Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: könyvajánló

Viharos idők – Hatvany Helga a Hatvany család legendás örökségéről szóló könyvéről

Közzétette szerző

A kötet egyszerre több műfaj jegyeit viseli magán. Mondható dokumentumregénynek, családi históriának, kibővített önéletrajznak, irodalomtörténeti forrásmunkának egyaránt. A jó tollú szerző a mű felütésében saját négyéves kori emlékeit idézi fel, amikor édesapjával, a neves fizikussal és kibernetikussal 1965-ben Nyugatra távoznak. A továbbiakban kibontakozik a szemünk előtt a valaha mesésen gazdag família története, a generációk során felgyülemlő vagyon eredete.

Az írónő elsőként a 18. században élt szépapja, Deutsch Ábrahám emlékét idézi fel. Az illető úriember Kőszegen született, azonban felcseperedvén fogta magát és az ország túlfelére, Aradra költözött. Első vállalkozása egy kicsiny vegyesbolt volt, majd a későbbiekben, már a napóleoni háborúk idején a búzakereskedelemben ismerte fel a komoly üzleti siker lehetőségét. Akkoriban ugyanis Arad volt a magyar gabonatermesztés egyik legjelentősebb központja, s ezzel a kulcsfontosságú élelmiszer-alapanyaggal látta el a francia hadakat.

Ábrahám fia, Ignác már egy exponenciálisan növekvő kereskedelmi vállalkozást fejlesztett tovább. A gyermekkorból alig kinőve, 19 évesen segédkezett a családi üzlet fellendítésében. Őelőtte izgalmas, nagy jövőt ígérő üzleti pálya, igazi élethivatás állt, és nem elégedett meg a terménykereskedelem adta lehetőségekkel. 1843 táján központi szerepet játszott az akkoriban Magyarországon úttörőnek számító banki-biztosítási üzletág létrehozásában: az ő nevéhez kötődik az Aradi Első Takarékpénztár megalapítása. A fiatal Ignác ekkoriban vette nőül Krieshaber Paulát, akitől aztán négy gyermeke született. Közülük Bernát volt a legtehetségesebb, a fiúcska már tizenöt éves korától segítette édesapja törekvéseit.

PostPin It!

Könyvajánló – Hamvak és gyémántok

Közzétette szerző

írta Nikodémus Enciklopédikus, főhőséhez méltó súlyú, jelentős monográfia jelent meg nemrég a kortárs lengyel film legnagyobb rendezőjéről, Andrzej Wajdáról, aki pályája során úgy tudott mindvégig nemzetének élő lelkiismerete maradni, hogy sosem tévesztette szem elől az igazságot. Emlékszem, tulajdonképpen fogalmam sem… Olvass tovább →

The post Könyvajánló – Hamvak és gyémántok appeared first on FilmDROID.

PostPin It!

Ellenséges elemek – Visky András Kitelepítés című regényéről

Közzétette szerző

A mű sikerének számos oka van. Olyan témát dolgoz fel, ami ritkaságszámba megy a magyar irodalomban, ez pedig az 1956 után Romániában felfokozódó ideológiai tisztogatás nyomán megindult letartóztatási hullám során börtönbe vetettek, büntetőtáborokba deportáltak szenvedése. A szerző a rá és népes családjára kirótt, mérhetetlenül igazságtalan, embertelen sínylődést írja meg olyan hasonlíthatatlanul szép szöveget formázva, olyan aprólékos, dokumentarista ábrázolást nyújtva, amely felejthetetlenné, örök érvényűvé emeli a regényét.

Az ok, amiért a kommunista állam a regénybeli s vélhetően a valóságos család ellen a terrorintézkedést alkalmazza, teljesen abszurd. A református tiszteletes apa a lehető legmélyebb hittel hirdette az igét, amit az állam vezetése önmagára nézve egzisztenciális fenyegetésként azonosít. Ez pedig azzal jár, hogy az édesapát 1958-ban huszonkét év börtönre ítéli, amiből aztán hat évet le is kell töltenie. A hat gyermek gondja így az édesanyára, valamint egy, a családhoz önként csatlakozó fiatal árva lányra marad, akit korábban befogadtak. Őt, ezt az angyali ártatlanságú teremtést a gyerekek hamar elfogadják, megszeretik és Nényunak nevezik el. Nényu pedig akkor is kitart mellettük, amikor a csonkán maradt családot – nem sokkal az édesapa letartóztatása után – mint elemente dusmanoase, ellenséges elemként, mindenüktől megfosztva kitelepítik a Duna-menti Baragan büntetőtelepére.

