Best WordPress Hosting
 

Juhász Gyula, a magyar bánat és az emberi részvét költője

Szegedi kispolgári családból származott, ősei többnyire kisiparosok, anyai nagyapja az utolsó szegedi gombkötőmester volt. A visszahúzódó, gyenge fizikumú fiú a piaristákhoz járt gimnáziumba, 1899-től egy évig Vácott piarista novícius volt. Aztán mégis hátat fordított a papi hivatásnak, és 1902-től a pesti egyetem magyar-latin szakán tanult tovább. A Négyesy László professzor által vezetett legendás stílusgyakorlat órákon kötött életre szóló barátságot Kosztolányi Dezsővel és Babits Mihállyal, költői pályájuk is egy időben indult.

1905-ben került kapcsolatba Ady Endrével, akinek elsőként ismerte fel korszakos jelentőségét.

1906-ban letett tanári vizsgája után szülővárosában szeretett volna elhelyezkedni, de csak Máramarosszigeten, majd Léván kapott tanári állást. A kisvárosi lét, a társaság hiánya megviselte érzékeny lelkét, első ízben ekkor kísérelt meg öngyilkosságot.

A. I. – Emberi nyelv értelem és érzelem nélkül?

Stanley Kubrick és Steven Spielberg kultikus filmjében (A. I. – Mesterséges értelem, 2001) egy szülőpáros örökbe fogad egy robotgyereket. A szülők hús-vér gyermeke kómában fekszik, ezért az édesapa azzal lepi meg a feleségét, hogy hazaviszi Davidet, a laboratóriumi körülmények között kifejlesztett mesterséges intelligenciát, aki – ha bizonyos szavakat a megfelelő sorrendben kiejtve beprogramozzák – kísértetiesen hasonlít egy igazi kisgyerekre. A tudósok legnagyobb áttörésének David esetében az számít, hogy a jó programozás hatására érzelmileg kötődni kezd a programozó személy(ek)hez, ezt az érzelmi kötődést pedig megszakítani már sohasem lehet. David aztán később szeretne valódi, hús-vér kisgyermekké válni, ezért Pinokkiót is túlszárnyaló kalandokba kezd, a film pedig az értelem és az érzelem szoros összefonódásának futurisztikus és megható elegyévé válik. Az érzelmek David nyelvhasználatában is tükröződnek: használja és érti az anya, a szeretlek és a kérlek szavakat, karaktere – többek között – ezért is válik már-már teljesen emberivé.

Most, amikor a világ ChatGPT-lázban ég, nem is lehetne aktuálisabb a probléma, amit a film fölvet. Bár a robotika is egyre merészebb fejlesztéseket hajt végre, és robotok is képesek hátborzongató válaszokat adni (ha minden igaz, a világ és az emberiség leigázásáról is), a Kubrick–Spielberg-féle világ még nem jött el. Megdöbbentő azonban az, ahogyan ezek a mesterséges intelligenciák kommunikálnak: az ember érzése az is lehet, hogy egy szinte teljes anyanyelvi kompetenciával bíró, a tények világában többé-kevésbé jártas, talpraesett ügyfélszolgálatossal ül szemben. A ChatGPT-vel gyakorlatilag majdnem tökéletes, intelligens párbeszédet folytathatunk szinte bármiről: az időjárásról, a közéletről, az aktuális házi feladatunkról. A program a kérdésekre nyelvileg értelmes válaszokat ad, és még képes elnézést is kérni a tévedéseiért. Az OpenAI másik fejlesztésével, a komplett esszéket gyártó Playgrounddal emellett szinte tökéletes szöveget írattathatunk szinte bármilyen témában.

A ChatGPT és a Playground azonban nem szövegértelmező, hanem szöveggeneráló (ún. dekóder) intelligenciák. Vagyis nem keresik a szöveg értelmét, nem kutatják, hogy az egymás mellé rakott szavak megfelelnek-e a valóságnak, és kritikai érzékük sincsen a generált információ monitorozására – legfeljebb a felhasználó hívhatja föl a figyelmüket a tévedésükre. Ha pedig a nyelvhasználat esztétikai rétegei felé mozdulunk el (pl. az érzelmek motiválta témákról való beszéd), további érdekességekre bukkanhatunk.

