„Nehéz megfogalmazni, hogy az ember miért szeret bele a vasútba. De ha találkozik olyanokkal, akik hasonszőrűek, akkor egy egész éjszakát át tudunk beszélni a vonatról” – meséli Balázs Géza, aki elmondása szerint gyermekkora óta érdeklődik a vasút iránt. Olyannyira, hogy ki is talált egy tudományágat, ez a vasútnéprajz, illetve ennek kiterjesztett változata, a vasút-antropológia.
Készítette: Talum Fruzsina, Honti Gergő, Kojnok Dávid
#közlekedés
Úgy tetszik, az emberiség vállalja a valódi feladatát, mielőtt a végső pusztulásba rohanna tébolyult államférfiak és -nők vezényletével Olvass bele!
Jómódú bécsi zsidó családban látta meg a napvilágot egy fakereskedő fiaként. Bettelheim a bécsi egyetemen művészettörténetet és pszichológiát hallgatott, de 1921-től, amikor apja gerincvelő-sorvadásban megbetegedett, nemzetközi kereskedelmi tanulmányokat is folytatott. Apja halála után vezette a családi vállalkozást, ám a bölcsésztudományokkal való foglalatosságot sem adta fel. Lelkes híve volt Freudnak, foglalkozott a művészetpszichológia pszichoanalitikus irányú megközelítésével, majd a gyermek fejlődéspszichológiájával.
1938-ban ledoktorált, speciális érdeklődési területe az érzelmileg sérült, főleg autista gyermekek kezelése volt. Ausztriát még abban az évben megszállták a németek, Bettelheimet előbb Dachauba, majd Buchenwaldba deportálták, lágerélményeiről Az egyén és a tömeg viselkedése szélsőséges helyzetekben című tanulmányában számolt be. 1939-ben amerikai segítséggel kiszabadult a lágerből, és az Egyesült Államokba utazott, a Chicagói Egyetem tudományos munkatársa lett. 1942–44 között az illinois-i Rockford College docense volt, hallgatói valósággal rajongtak az irodalom, a filozófia, a művészetek, a pszichológia területén egyaránt otthonosan mozgó tanárért.
1944-ben, immár adjunktusként visszatért Chicagóba, ahol kinevezték a Sonia Shankman Ortogenikus Iskola igazgatójává, a posztot 1973-ig töltötte be. A kísérleti jellegű bentlakásos iskolában 6 és 14 év közötti, súlyos érzelmi zavarokkal küzdő, de átlagos vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkező gyerekekkel foglalkozott, az intézmény lett az autista gyerekekkel folytatott munkájának központja is.
1772. május 4-én született Dortmundban. A gimnázium elvégzése után, apja kívánságának engedve, inasként szolgált egy düsseldorfi kereskedőházban. 1793-ban beiratkozott a Lipcsei Egyetemre, ahol rövid ideig nyelvészetet és irodalmat hallgatott. 1795-ben angol árukkal kereskedő üzletet nyitott szülővárosában, üzletét előbb Arnheimbe, majd Amszterdamba helyezte át. Itt nyitott 1805-ben könyvkereskedést Rohloff és Tsa. néven, a Brockhaus nevet Németországba visszatérve vette fel.
1808-ban Lipcsében megvásárolta az 1796-ban indult, de csődbe ment Conversations-Lexikon kiadási jogát. 1818-ban vállalkozását is Lipcsébe költöztette, hogy ott folytathassa a lexikon soron következő köteteinek kiadását. Cége néhány évtized alatt valóságos nagyüzemmé nőtte ki magát: több száz embert foglalkoztatott, a könyv-, lap- és lexikonkiadón túl saját, technikailag korszerű nyomdával, betűöntödével, kötészettel és terjesztőhálózattal rendelkezett.
