Best WordPress Hosting
 

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Mindenkitől bocsánatot kell kérnem, de elsősorban a családomtól, mert azokban a napokban, amikor ezt a könyvet olvastam, elhanyagoltam őket. Ugyanis űrutazáson vettem részt, megmentettem a Földet és az Eridet. Na jó, nem én mentettem meg, de annyira beleképzeltem magam a történetbe, hogy alig tudtam kiszakítani magam néhány órácskára a valóságba.

Már A marsi-t is imádtam, de azt hiszem, a Hail Mary -t még jobban. Annak ellenére, hogy az én korlátozott agyi tudásom nem képes sok mindent felfogni azokból a bonyolult és részletes tudományos tényekből, amit Andy Weir a nyakunkba öntött ezen a fantasztikus űrutazáson, de amit nem értettem, azt a fantáziámmal igyekeztem megteremteni.

Judith Allert – Anne-Kathrin Behl: Kaland a tavaszi réten

Remek időzítéssel érkezett ez a könyv, ugyanis már éppen itt a tavasz, és miután átböngésztük gyerekeinkkel ezt a könyvet, a természetben, az udvaron, a kertben és a réten is megtehetjük ugyanezt. Vagy éppen fordítva, egy jóleső játszóterezés, kirándulás után elővehetjük és újra megbeszélhetjük az aznapi kalandokat. 

A könyv nagyon színes, vidám és kalandos, mert nem tényszerűen mutat be néhányat a rét lakói közül, hanem egy vicces kis történet köré szőve ismerjük meg ezeket az állatokat.

Lili, a kisegér, Kalle, a ganajtúró bogár és Pepe, a gyík végre találkozhatnak a hosszú tél után és boldogan beszélgetnek a tavaszi réten, szépséges virágok és finom illatok között, minden porcikájukban érzik a kikeletet. 

Sheila Norton: Állatdokik Hope Greenben

Az Oliver után kerestem meg ezt a könyvet a könyvtárban, mert az annyira aranyos volt, hogy kíváncsi voltam a szerző többi könyvére is. Nem csalódtam, ez is egy nagyon édes, kedves, bájos történet volt. Ebben a könyvben inkább az emberek voltak a főszereplők, de természetesen nagyon sok állatkával is lehet találkozni a lapokon. 

Samnek nem úgy alakul az élete Londonban, ahogy tervezte, elege van a városból, barátjával sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt elképzeli, ezért úgy dönt, hogy vidéki nagymamájához utazik Hope Greenbe, hogy kitalálja, hogyan tovább, milyen irányt vegyen az élete, mit kezdjen magával. 

Ha azt hitte, hogy itt majd csendben, elbújva nyalogathatja a sebeit, akkor tévedett. Zajlik az élet, a nagymamája sem egy begubózós fajta, magával cipeli a lányt a falucska programjaira és Sam rövid időn belül új ismeretségeket köt, barátokat szerez. 

Valentin napi könyves vakrandi

A soproni Széchenyi István Városi Könyvtár ebben az évben is megrendezte a címben említett eseményt, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a könyveket becsomagolják, és ráírnak néhány jellemző dolgot, ami alapján kiválaszthatjuk és kikölcsönözhetjük a könyveket, azaz magunkkal vihetjük egy randira.❤️

Valentin nap keddre esett, a könyvtár viszont jelenleg csak pénteken és szombaton van nyitva, de ez nem volt akadály a kedves és kreatív könyvtárosok számára, hogy meglepjék az olvasókat ezzel a kis játékkal.

A korlátozott nyitvatartás óta én általában szombati napon jutok el a könyvtárba, így reménykedtem, hogy még marad arra a napra is néhány randizni vágyó könyv, mert tavaly is szerettem volna elmenni, de nem sikerült. 

Ákody Zsuzsa: A Völgyben

Ákody Zsuzsa legújabb regénye egy finom szépségű, érzelmekkel teli történet, mely komoly témák közé vezet bennünket. A halál lehetőségén, valódiságán keresztül az életet mutatja meg. Az élet szépségét, nehézségét, bonyolultságát, a szeretet és a szerelem erejét, a döntések hatásait, a mindennapok küzdelmeit. 