Fikciók nélkül – Konrád György kilencven éve született

Jómódú zsidó család második gyermekeként Debrecenben született. Élete első tizenegy évét Berettyóújfalun töltötte. A vészkorszak idején, 1944 júniusában ő és nővére egy nappal azelőtt tudott pesti rokonaikhoz utazni, hogy a település zsidó lakóit deportálták. Egy pesti védett házban vészelték át Budapest ostromát, csodával határos módon 1945 nyarán szüleik is hazatértek, Berettyóújfalun egyedül az ő családjuk élte túl egészében az üldöztetést. A háború után a debreceni református főgimnáziumban, majd a fővárosi Madách Gimnáziumban tanult, szülei vaskereskedésük államosítása után, 1950-ben szintén Budapestre költöztek.

Polgári származása miatt nem jelentkezhetett egyetemre, de fölvették az Orosz (később: Lenin) Intézetbe, innen iratkozott át 1953-ban az ELTE magyar szakára, első írásai egyetemi évei alatt jelentek meg. Az 1956-os forradalom alatt nemzetőr volt, ezért diplomájának megszerzése után sokáig nem kapott állást, alkalmi munkákból volt kénytelen élni. 1959-től 1966-ig gyermekvédelmi felügyelőként dolgozott a VII. kerületi tanácsnál, mindennap szembesült azzal a nyomorral és kilátástalansággal, amely a mélyszegénységben élők életét jellemezte.

Élményeiből, tapasztalataiból született A látogató című, 1969-ben megjelent regénye. 

„Addig akarok élni, amíg nőt tudok ölelni meg lovat megülni” – Interjú Kun Péterrel Ázsiáról, állattartásról

Kun Pétert már gyermekként elkezdte érdekelni a honfoglalás kori történelem, és elhatározta, hogy mindenről tudni szeretne, aminek köze van az ősmagyarsághoz, s ha majd felnő, ő is gazdálkodó lesz, mint az ősei. Tizenhét évesen a debreceni kollégiumot járta mongolok után kutatva, elhatározta ugyanis, hogy megtanul mongolul. Embereire akadt, és nemcsak a nyelvet tanulta meg, de pár hónap múlva már Mongóliában találta magát. Később beiratkozott az ELTE Belső-Ázsia tanszékére mongol szakra, majd több hónapos kutatóutakra indult Mongóliába és Kazahsztánba, aminek terméseként 2003-ban megjelent a Szelek szárnyán című könyve. Ezért 2005-ben akadémiai díjat kapott. 2003 és 2013 között egyetemi oktató volt, mára az MTA tudományos munkatársa, négy Európa-bajnoki címe és két ezüstérme van, westernlovas, Angus-marha-tenyésztő, keletkutató, gazdálkodó és két gyermek édesapja.

Kun Péter Tiszacsegei tanyájára korán érkeztünk, hogy mi is részt vehessünk a gulya áthajtásában, ami nem volt kis feladat, hiszen nagyjából ötszáz marhát kellett átterelni a kilométerekkel odébb fekvő legelőre. A távolból olykor mintegy délibábként feltűnő Péter, felesége és barátja segítségével, lóháton terelgette az állatokat, majd a feladat sikeres teljesítése után boldogan ugrott le lova hátáról, hogy beszélgethessünk.

Mesélj egy picit a családodról. Honnan jött a gazdálkodás iránti érdeklődés?

A kamaszokra fókuszál az idei sepsiszentgyörgyi könyvvásár

Szonda Szabolcs, a Bod Péter megyei könyvtár igazgatója, az esemény szervezője felidézte: a tavalyi első könyvvásár a legkisebbekre koncentrált, a gyermekirodalmat helyezte előtérbe. Idén pedig hangsúlyosan a tinédzserkorú fiatalokat célozzák a programokkal és meghívottakkal, de természetesen minden korosztálynak lesz kínálatuk.

Szonda Szabolcs szerint a kamaszkor az olvasás szempontjából vízválasztó, ezért nagy kihívás az olvasás és a könyvtár látogatásnak megtartani ezt a korosztályt. Ugyanakkor a tinédzsereknek jellemzően széles az érdeklődési körük, tehát van, amivel megszólítani őket. A SepsiBook szervezője szerint a rendezvényre olyan szerzőket hívtak meg és hoznak közönség közelbe, akiket tapasztalatok szerint kedvelnek az olvasók. Sokat hozzátesz az olvasás élményhez, ha el lehet beszélgetni a szerzővel, mondta. Idén a Sepsi Arénában egyrészt megtartják és kibővítik a gyerekeknek szóló teret, de újdonságként berendezik a tinédzsereket célzó relaxációs teret is.

