Best WordPress Hosting
 

Módosítani, nem kell félnetek, jó lesz – Fekete Richárd könyvbemutatóján jártunk

Magamon kívül (2009), Bányaidő (2015), Módosítás (2022) – ebben a sorrendben jelentek meg eddig Fekete Richárd kötetei, az első még Király Odett néven. Úgy fest, pár évet megint várni kell, mire ismét felkerülhet egy újabb darab a könyvespolcom megbecsült helyére, bár mint kiderült, 2013-ban egy egész kötetnyi írás végezte a süllyesztőben.

„Minden, amit nem dobtam ki a kukába az elmúlt hat évben, benne van”, mondta a szerző.

És húsz év múlva, húsz tartalmas, karcos év múlva, ismétlődik meg többször a kávézó tetőterében. A költő először Kielégítő válasz, majd Láthatás című versét olvasta fel. Ismertem őket, többször olvastam mindkettőt, csontvelőig hatoltak már a konyhaszéken ülve is, így pedig még inkább.

Asperján György nyerte a Méhes György drámaíró pályázatot

A Magyar Írószövetség által kiírt, Méhes György Kossuth-díjas író nevét viselő pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére a Benczúr Ház Kulturális Központ dísztermében került sor. Köszöntőt mondott Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, valamint Nagy Elek, Méhes György fia.

Nagy Elek, Erős Kinga és Kiss József a gálán

A

„A művészet a tudat játéka” – Weiner Sennyey Tiborral beszélgettünk

Asperján György nyerte a Méhes György drámaíró pályázatot. Weiner Sennyey Tibor második, Lázár Balázs harmadik helyezett lett, derült ki péntek este a Benczúr Házban megrendezett eredményhirdetésen és ünnepi díjátadó gálán. Az első helyezett 2 millió forint, második 1 millió forint, a harmadik 500 ezer forint jutalomban részesült.

Nem először írtál színpadi művet. Mit szeretsz ebben a műfajban?

1998-ban a csermajori sajtkészítő középiskola első és utolsó színjátszókörének voltam az egyik – messze nem a legtehetségesebb – tagja. Federico García Lorca Vérnász című drámáját adtuk elő tehenészlegényekkel és sajtkészítőkkel. Óriási sikerünk volt, megnyertük a megyei és az országos diákszínjátszó fesztivált is. Ez főleg a középiskolai magyartanárunknak, Katona Nándornak az érdeme volt, a darab rendezőjéé, aki „beoltott” minket a színház szenvedélyes szeretetével. Ő volt a „Majsztro”, aki elmagyarázta, hogy mit jelent a valódi művészi katarzis.

August Strindberg, aki Inferno címmel írta meg önéletrajzát

Stockholmban született 1849. január 22-én, egy nemesi származású hajóstiszt és egy cselédlány első gyermekeként. Anyja halála után apja a tíz gyermek 21 éves nevelőnőjét vette feleségül. A család anyagi körülményei változóak voltak, de a gyerekek taníttatása nem okozott gondot. Strindberg az érettségi után, 1867-ben beiratkozott az uppsalai egyetemre, ám tanulmányait félbehagyta.

Tanítóként, újságíróként, majd 1874 és 1882 között a Királyi Könyvtár segédkönyvtárosaként dolgozott, de legfőképpen a színház és az írás érdekelte. A vágyott hírnevet 1879-ben megjelent A vörös szoba című regénye hozta meg számára, amely a svéd naturalizmus első átütő erejű alkotásaként nagy vihart kavart. Drámái, kultúrtörténeti írásai, kíméletlen szatírával átitatott politikai, társadalmi pamfletjei révén hamarosan

a századvég és a századforduló egyik legnagyobb hatású és legvitatottabb alakja lett.

„Az irodalmi mű nem létezik akusztikus építmény nélkül” – A II. Irodalmi Karaván második napja Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen két intézmény: a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium közel félezer diákja várta Bartis Attilát és Háy Jánost, hogy személyes aspektusból ismerjék meg az életútjukat, és megszülessen a beszélgetés lehetősége diák és alkotó között. Az olvasás és írás hangsúlyozása a 21. században létfontosságú, ami túlmutat egy iskola keretein.

Az irodalom az életünket változtatja meg, és ad kapaszkodót egész sorsunkban.

„Azt gondolom, az ilyen találkozás ösztönöz igazán az olvasásra. A II. Rákóczi óráin számomra meglepő volt, milyen aktívak voltak a diákok, megszólaltak, kérdeztek, olyan tanuló is volt, aki kiállt a többiek elé. Döbbenetes volt, ahogy saját mobiltelefonján olvasta fel a versét több száz diáktársa előtt – én ezt az ő korában nem mertem volna. Az az igazán nagy tétje ezeknek az óráknak, hogy érezhető, miként ösztönzi az olvasásra a tanulókat a beszélgetés, a közös jelenlét, ami személyesebbé teszi az egészet” – mondta el Bartis Attila az óra után.