Miközben bátran mer beszélni a halálról. A halál még napjainkban is tabutéma a hétköznapokban, sem szeretteink, sem saját halálunkról nem szívesen beszélünk, pedig ez az az élethelyzet, ami mindannyiunk életében bekövetkezik egyszer, és senki sem tudja, mi jön utána. 

Zsuzsa könyvében van Odahaza, a Völgy és Odaát. Az Odahaza az életet jelenti, az Odaát a túlvilágot, a halál utánt, a Völgy pedig a két világ közöttet, amikor még nem dőlt el, élet vagy halál lesz az ott lévők sorsa. Jelen esetben egy fiatal nő, Kyra sorsán keresztül láthatunk bele ebbe a három világba. 

Sárándi Nagy Péter: 8000 Mérföldre Otthonról

Az amerikai álom, egy kommunizmusban felnőtt, álmodozó kisgyerek szemével

“Hány embert ismersz, aki azt fontolgatja, hogy egyszer majd ír egy könyvet? Én is közéjük tartoztam. Mostanáig. Azt javaslom, hogy ha bármikor az életedben ezt fontolgattad, akkor kezdd el MOST.” – hangzik a könyv szerzőjének tanácsa a könyv bevezetőjében. 

Sárándi Nagy Péter könyve olyan, mint egy hosszú, baráti levél. Levél egy olyan baráttól, akivel rég nem találkoztunk és beszámol élete elmúlt évtizedeiről, beleszőve gyermekkorát, kamaszéveit, azokat az eseményeket, amelyek elvezettek odáig, hogy elhagyja az országot. Közvetlen, szívből jövő és legfőképpen inspiráló. 

Jojo Moyes: Párizs szólóban

Már csak amikor elkezdtem olvasni a könyvet,  akkor vettem észre, hogy ez egy novelláskötet. Mivel a szerzőtől nem olvastam még hasonlót, ugyanakkor a kedvenc íróim közé sorolom, nagyon kíváncsi lettem, hogy mennyire tudja átadni azokat a tőle megszokott érzelmeket, érzéseket, amiket a regényeiben szeretek, amiért alap, hogy minden magyarul megjelent könyvét elolvastam.

El is árulom itt az elején, hogy fantasztikus élmény volt ez a könyv, és – bár a Jojo Moyesról azt is el tudom képzelni, hogy remek regényt írt volna mindegyik novellából, – maximálisan sikerült az érzelmek hullámvasútjára felültetnie, hol jólesően simogatott, hol úgy fájt, mint a szereplőknek, hol pedig a boldogság öntött el. 

A könyv címadó novelláját már-már kisregénynek is mondhatnánk, mert több, mint 100 oldal és a könyv harmadát teszi ki. A Párizs szólóban az utolsó történet a könyvben, de én ezzel kezdem. 

Egyszer volt, hol nem volt…

Volt egyszer egy meseíró, családapa, aki nagyot álmodott: egy közösséget, ahol hobbi és profi meseírók is lehetőséget kapnak a megjelenésre. Az álom pedig valóra vált, megszületett a meskete.hu, ami ma már ezernél is több regisztrált taggal rendelkezik, kétszáznál is több magyar meseíróval. Közel kétezer magyar mese várja olvasóit és hallgatóit, hiszen közel 200 mese hangosmeseként is elérhető. Az álom pedig a több mint 83 ezer meseolvasásban és a közel 12.000 írói profil megtekintésében is testet öltött. Íróknak lehetőséget, olvasóknak megannyi élményt kínál a meskete.hu, ahol nemcsak mesék, hanem a mesékkel kapcsolatos érdekességek és hírek is olvashatók a blog-rovatban.

Meseíróként február 28-ig egy pályázaton való részvételre is van lehetőség, a pályázók között havonta sorsolnak ki 3.000, 5.000 és 10.000 forintos könyvvásárlási utalványokat, a legjobbnak ítélt mesékkel pedig nyomtatott formában is találkozhatunk várhatóan már tavasszal. A mesékre a regisztrált felhasználók tudnak szavazni, a Facebook-regisztráció pedig mindössze pár másodperc. Érdemes ezt megtenni, mert így lehetőség van a mesék pdf-formátumban való letöltésére. Sok meseíró itt bontogatja szárnyait, köztük több gyermek, az ő alkotásaikat sok esetben tanáraik töltik fel a felületre. A meskete.hu egy nyitott, támogató közösség, ami minőségi szórakozási és tanulási lehetőségeket kínál. Az álom pedig folytatódik, hamarosan érkeznek a prémium funkciók és a webáruház, és már tervezés alatt áll a tabletes és mobilos applikáció.