Az idei sepsiszentgyörgyi könyvvásár és irodalmi fesztivál magyarországi meghívottjai között lesz Parti Nagy Lajos és Kemény István, akikkel Vincze Bence beszélget majd. Varró Dániel a gyermek- és felnőtt verseit megzenésítő Molnár György gitárossal közösen lép fel. Kollár-Klemencz László, a Kistehén zenekar énekese ezúttal első regényével mutatkozik be. Az Öreg Banda című kötet az író többgenerációs zenész családjának és a családja alkotta Öreg Bandának izgalmas, sokszínű életét kíséri végig az 1800-as évek közepétől, háborúkon, családi és társadalmi drámákon keresztül az 1970-es évekig. (A könyvről itt írtunk.) Visky András a tavaly megjelent és azóta több utánnyomást is megért Kitelepítés című kötetét ismerteti.

A bércre esett fa – Bölöni Farkas Sándor életregénye

Középiskolás, nyurga kamasz voltam, amikor Tocqueville nevét először hallottam, és a mai napig fel tudom idézni bizonyos mondatait, amelyeket a történelemtanárunk magvacskákként plántált a fejünkbe – hogy ha aznap a sovány talajon még nem is csíráznak ki, később bizonyára szárba szökkennek majd. Például hogy „[h]a egy nemzet nem kíván többet a kormányzatától, mint hogy fenntartsa a rendet, a szíve mélyén már rabszolga: tulajdon jólétének rabja, s csak a személy hiányzik, aki láncra veri”, vagy hogy „[a]hol az állam erős, ott a társadalom gyenge, és ahol a társadalom gyenge, a demokrácia még nem eresztett mélyen gyökeret”. Úgy kellett kántálnunk ezeket a mondatokat, mint az aradi vértanúk nevét vagy Deák Ferenc egy-egy bölcsességét: akkor is hibátlanul, ha épp álmunkból vertek fel.

Tocqueville aztán felbukkant a főiskolai tanulmányaimban, újságok hasábjain és televíziós beszélgetésekben is. Megkerülhetetlen klasszikus a társadalomtudományokkal foglalkozók számára. Ő volt az, aki Franciaországból Amerikába hajózott, hogy részletesen beszámoljon a demokráciáról, a demokratikus intézmények működéséről, és ezt úgy tette, hogy miközben a demokráciát üdvözölte, a lehetséges buktatókra is felhívta a figyelmet. Érvelése kristálytiszta, gondolatai egyedülállók, és az idő őt igazolta.

Az amerikai demokráciát bemutató műve 1835-ben jelent meg, és villámgyorsan terjedt; olyannyira, hogy a reformkori olvasók az 1840-es évek elején már magyarul is kézbe vehették. Kevesen tudják – az én időmben egyáltalán nem esett róla szó az iskolában –, hogy nem a francia Tocqueville volt az egyetlen, aki a tudást szomjazva vágott neki Észak-Amerikának, és még csak nem is ő volt az első. Hiszen az erdélyi születésű Bölöni Farkas Sándor – akinek nevéhez a Kolozsvári Gondoskodó Társaság, a Kolozsvári Casino, a Vasárnapi Újság, az Asszonyi Olvasó Egylet megalapítása és jó pár kéziratban maradt Goethe- és Schiller-fordítás fűződik – szintén útnak indult, hogy Nyugat-Európát és Észak-Amerikát felfedezze, és tapasztalatait a honfitársaival megossza. 1831 őszén érkezett meg, és bár ott-tartózkodása idejét a magyarországi kolerajárvány miatt lerövidítette, 1834-ben megjelent az Utazás Észak-Amerikában. Azonnal szétkapkodták, második kiadás követte, és az 1836-ig tartó pozsonyi országgyűlés tagjai kézről kézre adták. Széchenyi így írt róla: „Kezembe véve a drága könyvet, többé nem tehettem félre. Hála a mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosinkra felszámíthatatlan.” Bölöni Farkas Sándort tagjául választotta a Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia). 

„Gyöngéd, magasztos hölgyszellem”– Női szerepek a reformkorban

A gyöngéd, magasztos hölgyszellemként méltatott bárónő adománnyal támogatta a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, és a Jóltevő Asszonyi Egyesület elnökeként a jótékonyságnak szentelte az életét.

Az 1815 és 1817 közötti, a kedvezőtlen időjárás által okozott európai éhínség Pest-Buda lakosságát sem kímélte. József nádor második felesége, Hermina főhercegnő a lakosság helyzetének javításán munkálkodó asszonyi egyesület létrehozását kezdeményezte. A korabeli bürokrácia történetében valószínűleg rekordnak számított, hogy a kérelemre már nyolc nap múlva királyi engedély érkezett – sőt, egyszerre két egyesület számára is, mert Pesten és Budán is bejegyeztek egy-egy Jóltevő Asszonyi Egyesületet. Hermina hercegnő 1817-ben belehalt ikergyermekei szülésébe, és idővel a nádor harmadik felesége, Mária Dorottya vette át az egyesület tiszteletbeli elnöki tisztét.