A teljes Conversations-Lexikon első kiadásával 1811-ben készült el. Kiadói célja az ismeretek és a kultúra terjesztése volt, igazodva a polgárság széles művelődési igényéhez. A mű kezdettől nagy fontosságot tulajdonított a tudományok népszerűsítésének, az információgazdagságnak és a bőséges, jó minőségű illusztrációknak. Lexikonjában a legújabb források felhasználása mellett szakmai részleteket tárgyaló címszavak is szerepeltek, lehetőség szerint közérthető stílusban, lényegre törő megfogalmazásban kifejtve. Az enciklopédiát Wiesbadenban adták ki, és sok hasonló mű modellje lett. Címszavait a rövid, informatív szócikkek mintapéldájának tekintik. A Brockhaus név csak a 15. kiadás után jelent meg az enciklopédián. A 15. kiadású Nagy Brockhaus húsz kötetben hagyta el a nyomdát, kiegészítéssel, 1928–35 között. A 18. kiadás 1986–96 között készült összesen harminc kötetben, mintegy 21 ezer oldalon. A 21., egyben az utolsó nyomtatott kiadás 2006-ban jelent meg: több mint 24 ezer oldalt tett ki, és háromszázezer szócikket tartalmazott.
„Bezzeg a mi időnkben!” – mondaná erre dédanyám. Pedig ő nem is tudja, hogy a rózsaalakú sárkánygyümölcsös fagylalt még nem is akkora cifraság, és egyébként is, Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvében is létezik már a tutti-frutti fagyi receptje. Persze azóta sokat fejlődött a cukrászmesterség, és az igazi ínyencek nem elégednek meg a gyümölcsös ízű nyalattal, ha kóstolhatnak valami olyat is, ami eltér a megszokottól.
Meg egyébként is, fagyit mindenből lehet csinálni. A tokiói Namja Town Jégszalon nevű fagyizójában nagyjából ötven íz közül választhatnak az érdeklődők, többek között a curry, a bazsalikom, a fokhagyma, a vaszabi, a sült padlizsán, valamint a marhanyelv ízű fagyi is szerepel a menüben. De nem kell olyan messze utaznunk, ha valami igazán különlegesre vágyunk. Philippe Faur francia jégkrémkészítő mester is hasonló felhozatallal kecsegtet, nála ugyanis a kecskesajtos, a libamájas, a kaviáros és a füstölt lazacos fagylalt is helyet kapott a megszokott ízek mellett. Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy idén a balatonalmádi Amaretto Fagyizó tövises mangó sorbetje lett a Balaton fagyija, és ugyanezen a versenyen a sajtos-tejfölös lángos ízesítésű fagyi különdíjat kapott.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/7. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy első kézből olvashassa!
A Balaton-átúszás a magyar sportélet egyik, ha nem a legnagyobb eseménye minden évben. Az úszásra idén összesen több mint tízezer úszó jelentkezett, 9500-an a klasszikus 5,2 kilométeres átúszást teljesítették, mintegy ezer fő pedig a 2,6 kilométeres féltávra vállalkozott. De a július 24-i programban helyett kapott a Balaton-áthúzás is, amelyen SUP-deszkával szelhették a habokat a jelentkezők, szintén a hagyományos, Révfülöp–Balatonboglár vonalon. Bár a vitorlázás szerelmesei nem versenyeznek – hiszen az ő megmérettetésük a Kékszalag –, de szerep azért nekik is jut: az úszófolyosón vitorlásokról szurkolhat a közönség, alkalomadtán akár pihenőként, szükség esetén pedig orvosi ellátópontként is szolgálnak a kísérőhajók.
Bár a Balaton-átúszás a legjelentősebb hazai nyíltvízi úszóesemény, nívóját nem pusztán volumenében érdemes mérnünk: régre nyúló története szimbolikus értékűvé emeli. Bár legnagyobb tavunkat ma már nehéz volna elképzelni a fürdőzők nélkül, a nyüzsgés nem mindig volt magától értetődő. Ugyanis egészen a középkortól fogva az úszás mozgásformáját részben egészségügyi okokból, részben a fürdőorgiák visszaszorítása céljából tiltották Európában. Mint az a História folyóirat 1999-ben kelt összefoglaló cikkéből kiderül, a felvilágosodás időszaka hozta el a változást, felismerve a vízből való kimentés szükségességét – azonban hazánk területén az 1777-ben és 1806-ban kelt első és második Ratio Educationis tiltotta a fürdőzést minden folyóban és tóban, visszavetve a korabeli magyar fürdőkultúrát.
