Best WordPress Hosting
 

Jimmie Rodgers, a countryzene atyja

James Charles Rodgers néven látta meg a napvilágot 1897. szeptember 8-án a Mississippi-állambeli Maridian városában, bár egyes források Pine Tree-t, mások az alabamai Geigert is említik születési helyéül. Apja vasutas volt, anyját hatévesen veszítette el, ezután bátyjával rokontól rokonig csapódtak, az iskolát pedig messzire elkerülték. A csínytevések mellett a helyi vaudeville (a korban népszerű zenés bohózat) darabokat nézték, Jimmie ekkoriban döntötte el, hogy előadóként fogja megkeresni a kenyerét. Tizenhárom évesen megnyert egy tehetségkutató versenyt és azonnal meg is szökött egy vándortársulattal. Feldühödött apja megtalálta, hazavitte és választás elé állította: tovább jár az iskolába, vagy dolgozni kezd. Rodgers az utóbbit választotta, a következő tíz évben volt vízhordó, rakodómunkás, jelzőőr, fékező, miközben csiszolta zenei képességeit. A szerelvények nyomában bejárta a délkeleti államokat, kétszer meg is nősült és gyerekei születtek.

Vasutas pályafutásának 1924-ben a tüdőbaj vetett véget, állását ott kellett hagynia. Ettől kezdve minden idejét a zenének szentelte, utcasarkokon játszott, amatőr zenekarokat szervezett, egy szedett-vedett truppal is turnézott, amelyet azért oszlattak fel, mert a szél elvitte sátrukat. 1927-ben rendszeres műsora lett az észak-karolinai Asheville rádiójában, de fizetést nem kapott. Hamarjában toborzott együttesével egyre népszerűbb lett, az egyik helyi lapban azt írták: „akárki is ez a fickó, sokra viszi majd”. Első felvételét 1927 augusztusában a Victor kiadónál készítette, de kísérői nélkül, akik az utolsó pillanatban önállósították magukat. Rodgers két dalt énekelt el (Sleep, Baby, Sleep és The Soldier’s Sweetheart), és megkapta első, 100 dolláros honoráriumát.

Jimmie Rodgers 1929-ben

„Minket saját magunktól kellett volna megvédeni” – Bornai Tiborral, a KFT billentyűsével beszélgettünk

Több énekesnőt, Koncz Zsuzsát, Bódy Magdit és Hazel O’Connort is kísértétek, vagy éppen dalokat szereztetek nekik. A KFT-ben négy erős egyéniség zenél, nem okozott gondot a kísérő zenész státusz?

Magdival 1981-ben szimbiózist terveztünk, de az ő színpadi elképzelései annyira messze álltak a miénktől, hogy elbúcsúztunk tőle. Azóta is nagyon meg van sértődve ránk. Zsuzsával 1983-ban azt beszéltük meg, hogy külföldön fellépünk, de itthon soha nem áll majd a KFT mind a négy tagja mögötte. 1985-ben Hazel kísérése ellen tiltakoztunk, mert féltünk az akkoriban az újságírók részéről felénk áradó rosszindulattól. Aztán üzletet kötöttünk. Ha megjelenhet egy Hazel–KFT közös kislemez, belemegyünk a dologba. A koncertek sikeresek voltak, a lemez viszont nem. Ebben nyilván benne volt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) keze, mert eredményesen eltitkolták a kiadvány létét.

Koncz Zsuzsát 1983-ban Kubában is elkísértétek, akkor, amikor az Üzenet a liftből című problémás, a falra utalós lemezetek megjelent. (A lemezről itt írtunk.) Előfordult, hogy úgymond bevédett benneteket Bors Jenőtől, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatójától vagy Erdős Pétertől, a Kádár-korszak popcézárától?

„A zene az, amitől a csend telített lesz” – Sipos Mihály matematikus, zenész

Zeneszerető családban született, több felmenője is tanult és játszott hangszeren. Tanárként végzett édesanyja a Zeneakadémia zongora szakára is járt két évig, újságíró és költő édesapja a Györffy Kollégium egyik alapítója, később igazgatója volt. A közös otthoni éneklés örömét már gyermekkorában megtapasztalta, így természetes volt, hogy szülei a Kodály Zoltán által elindított budapesti Lorántffy utcai ének-zenei általános iskolába íratták be. A kiváló zenepedagógusok mellett az intézményben megfordult a Kodály-módszer iránt érdeklődő Yehudi Menuhin, Pablo Casals, Dmitrij Sosztakovics és Benjamin Britten is.

