangváltások, s néha kívülről is megmutatom azt, aki ennek a könyvnek a főszólamát viszi. Az első könyv olvasójaként Tandori Dezső, aki több írásban is foglalkozott azzal a résszel, azt írta, hogy ezeknek a szövegeknek egzisztenciális súlyuk van.
Úgy örülök, hogy a Netflix végre felfedezte magának Sarah Dessent, és elkezdtek filmeket csinálni a könyveiből. (Az Altatódalból, és az itthon nem megjelent Once for Allból is készül adaptáció). Egyszerűen Dessen történetei a képernyőre kívánkoznak, és úgy érzem ez az adaptáció abszolút méltó lett a regényhez.
A történet főhőse Auden, egy rendkívül okos lány, akinek sajnos nehezen megy a barátkozás. Az anyja elég határozott természet, akinek a szókimondása sokszor nincs Audenre jóhatással. A lány inkább felnőttes, hallgatag, és ha mond valamit, nem úgy jön ki, ahogy szerette volna. Miután rádöbben, hogy mennyi mindent hagyott ki a gimis éveiből, úgy dönt, az egyetem előtti nyarat a rég látott apjánál tölti, ahol új munka és új lehetőségek várnak rá.
Nagyon szeretem a történetben a sorsfordító nyár, aka megváltoztathatod az életed jelenséget. Mert igen, tök jól bemutatja azt Auden példáján keresztül, hogy a környezetváltozás, az emberektől érkező pozitív visszajelzések és a benned lévő akarat elindíthat téged arra az útra, amin mindig is járni akartál. Ez a film pedig tök jó útmutató lehet mindenkinek, aki úgy érzi, változásra van szüksége.
Kincs, ami…
Nógrádi Gábor: Alattunk a kincs – Kövesd a fehér keresztet, Móra Könyvkiadó, Illusztrátor és sorozatszerkesztő: Ritter Ottó, Oldalszám: 140, megjelenés: 2022
Nógrádi Gábor olyan író, hogy mondjuk ülök egy unalmas vasárnap délután a televízió előtt, bambulok ki a fejemből, erre ő odajön, fejembe nyom egy indián tolldíszt, azután kézen fog, és mire észbe kapok, már a bokrok alján hasalva lesem, merre járnak hadi ösvényükön a gonosz irokézek. Máskor meg a számítógép előtt bóbiskolok, mert dolgozni kéne (de kinek van hozzá kedve, amikor odakint ezer madárharsonával köszönti önmagát a tavasz?), mire megint csak jön Nógrádi Gábor, hozza magával házilag fabrikált időképét, amivel aztán hol ilyen, hol olyan érdekes, mulatságos vagy éppen vérfagyasztó korba visz. Teszi ezt rendkívül olvasmányos, könnyed hangvételű, kedves regényeivel, amik azonnal visszarepítenek gyermekkorom kalandokkal teli, izgalmas és színes világába.
A „csakazértis” író
Böszörményi Gyula interjúja Nógrádi Gáborral az ingyenesen letölthető könyvek világáról
Nógrádi Gábornak (1947) az elmúlt ötven évben ötven regénye, verseskötete és úgynevezett didaktikus irodalmi műve jelent meg a Móra és a Presskontakt Kiadónál. Ismertebb művei – Gyerekrablás a Palánk utcában, Segítség, ember!, Petepite, és például a Vigyázz sorozat kötetei – számos kiadásban kiemelkedően nagy – ötven-hatvanezres – példányszámban kerültek az ifjabb és idősebb olvasókhoz. Néhány regénye, kisebb humoros írása az általános iskola több évfolyamában ajánlott vagy kötelező irodalomként igyekszik olvasásra és életre nevelni a diákokat.
Idős asszony monológja a fizioterápia folyosóján
Idegen bolygón jártam az éjjel. Krumplileves volt és spenót. Utána bevezettek a nagy vetítőbe, ahol megnéztünk egy filmet arról a férfiről, aki először járt ezen a bolygón. Zene is volt hozzá, csak zongora. Azt mondta, új életet akart kezdeni, de nem bírta sokáig egyedül.
A vetítés után kaptunk egy csomag kekszet és frissítőt, és volt hetven perc szabadidőnk. Fölöslegesen vittem magammal ernyőt, ennek a bolygónak nem volt légköre.
Kosztolányi Dezső Anya című versével köszöntjük az édesanyákat. Szerettünk volna egy felhőtlenebb, kevésbé drámai hangvételű verset választani, de valamiért mindig az anya hiányából értik meg a fiúk, mit is jelentett valójában az édesanya, de az sem lehetetlen, hogy maga a hiány tud könnyebben megszólalni versben, mint az élő viszony.
Kérjük a kedves olvasókat, ha van más tapasztalatuk is, osszák meg velünk a Facebook-oldalunkon Kosztolányi verse alatt.