A Balatonban történt első, tudósítás által dokumentált úszás 1787-ben történt. Hompes-Bollheim angol báró süllyedő csónakjából kényszerült a tóba ugrani. A História szerint a báró hat-hét kilométert úszhatott a Balaton közepétől Balatonfüredig, és bár az akkori szóbeszédek átúszásról adtak hírt, a tényleges, parttól partig történő Balaton-átúszást Szekrényessy Kálmán teljesítette 1880. augusztus 29-én – ezt a napot a magyar úszósport születésnapjaként is számontartják. Nem is véletlenül: a teljesítménynek – mely akkor még a Siófok–Balatonfüred közötti úszótávot, azaz nagyjából 14 kilométer megtételét jelentette – hamar híre ment, a szenzáció nyomán pedig megszaporodtak a hazai úszóversenyek. (A História cikke szerint ehhez az eseményhez köthető az első hazai nemzetközi úszóverseny megszervezése is Vác és Pest között, amelynek legjobb hazai helyezettje ugyancsak Szekrényessy lett.)
Milyen volt a Cholnoky fivérek családi háttere? Milyen szellemi közegben nőttek fel?
A Cholnokyak alföldiek, kecskemétiek voltak, a család Mátyás király idejéből származtatja magát. A veszprémi ág a 19. század közepén került át Dunántúlra: Cholnoky Ferenc (1808–1876) ismert orvos 1836-ban költözött a királynék városába, ő a Cholnoky fivérek nagyapja. A fia, Cholnoky László (1835–1901) ügyvéd az egyház, illetve a város notabilitásává emelkedik, övék a veszprémi városteremtő családok egyike. László 867-ben vette feleségül Zombath Krisztinát; nyolc gyermekük született, de nem mindegyik érte meg a felnőttkort, Endre fiuk pedig fiatalon, egyetemista korában hunyt el.
Pesti végzettségű édesapjuk nyitott szellemű, művelt ember, Vas Gereben barátja, magyarra fordította és Sió álnéven kiadta Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényét, a családjának idegen nyelvű folyóiratokat rendelt, gazdag könyvtárat tartott fenn. A család, mindenekelőtt az apa élénk és kiterjedt társasági életet él. Ez utóbbi nemcsak jót hoz, hiszen az ezzel együtt járó italozásra épül rá az alkoholizmus, amely a családot megrendíti.
Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston Budán látta meg a napvilágot, apja, báró Eötvös József író, politikus akkor éppen az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1865-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, de közben Petzval Ottónál matematikát és fizikát tanult, és Than Károly kémiai laboratóriumában is dolgozott. 1867-ben felhagyott a joggal, és a heidelbergi egyetemen megkezdte természettudományi tanulmányait.
1870-ben summa cum laude eredménnyel doktorált, a következő évtől a pesti egyetemen a fizika magántanára, majd rendes tanára volt, huszonöt évesen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1883-ban pedig rendes tagja lett. 1878-ban – Jedlik Ányos utódaként – a kísérleti fizikai tanszék vezetője, majd a Fizikai Intézet első igazgatója, 1891–92-ben a pesti egyetem rektora, 1889–1905 között a MTA elnöke volt. 1894–95-ben vallás- és közoktatási miniszterként négyszáz új népiskolát hozott létre, emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget.
A kapillaritást vizsgálva kidolgozta a róla elnevezett reflexiós módszert a felületi feszültség mérésére. Felismerte a folyadékok különböző hőfokon mért felületi feszültsége és a molekulasúly közötti összefüggést, amelyet Eötvös-törvénynek neveznek. Az 1880-as évek végétől a Föld gravitációs terét vizsgálta, a gravitációs térerősség változásainak mérésére szerkesztette meg a nevét világhírűvé tevő torziós ingáját, amely Cavendish és Coulomb eszközeinek továbbfejlesztett és hasznosítható változata. A horizontális variométernek elnevezett műszer voltaképpen egy fémszálra felfüggesztett vízszintes mérlegkar, egyik végén egy rögzített súllyal, a másikon egy húsz centiméter hosszú fémszálon lógó másik súllyal. A föld alatti tömegek az alsó súlyt maguk felé húzzák, eközben a felső, mérlegkart felfüggesztő fémszál megcsavarodik, a csavarodás mértéke arányos a nehézségi erő változásával.
Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar y Palacios Blanco gazdag, baszk származású hidalgó (spanyol nemes) család sarja volt. Szüleit korán elvesztette, ezután nevelők oktatták, tanulmányait Spanyolországban fejezte be. Ott is nősült meg, de felesége egy év múlva venezuelai látogatásukon sárgalázban meghalt. Bolívar ezután nem házasodott meg újra. A napóleoni háborúk Európájában megismerkedett a francia felvilágosodás és az angol materializmus gondolkodóival, és a saját erejéből káplárból császárrá emelkedő Napóleon példájától lenyűgözve
esküt tett, hogy felszabadítja hazáját.
1807-ben hazatért és bekapcsolódott a függetlenségi mozgalmakba. Amikor Venezuela 1810-ben fellázadt a spanyol gyarmati uralom ellen, a junta Bolívart küldte Londonba, hogy szerezze meg a brit kormány támogatását. Ezt a küldetést nem sikerült teljesítenie, sikerült viszont meggyőznie a száműzött szabadsághős Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlés 1811-ben kikiáltotta a függetlenséget, de a diktátori hatalommal felruházott Miranda nem vállalta a harcot a túlerőben lévő spanyolokkal és letette a fegyvert. Forradalmár társai ezt árulásnak minősítették, ők maguk adták át a spanyoloknak Mirandát, aki börtönben fejezte be életét.
A Kis-Balaton, elnevezésével ellentétben nem a Balaton kicsinyített mása, hanem a Zala folyó torkolatvidéke, ahol száraz, mocsaras és vízzel elárasztott területek váltogatják egymást. Ez a több mint ezernégyszáz hektáros terület ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
Fekete István két regénye, a Tüskevár és a Téli berek is itt játszódik.
Marianna úgy ismeri ezt a térséget, mint a tenyerét. Ha az irodai munkája nem köti a látogatóközponthoz, kint van a terepen. Arról faggatom, milyen kuriózumnak számító állatok élőhelye a Kis-Balaton. Rögtön említ néhányát, kiemeli az északi pockot. Ez a kicsi, plüssfigurára emlékeztető rágcsáló egy jégkorszaki reliktum, vagyis maradványfaj, amely a jégkorszak visszahúzódásával került ide. Magyarországon csupán két helyen él, a Fertő-Hanság területén és a Kis-Balatonnál. Szintén kuriózumnak számít a lápi álarcos szitakötő.
„Mert a könyvek nem teljesen halott dolgok: megvan bennük az élet lehetősége, az, hogy éppoly aktívak legyenek, mint a lélek, melynek termékei” – írja John Milton Areopagitica című művében. A könyvnek, annak ellenére, hogy fizikai dolog, elvont tartalma van. Milton így ír róla ugyanott: „Sok ember csak terhére van a Földnek; egy jó könyv viszont egy felsőbbrendű szellemnek az életen túli élet számára bebalzsamozott és elraktározott becses életnedve” – a könyv nemcsak tartalmában elvont, de egy, könnyen lehet, hogy már rég halott ember lenyomatát is magában őrzi. Nem meglepő tehát, hogy a bakancslisták visszatérő eleme a könyvírás – valamennyire út a halhatatlanság felé.
A könyv mint vallási szimbólum
A könyv általában a bölcsesség és az isteni tudás szimbóluma, kinyilvánított vagy ki nem nyilvánított voltára a könyv becsukott, illetve kinyitott állapota utal az ábrázolásokon. Egyiptomban a Halottak könyvét a halott mellé helyezték a sírba, hogy igazolja őt a túlvilágon. A könyv eredetileg – vagyis még írástekercsként – hatalmi szimbólum volt, amit az uralkodó tartott a kezében saját törvényeinek jelképeként.
A Magyar Kultúráért Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelten fontosnak tartja a magyar anyanyelvi kultúra megerősítését. Olvass bele!
A szicíliai partraszállásról 1943 januárjában, a casablancai konferencián döntött Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök. A tanácskozáson a szovjet vezető, Joszif Sztálin az éppen zajló sztálingrádi csata miatt nem volt jelen, de üzeneteiben az 1943 tavaszára ígért, a Szovjetuniót tehermentesítő második front megnyitását sürgette. Churchill és Roosevelt azonban úgy határozott, hogy a front megnyitását tovább halasztják, a brit-amerikai erőket pedig a mediterrán hadszíntéren összpontosítják.