Leckék a felnőtté válás során

Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Megan Rix: Dixi és Vakkancs

Két barát kalandja tűzön, vészen át

Megan Rix neve egyet jelent az aranyos, kutyás könyvekkel. Talán ez a negyedik könyv, amit olvasok tőle, néha nagyon jólesik egy ilyen szórakoztató, szinte biztos, hogy happy enddel végződő  kedves, állatos könyv. IDE és IDE kattintva olvashattok az előző Megan Rix olvasásaimról is. 

Susanna Kearsley: Az emlékek háza

Erről a könyvről egy olyan cikkben olvastam először, amely időutazásos regényekről szólt, és mivel különösen szeretem ezt a témát, azonnal kerestem is a könyvtárban. Ha szeretitek ti is az időutazós történeteket, ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem fantáziadús megoldással utaztatja a szerző a könyv főhősét, Julia Beckett-et a múltba és vissza a jelenbe. Úgy gondolom, ez a legnehezebb része egy ilyen könyvnek abból a szempontból, hogy az olvasó is elhiggye és ne érezze erőltetettnek. 

Legelőször a jelen tetszett meg, s annak szereplői lopták magukat a szívembe, akiket akkor ismertem meg, amikor Julia beköltözött egy régi vidéki házba, amely már évtizedek óta hívogatja, és szépen lassan megismerte a falu lakóit.

A házat kezdettől fogva körbelengi valami titokzatosság, amit az is tetéz, hogy Juliával furcsa dolgok történnek. Egyszer csak a 17. századi Londonban találja magát, Mariana a neve, majd ezután egyre gyakrabban fordul elő, hogy váratlanul a múltba utazik, majd egy idő után arra is rájön, hogyan tudja ezt valamennyire befolyásolni. 

Patak Gyöngyvér: Család a dombon

Régebben úgy véltem, hogy felesleges egy könyv borítójáról írni, mert nem az határozza meg a könyvet és egy fantasztikusan jól sikerült borító néha félrevezethet, esetleg nem azt kapjuk, mint amit az alapján várnánk, esetleg túl nagy elvárásokkal indulunk neki a könyvnek és a végén kicsit csalódottan tesszük le, mert szerintünk a borító mást ígért. 

Ezt a régi állításomat már sokszor felülvizsgáltam, és azóta tudom, hogy igenis fontos egy könyv borítója. Ha nem tudsz egy könyvről semmit, de elmész egy könyvesbolt kirakata előtt, vagy éppen bent vagy egy könyvesboltban és a rengeteg könyv között próbálsz meg keresgélni, akkor nagyon fontosak a jó borítók, mert azok szólítanak meg először és hívják fel a figyelmünket, hogy kézbe vegyük, közelről megcsodáljuk a könyvet, ha pedig már a kezünkben van, akkor elolvassuk a fülszövegét.

A Család a dombon című könyvvel éppen így jártam én is. Már kölcsönzés után, szinte kifelé tartottam a könyvtárból, amikor az újdonságok polcán megpillantottam ezt a színes, hangulatos, vidám, tele élettel borítót, a címe is megtetszett, a fülszöveg is kedvemre való volt, így ismét beálltam a sorba, ugyanis, mióta a könyvtárak nyitvatartási idejét korlátozták, előfordul, hogy sor áll a kölcsönzőpultnál, bármennyire találékonyak, gyorsak és ügyesek a könyvtáros hölgyek. De a könyvtárban én még sorban állni is szeretek. Szeretem nézni, hogy milyen könyveket kölcsönöznek ki az emberek, vagy éppen miket hoznak vissza. 

Jojo Moyes: Áradó fény

“Ezen a könyvön jobban szerettem dolgozni, mint az összes többin, amit valaha is írtam. Beleszerettem a helybe, az ott élőkbe, aztán magába  a történetbe, amit nagy öröm volt megírni.”