„A szellem sosem fog veszíteni” – A II. Irodalmi Karaván Marosvásárhelyre ért

„Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” – az utazás mottója Kányádi Sándortól származik. E gondolat mentén szolgálja az egységes magyar nyelv és kultúra ügyét az Irodalmi Karaván road-show, ami Budapestről Háy János József Attila-díjas és Térey-ösztöndíjas íróval és Bartis Attila Marosvásárhelyen született, Térey-ösztöndíjas és Magyarország Babérkoszorúja-díjas íróval indult el. Az úton több helyen, így Déva váránál is megállt az irodalmi csapat, hogy felidézzék Kőmíves Kelemen legendáját, „Magos Déva várát hogy fölépittenék.”

A május 11-i, első nap Marosvásárhelyen, a Spectrum Színházban vette kezdetét.

A programsorozat nyitó irodalmi estjén Juhász Anna, Háy János és Dálnoky Csilla színművész beszélgettek többek között utazásról, az alkotás és az alkotóvá válás folyamatáról, ízlésről és személyes élményeikről.

„A következő kezdet. A sokadik vég” – Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy

Ez a regény fáj, mint szálka a köröm alatt. Ez a regény édes, mint az út szélén növő apró szemű szamóca. Sehol sem olyan világos az éjszaka, mint Camprodon völgyében, ahol a lovak nyakába akasztott kolompok hangja kíséri a puha fűbe vesző vak lépteimet.

Irene Solà a többszörösen díjnyertes regényében a Pireneusokba kalauzol: a legnagyobb, összefüggő völgybe és az azokat szegélyező hegyekbe. Bár a motorizáció óta a tenger szinte karnyújtásnyira van, ez mégis egy másik világ. Ez nem Vic, ahol olyan édesen omlik a katalán nyelv az emberek ajkáról, ez már nem a síkság, hanem a szűkszavú hegység. Camprodon egyszerre hideg és meleg, egyszerre hallgatag és beszédes. Télen tűzifa- és kolbászillata van, nyáron a hideg és meleg hegyoldal szaga vegyül egybe. A betérő katalanista pedig értetlenül ül az étlap fölött, ami csupa ismeretlen szóból áll, mintha hieroglifákra bámulna.

Azt gondolhatnánk, egy ilyen regény a múltba kalauzol minket. Valójában azonban a múlt, a jelen és a jövő egyszerre a terepe, bár érzékenyen használja a múlt oralitásra épülő elbeszélői hangját, amit a magyar olvasók többek közt Darvasi László A könnymutatványosok legendája című regényéből ismerhetnek.

Forrás – Irodalmi pályázatot hirdet a PesText

A nevezés jeligés. A pályázat összdíjazása ismét 400 ezer forint, a győztesekről nívós zsűri és közönségszavazás dönt majd. A világirodalmi fókuszú PesText irodalmi és kulturális fesztivál ősszel negyedik alkalommal valósul meg Budapesten a Magyar Irodalmi Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) szervezésében szeptember 28. és október 1. között.

Az idei PesText kiemelt vendége lesz Vlagyimir Georgijevics Szorokin, a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb képviselője, A jég, a 23.000, A fehér négyzet és a Garin doktor szerzője. Hogy jobban megismerhessük az alkotót, május 19-én a PesText előestek programon könyveiről, hatásáról és a kortárs irodalomról beszélgetnek M. Nagy Miklóssal és Totth Benedekkel. A programról további részletek Facebookon olvashatók.

A PesText fesztiválhoz kapcsolódóan immár hagyományosan irodalmi pályázatot is hirdetnek, melyre kortárs magyar szerzők magyar nyelvű műveit várják maximum 6000 leütés terjedelemben „forrás/source” témakörben. A pályázat zsűrizése két körben zajlik. Alapos előválogatást követően a legjobb tizenegy pályamű kerül az elismert szakemberekből álló főzsűri elé. Idén Cserna-Szabó András, Halász Rita és Bartis Attila dönt a szakmai díjról.

Érzelmektől vezérelve, betörhetetlenül – Psota Irén önéletírása

Kezdjük a Psota-bibliográfiával. 2018-ban jelent meg a Psota Irén Alapítvány gondozásában a Balassi Kiadónál a fotókkal gazdagon illusztrált Irén, te édes! – In memoriam Psota Irén, amelyben a színésznőt Keleti Éva különösen érzékeny lencséjén és kollégái visszaemlékezésein keresztül ismerhetjük meg.