Az észak-afrikai német expedíciós erő, az Erwin Rommel vezette Afrika Korps 1943. tavaszi felmorzsolása után az angolszász szövetségesek következő célpontja Szicília lett. A stratégiai jelentőségű sziget elfoglalásától azt remélték, hogy ráveszi Olaszországot a háborúból való kilépésre, a németek számára állandó fenyegetést jelent majd a szövetséges partraszállás „Európa lágy altestében”, emellett lehetővé válik a szövetséges hajók számára a Földközi-tenger medencéjének szabad használata. A Husky hadművelet főparancsnoka az amerikai Dwight D. Eisenhower, első helyettese a brit Sir Harold Alexander lett, az amerikai 7. hadsereget George S. Patton, a brit 8. hadsereget az afrikai győző, Sir Bernard Montgomery vezényelte.
Az előkészületek során a csapatösszevonások mellett elterelő hadműveletekre is sor került, a leghatékonyabbnak a Vagdalthús operáció bizonyult. Az MI5 egy brit tiszti egyenruhába öltöztetett holttestet dobott a tengerbe a spanyol partok közelében, az igazolványok mellett „szupertitkos”, természetesen hamis dokumentumokkal, amelyek azt sugallták, hogy az invázióra Szardínián és Görögországban kerül sor. A hulla aktatáskáját a spanyol hatóságok eljuttatták Berlinbe, ahol az iratokat hitelesnek minősítették, ezért Hitler páncélos egységeket csoportosított át Szicíliáról Görögországba. A szigetet így az invázió pillanatában a demoralizált és leromlott felszerelésű 200 ezer olasz katona mellett csak két német páncélos hadosztály védte, mintegy 70 ezer fővel. (Az elterelő akcióról 2021-ben film is készült Colin Firth főszereplésével.)
Platón Lakomájában néhányan másnaposan arról vitatkoznak, hogy mi is a szerelem, miben rejlik Erósz lényege. A vitát természetesen Szókratész nyeri, azonban az egyik legkedvesebb történetet Arisztophanész meséli el – szónokolja, ha úgy tetszik. E szerint az ember korábban androgün volt, „hímnő”, „férfinak és nőnek összetétele” három nemmel: férfi, női és a kettő elegye jelent meg benne. Az ember gömb alakú volt, és kétszer annyi tagja volt, mint rendesen. Ereje hatalmas volt, az istenekre is kezet emelt. Zeusz jött elő a mentőötlettel: „Nohát, egyenként kettényesem őket, és így gyöngébbek lesznek, s ugyanakkor nagyobb számuk révén még hasznosabbak. És majd, fölegyenesedve, két lábon járnak. Ha aztán ismét betyárkodni méltóztatnak, és megint nem nyughatnak, akkor újra kettészelem őket, aztán egy lábon szökdécselhetnek.” Azóta az ember mindenáron az „egy felét” keresi, és vele akar – testi és lelki értelemben – egyesülni.
Az ókori görögöknél ennél romantikusabb történeteket is találunk. Az egyik leghíresebb Alküoné és Kéüx története. Rajongva szerették egymást, kapcsolatukat sokan bálványozták, ők pedig istenekhez méltóan kezdtek viselkedni, Zeusznak és Hérának szólítva egymást. Ovidius Átváltozások című művében állít emléket a szerelmeseknek: Kéüx Delphoiba indul, ám az istenek haragja lesújt rá – nagy viharba kerül, a hajó elsüllyed, Kéüx pedig meghal. Héra egy álomban meséli el Alküonénak a történteket, a nő pedig bánatában a tengerbe fojtja magát. Zeusz végül megkegyelmezett a párnak, jégmadárrá változtatta őket (a fajta görög neve alküonesz), hogy újra együtt lehessenek. A szelek istene, Aiolosz minden télen hét napra megállítja a szélfúvást, hogy a pár zavartalanul élhessen.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/3. számában jelent meg. A magazin korábbi lapszámairól, előfizetési lehetőségéről itt lehet tájékozódni.