A hosszan hömpölygő cselekményt a legkisebb gyerek, András szemszögéből követhetjük végig. Tőle tudjuk meg, hogy olyan kietlen vidékre kerülnek, ahol a szürke porviharokban megszámlálhatatlan ördögszekér görög a pusztaságban, és ahol kezdetben egy földbe vájt odúban hajthatják álomra a fejüket. Ezt a zugot is meg kell osztaniuk holmi, a környéken tengődő rókacsaláddal. Később egy ócska, huzatos barakkban, bordelben húzzák meg magukat, és a legidősebb testvér, Ferenc megtiltja a gyerekeknek a pityergést, hiszen ezzel csak édesanyjuk szívét keserítenék.

PostPin It!

Bomló húsban a burjánzó természet – Fehér Csenge: A kibomló test című kötetéről

Közzétette szerző

Az irodalom élet és halál kérdése, legyünk bárhol, bármely korok bármely izmusokkal terhelt időszakában. Ezen kijelentés láttán bizonyára sokan bőszen bólogatnak, alkotóktól és kritikusoktól kezdve az irodalmi közéletben jártas rajongókon át a „kocaolvasókig”. A megállapítás természete ugyanakkor kettős. Kezdjük talán a könnyebben hozzáférhető olvasattal: az irodalom élet-halál kérdése, azaz komolyan veendő. Ez, mondhatni, magától értetődő, még a „trendi irodalom” vagy a könnyűirodalom szemüvegén keresztül vizsgálva is.

A másik olvasat – amelyet talán sokszor kitakarhat az előbbi, holott igen erős kapcsolatban állnak – ugyanakkor egy általános művészeti törekvést fed fel, mely bármilyen esztétikai erővel bíró alkotásra igaz: az irodalom, mivel az életünkből táplálkozik, és így vagy úgy, de arról is szól, szükségképpen mindig életről és halálról folytat párbeszédet. Ez a párbeszéd aztán megközelítéstől és alkotói habitustól függően változhat, értelme lehet akár az élet-halál elválaszthatatlan egységének feldolgozása, meghaladása, az elmúlással való küzdelem, vagy pusztán annak (látszólag) közönyös leírása.

A test mint művészeti alapobjektum ennek a párbeszédnek a legkézenfekvőbb szemléltetője, noha nehéz igazán jól használni erre a feladatra. A legnagyobb nehézséget talán épp az adja, hogy a test magától értetődően mélyen érintett az élet-halál kérdésben, sőt, bizonyos értelemben annak kiindulópontjának tekinthető – a test megszületik, fiatalodik, él, majd megöregszik, gyengül és darabjaira hullik. Az erre való alkotói rádöbbenés kihívásain túl szintén nehezítő tényező a test túlreprezentáltsága, profán bélyegzettsége, de ott vannak a kortárs testdiskurzusok is, amelyek hatalmi ütközőponttá és absztrakttá teszik a testet. A testet, amely egyszerre végtelenül privát, és amely mégis elkerülhetetlenül a köz része, már csak azért is, mert közös sorshoz köt mindnyájunkat – szűkebb értelemben az emberiséget, tágabb értelemben minden élő létezőt.

PostPin It!

Egzotikum a ház mögött – Nagyvárosi népmesék

Közzétette szerző

Nagyvárosi népmesék – rögtön felderültem a címmel való első találkozáskor. Mégis mit jelenthet ez? Mire számíthatok? Valóban a nagyvárosokban hajtottak csírát a könyv meséi? Ráadásul egy egész gyűjteményes kötetre való? Vagy csak városi használatra válogatta őket Zalka Csenge Virág?

A beharangozóból aztán kiderült: lakik benne ilyen is, olyan is, ám a tizennyolc mese egy csokorba épp azért került, hogy a városokat benépesítő állatokat, növényeket és tárgyakat is legyen kedvünk körbeszőni képzeletünk fonalaival, s meglássuk, miképp kelnek a mesék szárnyaira.

Zalka Csenge Virág, ahogy korábbi köteteiben, most sem szimplán az ismeretlen, távoli világok kincsesládikáit nyitogatja fel előttünk. Válogatásának különleges, mesemondókat és hallgatóságukat egyaránt szolgáló szempontja ezúttal az, hogy a bolygó leghétköznapibb figurái, dolgai mutatják meg saját rejtélyes, csodálatos vagy szimplán eddig nem látott arcukat. Így aztán kapunk egy csokor egészen közönséges karakterről szóló, ám csöppet sem közönséges mesét. Macskáról, kutyáról, galambról, pitypangról, hintáról és cégtáblákról hallunk, s közben „mellékesen” körbejárjuk a Földet.