Bár a zene a kezdetektől érdekelte, s az ének és a szolfézs mellett hétévesen hegedülni kezdett (első hangszerét nagyapjától kapta), előbb mégis a matematikát választotta. A szegedi tudományegyetemre iratkozott be, de hangszerét sem tette le. A beat generáció több tagjához hasonlóan őt sem hagyta érintetlenül a kor szelleme. Megismerkedett a Beatles, a Shadows zenéjével, zenekarok közelébe sodródott, lemezklubot szervezett. Szakdolgozatát A faktoranalízis és zenei alkalmazása címmel írta, arra keresve a választ, miként lehetne matematikailag megragadni a népdalok közötti rokonságot. Már ennek készítése közben, amikor kutatásai alkalmával eredeti énekes felvételeket hallott az MTA Népzenekutató Csoportjában, megfogta a népdal varázsa. Szakmájával a későbbiekben sem szakított, az MTA Pszichológiai Intézetének matematikus munkatársaként ment nyugdíjba.

1972 nyarán utazott először Erdélybe egyik építész barátjával. Ott megismerkedett Kallós Zoltán néprajzkutatóval, közelebbi találkozása a népzenével döntő hatással volt egész további életére. A következő évben baráti szívességként kísérte el későbbi zenésztársait, Hamar Dánielt és Csoóri Sándort a Népművészet Ifjú Mestere címért zajló megmérettetésre, s az ottani siker nyomán határozott úgy, hogy nyilvánosság előtt is hegedül, és életét a család, a munkahely és a zenélés „szentháromságában” tölti. Még ugyanabban az évben elindították a Muzsikus klubot a később törzshelyükké váló Fővárosi Művelődési Házban, ami idővel a hagyományos táncházak mintájául szolgált, és ahol az ének- és tánctanítás mellett egyéb programok is zajlottak.

Ma lenne 80 éves Kóbor János, az Omega énekese

Apja elismert pénzügyi szakember volt, anyja is pénzügyi vonalon dolgozott. Ő maga sportolónak készült, de egy sérülés miatt tervei füstbe mentek. Ekkor kezdett komolyabban zenélni. A József Attila Gimnáziumban társaival alapított együttesben a felállást sorshúzással döntötték el, így lett Kóbor a gitáros, a dobok mögé pedig Laux József ült. A hangszer csak öt évig lógott nyakában, aztán – a Ciklon, majd a Próféta együttesben – végleg az éneklés mellett kötött ki, rekedtes, kemény tónusú hangját soha nem képezte tanárnál.

A Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, miközben egyre jobban elmerült a zenében. A műegyetemisták zenekara 1962. szeptember 23-án lépett fel először Omega néven a BME várbeli kollégiumában, őt ekkor már Meckynek becézték. Az Omega 1967-ig tartó első korszaka nem volt diadalmenet, a gomba módra szaporodó együttesek második vonalához tartozott, műsora angolszász számok előadásából állt. Kezdetben a zenekarvezető, billentyűs hangszereken játszó Benkő László is énekelt, de aztán Mecky frontemberré lépett elő.

Az Omega második korszaka 1967-ben a billentyűs Presser Gábor belépésével kezdődött. Ekkor már Mihály Tamás volt a basszusgitáros, a gitáron Molnár György játszott. Presser invenciózus zeneszerzőnek bizonyult, dalaik szövegét Adamis Anna írta. Még 1967-ben elkészültek első rádiófelvételeik és első kislemezük, a Táncdalfesztiválon pedig Zalatnay Sarolta első díjas dalát (Nem várok holnapig) kísérték. 1968-ban első magyar együttesként nekik jelent meg nagylemezük, a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek. A lemezgyár azért engedélyezte a korong kiadását, mert az Omega az év nyarán angliai turnéja alatt már felvett egy angol nyelvű lemezt, igaz, ezen az itthon maradt Kóbor helyett a többiek énekeltek.