Az asszonyi egyesület hamarabb megalakult, mint az akadémia vagy a kaszinó, és elsőként juttatta társadalmi szerephez a nőket – ráadásul arisztokratákat és polgári származásúakat egyaránt. A különböző indíttatású hölgyek együtt jártak „családlátogatásokraˮ, és döntöttek a rászorulók segélyezéséről, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mészáros Johanna az egyesület elnöke volt. Javaslata nyomán iskolát alapítottak rászoruló asszonyok számára, ahol szakmák kitanulására nyílt lehetőség, és az előállított kézműves termékek értékesítéséről is gondoskodtak. Ehhez telket, épületet vásároltak, és az iskola fenntartásának biztosítását is magukra vállalták.

Idén nem adják át a Libri irodalmi díjakat

Az új program azzal a céllal jött létre, hogy az olvasás minél többek számára váljon a mindennapok részévé. Ennek részeként tavasszal a Libri felületein interaktív olvasásnépszerűsítő kampány indul, amely a rendszeres olvasásra buzdítja majd a közönséget. 

A mindennapi olvasás fontosságát nemzetközi tanulmányok is hangsúlyozzák. 

Egy, a Sussexi Egyetemen végzett 2009-es kutatás szerint már napi fél óra olvasás is 68%-kal csökkenti a stressz élettani hatásait, és így hosszú távon is képes csökkenteni az életvitelünkből és a környezetünkből fakadó kockázatokat. 

Budapest nagyregénye – 23 szerző 23 története

A projekt Budapest egyesítésének 150. évfordulója alkalmából a Könyvfőváros program keretében, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral együttműködésben, a Kreatív Európa Alap támogatásával valósul meg. A kötet kiadója a Budapest Brand. 

Több százan vettek részt a Budapest Nagyregény tavaly év végén meghirdetett civil történetgyűjtő kampányában. A fővárosiak lakóhelyükhöz köthető személyes, családi történetekkel, helyi legendáriummal gazdagították az anyaggyűjtés munkáját.

A kerületi fejezetek megírására felkért 23 kortárs író a februári workshopon elkezdte a Budapest Nagyregény előkészítését. Megismerkedtek egymással, és kidolgozták az alkotói folyamat játékszabályait. Tasnádi István dramaturgi iránymutatása mellett dolgoznak a történeteiken.

Az anyanyelv ünnepe keleten – Egy szó mint száz

A betűszó az ezredforduló környékén született, és a mára nagykamasszá, fiatal felnőtté cseperedett generáció jelszava. Általában arra használják, ha mindenféle veszélyes, vad, buta dolgot próbálnak ki. De miről is van szó?

Minden év októberében Sátoraljaújhelyen, az anyanyelvápolás egyik fellegvárában rendezik meg az Édes anyanyelvünk verseny országos döntőjét. A megmérettetés két fordulóból áll. Az elsőben egy nyelvhasználati-grammatikai feladatlapot kell kitölteniük az ország különböző középiskoláiból összesereglett diákoknak, a másodikban, a szóbelin pedig egy háromperces szabad előadást kell tartaniuk négy megadott témából választva. Ez valódi kihívásnak tekinthető, ugyanis messze nemcsak a beszédtechnikai ismereteknek kell birtokában lenniük és azt jól alkalmazniuk a középiskolás diákoknak, hanem képesnek kell lenniük arra is, hogy húsz perc alatt egy témáról a tartalmas gondolataikat összegyűjtsék, és időnként a jegyzetükbe pillantva, nem felolvasva, előadják azt a helyzetnek és a stílusnak megfelelően. Bőséges szókincs és gazdag tudás szükségeltetik a világról. Mindezek mellett célszerű a nyelvhasználati, nyelvhelyességi buktatókat is kikerülni, tudván, hogy a szóbeli kommunikáció során könnyebben becsúszhat egy-egy.