Kosztolányi Dezső: Anya
Renate Möhrmann:Martha anyja [Marthas Mutter] – Typotex Kiadó és Schenk Verlag, 2022 – fordította Fekete Lilla Sára és Miklódy Dóra – 282 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-71-3
Az 1934-ben, Hamburgban született Renate Möhrmann neve valószínűleg nem cseng ismerősen a magyar olvasók számára, pedig a kölni egyetem nyugalmazott professzorasszonya, Észak-Rajna-Vesztfália egykori parlamenti képviselője, a német feminista irodalom- és médiatudomány kulcsfigurája 2006-ban jelentkezett először szépirodalmi alkotással…
A lét elviselhetetlen! De, ha ez jutott…
A bennünk lakó gyermek – „Viszonylagos öröklét”
A „Viszonylagos öröklét” – Nemes Nagy Ágnes 100 centenárium egyik jelentős eleme az a havonta jelentkező beszélgető-sorozat, mely során minden alkalommal egy-egy irodalmár, költő, alkotó, színművész, zenész szakmai és személyes aspektusokból mutatja be kapcsolódását Nemes Nagy Ágneshez. A centenáriumi sorozatban helyet kapnak különféle műfajok, illetve témakörök: film, színház, gyerekirodalom, háború, szerelem és barátság, valamint mindezek vagy bármelyek elegye. A centenáriumi sorozat negyedik, a MOMkult Kupolatermében sor került rendezvényéről számolunk be.
Vegyél két olyan fajsúlyos költőt, mint Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, akik mindketten tudtak szólni nem csak a felnőttekhez, hanem a gyerekhez is – bár az ember azt gondolná, hogy nem, de hozzájuk nehezebb, felnőttként legalábbis –, majd tegyél hozzá öt olyan alkotó embert, akik más-más területen alkotnak, merőben más az egyéniségük, de egy valami közös bennük: a KÖLTÉSZET. Tedd őket egy színpadra, hogy beszélgessenek, és egy olyan sokdimenziós egyenletet kapsz, hogy azt sem tudod, honnan kezd a megfejtést…
Az elmúlt harminc évben egyetlen olyan számítógépes, szoftverekkel foglalkozó szakemberrel sem találkoztam, aki azonnal válaszolt a segítségkérő e-mailemre, és záros határidőn belül igyekezett megoldani az éppen adódó problémámat. Tucatnyi IT szakiból eggyel.
A magatartás okát magyarázhatjuk az általános erkölcsi romlással és hatalmi arroganciával is, hiszen egy miniszter vagy egy központi állami intézmény, illetve bank vagy biztosító PR csapata sem tartja lényegesnek, hogy reagáljon a levelemre. No és akkor ugyebár mit várjunk az alsóbb szintektől?
De az IT magatartás más. A fent emlegetett intézményeknek nem fizetek, sőt, talán éppen támogatásra számítok valamelyik balesetmegelőzési könyvem kiadásához. (Nem válaszolnak? Értem én? Mit érdekli őket, hogy eggyel több gyerek hal meg az utakon, ha a szerző nem kompatibilis a kormánnyal?)
Elisabetta Gnone: Talányka – Olga, a papírlány 3., Móra Könyvkiadó, Illusztrátor: Linda Toigo, Fordító: Dobosiné Rizmayer Rita, Oldalszám: 192, megjelenés: 2022
Visszatért, itt van megint, és talán a korábbiaknál is fontosabb üzenetet hozott.
Először 2018-ban írtam itt, a Librarius-on arról a nőről, akiről joggal feltételezhető, hogy gyerekkorábban megbotolhatott, és egyenesen a szülei nappalijában lévő ódon állótükörbe esve átbucskázott Tükörországba, egyenesen a bolond nyúl üregébe, ahonnan azóta is csodákkal teli üzeneteket küld nekünk egy-egy regény formájában. Ezt a titokzatos hölgyet úgy hívják, hogy Elisabetta Gnone, és 1965-ben Olaszországban született. Én 2018-ban az Olga, a papírlány című kötete kapcsán állapítottam meg a tényt, miszerint aki olyan fantáziával bír, mint Gnone, annak nem elég a számítógép klaviatúrája fölé hajolva egyszerűen csak kiötlenie egy történetet: annak valóban ott kell élnie, ahol a mesék megtörténnek.
Akkor hát csapassuk!
Egressy Zoltán: A virágot jelentő deszkák, Móra Könyvkiadó, illusztrátor: Szabó-Nyulász Melinda, oldalszám: 128, megjelenés: 2022. április 13.
Ez jó! Ez nekem mindig nagyon tetszik! Ha ilyen történik, attól nekem kivétel nélkül fergeteges hangulatom támad! (Ezt még nem a könyvről írom. Vagyis arról, de áttételesen. Mindegy; majd mindjárt világos lesz a dolog.) Szóval számomra minden esetben kivételes örömöt okoz, ha azt látom, hogy az úgynevezett „magas irodalomˮ egy-egy jeles képviselője mesét vagy ifjúsági regényt ír. Szerencsére ez mostanság egyre gyakrabban fordul elő. A szépirodalom terén már komoly nevet szerzett alkotók korábbi életműve a garancia arra, hogy amikor a gyerekek felé fordulnak, az eredmény szinte mindig minőségi művet terem.