Üllői út, FTC-stadion, 1959. A színpadon Psota Irén színművésznő és a Magyar Rádió tánczenekara.

Fotó: Fortepan/Barbjerik Ferenc

Huszárok a démonok ellen

Vajon mit ér a huszáros roham, a lovassági szablya, az emberes helytállás, amikor boszorkányokkal, lidércekkel és mindenféle mesebeli szörnyalakkal kell megküzdeni? Ezen a kérdésen kezdett elmélkedni bő három évvel ezelőtt két lelkes és igen fantáziadús fiatalember, Varga Bálint Bánk és Tuli Krisztián. A fantáziálgatásból ötletbörze kerekedett, majd megszületett Az utolsó előtti huszár vérfagyasztó története. Hogyan lett a képtelen elgondolásból képes mesesorozat? Erről beszélgettünk a képregény írójával, Varga Bálint Bánkkal.

A történet az első világháború idején, egy paranormális ügyekkel foglalkozó titkos huszárszervezettel, a Fekete mentésekkel foglalkozik. Miért éppen ezt a történelmi környezetet választottátok?

Úgy éreztük, hogy ez egy méltatlanul kiaknázatlan téma és éra. Itt általában véve a huszárság intézményére gondolok, de azon belül is különösen izgalmasnak tartottuk a huszárok alkonyát, azaz az első világháború időszakát.

Kiállítás a 110 éve született Ottlik Gézáról

Ottlik Iskola a határon (1959) című regényét a mai napig a század egyik legjelentősebb magyar szépirodalmi alkotásaként tartjuk számon. A művet több mint egy évtizeddel a megjelenése után fedezte fel igazán az irodalmi közélet és a közönség, kortárs írók és olvasók kultuszkönyve lett az 1970-es években. Az önéletrajzi vonatkozású történet a kiskamaszok belső, lelki történésein keresztül a Kádár-kori értelmiség számára nagyon is aktuális témát, a behódolás vagy ellenállás dilemmáját feszegeti.

Ottlik e művével az 1970-es évek közepén fellépett ifjú írónemzedék ünnepelt írójává vált.

Az elismerés nem csupán a regénynek, illetve a nyugatos (Kosztolányi, Márai) irodalmi hagyományt idéző, áthidaló szerepének, hanem Ottlik tradícióőrző személyiségének is szólt. Az író a szocialista időkben is változatlanul ragaszkodott a polgári, intellektuális értékrendhez, ami mellett egész életén át kitartott. Következetesen végigvitte a hatalomtól való különállást, írásaival azt sugallta, hogy tetteink következményeit mindig vállalnunk kell, ahogyan belső függetlenségünket is folyamatosan őriznünk kell.

Akinek írásmódja van, nem versei – Szabó Marcell kapta a Hazai Attila Irodalmi Díjat

A Nyitott Műhelyben megrendezett díjátadó egy Hazai Attiláról szóló emlékfilm vetítésével kezdődött, amelyet Németh Gábor vezetett fel. Németh szerint

Hazai Attila műveit a mindenkori huszonévesek is érdekesnek találják, „nyelvi szinten beszélik”.

A film után Nagy Gabriella, a Litera.hu főszerkesztője elmondta: a Hazai Attila Alapítvány célja a hagyaték gondozása mellett az, hogy évente 1,2 millió forint pénzjutalommal járó elismerésben részesítsen egy pályakezdő vagy középgenerációs szerzőt, aki Hazai Attilához hasonlóan szuverén, újító, kísérletező és kockázatvállaló, jelentős művel hívja fel magára a figyelmet, és akire szintén jellemző a társművészetek iránti nyitottság, fogékonyság. A szakmai zsűri dolga idén is nehéz volt, de örömteli, mert évről évre egyre kimagaslóbb munkák közül válogathatnak.

Május végéig lehet jelentkezni Álljon meg egy novellára! pályázatra

 A JCDecaux vállalat ötödik alkalommal hirdeti meg irodalmi pályázatát. A nyertes pályázó 300 ezer forint díjazásban részesül, de különdíjat is kiosztanak és idén újdonság lesz, hogy a legjobbnak ítélt alkotást színpadra állítják.

A zsűri elnöke a korábbi évekhez hasonlóan Grecsó Krisztián József Attila-díjas író lesz, akihez Vecsei H. Miklós színművész, Samu Tímea, a JCDecaux vezérigazgatója, valamint Szabó Melinda, a Magyar Telekom kereskedelmi vezérigazgató-helyettese csatlakozik zsűritársként.