Itt lesznek jövőre is – öt PFZ-koncert a Müpában

Ott van – ezt a szikár címet írták a műsorfüzet címlapjára. Ám belül az üzenet a közönség érzelmeire aspirál, ekként: „A Pannon Filharmonikusok ott van Bach, Beethoven, Bartók, Bruch és az ábécé összes betűjével kezdődő zeneszerző verejtékes és könnyes perceiben, amikor azt a művet a papírra vetette, amit te ebben a pillanatban hallgatsz.”

Öt eltérő karakterű hangversenyt játszunk a 2023–2024-es sorozatban. Az összeállításunk természetesen jellemzi az együttes sokszínű játékkultúráját Beethoventől a kortárs szerzőkig. Az idei tavaszon már túlvagyunk a 135. Müpás koncertünkön, és épp ma jutott eszembe, hogy barokk muzsikát még sosem hoztunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, pedig öt évvel ezelőtt alapítottunk egy barokk kórust, amellyel igen intenzíven dolgozik együtt a PFZ. Nincs most olyan ambíciónk, hogy ez az öt est valamiféle mértanilag hibátlan ívet alkosson, inkább ízelítőt kínálunk a pécsi hétköznapjainkból. A Kodály Központban évadonként mintegy 35 nagyzenekari estet adunk. Ahogy a Müpában időpontot kapunk, aszerint szervezzük ide elő- vagy utójátékként a „hazaiból” a programot. Természetesen törekszünk rá, hogy a zenekar kvalitásait, érdeklődését prezentáljuk itt is.

2024 tavaszán például feltűnik a műsorban a cseh muzsika.

Nem tanult zenélni, így is a gitárosok példaképévé vált Django Reinhardt

Jean Baptiste Reinhardt – a Django romani beceneve – 1910. január 23-án a belgiumi Liberchies-ben, egy nomád karavánban látta meg a napvilágot. Ifjúsága nagy részét Párizs környéki cigánytáborokban töltötte. Kiskorától tanult hegedülni, majd gitározni, formális zenei – sőt általában véve semmilyen – képzésben nem részesült. Első saját hangszere egy ajándékba kapott gitárbendzsó (gitárnyakú, bendzsótestű hangszer) volt, amellyel előbb utcasarkokon, majd kávéházakban játszotta a jazzt, és hamar kitűnt improvizációs képessége. Ezzel a fura hangszerrel készült első lemezfelvétele is 1928-ban.

Mivel írni-olvasni nem tudott, nevét – saját bemondása alapján – „Jiango Renardként” írták a borítóra.

Zenéje felkeltette az angol Jack Hylton figyelmét, aki Londonba hívta. Nem sokkal indulás előtt baleset érte, amely meghatározta későbbi egyedülálló játékstílusát. Lakókocsija kigyulladt, ő maga is megégett, az orvosok eleinte bal lábát és kezét is amputálni akarták, s bár felgyógyult, maradandó károsodást szenvedett. Gyűrűs- és kisujja behajlított állapotban mozgathatatlanná vált, ezért a hegedűvel fel kellett hagynia. Gitározni hatalmas akaraterővel három ujjal is újra megtanult, pedig két, nem mozgó ujját csupán akkordozásnál tudta valamennyire használni.

Brian Eno, az ezerarcú „nem-zenész”, aki még David Bowie-t is új útra terelte

Brian Peter George Eno néven született a suffolki Meltonban. 1959-ben az ipswichi St Joseph’s College-ban, a Keresztény Iskolatestvérek rend iskolájában kezdte meg tanulmányait. Itt kezdett érdeklődni a művészetek és a zene iránt. 1964-ben beiratkozott az Ipswichi Művészeti Iskolába, ahol egyik tanárával, Tom Phillips vizuális művésszel életre szóló barátságot kötött. 1969-ben a Winchesteri Művészeti Iskolában szerzett képzőművészeti diplomát.

Még winchesteri évei alatt részt vett a későbbi Who gitárosának, Pete Townshend egyik előadásán. Ez az előadás rádöbbentette, hogy formális képzés nélkül is tudna zenélni. 1964-ben csatlakozott első együtteséhez, a négytagú Black Aceshez, amelyben dobolt, majd 1967-ben több avantgárd zenei formációban is alkotott.

