Aki emlékezni szeretne rá, ezt olvassa, benne Onagy Zoltán minden nagysága, varázslatossága. Olvass bele!
Kategória archívum : Irodalom
Ők 17-en lettek a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új tagjai
Új tagokat választott szakosztályaiba éves rendes közgyűlésén pénteken a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. Az Akadémia tagjai olyan írók, művészek, akik saját területükön kiemelkedő munkát alkottak. Választásuk jelölés útján, többlépcsős rendszerben és a jelöltek teljesítményének alapos értékelésével történik – közölte a Széchenyi Akadémia Titkársága. Az Irodalmi Osztály tagja Vörös István és Csaplár Vilmos lett, tiszteletbeli […] Olvass bele!
Szinetár Dóra elárult, mivel lepi meg a magyar gyerekeket karácsonyra
Szinetár Dóra: A versek, dalok, mondókák nagyon sokat adnak hozzá a fejlődésünkhöz, a gyerekeknek biztonságot, keretet adnak… Olvass bele!
Templomot tervezett, regényt írt, de IV. Károly koronázási ünnepségét is ő készítette elő
Erdélyi szász család sarjaként jött a világra Temesvárott, apja, Karl Kosch postatisztviselő volt. A nagyszebeni és a kolozsvári diákévek után a budapesti Műegyetem építész szakán folytatta tanulmányait, tervezésben az elsők közé tartozott, amiről számos elismerés, pályázati díj tanúskodott. 1907-ben lediplomázott, diplomamunkája, az Egy főúri kastély terve – konzulense Schulek Frigyes volt – osztatlan sikert aratott, és diplomadíjra terjesztették fel. Ebben az évben adta nyomdába első könyvét is Székely balladák címmel, amelyet jegyajándékul szánt kedvesének, későbbi feleségének, Balázs Idának.
Ösztöndíjasként Székelyföld, Torockó és Kalotaszeg építészetét és néprajzát tanulmányozta. Így alakította ki sajátos stílusát, amelyben a szecesszió és az erdélyi népi építészet, díszítőművészet elemei keverednek. 1908-ban önálló építészeti irodát nyitott, első munkái között szerepelt – más tervezőkkel közösen – az óbudai református parókia, a zebegényi katolikus templom és az állatkerti pavilonok tervezése is.
1910-ben a kalotaszegi Sztánán felépítette Varjú-várnak nevezett nyaralóját, későbbi lakóházát, és megírta Régi Kalotaszeg című könyvét. Kalotaszeg címmel lapot is indított, illetve megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot.
A pék, aki a miniszterelnökkel szeretne sütni
– Néni, vigyél haza! – mondja a kisfiú, és a szoknyám szélét markolássza. – Ezt nem szabad, Robika! – figyelmezteti a gondozónő, majd megfogja a gyerek kezét és viszi magával a hosszú folyosón. Pár pillanat múlva a kisfiú már olyan aprócska, hogy talán egy gyufásdobozba is beférne. A folyosó végén megfordul, integet, elfordulok, nem akarom, hogy sírni lásson.
A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, de mégis viszik, mert árva maradt, vagy mert a szülei képtelenek ellátni. A hatéves Robikával évekkel ezelőtt találkoztam egy vidéki gyerekotthonban, de azóta sem tudom elfelejteni a tekintetét. Vézna volt és bánatos, de amikor beszélgettem vele, ragyogott a szeme. Azért került az intézménybe, mert az anyja ivott, az apja pedig börtönben ült. A gondozónők azt mesélték, hogy a kisfiú mindenkivel haza akar menni, aki kedves hozzá – velük is.
A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, írtam az imént, ám ezt az állításomat megcáfolja Galamb Alex cseppet sem hétköznapi története. Alex ugyanis tizenöt éves korában önként vonult be a miskolci gyerekotthonba, sőt egyenesen könyörgött azért, hogy beköltözhessen. Később elintézte, hogy a kisöccse is bekerüljön az intézménybe. Mi késztet egy gyermeket arra, hogy önként kérje azt, amit más büntetésként él meg? Ezt is elmesélem.
Büszke voltam rá, hogy apámmal együtt építettük a Népstadiont
Feküdtem apámmal a Marx téren, a női WC alagsori kövén több mint fél órát, arra várva, hogy a felettünk lövöldöző tankok elvonuljanak. Gyerekként érdekesnek tűnt a sok halott… Olvass bele!