Nagy Constantinus császár féltestvérének fia, Flavius Claudius Julianus 331-ben született. A császár 337-es halálát követő trónharcok során apját és annak testvéreit is kivégezték, ő valószínűleg csak azért menekült meg, mert még kisgyermek volt. A fővárost, Konstantinápolyt azonban el kellett hagynia, Nikomédiában ariánus – a kereszténység szentháromságtagadó, a niceai zsinat által 325-ben elítélt ága – nevelésben részesült. Korának legkiemelkedőbb filozófusai és rétorai oktatták; az ifjú Julianus különösen a régi görög–római irodalom és filozófia iránt mutatott érdeklődést és már ekkor ellenszenvvel viseltetett a keresztény vallással szemben.
Tizennégy évesen visszatérhetett Konstantinápolyba, majd a birodalom keleti részében utazgatott. Utolsó élő testvérét, Gallus keleti társcsászárt 354-ben kivégezték, ekkor rövid ideig házi őrizetbe került. A következő évben szabadon bocsátották, ezután Athénban tanult filozófiát, a későbbi Nagy Szent Gergely pápa és Nagy Szent Vazul, a keleti keresztény szerzetesség egyik legjelentősebb alakja társaságában, akik később mindketten negatívan írtak róla, vélhetőleg Julianus az ősi pogány vallás iránti vonzódása miatt. Mivel a birodalmat keleten a Szászánida Birodalom terjeszkedése, nyugaton a barbár törzsek betörései veszélyeztették, II. Constantius császár a dinasztia utolsó élő férfitagjaként 355 végén Galliába rendelte, és megtette nyugati társcsászárnak.
Julianus a következő öt évben folyamatos győzelmeket aratott a germán törzsek felett, katonái pedig olyannyira megszerették, hogy császárrá kiáltották ki. Az ellene indult II. Constantius útközben meghalt, így Julianus 361 novemberében akadálytalanul vonulhatott be Konstantinápolyba.
A Széchényi könyvtár podkasztsorozata ötödik adásában Schöck Gyula könyvművésszel és Farkas Gábor Farkas művelődéstörténésszel beszélgetett Tóth Péter. Témájuk a Magyarországon nyomtatott első könyv, az idén ötszázötven éves Budai krónika és készítője, Andreas Hess története, valamint a jubileumi hasonmás kiadás létrehozásának folyamata volt. Ha velük tartunk, olyan beszélgetésben lesz részünk, amely megérteti, mit jelent a múlthoz a szokásosnál intenzívebben, élményszerűbben kapcsolódni. Méghozzá két irányból: a történelem alapos tanulmányozása révén és régi tárgyak faggatásával. A Budai krónika ugyanis, amely Hess munkájaként ránk maradt, magán hordozza és emlékezetünkbe idézi a Mátyás-kori Magyarország viszonyait, köztük viharos eseményeit.
Hess, mint megtudjuk, peches volt, amikor igen mondott a magyarországi meghívásra, és Rómából Budára érkezett, hogy nyomdát nyisson.
Vitéz János ugyanis, aki hívta, a király elleni összeesküvés fejeként időközben házi őrizetbe kerül, aztán meg is hal, így aztán kérdésessé válik, hogy Hess egyáltalán megvalósíthatja-e a tervét, és ha igen, kire számíthat támogatóként. Vagyis a kor viszonyainak alaposabb megismerése révén kiderül: első nyomtatványunk létrejöttének voltak számunkra is teljesen átélhető, emberközeli elemei. A könyvművész által elmondottak pedig azt teszik világossá, hogy milyen kimagasló mesterségbeli tudás és műveltség kellett annak idején egy efféle könyv elkészítéséhez, vagyis a kultúra hétköznapi hősét ismerhetjük fel Andreas Hessben. Farkas bátornak, vagánynak nevezi, és valóban: jócskán kellett annak idején kalandvágy ahhoz, hogy valaki Rómából „az isten háta mögötti” Magyarországra utazzon, még ha szép karrier ígéretével is.
A BTK Katt(anj) a tudományra! honlapján nagyítható, többféle módon szűrhető térképeken tekinthetők meg a költő versei azok keletkezési helye szerint, valamint a Petőfiről elnevezett helynevek, utcák, terek és intézmények is.
A Katt(anj) a tudományra! weboldalt a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) indította 2022-ben a bölcsészet népszerűsítésének céljából. Ezen a honlapon jelent most meg egy különleges adatvizualizációs projekt Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából.