Valóban tartalmas, érett, találó gondolatoknak és nem utolsósorban nyelvi kreativitásnak lehet fültanúja a bírálóbizottság. Következzék egy válogatás az utóbbi évek jegyzeteiből! Elképzelhető, hogy több közülük idézet valahonnan, mégis jó ilyen mondatokat a fiataloktól hallani. Íme, néhány példaként: „A külső fejlődést be kell érnie a belső fejlődésnek.” „A globalista világvallás dogmája a fogyasztás. Elfogyasztjuk a bolygót és önmagunkat.” „Egyszemélyes boldogság nem létezik.” „A kiteljesedés csak közösségben lehet.” „Az emberiség fejlődésével nőtt a magányos farkasok száma.” „Mindenki csak magára gondol, rám csak én.” „A társaság hiánycikk.” „A közösség nem azonosul velünk, mert mi nem akarjuk.” „Hiába van 500 ismerősöd a Fecebookon, ha mindig egyedül sétálsz a parkban.” „Lájkban mérik az embert.” „A neved: potenciális lájkoló.” „A szeretet ad magabiztosságot, míg a magány elveszi azt tőlünk.” „Szükség van az ölelésre, az nem olyan, mint 15 szívet elküldeni az interneten.” „A pénz az ember gyönge pontja.” „A fészbukos, szelfizős dalia korunk hőse.” „Tévézombik vagyunk, csak úgy szívjuk magunkba a sok szennyet.” „Hightechparadicsomban élünk.” „Felöltjük az sms-álarcot. E mögé bújunk, mert félünk megmutatni valódi érzésünket. És az is fontos, hogy a mosoly nem csak jelmez.”

Otthon a hazában – Weiner Sennyey Tibor József Attila-díjas

Valamelyik visszaemlékező írásodban megemlíted, hogy tízéves korodban odaálltál az anyukád elé, és kijelentetted, hogy költő leszel. Milyen élmények előzték meg azt a pillanatot?

Sejtettem, hogy a József Attila-díj kapcsán most sok olyasmire irányul majd kérdés és figyelem, amire nem lehet előre elég jól felkészülni, mint például a kora gyermekkorom és a származásom, a családom. Hogy honnan jövök, és ki vagyok valójában. Mivel erre nem lehet néhány mondatban jól válaszolni, írtam egy beszédet, aminek az a címe: Egy meg nem tartott beszéd a József Attila-díj átvétele kapcsán.

Most inkább olyanokat mesélek el, amiket abban nem. Például, hogy az első tíz év az életemben minden viszontagság ellenére – már ami anyám és apám válását, az új családot, a szegénységet jelenti – nagyon is boldog volt. A költészet megjelenéséig belső kozmoszban éltem, és ez a belső kozmosz most is megvan. Minden írásom ebből a kisgyermek által megőrzött és megvédett világból származik. Hordozok magamban tehát egy teljes kozmoszt, mint minden ember, és ez az első tíz évben alakul ki. Mielőtt költő lettem, ez a kozmosz jött létre, amiben a játéknak, a képzeletnek, a varázslatnak, a nyelvnek, a mesének, a versnek központi szerepe volt. Ez nagyrészt édesanyámnak köszönhető, aki óvónő volt, és engedte, hogy gyerekek legyünk, és ezt a belső kozmoszunkat megismerjük, alakítsuk, megéljük.

Egy eltűnt vallási közösség nyomában – kerekasztal-beszélgetés az erdélyi szombatosok történetéről

Erdély mindig is sajátos részét képezte a történelmi Magyarországnak és Európának is. Különlegessége nemcsak vadregényes, misztikus tájaiban és gazdag kulturális hagyatékában keresendő, de a szociológiai-vallási diverzitás okán is egyedülálló adottságokkal rendelkezett és rendelkezik ma is. Ez utóbbi tekintetében talán kevéssé közismert tény, hogy Erdély otthont adott egy olyan keresztény vallási irányzatnak, mely a szentháromságtagadó tanokból kiválva ószövetségi, zsidó hagyományokat, rítusokat és szokásokat vett át. Képviselőiket szombatosoknak hívták, amely elnevezés a leginkább szembetűnő, katolikus keresztény szokásrendtől eltérő vonásra utal: az irányzat követői nem a vasárnapot, hanem a szombatot tartották megszentelendő napnak. Szokásaik között ugyanakkor megtalálható volt például a kóser étkezés szabályainak tartása, tanaikban pedig – az unitárius vallásgyakorláshoz hasonlóan – Jézus emberként, nem pedig Isten fiaként tűnik fel.

Erről a vallásszociológiai kuriózumról írt könyvet Újlaki-Nagy Réka, aki az erdélyi szombatosok történetét, szokásait kutatta éveken keresztül. Kötete Keresztények vagy zsidók? A korai erdélyi szombatosság (1588–1621) címmel jelent meg, nemrég pedig angol nyelven is kiadták a monográfiát. Ezen alkalomból szerveztek kerekasztal-beszélgetést a Budapesti Unitárius Egyházközség Pecz Samu Termébe, amelyen a szerzőn túl Koltai Kornélia hebraista, Balázs Mihály irodalomtörténész, Molnár Antal történész és Kiss Endre filozófus vett részt. A beszélgetést Ács Pál irodalomtörténész vezette.