Az ember tragédiájának ezerféle arca
Nem diákként, nem magyar szakosként, ismerte meg Az ember tragédiáját, kezdte Vidnyánszky, hanem akkor, amikor rövid ideig tanár volt Nagymuzsalyban. Abban a faluban, ahol születtet és felnőtt, volt középiskola. Édesapja hozta létre, és ő volt az igazgatója. Édesanyja magyartanárként színjátszó kört vezetett ott. A későbbi beregszászi társulat nem egy tagja járt hozzá, szavalókat készített fel. A nyolcvanas években a betlehemezéssel is foglalkozott, hogy a közösség visszatanulhassa a népszokást. Az iskolában egyébként voltak párhuzamos ukrán osztályok, de azokba is főleg magyar gyerekek jártak. Nagymuzsaly iskolájának hatszáz tanulója volt. Vidnyánszky Attiláék magyar osztálya még harminckét főből állt, és így volt ez akkor is, amikor később már ő tanított ott. A változások után, az 1990-es évek közepén viszont már jó, ha tízes osztálylétszámok voltak. Érettségi után Ungvárra, magyar–történelem szakra jelentkezett, végzés után el kellett helyezkednie, és így rövid ideig apja iskolájában tanított, mielőtt Kijevbe ment színházi rendezést tanulni. A sors úgy hozta, hogy az osztályának a Tragédiát is tanítania kellett, és ez sorsdöntő találkozásnak bizonyult a számára.
Amikor a kijevi magyar színészosztályával egy-egy félévet a budapesti színművészetin töltött, egy nemzetközi Tragédia-fesztiválon megcsinálták a római színt. Ezt az akkori rektor, Huszti Péter találta ki, akinek a színészi pályáján szintén meghatározó volt a Tragédia és Ádám szerepe. Vidnyánszky a beregszásziakkal 1998-ban rendezte meg először az egész drámát, aztán 2008-tól sorban jöttek az újabb verziók Zsámbékon, Gyulán, Kisvárdán, a Szegedi Szabadtéri Színpadon, a Csokonai Színházban és a Nemzetiben.
A Tragédiát kimeríthetetlen gondolati univerzumnak tartja. Olyan műnek, amellyel egy életen át foglalkozni lehet, mert mindig új és új arcát mutatja attól függően, hogy mikor, mely életkorodban és milyen „állapotban” foglalkozol vele, hol tartasz a hit kérdésében. Ő tulajdonképpen mindig ugyanazt az előadást rendezi, mondta el, de a hangsúlyok, az irányok persze változnak. Nagyon nehéz erről beszélni, folytatta, mert a szimbólumok, metaforák és érzetek gazdag asszociációs lehetőségei elmondva banálissá válnak. Az első, ’98-as beregszászi verzióban nagyon fontos volt megtalálnia, mi közünk van nekünk, mai embereknek ehhez a műhöz, miért játsszuk el, miként szól rólunk.
A hideg víz és a napfelkelte szerelmesei
Ősi élményben lehet részük azoknak az amerikai nőknek, akik hátrahagyva a modernitást, minden reggel kimennek a Michigan-tóhoz. Olvass bele!
Esztergályos Cecília, Parti Nagy Lajos, Jordán Adél, Sodró Eliza, Trill Zsolt és Gauder Áron kapja az Arany Medál-díjat
Az Arany Medál-díj az adott évi színházi, filmes és irodalmi teljesítményt ismeri el a közönség szavazatai alapján. Olvass bele!
Bódy Magdi, Szentpéteri Csilla, Bencsik Orsolya is az Artisjus előadói és pedagógiai díjban részesült
Olyan előadókat és pedagógusokat ismer el a díjjal az Artisjus, akik kiemelkedően fontos munkát végeznek a területükön. Olvass bele!
Hét karácsonyi klasszikus kicsiknek és nagyoknak
Visky András: Betlehemi éjszaka
Szeretem, amikor a jól ismert bibliai történeteket valamelyik mellékszereplő szemszögéből meséli újra valaki. Így tett Visky András is, aki Betlehemi éjszaka című meséjében Bari ben Bárányt és Bence ben Juhot szólaltatja meg. Párbeszédüket a feláldoztatástól való félelem árnyékolja be, ám egyszer csak megjelenik egy angyal. A Messiás születésének örömhírét hozza, aki számukra is szabadítást hoz: többé nem kell attól tartaniuk, hogy valaki feláldozza őket. Az evangélium mintegy „alulnézetből” fogalmazódik meg itt, a gyerekek számára is érthető, befogadható módon, de nem szájbarágósan. Különösen tetszik, hogy az alapvetően komoly hangvételt a szerző a bárányok humoros névadásával oldotta. A rövid mese ezen kívül is sok apró felfedeznivalót kínál – mindenkinek ajánlom, nálunk karácsonyi „kötelező” lesz.