Profi zenei karrierje Londonba költözése után kezdődött el. Egy vasútállomáson véletlenül összefutott korábbi iskolatársával, Andy Mackay szaxofonossal, aki meghívta az akkoriban alakuló Roxy Music együttesbe. 1971-től két évig volt a banda tagja. Játszott az első két albumukon, a Roxy Musicon (1972) és a For Your Pleasure-ön (1973). Koncertjeiken eleinte a színpadon kívül felállított keverőpult mellett zenélt és vokálozott, majd miután az együttes lemezszerződést kapott, Eno csatlakozott hozzájuk, a színpadon játszva szintetizátorozott.

Slágerírásra ösztönözték, otthagyta a kiadót – Mike Oldfield

A berkshire-i Readingben látta meg a napvilágot egy angol háziorvos és egy ír ápolónő gyermekeként, Sally nővére és Terence bátyja szintén zenészek lettek. Hétéves volt, amikor Down-szindrómával született öccse meghalt, a csapást feldolgozni képtelen anyja pedig gyógyszerfüggő lett, s végül elmegyógyintézetbe került. Oldfield tízévesen, lemezeket hallgatva tanult meg gitározni az apjától kapott hangszeren, ám a kottaíráshoz-olvasáshoz bevallása szerint nem volt elég türelme. Két év múlva már elektromos gitáron játszott és klubokban lépett fel.

Tizenöt éves korában iskolaigazgatója megkérte, hogy vágja le hosszú haját, de ő erre nem volt hajlandó, inkább otthagyta az iskolát, és Sally nővérével megalapította a The Sallyangie nevű folkduót. Anglia-szerte és Párizsban is turnéztak, albumuk 1969-ben jelent meg. A duó még abban az évben felbomlott, ezután Oldfield idegösszeomlást kapott.

Felépülve fuvolán játszó Terry bátyjával együtt a rövid életű Barefoot nevű bandában zenélt, majd – noha a hangszer akkor teljesen új volt számára – a Kevin Ayers vezette The Whole World együttesben lett basszusgitáros, alkalmanként gitáros. Zenélt a Hair egy színházi produkciójában is, de innen tíz előadás után kirúgták, mert megunta a dolgot és 7/8-os ütemben játszotta el a Let the Sunshine In című számot. Az Abbey Road stúdióban a The Whole World albumain dolgozva számtalan hangszerrel ismerkedett meg, s Ayers megengedte, hogy az ő magnójával rögzítse zenei ötleteit. Oldfield kis lakásában három rövidebb és egy hosszabb, általa Opus One-nak nevezett instrumentális szerzeményt játszott fel, valamennyi hangszer hangját egy sávra rögzítve.

Akik felülmúlják önmagukat – a Superar esélyteremtő, közösségi zenei programról

Az esélyteremtő, közösségi zenei program a hátrányos helyzetű gyerekeket segíti, akik május 23-án igazi örömkoncertre készülnek a hazai könnyűzene jeles képviselőivel az Akváriumban.

A Superar pedagógiájának egyik alappillére az El Sistema. A Venezuelából indult kezdeményezés tulajdonképpen szociális mentőprogram, olyan oktatási hálózat, amely a szegénység elleni küzdelemben eszközként használja a zenei nevelést. Alapítója a 2018-ban elhunyt José Antonio Abreu, aki már kisfiúkora óta muzsikus akart lenni. „Tanáraimtól, családomtól és a közösségemtől megkaptam minden támogatást, hogy zenész lehessek. Egész életemben arról álmodtam, hogy minden venezuelai gyermeknek ugyanazok lesznek az esélyei, mint nekem. Ebből a vágyból és a szívemből született az ötlet, hogy a zenét mély és globális valósággá tegyem az országomban” – mondta.