A könyv szerzője, Újlaki-Nagy Réka. Fotó: Szabó Mátyás

„A műveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen” – Ágh István

Felsőiszkázon született, eredetileg Nagy Istvánnak hívták, de első írói megjelenése, 1958 óta Ágh néven publikál. Bátyja a szintén Kossuth-díjas költő, műfordító Nagy László. 1956-tól a pesti egyetem bölcsészkarán magyar-könyvtár szakon tanult, a diploma megszerzése után az Építők Szakszervezetében, majd a Népművelési Intézetben volt könyvtáros, ezt követően a Munka című lap kulturális rovatát vezette. 1967-68-ban Jugoszláviában, Macedóniában járt tanulmányúton. 1971 óta gyakorlatilag szabadfoglalkozású író, de 1975-ben vezette az Új Írás versrovatát, 1985-90 között a Magyar Nemzet publicistája volt, 1997-től a Hitel főmunkatársa.

Irodalmi pályájának kezdete szorosan kötődik a hatvanas évek közepén indult Hetek költőcsoporthoz. Első verseskötete, a saját költői hangjának keresését dokumentáló Szabad-e énekelni? 1965-ben jelent meg. Ezt követő köteteiben szinte állandóan visszatérő motívum a szülőföld, a gyermekkor világa utáni vágyakozás, illetve a nagyvárosba, az idegen világba csöppenő lírai hős elbizonytalanodása. A két világ határán mozgó én szomorú, kesernyés-elégikus hangú költeményekben nyilvánul meg. A hetvenes évek elején megjelent kötetek (Jóslatok az újszülöttnek, A tündér megkötözése) középpontjában az egyén és múlt, az egyén és közösség viszonya, a költői szereptudat kérdésköre áll. Később a személyesség fokozódik, a versek formájában is bizonyos klasszicizálódás, letisztultság figyelhető meg. Válogatott verseit tartalmazó kötetei közül igen jelentős a Boldog vérem és a Mivé lettél című kötete. A kétezres években is sorra jelennek meg verseskötetei, legutóbb 2020-ban Szélcsend címmel publikálta hat ciklusból álló versgyűjteményét.

A hetvenes évek elejétől a próza is jelen van Ágh István életművében, 

Halott föld ez – Shrek Tímea kárpátaljai író első kötetéről

Shrek Tímea első novelláskötetét tartom a kezemben. A kemény borítón két, csapdába esett figura: gyerekkorom paraszt nénije és bácsija fekete gumicsizmában, kopottas mellényben, vastag kucsmában és fejkendőben. Csapdájukat maguknak ásták – ezúttal a szó szoros értelmében, hiszen körbeásták, pontosabban körbeásózták magukat. Hová lépjenek tovább? A dolgok bevett rendje szerint az ásózás után – különösen ilyenkor, a tavasz közeledtét lesve – a vetésben és ültetésben, végső soron pedig a kizöldülésben, a termésben és az életben reménykedünk. Ám a kép alatt ott áll a kiábrándító cím: Halott föld ez.

De hát mitől halott? Létezik, hogy semmi sem él meg itt; hogy üres, mint amilyennek a sivatag a szárazság hosszú hónapjai alatt tűnik? Soha nem is volt eleven, vagy csak később hintették be sóval, ahogy az ószövetségbeli Sikemet és a legendák Karthágóját? Éppenséggel egyiket se állíthatnánk róla. Hiszen terem itt százféle alak, ezernyi lény. Ám ahogyan a fák, úgy a föld is a gyümölcseiről ismerszik meg, ezért elsősorban azt vizsgáljuk: ehető-e számunkra, amit kínál vagy sem?

A föld, amelyről Shrek Tímea ír, a nyomorba ájult kárpátaljai cigánytelepek, az úgynevezett táborok nehezen emészthető gyümölcsöket teremnek. Olyanokat, amelyeket nem szívesen veszünk észre, és amelyek létezéséről szeretnénk megfeledkezni, mert már a puszta gondolatuk is megzavarja hétköznapjaink monoton menetelését. Ha megkóstoljuk őket, elrontják az étvágyunkat, utánuk pedig a cukor is megkeseredik a szánkban, és álmatlanul forgolódunk tőlük. Hát miért akarnánk rendszeresen fogyasztani belőlük?