Most még nagyon a könyv hatása alatt vagyok, de ebben a pillanatban ki tudnám jelenteni, hogy én pedig megtaláltam a kedvenc könyvemet Jojo Moyes könyvei közül. Ez a könyvekről, könyvtáros nőkről szóló történet teljesen levett a lábamról, fantasztikusan élveztem, nagyon szerettem és sajnálom, hogy vége van. 

Alice Wright hirtelen felindulásból, vagy fellángolásból férjhez megy a jóképű amerikai fiatalemberhez, aki édesapjával tett üzleti körutat Angliában. A két férfi már Alice társaságában tér haza a Kentucky állambeli Baileyville-be, ahol semmi nem olyan, mint amire Alice számított.

Rachel Wells: Alfie új munkát kap

Alfie 2. 

Akkor jöttem rá, hogy ez a kötet egy második rész, amikor már hazahoztam a könyvtárból a könyvet. Belekezdtem, reméltem, hogy lesz annyi utalás az előző részre, hogy érteni fogom. És így is volt, Alfie gyakran visszautalt az előző részre, mindig elmondta, hogy ki – kicsoda, hogy került ő az utcába és miért van bejárása két családhoz is, miért tekinti otthonának mindkét család házát. 

Adott az első részből három család, akiknek az életében Alfie fontos szerepet játszott, őket látjuk ebben a könyvben viszont, szeretném majd elolvasni azt is. Ebben a részben az egyik házaspár szomszédságába egy új család költözik, akik nagyon visszahúzódóan élnek, nem szeretnének a szomszédokkal ismerkedni és barátkozni, behúzott függönyök mögött töltik a napjaikat és a kíváncsi szembeszomszéd házaspár megfigyelése szerint már többször is járt náluk a rendőrség.

Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába

Nagy lendülettel vágtam bele ebbe a könyvbe és hamar átéreztem Leni, a mindig különálló lány történetét, akinek édesapja vietnámi háborús veteránként nem találja a helyét a világban, nem tud megmaradni egy munkahelyen sem, és amikor ismét elveszti a munkahelyét, egy levelet kap régi katonatársa édesapjától, hogy fia ráhagyta az Alaszkában lévő házát és birtokát. 

Ernt tehát úgy dönt, költöznek, végre egyenesbe jöhet az életük, lelkesen pakolja fel családját, fiatal, csinos feleségét Corát és a tizenhárom éves Lenit egy kisbuszba. Alaszkában azonban kiderül, hogy nem igazán készültek fel ennek a gyönyörű, ámde kegyetlen tájnak a nehézségeire, tudatlanul vágtak bele a nagy kalandba.

A ház inkább leharcolt kunyhónak nevezhető, a körülmények pedig keménynek és embert próbálónak, nem idillinek, de Ernt bizakodó, Cora és Leni pedig örülnek annak, hogy a férfi új erőre kapott, életkedvvel és reménykedéssel teli.

Emma Robinson: A férjem lánya

Ismét egy szívszorító regényre bukkantam, mely az anyaságról szól, illetve arról, hogy milyen egy olyan nő élete, aki nyíltan vállalja, hogy nem szeretne gyereket, mert soha nem érezte magát anyatípusnak és nem is érzi magában az olthatatlan vágyódást a gyermek után. 

Igen ám, de mi történik ezzel a nővel, Rebeccával, ha egy este becsenget a férje volt barátnője és azt állítja a kezét fogó négyéves gyerekről, hogy a férje kislánya. 

Rebecca és Jack öt éve házasok, elégedettek az életükkel, a munkájában és magánéletében is tökéletességre törekvő, mindent alaposan megtervező Rebecca sikeres, boldog életet tudhat magáénak és az a tény is megnyugtatja, hogy Jack sem szeretne gyereket.  

Pöttyös olvasmányok

Bálint Ágnes: Madárfürdő

Ez a könyv visszarepített az időben, gyermekkorom élményeit hozta vissza. Nyaralás a nagyszülőknél, panellakásba költözés, vidéki élet, igazi retro érzéseket idézett.

A háromgyermekes család története a Gőzmozdony utcából, a nagyszülők házából indul, amit már eléggé kinőttek és a vasút semmiféle bővítést nem engedélyez, mert hamarosan kisajátítás alá kerül a telek és az épület. Kutya, macska, papagáj is van a nagyszülőknél, amit a gyerekek nagyon élveznek. 