1975-ben az első zenekari próba ugyan nem sikerült fényesen – az ötven kottatartó mögött mindössze tizenegy gyerek álldogált –, Abreu azonban nem adta fel. A legszegényebbek számára tette hozzáférhetővé a heti több alkalmas, csoportos zenei foglalkozásokat, amik az együttműködés, az ösztönző légkör és az örömteli zenélés szellemében telnek azóta is, a fejlődést, a befogadást és az integrációt szolgálva. Fáradozásának hála olyan muzsikusok is kikerültek a rendszerből, mint a világhírű karmester, Gustavo Dudamel, aki jelenleg a Los Angeles-i Filharmonikusok zenei és művészeti igazgatója, a Párizsi Nemzeti Opera és a Simón Bolívar Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója vagy Edicson Ruiz, aki a Berlini Filharmonikusok nagybőgőszólamát erősíti. Talán az ő sikereiknek is köszönhető, hogy az El Sistema mára világméretű szervezetté nőtte ki magát, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliáliában, Afrikában éppúgy virágzik, mint Palesztinában, Indiában, Japánban vagy az öreg kontinens országaiban.

Az első Bartók-összkiadás, Fischer Annie és a művészlemez-termelés

Hanglemezipar és politika

Az államosítást követően alapított Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) működését a Kádár-korszak kiépülése idején a nemzeti sajátosságok erősítésének szándékán túl a hidegháborús játszma is erősen befolyásolta. A változó kulturális és politikai miliő, a keleti és nyugati, népi és modern értelmezés különbsége Bartók és a kortárs zene recepciójára, támogatására is hatással volt. A kultúrpolitika számára a lemezek külföldi exportja – akárcsak a magyar zenészek külföldi vendégszerepeltetése ‒ kulcsfontosságú volt, ezért azon zeneszerzők műveinek kiadása, akik nemzetközi figyelmet vívtak ki – így Bartók Béla vagy Liszt Ferenc –, prioritást élvezett. Írásunk a vállalat kezdeti időszakával foglalkozik, és a meghatározó mozzanatokra/művészekre, köztük az első Bartók-összkiadásra és Fischer Annie-ra fókuszál.

A Magyar Nemzet 1951 októberében a 38 forintról 20 forintra csökkent egy művészlemez ára ‒ Fejlődik a magyar hanglemezgyártás című cikkben adott hírt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megalakulásáról. A hanglemezkészítés Magyarországon már fél évszázaddal korábban elindult: az Első Magyar Hanglemezgyárat 1908-ban alapították meg. Az MHV célkitűzése az volt, „hogy megteremti a művészlemez gyártást, hanglemezre veszi zenei hagyományaink, zenei kincseink kimagasló alkotásait, és népszerűsíti új zeneművészeinket”. A valóságban azonban a magyar zene mainstream és nacionalista vonalához, valamint a mindenkori ideológiához idomult.

Új Kispál és a Borz-lemez jelent meg 19 év után

„Nehéz megmondani, mi vezetett idáig. 2010-ben a Szigeten elbúcsúztunk a közönségtől, aztán lényegében elmentem nyugdíjba. Persze a Fishing On Orfűn három éven át vissza-visszatértünk, de akkor még szó sem volt új dalokról. Aztán (Lovasi) Andrásnak a koronavírus-járvány ideje alatt voltak ezek a kis létszámú kerti koncertjei, amibe bekapcsolódtam, közben sokat beszélgettünk, és jött néhány ötlet. Ugyanaz a kémia, mint régen” – mondta Kispál András gitáros az MTI-nek.

Az együttes legutóbbi lemeze, az Én, szeretlek, téged 2004-ben jelent meg. A frontember, énekes-basszusgitáros Lovasi András szerint valószínűleg el kellett telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy újra berobbanjon a szikra közöttük a dalszerzésben. Hozzátette: ha a zenekarban nem is vesztek össze, mindenkiben voltak tüskék, talán sérelmek is, amiket fel kellett dolgozni, el kellett engedni. Az első négy-öt új Kispál–Lovasi-dal, köztük a Rózsaszín és a Beszorult mondat 2021 novemberében született. Ahogy Kispál fogalmaz, nem tudatosan kezdte próbálgatni a riffeket, spontán jött az egész.

A lemez tizenegy dala sokféle hangzású, mégis jellegzetes Kispál és a Borz-anyag. Kispál és Lovasi mellett az alapcsapatban Dióssy D. Ákos billentyűs hangszereken játszik, Bajkai Ferenc pedig dobol. A koncepció az volt, hogy többféle felállásban, közreműködőkkel rögzítsék a számokat, így például három dobos játszott: Bajkai, Bräutigam Gábor, az eredeti tag és a Kispál és a Lovasi néven futó projektben ütőhangszeres G. Szabó Hunor.