Több száz Petőfi-kézirat vált elérhetővé az OSZK online adatbázisában

Az online adatbázisban mától elérhetővé váltak az intézményben őrzött Petőfi-hagyaték legmarkánsabb részei, köztük a költő versei, levelei, rajzai, valamint feleségének, Szendrey Júliának a naplója – hangzott el az esemény alkalmából rendezett szerdai sajtótájékoztatón Budapesten.

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója az esemény alkalmából felidézte, hogy a nemzeti könyvtár 2021-ben indította el Copia nevű digitális tartalomszolgáltatását. Ismertetése szerint szolgáltatásukban eddig a Babits-levélhagyaték mintegy 2500 és a Kölcsey-fond 115 kézirata volt hozzáférhető. Mától pedig a kézirattárban őrzött több mint 400 Petőfi-vers és csaknem 80 levél kézirata, a költő rajzai, valamint Szendrey Júlia Petőfi feljegyzéseit is tartalmazó naplója is hozzáférhetővé vált.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az Országos Széchényi Könyvtárban tartott sajtótájékoztatón.

Érdemes megtanulni jelen lenni – Bánkövi Dorottya írásról, fotózásról, zenélésről

Bánkövi Dorottya Móricz-ösztöndíjas szerző 1994-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát, majd ugyanitt mesterizett. Fél évet Kolozsváron, később pedig Bécsben tanult. 2015 óta publikál. Első kötete A női test biztonsága címen jelent meg.

Verseidet olvasva a merészség, vakmerőség szavak jutnak eszembe, illetve minden, ami passzol a tabu nélküli fogalmakhoz.

Csak próbáltam teljesen őszintén és leplezetlenül írni. A témák keménysége is megkövetelte ezt. Egy-egy sorból, érzésből vagy gondolatból, azokból, amik éppen ebben az időszakban foglalkoztattak, kialakult a vonalvezetés, és megrajzolta a kötet ívét. Az emberi kapcsolatokról, mint például az első ciklusban olvasható idősebb férfi hatalmi pozíciójából adódó visszaélésekről általában kellemetlen beszélni. Nagyon sokszor nincsenek a szereplők tudatában annak, hogy milyen működési módok állnak a cselekedeteik mögött, vagy hogy ezek a minták honnan jönnek, mi a motivációjuk. Ezekkel szembesülni leírva, kimondva nem biztos, hogy jó érzés.

A kín gyöngyei – A Petőfi múzeum Hajnóczy–Nádas-kiállításáról

„Te: bakája a mindenségnek. / Én: kadettja valami másnak. / Odaadnám tiszti kesztyűmet / cserébe a bakaruhának.” Ezt Pilinszky írta József Attilát megszólító versében, és most eszembe jutott a Hajnóczyt és Nádast párhuzamba állító kiállításról. Esetünkben Nádas lenne Pilinszky, csakhogy ő nem adná oda azt a bizonyos kesztyűt, és nem kadét, azaz segédtiszt, hanem már évtizedek óta irodalmunk „tábornoki rangú” szereplője, ami roppant zavarba ejtővé teszi a Hajnóczyval való összevetést. Noha a kurátori szándék az, hogy egybelássuk, szinoptikusan olvassuk a két életművet, ez a konstrukció egyáltalán nem magától értetődő, sőt, kissé merésznek tűnik. A sok egyezés azonban kétségtelenül elgondolkodtató.

Hajnóczy és Nádas is 1942-es születésűek, 1979-ben Mészöly Miklós Bereményi Gézával, Esterházy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt az új magyar próza képviselőiként mutatja be őket Bécsben, mindketten (Nádas 1978-ban, Hajnóczy 1980-ban) Füst Milán-díjat kapnak, mindkettőjük gyermek- és ifjúkora traumatikus, és mindketten „a létezés megmagyarázhatatlan botrányára, tragikus alapfeladványára kerestek választ az államszocializmus keretei között, a világot uraló káosz és a vágyott rend kölcsönviszonyát ábrázolták”, írja a kiállítás vezetőszövege.

Nádas szerint ő az adminisztrátora, Hajnóczy pedig a demonstrátora volt a tudathasadásának, és Hajnóczy vele ellentétben bátor, mármint az önpusztítás radikalitását illetően. Hangfelvételről meghallgathatjuk Nádas Hajnóczyra vonatkozó emlékeit és alapos elemzését a karakteréről. Megtudjuk, hogy szép embernek látta, de rossz benyomást tett rá, mert nem beszélgetni akart, hanem monologizált és csodálatot várt el. Az életművét – mondja róla – azért nem tudta kiteljesíteni, mert a kiegyensúlyozott életkörülmények nem adattak meg számára. Nádas azért tett, hogy pozitívba fordítsa életének negatívumait, Hajnóczy viszont tehetetlennek bizonyult velük, a szeretet, a szerelem és a fény hiányával szemben.