PostPin It!

Magába csavarodó labirintus – Szeifert Natália Örökpanoráma című könyvéről

Közzétette szerző

A kritikusok elismerő értékelése nem minden esetben találkozik az olvasói ízléssel-igényekkel, e kötet esetében azonban ez a helyzet. Számos dicsérő recenzió végigböngészése után egyet kell értenem azzal a gyakran felbukkanó véleménnyel, ami Szeifert Natália művét Gabriel García Márquez Száz év magány című Nobel-díjas regényével állítja párhuzamba.

Ezek egyike, hogy az Örökpanoráma is egy település sorsát kíséri figyelemmel az alapítástól a fejlődésen át az elsorvadásig: ez az az ív, ami a regény tágabb keretét adja. Ami Márqueznél Macondo, az Szeifert regényében a Szegély nevű, a Felvidék környékére helyezett falucska. E tipikus magyar kistelepülés és lakói küszködését, az életben maradásért folytatott küzdelmét ábrázolja a huszadik század elejétől, három nemzedéken át. A két regény kezdőmondatai is egyaránt felejthetetlenek, örökre ott maradnak az olvasó szívében, és biztosítják, hogy elköteleződjenek a művek elolvasása mellett. Nagy igazság, hogy egy-egy regény első mondatának olyan intenzitással kell megszólalnia, mint a Száz év magányénak: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt Aureliano Buendia ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor az apja elvitte jégnézőbe.” Az Örökpanoráma első mondata így hangzik: „Marianna Delviget, úgy tűnt, lehetetlen lesz férjhez adni.” Aztán azonban mégiscsak férjhez megy, és Buendia ezredes is megússza a főbelövést.

Mindazokkal, akik e két kezdőmondatot párba állítva úgy vélik, lám, a férfi és a női szerzők műveit a sarkosan ellentétbe állítható tematikus megközelítés különbözteti meg, kis gondolkodás után egyet kell értenem. A párhuzamot folytatva: az Örökpanoráma története is egy teljes évszázadot ölel fel, ám Szeifertnél ez az időtáv a huszadik század elejének szegényparaszti világától a jövő évtizedbe vetített disztópikus zárlatig ível. S ez nemcsak valamiféle erőltetett hajszolása a népszerű science-fiction műfajnak, hanem a már ma is tapasztalható baljós tendenciák előrevetítése.

PostPin It!

„Ez nem bizonyíték, Simon” – Szöllősi Mátyás Simon Péter című regényéről

Közzétette szerző

Szöllősi Mátyás még negyvenéves sincs, de már fotós és irodalmi körökben is jól cseng a neve. Munkáit számos módon ismerték el: jutalmazták Mozgó Világ nívódíjjal, Margó és Látó díjjal, részesült Örkény István drámaírói ösztöndíjban, NKA alkotói, Móricz Zsigmond irodalmi, MMA alkotói és Térey János alkotói ösztöndíjban, valamint több alkalommal lett dobogós sajtófotó-pályázatokon. Versei, elbeszélései és fotóalbuma után 2018-ban első regényét is kezünkbe vehettük: megjelent a Simon Péter.

Gyónásregény. Nem hiszem, hogy létezik ilyen műfaj; a terminus technicust én találtam ki, miután befejeztem az olvasást.

A regény elején és végén ugyanis egy-egy gyónásnak lehetünk tanúi. Az elején egy apa gyónja meg valahai hűtlenségét és titokban született gyermeke létezését régen látott fiának, Simonnak. A regény végén ugyanez a Simon egy tüntetésen az emelvényről nyilvánosan meggyónja, hogy halálba segítette hosszan szenvedő, gyógyíthatatlan beteg feleségét.

PostPin It!

„De néha ölel, és néha harap” – Balázs Ferenc három kötetéről

Közzétette szerző

„Ha Isten úgy akarja, az idén csakugyan eljutok Hozzád. Ugyanis augusztus 3-án megyek Kolozsvárra, onnan 8-ikán Torockóra. Az unitárius atyafiakról kell mértéket vennem, mert egy regényt akarok rájuk szabni” – írta Jókai Mór 1876. július 26-án Balatonfüreden. Levelét Teleki Sándornak, az 1848–49-es honvéd ezredesnek címezte, aki megszökött az aradi fogságból, hogy Konstantinápolytól Londonig bejárja a fél világot – egy időben még Garibaldi tábornoka is volt –, aztán közel két évtizedes száműzetés után hazatérjen Magyarországra.