Megnyitották az Operaház Simándy-épületét a Hajós utcában

A föld felett kilenc-, összesen tizenhárom szintes üzemház avató ünnepségének időpontja Simándy József első fellépéséhez kapcsolódik. A Kossuth-díjas operaénekes még énekkari művészként 1943. május 9-én, A cigánybáró című operett vasárnapi matinéelőadásán énekelte első operaházi szerepét az Ybl-palota színpadán – magyarázta Ókovács Szilveszter főigazgató.

Ezt a dátumot az avatásra már jóval korábban kitűzték, noha a felső szintek teljes birtokba vételéhez még idő és pénz szükségeltetik. A tetőteraszról jó időben pazar kilátás nyílik Budapestre, sőt a budai hegyek északi pereméig is ellátni. A panorámát a terasz alatt lévő emeleteken dolgozó kórus és gyermekkar élvezheti leggyakrabban.

Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár az ünnepségen emlékeztetett arra, hogy a Magyar Állami Operaház elmúlt évtizede mozgalmas volt, egymást érték az intézmény nagyberuházásai, az Erkel Színház korszerűsítése, az Eiffel Műhelyház és próbacentrum 2021-es átadása, majd az Andrássy úti Ybl-palota teljes körű felújítása. Mint mondta, a Hajós utcai üzemház a dalszínház megújulásának legújabb mérföldköve.

2023 a Sziget Fesztivál visszatérő éve lesz – ígérik a szervezők

A Sziget Fesztivál idén 30 éves fennállását ünnepli, melynek alkalmából több újdonsággal is készültek a fesztivál szervezői. A főbb innovációkról, tervekről és az esemény jelenlegi mutatóiról május 9-én tartottak sajtótájékoztatót, amelyen Kádár Tamás, a Sziget cégvezetője, Csiszár Virág booking menedzser és Kardos József programigazgató vett részt.

A Sziget szervezőinek idei mottója a „Sziget, újra a régi fényében”, amellyel az elmúlt évek viszontagságos körülményeire, a fesztiválpiac kiszolgáltatottságára utalnak, amely helyzetből a tervek szerint idén teljesen kilábal majd Magyarország legnagyobb zenei fesztiválja. A kerek évforduló mellett tehát a fejlesztések egy bizonytalansággal terhelt időszak lezárását és egy új időszámítás kezdetét is előrevetítik.

„Kevés olyan magyar márka van a szórakoztatóiparban, mint a Sziget Fesztivál, amelynek létrehozásáért örökké hálásak leszünk az alapítóknak. Nagy ünneplést tervezünk idén, amely egy új korszak kezdetét is jelzi számunkra: nemcsak az elmúlt 30 év hagyatékát szeretnénk őrizni, de a következő 30-at is szeretnénk megalapozni” – nyitotta meg az eseményt Kádár Tamás.

A tanár Liszt Ferencet mutatja be a Liszt Múzeum új tárlata

A kiállításon, amely a Liszt Múzeum és a Budapesti Cervantes Intézet közös rendezésében valósul meg, Liszt levelei, vázlatfüzetei, kottái, naplójegyzetei, kortársak visszaemlékezései és tanítványaitól származó dokumentumok tekinthetők meg. 

Liszt Ferenc oktatói pályája során az 1835-ben, A művészek helyzetéről és helyükről a társadalomban megfogalmazott célkitűzéseket valósította meg, vagy törekedett ezek létrejöttére. A kiállítás tematikája ezért nemcsak Liszt zongoratanári működésére szorítkozik, hanem kitér néhány konkrét példa bemutatásával az általa kiemelt interpretációs kérdésekre, a tananyag repertoárjának bővítése iránti igényére, más zeneszerzők műveiből készült instruktív kiadásaiban megőrzött zenei értelmezéseire, zeneszerzői tanítására is. 

A tárlatot a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont munkatársai Miriam Gomez-Morán közreműködésével valósították meg, aki május 11-én a kiállítás megnyitóján a Régi Zeneakadémia Kamaratermében Kiss Péter közreműködésével ad koncertet, míg május 13-én Liszt és Beethoven műveiből adnak matinékoncertet. 