A vállalat Álljon meg egy novellára! irodalmi pályázatát idén második alkalommal a Magyar Telekommal közösen rendezik meg.

Csere Péter: Szerbusz Palci! – A szőnyi gyermekgyilkosság

Az eset 1958-ban történt a Komárom melletti Szőny községben, de még ma is élénken él a helyiek és a környékbeliek emlékezetében. Maga a gyilkosság – fájó ezt leírni! – pedofil indíttatású volt: két fiatalember követte el egy tízéves kisfiú ellen.

A szerző vékony neuralgikus témát érint, azonban következetesen kerüli az ideológiai megközelítést. Ismerteti a kort, a gyilkosok és az áldozat életútját, családi-társadalmi hátterét, és beszélgetés formájában megszólaltatja azokat a helybelieket is, akik személyes emlékeket őriznek az egykori szereplőkről és érintettekről.

A könyvben igyekszik feltárni a gyilkosok társadalmi problémáit és lelki vívódásait – felmentést azonban nem ad számukra.  A könyv kulcsmondataként is értelmezhetnénk:

„Érdekel, hogy miért tartanak írónak, noha nem is vagyok az” – Szendrői Csaba a saját hang megtalálásáról

Eddig két könyve jelent meg: Mintha muszáj lenne című verseskötete után tavaly A dolgok és amik mögöttem vannak című, megfoghatatlan stílusú, életbölcsességeket, Facebook-bejegyzéseket tartalmazó gyűjteménye is napvilágot látott. A pozitív fogadtatás ugyan még őt is meglepte, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy irodalmi témájú felkéréseket is elfogadjon. A Szeláví! Fesztiválon is mint költő fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. 

Sikerült már Petőfit megugranod?

Mire az ember felnő, jó esetben rájön, hogy nem igazán lehet összehasonlítani a különböző korokban írt verseket. Az a stílus, amelyben Petőfi alkotott, nem állítható párhuzamba a kortárs költők műveivel, így nem is összemérhetők.

A hetedik író – Király Farkas az irodalom vonzásáról

Keveseket állít igazi próbatétel elé a sors, Farkas azonban hamar megkapta a maga vizsgafeladatát az élettől. Még húszéves sem volt, amikor a Ceausescu-rendszer besorozott katonájaként őrségben állt az aradi laktanya előtt. Nem először kellett ott szobroznia, de először fordult elő, hogy az utcán hatalmas tömeg tűnt föl, s ez a tömeg nem a conducătort éltette, hanem forradalmi jelszavakat skandált: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép!”

Dermesztő helyzet. A magyar srác biztosan nem akart vért ontani a rendszerért, de elég volt egy pillantás az őrség többi tagjára, hogy kiderüljön, senki nem fog a tömegbe lőni a parancs szerint. Viszont ha semmit sem tesznek, esetleg a sokaság fog rájuk támadni. Végül is itt állnak a helyőrség előtt talpig géppuskában.

Farkasnak támadt mentő ötlete: talán elég egy gesztus. Szabályosan, a mellén fekvő fegyverrel kisétált az út közepére, hogy jól láthassa a tömeg. Az emberek elhallgattak, s feszült várakozással néztek rá. Ő másodpercekig elszánt képpel figyelte a tüntetőket. Aztán, mintha semmi érdekeset sem látna, a fegyvert a hátára, szuronnyal lefelé fordította, megfordult, és visszasétált a helyére. A tömegből kirobbant a megkönnyebbülés: „Armata e cu noi!” (A hadsereg velünk van!) – kiabálták.

Lehetséges, hogy Shakespeare Cymbeline-je plágium?

William Shakespeare Cymbeline-jét sok bizonytalanság övezi. Feltehetőleg 1609 táján keletkezett, a Téli regével, a Periclesszel, A viharral nagyjából egyidőben, és először 1609-ben vagy 1610-ben adták elő. Mindössze annyit tudunk minden kétséget kizáróan, hogy 1611. szeptember 8. előtt íródott. Ugyanis ekkor halt meg Simon Forman, aki először említette a művet.

Vannak kutatók, akik szerint Shakespeare nem is Londonban, hanem egyik stratfordi visszavonulása alatt írta a Cymbeline-t, amelyet először 1623-ban adták ki. Ezt a ritkán játszott darabot, amelynek címszereplője egy korai brit-kelta király, tartották tragédiának (az Első Fólióban azok közé sorolták), regényes színműnek, de történelmi drámának is.

Shakespeare szerzőségét már korábban is vitatták. De abban nem volt megegyezés, hogy egy régebbi darabot dolgozott-e át, vagy társszerzővel dolgozott a Cymbeline-en.