Visky András: Betlehemi éjszaka
Hiszel te valamiben annyira, hogy azt soha egyetlen pillanatra sem kérdőjelezted meg?
Nem tartja magát nyelvzseninek, holott hétéves korában már nyolc nyelven beszélt, de szerinte csupán szerencséje volt, hogy olyan környezetben nőtt fel, ahol megtanulta, „hogy mindenkivel másképp kell káromkodni és veszekedni”. A magyar anyanyelvvel szinte egyidőben sajátította el a románt is, kisgyerekként a német nevelőtől a németet, ráadásul több dialektusban, később a Romániában maradt orosz tisztek gyerekeitől az orosz nyelvet is megtanulta. Úgy véli, gyerekkorban egyszerűen „letöltődik” a nyelvtudás, a tehetségen csak annyi múlik, hogy vannak, akik gyorsabban tanulnak nyelveket, mások lassabban, de gyerekként mindenki képes több nyelvet jól elsajátítani. Általában serdülőkorban bezáródik a „nyelvablak”, és már csak strukturálisan tudunk nyelveket tanulni. Benedek Dezsőnek – mint mondja – azzal volt szerencséje, hogy négy különböző nyelvcsaládból származó nyelvet tanult meg már kiskorában: a magyart, a románt (latin), a németet (germán) és az oroszt (szláv), ezért könnyebben tudott további nyelveket is elsajátítani.
Ezt a „könnyebben” szintet úgy képzelje el a kedves olvasó, hogy Benedek Dezső például tizenhat éves korában a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban talált egy 670 oldalas könyvet, A japán nyelv grammatikai szerkezete volt a címe, és mivel nem kölcsönözték ki senkinek, naponta bement az olvasóterembe, és tizenhét füzetbe kimásolta az egész kötetet. Mire befejezte, tudott japánul, bár még senkivel sem volt alkalma beszélni ezen a nyelven. A kiejtést a BBC Világszolgálatának japán nyelvű műsorai és filmek párbeszédei alapján gyakorolta. Egyetemista volt, amikor a haverjaival sörözött az állomás kocsmájában, ahol meglátott egy ázsiai fickót hatalmas hátizsákkal és rajta egy japán zászlóval.
– Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy világutazó, aki épp Bulgáriába akart menni, de egy bukaresti buli után rossz vonatra szállt fel, és fogalma sincs, hol van. Ekkor beszélgettem életemben először japánul – idézi fel nevetve. – Láttam, hogy nagyokat néz, ha megszólalok, mondtam is neki, hogy javítson ki, ha nem jól mondom a dolgokat, de csak bólogatott, hogy minden helyes. Ez így ment egy darabig, aztán azt kérdezte, kitől tanultam japánul, mert ez olyan archaikus nyelvhasználat, hogy talán még a dédapja sem beszélt így. Kiderült, hogy egy nagyon régi, Meiji-kori japán nyelvet sikerült megtanulnom. Mutattam, hogy írni is tudok, és hüledezett, hogy ők ilyen írásjeleket már nem használnak. Egy hónapig nálunk maradt, így gyorsan megtanultam a kortárs nyelvváltozatot is.
Legényfogásról, szerelemgerjesztőkről és más babonákról
A babona szerint, aki evés közben elejti a kanalát, az ugyanabban az évben meghal, és ha tizenhárman ülnek le egy asztalhoz, valaki még abban az évben pont úgy jár, mintha leejtette volna evés közben a kanalát.
Karácsony estéje számos jóslásra alkalmas étellel kecsegtet. Ha például azt szeretnénk megtudni, hogyan fogják hívni jövendőbeli férjünket, akkor álljunk ki egy falat mákos tésztával a kapuba, s az első arra járó férfi nevéből kikövetkeztethetjük leendő kedvesünk nevét.
Azt mindenki tudja, hogy a mák bőséget hoz, a lencse pedig jólétet teremt. Ám nem csak a lencsének van ilyen természetfeletti képessége. A krumpli például nyersen megtörve eltünteti a szeplőket. A fokhagyma elűzi a démonokat, az ártó szellemeket, valamint a vámpírokat.