A Samodai–Szives Duó az egyedüli magyar résztvevő a FIMU zenei fesztiválon

A FIMU fesztivál a franciaországi Belfort városának legnagyobb rendezvénye, amelyet minden évben pünkösd hétvégéjén rendeznek meg. 2023-ban május 25. és 28. között izgalmas nemzetközi zenei színtérré alakul át a város mintegy harminc különböző országból származó több ezer zenész, diák és önkéntes képviseletével. Sokszínű, kedélyes, közönségbarát: ez a hármas jellemzi kezdetektől az egyedülálló fesztivál hangulatát. Több száz ingyenes klasszikus, jazz-, világzenei és kortárs zenei koncert várja a közönséget. A Samodai–Szives Duó a kortárs és újzenei stílust két koncerten viszi közönség elé, ahol magyar szerzők műveit mutatják be performatív és versenygyőztes stílusukkal.

A Samodai–Szives Duó, azaz Samodai Bence János trombitaművész, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza és Szives Márton Pro Arte Aranyérmes ütőhangszeres művész, a duó művészeti vezetője 2017 óta foglalkozik kizárólag trombita-ütőhangszerekre épülő zeneművekkel. 

Folyamatosan együtt dolgoznak hazai és nemzetközi szerzőkkel, akik számukra írnak és ajánlanak darabokat. Kooperációikban olyan szerzőkkel írnak számukra darabot, mint Dubrovay László, Howard J. Buss, Gordon Stout, Molnár Viktor vagy Dragony Tímea. Az ő műveiket aztán egybefüggő előadásként tűzik műsorra, mellyel Európa számos koncerttermébe meghívták már őket. A duó olyan kortárszenei fórumokon mutatkozott be, mint az Intersonanzen Musik, Unerhörte Musik vagy az Immaterielle Kunst az Elbphilharmonie-ban. 

Tíz érdekesség Johannes Brahmsról

1. Tizenévesen bordélyban is hegedült

Zenét először muzsikus apjától tanult, aki galambtenyésztéssel is foglalkozott, bár ez a tevékenysége jobbára csak vitte a pénzt. A zene mellett a játékkatonák gyűjtése volt a másik szenvedélye. Sanyarú anyagi helyzetük miatt tizenéves korától nemcsak színházi zenekarokban, hanem bordélyokban is hegedült (a legenda szerint ilyenkor a kottatartóra helyezett könyveket olvasta játék közben), s némi pénzhez jutott táncdarabok átirataival is. 

2. Magyar mesterek

Közös lemezt készített Vásáry Tamás és Farkas Gábor

A lemezbemutató koncert május 10-én lesz a Müpában – mondta el Devich Márton, a Bartók Rádió csatornaigazgatója, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek ügyvezető igazgatója a Chopin Piano Concertos Nos. 1&2 című kiadvány bemutatóján csütörtökön Budapesten. A csatornaigazgató kiemelte, hogy a közös munka nagy örömöt jelentett a zenekar számára is. Kifejtette: nagyra becsüli a Hungaroton azon törekvését, hogy elkészíti az albumokat, lenyomatot készítve a korról, külön figyelmet fordítva a fiatal előadóművészekre is. 

Farkas Gábor a közös munkáról elmondta: Vásáry Tamás visszavezeti a művészt önmagához, ahhoz, amilyen ő valójában, olyan lelkiséget tud sugározni, amely az előadót még jobban felszabadítja. Hozzátette: az a jó, ha a zene játssza az embert, és nem fordítva. Szólt arról is, hogy sok dolog teszi kiszolgáltatottá az előadót, beleértve a hangszert, ebben az esetben azonban olyan zongora állt a rendelkezésére, amellyel minden szükséges tényező jelen volt a felvételen. Ez érződhet is, s az album nagy szeretettel készült. 

Chopint előadni a zongoraművészek jutalomjátéka. Vásáry Tamás és Farkas Gábor nem közeli két nemzedék, mégis harmóniában muzsikálnak. Ezt kívánja tőlük Chopin, és ezt tudja teljesíteni zenészi és emberi alkatuk – mondta Hollós Máté, a Hungaroton Music Zrt. vezérigazgatója.

Fonogram-életműdíjat kapott Korda György és Balázs Klári

A Fonogram – Magyar Zenei Díj 2023 szakmai életműdíjasát szintén most hozta nyilvánosságra a Mahasz, az elismerést Kraft Tamás hangmérnök kapta.

