Bármelyik család története érdekes lehet? Könyvbe való? Filmre illő?
„Az ember legkésőbb késő tizenévesen vet számot, kicsoda ő és honnan érkezik, kik voltak az ősei, milyen jellegű a környezete például földrajzi és biológiai szempontból, hogyan viszonyul ő maga a nyiladozó elméjével a számára adott keretekhez (ahogyan Csokonai írja: »Ki vagy, miért vagy, hol lakol? és kinek / Szavára mozgasz? s végre mivé leszel?«)” – olvashatjuk Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca – Egy cívis vallomásai című könyvében, melyben az író arra vállalkozik, hogy összegezze, milyen válaszokhoz jutott a kamaszkor óta tartó számvetésben.
Ha könyvben megjelent önéletírást olvasok, mindig felötlik bennem, mi vitte rá a szerzőt arra, hogy az olvasók elé teregesse az élet többgenerációs hordalékát. Az utóbbi évek ilyen olvasmányélményeiről – Oravecz Imre A rög gyermekei, Vida Gábor Egy dadogás története, Ferenczes István Veszedelmekről álmodom, Bereményi Géza Magyar Copperfield vagy Nádas Péter Világló részletek című könyveiről – mind beszámolhatnék, mégis azt érzem, Térey János kötete bármennyire is illeszkedik ebbe a felsorolásba, mégis teljesen más, és erről kell most írnom. Mert ez hagyaték. A töredékessége nem poétika, hanem megmásíthatatlan tény.