Leírta az elmondhatatlant
Madridban látta meg a napvilágot egy sokgyermekes polgári értelmiségi családban. Jogászprofesszor apja a polgárháború alatt, 1936 és 1939 között Spanyolország hágai nagykövete volt, így Semprún gyermekkorát felváltva Spanyolországban és Hollandiában töltötte. A köztársaság bukása után a család Franciaországba emigrált; Semprún a párizsi Sorbonne-on filozófiát hallgatott.
A második világháborúban, Franciaország német megszállása után csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, 1942-ben a spanyol kommunista pártnak is tagja lett. A Gestapo 1943-ban letartóztatta, 1945-ig a Weimar melletti buchenwaldi koncentrációs táborban tartották fogva. Ahogy egy interjúban elmondta, valószínűleg az mentette meg az életét, hogy nagyon jól tudott németül (mivel már gyerekkora óta tanult), így irodai munkára került. Kiszabadulása után visszatért Párizsba, ahol az 1946-ban létrejött UNESCO munkatársa lett, fordított és tolmácsolt.
Az ötvenes években „hivatásos forradalmárként” Federico Sánchez és egyéb álneveken többször járt Spanyolországban, földalatti munkát végzett a párt számára. Az ötvenes évek vége felé lassan kiábrándult a kommunista eszméből, világlátása egyre jobban eltért a hivatalos irányvonaltól, emiatt összeütközésbe került Santiago Carillo pártfőtitkárral. Az ideológiai eltávolodás és az összekülönbözések vége az lett, hogy Semprúnt 1964-ben kizárták a pártból. A kommunista párttal való szembekerülésének, kiábrándulásának és kizárásának történetét 1978-as Federico Sánchez önéletrajza című művében írta meg.
Könyvcsonkítás a kultúráért, avagy ésszel él a magyar
A Magyar Posta nem egy szeget vert a magyar nyomtatott könyvkiadás koporsójába az elmúlt években. Nógrádi Gábor jegyzete. Olvass bele!
Kész a leltár – Ljudmila Ulickaja: Az igazi nevem
Az író nyolcvanévesen megpróbálja önmagát megírni. Az életét, az emlékeit, a testét, az öltözködését, a családját, a barátságait, a szerelmeit, a házasságait. Az első több mint ötven oldalon prózaversben, s mint egyszer csak kiderül, automatikus írással. Legalább két helyen megosztja velünk azt a meggyőződését, hogy a visszatekintés kronologikus rendje csak konvenció, és nem egyezik az ő tapasztalataival, megélésével. Szerinte az élet „kerek tó”, amelynek összeérnek a partjai. Minden emlék egymás mellé kerül, egyidejűen van jelen, ezért ő kiterített térképként tanulmányozhatja a múltat, vagy mintha hegycsúcsra ért volna fel, már minden irányban jól belátja a tájat. Ám mintha időnként nem a saját életéről írna, hanem valaki másét tanulmányozná, kissé csodálkozva, kissé szenvtelenül.
Van egy tekintet, amely csaknem idegenként közelít ehhez az élethez, testhez, múlthoz. Van valaki, aki megpróbál rájönni, kicsoda valójában Ljudmila Ulickaja, de nagyjából arra jut csupán, hogy valaki más. Erről Pilinszkynek az a gondolata jut eszembe, hogy a maga életéhez mindenki dilettáns módjára viszonyul, és szükségszerű, hogy így legyen. Úgy tűnik, Ulickaja kezdettől lemond arról, hogy bármit is megmagyarázzon, és a leírásra szorítkozik. Még sincs hiányérzetünk, mivel nagyszerű megfigyelő, és nagyon alaposan foglalkozik a témájával. Teljességre törekszik. Leltározó aprólékossággal tér ki mindenre, ami látható, regisztrálható, és nem értjük, hogyhogy ennyire bátor mindent felfedni. Egészen zavarba ejtő például az a tárgyilagosság, ahogyan a testén található (nemegyszer műtéti) hegeket és sebhelyeket veszi sorra. Emögött olyasféle, ki nem mondott szándék húzódhat meg, hogy ami „természettudományos módon” kideríthető magával kapcsolatban, azt kiderítse. Lépten-nyomon biológus és genetikus voltára hivatkozik, választott módszerét és szemléletét ez részben érthetővé teszi. Az, hogy az ember csupán test lenne, hogy azonos lenne a testével, nem állítja, a notóriusság, kényszeresség azonban, amellyel újra meg újra testi mivoltának jellegzetességeire irányítja a figyelmünket, arra utal, hogy kinyilatkoztató erőt tulajdonít mindannak, amit a testünk árul el rólunk. „Azt gyanítom, hogy a lélek magán hordja / a test lenyomatát, a test pedig, főleg az arc, a mimika, / a gesztusok / a lélek jegyeit tükrözik” – írja.