Az életműdíjat kapott Korda György 65 éve, Balázs Klári 45 éve énekel, közös színpadi jelenlétük több mint négy évtizede tart. A házaspár generációkon átívelő rajongótáborral rendelkezik, és a mai napig aktív a zenei életben. „Ezt az elképesztő teljesítményt és a kortalan dalok fantasztikus sikerét” ismerte el a szakma, amikor a Mahasz odaítélte Korda Györgynek és Balázs Klárinak az életműdíjat – mondta Szűts László, a szervezet elnöke, aki a Budapest Park koncerten átadta az elismerést.

Korda Györgyöt és Balázs Klárit az elmúlt évek egyik legnagyobb slágere, az újjászületett Reptér tette a fiatal korosztály körében is népszerűvé. A Budapest Airport 2021-ben újraforgatta a videóklipet, amely a YouTube-on tízmillió megtekintésnél jár. A pároshoz számos más sikerdal is fűződik, köztük a Mamma Maria, a Találd ki gyorsan a gondolatom, a Lady N vagy a Gyöngéden ölelj át.

A Trottel Records történetét mutatja be egy szentesi kiállítás

A nyitórendezvény május 6-án lesz a Szentesi Művelődési Központ Tokácsli Galériájában, ahol a Talayapa duó is fellép – közölte Rupaszov Tamás, a Trottel Records alapítója, vezetője, a Trottel együttes basszusgitárosa. Mint elmondta, a kiállítás ötlete Arató Mátyás szervezőtől származik, aki korábban az Omega-tárlatot is megvalósította a városban. Rupaszovnak szentesi felmenői is voltak, a Trottel zenekar az elmúlt évtizedekben sokszor játszott a városban.

A tárlat első része a lemezkiadó előzménytörténetével foglalkozik. A 1992 májusában indult Trottel Distribution elődje a nyolcvanas években illegális punk kazettakiadóként működött. A gyűjtők segítségével összeállt anyag e része korabeli kazettákat, plakátokat, újságcikkeket, fanzineket, fotókat, nyomdai anyagokat mutat be, valamint a Trottel második lemezének belga mesterkópiáját.

A második rész vitrinjeiben a Trottel Records három évtizede követhető nyomon a kiadványokkal, filmekkel, írásokkal, fényképekkel, grafikai háttérrel. A nem mainstream zene teljes spektrumát a undergroundtól a kísérleti kortárs zenéken át az autentikus népzenéig felölelő kiadó eddig mintegy kétszáz anyagot jelentetett meg, elsősorban vinyleket, CD-ket, kazettákat, többet nemzetközi koprodukcióban.

Négy év után újra kinyit a legendás lemezbolt

Itt mutatták be a Beatles demóját 1962-ben – erre a fontos angol kultúrtörténeti helyszíneket jelző kék tábla is utal a homlokzaton –, 1995-ben a Blur játszott a tetőn, 1996-ban a Spice Girls itt kapcsolta fel az utca hagyományos karácsonyi fényeit. A lemezboltok Mekkájába minden magát valamire tartó zenerajongónak el kellett zarándokolni. Ám közel egy évszázad ide, ikonikusság oda, a streaming előretört, a főutcának és az Oxford Streetnek mint a vásárlás fő helyszínének leáldozott, a céget csődgondnokság alá helyezték, a boltot a lánc további 26 tagjával együtt pedig 2019-ben bezárták. 

Az elmúlt években az Oxford Street olyan ruházati üzletei húzták le a rolót, mint a Debenhams, a Top Shop, a BHS, és míg egyesekből elektromoscigaretta-, másokból meg szuvenírboltok lettek, az HMV-t édességbolttá alakították. Az akkori tulajdonosok az ikonikus, gramofont hallgató kutya neoncégért is letakarták. 

2023 karácsonyára Doug Putmannek köszönhetően újra a megszokott zenei árukészletet várja a vásárlókat. Az 1984-es születésű kanadai üzletember tudja, mit csinál: játékboltlánc tulajdonosa, 2017 óta övé az HMV Canada, és Sunrise Records néven lemezkiadója is van, amely megvette a HMV-t.