Sarah Morgan: Csoda az 5. sugárúton

A karácsonyi olvasmányok listámról választottam ezt a könyvet és nagyon jó döntés volt. Több ünnepi témájú könyvet is beszereztem a könyvtárból, az egyiket 50 oldal után előző nap hagytam abba, és egy Debbie Macomber könyvet kezdtem el olvasni utána, de még nem győzött meg az sem teljesen, pedig szeretem Debbie könyveit, általában kellemes, romantikus, jó hangulatú történetek, de ebben az esetben még vannak kétségeim. 

Mindenesetre az 5. sugárúton jól éreztem magam, egy vicces, romantikus történetbe csöppentem, ami csak látszólag volt könnyed,  komoly témákkal is találkoztunk, mellyel szereplőinknek fontos feladatuk van.

Adott egy gasztroblogger lány, Eva, aki a főzés mellett megalapítja barátnőivel közös szolgáltató és rendezvényszervező ügynökségét, a Magic Word-öt. Karácsony közeledtével elvállalja, hogy feldíszíti Lucas Blade, a híres krimiíró legénylakását, míg az távolt tölt néhány napot az otthonától. A megbízó a férfi nagymamája, aki nem szeretné, hogy unokája az elmúlt évekhez hasonlóan sivár lakásban karácsonyozzon. A dekorálás mellett a megbízás mellé tartozik még a férfi hűtőjének feltöltése finom ínyencfalatokkal, ami a lánynak igazán testhezálló feladat.

Debbie Macomber két karácsonyi története

Debbie Macomber: Alaszkai vakáció

Karácsonyi témájú és hangulatú könyveket kerestem decemberre, így bukkantam erre a két Debbie Macomber könyvre. Mivel olvastam már a szerzőtől, tudtam, hogy nagy meglepetés nem érhet. Gondoltam, jól jön majd egy kis laza, romantikus, szeretettel, emberi kapcsolatokkal teli könyv, ami ráadásul még karácsonyról is szól, vagy karácsony környékén játszódik.

Így is történt ez mindkét könyvben. Az Alaszkai vakáció volt az első olvasmányom, ami egy kicsit furcsának tűnt, rögtön az elején. A történet szerint Josey Avery a szakácsiskola elvégzése után egy alaszkai kisvárosban vállal fél évre állást egy panzióban, hogy utána rögtön elfoglalhassa álomhelyét a híres Anton séf seattle-i éttermében, ugyanis a séf felvette helyettesének. A lány úgy gondolta, hogy ez egy fantasztikus  karrierlehetőség.

10 karácsonyi olvasmány

Néhány nappal ezelőtt karácsonyi gyermekkönyveket gyűjtöttem össze egy bejegyzésben, most pedig az elmúlt években olvasott ünnepi regényekkel nosztalgiázok egy kicsit. Ha tudjátok bővíteni ezt a listát, örömmel fogadom.

Fekete István: Régi karácsony

Ez a könyv egy gyönyörűséges ünnepváró és ünnepi könyv. Meg kell állni hozzá, lelassulni, ízlelgetni a szerző szépségesen egybefűzött mondatait, amelyek éppen annyira egyszerűek és szeretni valóak, mint a benne szereplő emberek.

Lucy Maud Montgomery: Anne karácsonya

Ezt a könyvet karácsonyi hangolódós olvasmánynak választottam ki a könyvtárban  és tökéletesen hozta a tőle elvárt élményt és történeteket. Azt a békés, bájos hangulatot, amit az Anne könyvekben is kaptam a szerzőtől, megtaláltam ezekben az ünnepi novellákban is. 

A könyv előszavából megtudjuk, hogy Lucy Maud Montgomerynek 1972-ben előkerült egy tizenkét kötetre rúgó novellagyűjteménye, melyre Rea Wilmhurst, könyveinek későbbi szerkesztője, az írónő nagy rajongója bukkant rá. A fia segítségével, – aki egy felsorolást is átadott Rea Wilmhurst-nek -, azonnal kutatásba kezdett, hogy megkeresse azokat az írásokat és novellákat is, amelyeket a szerző sosem tett bele egyik könyvébe sem.

Három év alatt 500 ilyen novellára bukkant. Ezek nagy része magazinokban jelent meg, amely lapok karácsonyi, ünnephez illő történeteket rendeltek meg a szerzőtől.