Vendég a háznál
Saci a kertben várta, hogy Réka kihozza a rágógumikat. Ahogy nyílt az ajtó, egy pillanatra meghallotta a Kossuth rádió duruzsolását odabentről. Réka nagymamája hallgatta már reggel óta, ágyneműhúzáshoz, főzéshez, mindenhez. Játsszatok szépen, kislányok, mondta egyszer, azóta ki sem nézett rájuk. Sacinak tetszett a kert, ahol minden virág arra nőtt, amerre akart, és hogy most már a repedezett betonlapok is színesek, mert összefirkálták őket színes krétával. Végighúzta a szandálja talpát az egyik vonalon.
Réka kirohant a házból, hozott magával egy kis olajszagot, talán húst ránt a nagymama. Ott volt a markában a kincs, amitől Sacinak összerándult a gyomra. Óvatosan megkérdezte, csak hogy húzza az időt:
Stekovics Gáspár: A fasírtos fiú (2016)
Július 14.
Akkor ment el, amikor, amúgy Szigliget rendesen „kezdődni” szokott.
Mióta újra lehet járni moziba, én megtáltosodtam, és egyre jobban beleszerettem a moziba járásba, így igyekszem a lehető leggyakrabban menni. Pláne mert hozzám közel van a Sugár mozi, ahol sok filmet 890 forintért vetítenek, és szerdánként minden film ára (a premier filmeké is) csak 990 ft, ezeket az akciókat pedig ki is használom. De ez nem a reklám helye volt.
Az utóbbi három hétben ezt a négy filmet láttam, és gondoltam mesélek róluk röviden, hátha megjön valamelyikhez a kedvetek.
Moonfall (7/10)
A trafóház az Obsitos tér legszélén állt. Sasa félt tőle, de mindig muszáj volt elsétálni mellette, amikor anyuval az óvoda felé mentek. Jó lett volna másfelé nézni, de valahogy soha nem tudott. Zömök épület volt a trafóház, piszkosfehér falán mindenféle rejtélyes cirádával, meg olyan firkákkal, hogy mocskos ute, meg Reginek jó sege van Gyuri!, így felkiáltójellel.
Ha Sasa hangosan felolvasta őket, anyukája csak az orra elé dünnyögött, hogy na, ezért aztán volt értelme iskola előtt megtanulni a betűket. Nem magyarázta el, mit jelentenek az írások, amitől Sasa csak még jobban húzódozott a trafóháztól. Mintha nem lenne elég az is, hogy olyan, mint egy ház, de nincs ablaka.
Nem is szeretett erre a játszótérre járni, mindig kérte anyut, hogy inkább villamosozzanak el az Öv utcáig. Ott tényleg tudott a mászókára, hintázásra figyelni, meg a gyerekek is kedvesebbek voltak. Most viszont nagymama vigyázott rá, aki ezt nem tudta, igaz, ő soha nem vitte egyik játszótérre sem Sasát. Mi ketten is jól el tudunk játszani, mondta mindig, és tényleg, ő még kinevetavégénezni is leült Sasával, amit anyu nem szeretett.
Választás előtt áll a falu. A bíró felesége biztosra megy: a választók a zsebében, ő a háttérből irányítja a szálakat és biztos a férje újabb győzelmében. Azzal azonban nem számol, hogy a keresztlánya is beszáll a hatalomért folytatott játszmába és ugyanazokat a fortélyokat veti be, amit a bírónétól ellesett…
Móricz Zsigmond Sári bíró című darabjának története nagyon is időtálló témát jár körül: hogyan irányítják a nők a férfiakat a háttérből?
A darab végére kiderül, az asszonyok furfangja nem csak napjainkban, a régi időkben sem ismert határokat.
Elég volt egyszer belenézni a rettegés földsötét szemébe, ami olyan mély, hogy ha az Antarktiszon állsz, átzuhansz a Déli-Sarkra.
Fehér volt és tiszta a szag. A frissen meszelt mennyezetet nézte, szeme nehezen fogadta be a fényt, ami harsogva cigánykerekezett a térben. Aztán tekintete lassan levándorolt és idegen csempékre lelt lentebb, végigjárta a fájóan fehér paplant, ami elfeledett testét fedte, tekintete belekapaszkodott egy piros pecsétnyomba, ami a kórház nevét hirdette. Majd igyekezett feljebb csúszni a rideg ágyban, s ekkor látta csak, hogy karcsú lábai helyén a semmi tátong.
Megboldogult édesanyja oroszlán-idomár, megbomlott elméjű, édesapja pedig porondmester volt a Fővárosi Nagyciskuszban, mikor idő előtt nyugdíjazták egy kínos eset miatt, amiről senki sem beszél.