Dragomán György: Nemcsak főzni kell megtanulni, de enni is tudni kell

Dragomán György szenvedélyesen szeret főzni. Felkutat, újrateremt, kitalál és kikísérletez. Sürög-forog kedvenc mozsarai és vaslábasai között, közben pedig megfőzi azt a receptet, amelyet papírra vetett, vagy megírja azt, amit főzött. Nemrég jelent meg második irodalmi recepteskönyve, az Adjuk meg a módját!. Ennek kapcsán beszélgettünk irodalom és gasztronómia kapcsolatáról, zsigeri főzésről és precizitásról, technológiáról és kreativitásról. Ahogyan ő mondaná: „Örüljetek!”

Cserna-Szabó András írta: „Krúdytól meg se kérdezzük, mi a szalontüdő, ő még a pájslit és a pacalt is összekeveri, neki e kettő egykutya volt.” Szerinted hitelesnek, pontosnak kell lennie egy szépírónak gasztronómiai szempontból?

Meg lehet próbálni úgy írni az evésről, hogy az ember nem tud főzni, és van, akinél ez nagyszerűen működik. Persze az ideális az, ha valaki írni is tud és főzni is. Lehet azonban úgy írni főzésről, hogy nem vagy jártas a konyhában, és lehet úgy is főzni, hogy nem tudsz írni róla. Amikor Krúdyt vagy Lénárd Sándort olvasom, akkor nem mindig kérem rajtuk számon a recepteket, mert ott nem az számít. A lényeg a szenvedély. Vegyük az én esetemet! Különböző attitűddel kell olvasni azt, ahogyan a Máglyában vagy A fehér királyban főznek, és megint más, ha a Főzőskönyvet tartja kezében az olvasó. Az előbbi esetekben háttérbe szorul a főzés, míg az utóbbinál egy receptet dolgozok ki, amelyet át szeretnék adni. A Főzőskönyvben és a nemrég megjelent Adjuk meg a módját!-ban pont ezt a kettőséget akartam megmutatni azáltal, hogy beletettem a novelláimat és a regényrészleteimet. Azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy kétféle irányból lehet érkezni: gyakorlatiból és esztétizáltból.

Mesterséges intelligencia fedezte fel Lope de Vega eddig ismeretlen drámáját

Eddig azonosítatlan, a spanyol nemzeti könyvtár archívumában őrzött Felix Lope de Vega-színművet fedeztek fel az ismeretlen szerzőjű művek vizsgálatára használt mesterséges intelligencia segítségével. A francia Laura című dráma a 16–17. századi spanyol aranykor sok más színdarabjához hasonlóan szerelemről, féltékenységről és a társadalmi hierarchiáról szól. A Spanyolország birodalmi növekedését kísérő kulturális fellendülés időszakában születtek többek között de Vega, Cervantes, Calderón és Velázquez remekművei.

A cselekmény középpontjában Laura, Bretagne hercegének lánya, Arnaldo gróf felesége áll. Dauphin, a francia trónörökös megpróbálja elcsábítani a főhősnőt, aki ugyan elutasítja közeledését, féltékeny férje mégis meg akarja mérgezni. Laura ártatlansága végül kiderül, így megmenekül attól, hogy férje becsületének oltárán feláldozzák. Ez a történet a kor hasonló darabjaitól eltérően tehát boldog véget ér.

A bécsi és a valladolidi egyetem kutatói az Etso projekt keretében ezerháromszáz névtelen kéziratból és könyvből készítettek leiratot a Transribus platform segítségével, amely hárommillió szó azonosítására képes. Ezzel az eljárással néhány óra alatt végeztek el annyi munkát, amelyhez egy hagyományos kutatócsapatnak évek kellenének.

10 friss magyar könyv márciusra

Grecsó Krisztián: Lányos apa

A februárban nagy sikerrel a Radnóti Színházban bemutatott új Grecsó-könyv seperc alatt az eladási toplisták elejére szökkent. A szerző kötetében a családi tematikához, az apasághoz fordul, egybegyűjtve a bensőséges történeteket, melyeket a szülői szerepkörben tett megfigyelések ihlettek. Párhuzamba állítja a gyerekkori történéseket a felnőttkori döntésekkel, megöröklött szülői mintákat fed fel és az apává válás örömeit és kihívásait örökíti meg.

Dragomán György: Adjuk meg a módját!