A költő rövid, ámde kalandos élete során a Kárpát-medence számos szegletébe eljutott, költeményei több mint hetven településhez köthetők. Részben ezt a földrajzi sokféleséget igyekeznek bemutatni Az irodalom rejtett hálózatai cikksorozat szerzői, Maróthy Szilvia és Minkó Mihály. A Katt(anj) a tudományra! honlapján nagyszabású térképen ábrázolják, hogy milyen versek, verskötetek kapcsolódnak az egyes településekhez. Az interaktív verstérképen láthatjuk Petőfi verseit keletkezési helyük szerint, illetve lehívható az adott településhez kapcsolódó versek listája is.
KOPÁTSY SÁNDOR (1922–2020) MAGYARORSZÁG EGYIK LEGISMERTEBB KÖZGAZDÁSZA, PÁLYÁJA TÖBB MINT ÖTVEN ÉVET ÖLELT FEL. Olvass bele!
„Óriási és sok napot igénylő munkát vállaltam magamra, tudniillik Pannónia krónikájának kinyomtatását, tehát olyan munkát, amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő” – írja 1473-ban Hess András a Budai krónika előszavában. A krónika megjelenésének 550. évfordulójára készülő Országos Széchényi Könyvtár kiállítása és a krónika új kiadása kapcsán Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész mesél az első magyar nyomtatott könyvről.
A Budai krónika a legrégibb nyomtatott kiadványunk. Ismeretesek-e előzményei Magyarországon a könyvnyomtatásnak?
Nem. Bár korábban már kerültek be az országba nyomtatott könyvek, de nagyon fontos, hogy ez a világszerte tíz példányban fennmaradt kiadvány az első Magyarországon nyomtatott könyv, amely a feltehetően 1471 késő tavaszán Budára érkezett Hess András nyomdájában készült.
A Római Birodalomban a keresztény vallás szabad gyakorlását engedélyező Nagy Konstantin császár 330-ban helyezte át székhelyét a Fekete-tenger és a Márvány-tenger közti szorosban fekvő Konstantinápolyba (ókori nevén Büzantionba). A birodalom 395-ben kettészakadt, a Nyugat-római Birodalom 476-ban elbukott, de Bizánc – a római jogot és közigazgatást átvéve – a hellenisztikus kultúrára alapozódó, autokratikus birodalomként még több mint egy évezreden át fennállt. A nyugati és a keleti, ortodox kereszténység elkülönülése 1054-ben, a nagy egyházszakadással vált teljessé, a kölcsönös kiközösítést csak 1965-ben vonta vissza Szent VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka.
Bizánc I. Jusztiniánusz császár (527-565) alatt élte virágkorát, visszahódította a keleti gótoktól Itáliát, a vandáloktól pedig Észak-Afrikát, a császár törvénykönyve összegezte a római jogot és új rendelkezésekkel egészítette ki azt. A folytonos háborúk és belső lázadások azonban kimerítették a birodalom erejét, a hódítások hamarosan elvesztek, a színen megjelenő bolgárokkal, arabokkal, szeldzsuk törökökkel szemben újabb és újabb területeket kellett feladnia. 1204-ben a velenceiek vezette keresztes seregek bevették Konstantinápolyt, a Kis-Ázsiába szorult császárságnak csak 1261-ben sikerült visszafoglalnia a fővárost, de ekkor már az oszmán török fenyegetéssel kellett szembenéznie. A meggyengült Bizánc 1402-ben még egy fél évszázados haladékot kapott a világtörténelem utolsó nagy hódítójának, a mongol Timur Lenknek köszönhetően, aki 1402-ben Ankara mellett véres csatában legyőzte I. Bajazid török szultánt.
A vereséget kiheverő oszmánok II. Murád vezetése alatt ismét terjeszkedni kezdtek, s az 1444-es várnai csatában megsemmisítő vereséget mértek a Hunyadi vezette keresztesekre. Murádot 1451-ben a kegyetlen és nagyravágyó II. Mehmed követte a trónon, aki elhatározta: hatalmas, a Dunától az Eufráteszig terjedő birodalmat hoz létre, amelynek központja a bevehetetlennek vélt Bizánc lesz. Az egykor hatalmas birodalom ekkor már magára a városra szorult vissza, de az előnyös fekvése és hatalmas falai miatt minden ostromnak ellenállt.