Megkapó az az egyszerű, szikár, természetes előadásmód, amely Ulickaját jellemzi; az, hogy mindvégig csaknem súlytalanítani próbál minden életbevágót, kulcsfontosságút. Magát az életét és a hozzá való viszonyát. Így és így történt, mondja, és néha fatális véletlenek alakították a sorsom. Sok-sok esetlegesség, amelyek összessége mégis meghatározó lett, és én magam lettem az eredményük. De úgy tűnik, ezt is bizonyos távolságtartással és a természeti történésekhez illő egykedvűséggel mondja. Hiszen ki tehetne fel érvényes és megválaszolható kérdéseket földrengések vagy áradások ügyében? Ulickaja, úgy tűnik, nem érti önmagát, de azért, mert szerinte senki sem értheti. Előbb élünk, utána gondolkodunk róla, ha egyáltalán. Szerelmeire, házasságaira és válásaira meg sem próbál magyarázatokat keresni. Az sem derül ki, hogy a jelenlegi férjével húszéves ismeretség után hogyan és miért kötötték össze a sorsukat, de mai összetartozásuk és egymásra hangoltságuk leírása már-már misztikus mélységeket érzékeltet.
Milyen az a csiga, akinek nem ártana egy kicsit lelassulnia?
A szeleburdi, figyelemzavaros csiga, Dömper, utcazenészként keresi kenyerét és minden vágya a hírnév – innen indulunk. Olvass bele!
K. I. aki voltam
A mai ötvenes-hatvanas korosztál korán megtanulta Kormos István nevét, hiszen gyermekkorukban a televízió Esti mese című műsorában láthatta Vackor, a piszén pisze kölyökmackó történeteit.
Kormos egy valódi nagy generáció szülötte volt, olyan pályatársak látták meg ebben az évben – 1923-ban – a napvilágot, mint Juhász Ferenc, Nagy László, Lator László vagy Fodor András. A kiállítás arra vállalkozott, hogy bemutassa ezt a bonyolult és nehéz időszakot, alig túl az első világháborún. Egy szétzilált, megcsonkított, traumák sorát elszenvedett országban kellett eszmélkednie a fiatal költőgenerációnak, és bizonyítani, hogy az irodalom eszközeivel jövőben is lehetséges keresni és megmutatni mindazt a szépséget, ami az életben fellelhető, örömet szerezni az olvasóknak.
Az élet a költőhöz gyermekkorában sem volt kegyes, hiszen alig kétévesen elvesztette édesanyját. Eszmélkedő nemzedékével együtt kellett átélnie a Horthy-korszakot, aminek vége felé kitört a második világháború. Ennek során, 1944-ben egy bomba porig rombolta a Kormos család pesterzsébeti otthonát. A békeidők ígéretes, demokratikus nyitányú korszakában, 1946-ban jelent meg első kötete, az Égig érő fa, majd egy évre rá publikálta a Dülöngélünk című verseskötet.
Ezek az év magyar szavai
Az év szava: chatGPT
Az év szava kétségtelenül a 2022 végén a mesterséges intelligencia megfogható, világunk valamennyi alrendszerébe berobbant chatGPT (kiejtve: csetdzsípití), vagyis emberi kérésre szöveget létrehozó algoritmus. Megdermedtek a tanárok: akkor mostantól hogyan tudják megkülönböztetni, hogy tanuló vagy gép írta-e a szöveget, és vajon szükség lesz-e a munkájukra? Megörültek a tanulók, hogy mostantól már nem kell házi feladatot írni. Elgondolkoztak a filozófusok, hogy vajon a mesterséges intelligencia okosabbá teszi-e, vagy éppen kiváltja az embert.
A hírek szerint a chatGPT írt már miniszternek kiállításmegnyitóra beszédet, megíratták vele Az ember tragédiája 16. színét, kevert új kólaízt, gyártott már jogszabályt, amit „csont nélkül” elfogadtak, s valószínűleg nem kérdés, hogy sok iskolai és tudományos dolgozatnak is ő a szerzője.
Két másodperce volt, hogy átérjen a síneken
2011-2022 között 40 százalékkal csökkent a gyerekek hibájából történt közlekedési balesetek sérültjeinek száma. Olvass bele!