Kategória archívum : Irodalom

Ha valamiről nem tudjuk, hogy mi az, azt szoktuk mondani, hogy ez most vagy valami, vagy megy valahova. Talán a viccet is sokan ismerik. Az amerikás székely fiú valami igen különlegest akar a rokonságnak hazaküldeni. Vesz egy szép teknősbékát, becsomagolja, ételt rak a csomagba, és légzőlyukakat fúr a dobozra. A küldemény szerencsésen meg is érkezik. A postás ki is viszi a címzetthez. Az egész falu összegyűl, látni akarja az ajándékot. Kibontják a csomagot, és kiveszik a domború valamit. A teknős lassan megindul. Senki sem tudja, hogy mi ez. Töprengenek hosszasan, míg végre valakinek eszébe jut, hogy elhívják a falu eszét, Józsi bát. Jön is sebesen, nézegeti erőst, körbejárja, megpödri a bajuszát, majd kimondja a szentenciát: „Hát ez vagy valami, vagy megy valahová.”

Az alábbiakban néhány olyan dologról kívánok szólni, ami se nem valami, de nem is megy sehova.

Nemrégiben egy nagyon érdekes kérdést tettek fel nekem: „Nálunk, székelyeknél van egy mondás: (már megint) jön a kanyarfúróval. A kanyarfúró a székely humor szerint az a görbe fúrófejes szerszám, amelyikkel a »kanyarban« lehet fúrni. És aki azzal »jön«, az magyarázkodik, kifogásol vagy valamilyen módon megpróbál átverni. Az a bajom, hogy bár környezetemből ezt így tudom, így értelmezem, nem találok rá forrást. (Még Sántha Attila Bühnagy székely szótárában sem.) Az értelmező szótárban, a »fúró« szónál találtam hasonlót: »Jön v. itt van a (nagy) fúróval: úgy tesz, mintha mindenkit lehengerlő ötlete volna.« Esetleg Önök tudnának-e egyéb támpontot adni a kanyarfúró értelmezéséhez?”