Jókai valóra váltotta levelében megírt tervét: az Egy az Isten című regény megszületett, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki az unitáriusokkal először ennek a könyvnek a lapjain találkozott. Hatodikos koromban szívbéli rajongással olvastam. Csakhogy Jókai 19. századi cselekményéből értelemszerűen nem tudható meg, hogy mi a helyzet a Magyarországon élő unitáriusokkal ma. Böngésztem utánuk egy kicsit a neten, ellátogattam az egyik budapesti székhelyükre, és örömmel láttam, hogy ma is eleven közösségeik működnek; komolyan ápolják nemcsak vallási, hanem kulturális hagyományaikat is. Az egyház fennállásának 450. évfordulója alkalmából például könyvsorozatot jelentettek meg. Ennek a sorozatnak választottam ki három darabját: gyönyörű kiállítású, kemény borítós, fényes lapos, kézbe simuló kis köteteket. A könyvterv és a tipográfia Fodor Tamást dicséri, a borítókat Jánosi Andrea tervezte, és ő készítette az illusztrációkat is. Azonnal szembeötlik, hogy a képei rendkívül szigorúan kapcsolódnak a szövegekhez, a szabad asszociációknak kevéssé engedett teret.

De lepleződjék le végre a szerző: mindhárom kötetecskét Balázs Ferenc jegyzi. Az Örökmécs lángja füstöt nem ereszt a válogatott verseit tartalmazza, a másik kettő (Mesék, Mesefolyam) a meséit gyűjti össze.

PostPin It!

Mind meghalunk, méghozzá nagyon hamar – Oliver Burkeman: Az élet rövid

Közzétette szerző

Oliver Burkeman brit újságíró, aki tizenöt éven keresztül heti rendszerességgel írt a Guardiannek pszichológiai tárgyú cikkeket. Az Ez a rovat megváltoztatja az életedet hasábjain széleskörűen, de kellő szkepticizmussal kutatta és publikálta a szellemi jóléthez és boldogsághoz vezető módszereket. A 2016-ban magyarul is megjelent Túladagolt boldogság – A pozitív gondolkodás mellékhatásai könyvében összegezte addigi tapasztalatait a túlértékelt boldogságról, és a hozzá kapcsolódó hiedelmeinkről. 

Az élet rövid – Útmutató halandóknak a stresszmentes időbeosztáshoz kötetében még tovább megy: szembesít minket azzal a kellemetlen ténnyel, hogy ha minden jól megy, akkor is csak átlagosan négyezer hetet (nyolcvan évet) kapunk a Földön – bár Magyarországon ez csak a nőkre igaz, a férfiak még kevesebb idővel gazdálkodhatnak. Mégis, gyakran úgy éljük az életünket, mintha végtelen mennyiségű idő állna rendelkezésünkre. Felesleges, érdektelen, de sürgősnek tűnő dolgokkal pakoljuk tele a napjainkat, sokszor nem is a saját igényeinknek, vágyainknak, hanem mások elvárásainak engedelmeskedve. Legjobb példa erre az email: hiába olvassuk és töröljük őket rendszeresen, szinte lehetetlen megállítani az áramlásukat, sziszifuszi küzdelmünkben mindenképpen alulmaradunk. Ha válaszolunk is rájuk, akkor meg csak tetézzük a bajt, hiszen azzal mi magunk generáljuk az újabb levelezéseket. 

Oliver Burkeman. Fotó: Wikimedia/Vera de Kok

PostPin It!

10 önéletrajzi könyv májusra

Közzétette szerző

Pléh Csaba: Árnyak

A Tények és tanúk könyvsorozat nemrég megjelent részében Pléh Csaba vall életútjáról, családjáról és pályatársairól. A kötet alapját egy régóta tervezett portrésorozat adta, melyben a nyelvész-pszichológus elhunyt barátainak és kollégáinak szeretett volna személyes emléket állítani. A saját emlékezetére támaszkodó írások mellett helyet kapott – némi kitekintés gyanánt – családjának kalandos története is, egyfajta önfeltáró-megértő munkamódszerrel megközelítve a családfát. Az Árnyak egy pszichológus szemüvegén keresztül láttatott önéletrajz és portrékon keresztül megrajzolt kortárs tudománytörténet.

Ananyo Bhattacharya: Neumann János – Az ember a jövőből

PostPin It!

Az utolsó erdélyi polihisztor – Mikó Imre Brassai Sámuelről

Közzétette szerző

Mégiscsak kétféle ember van. Az egyik kipislog reggel az ablakon, felnéz a szürke égboltra, lenéz a buborékos pocsolyákra, és azt mondja: ronda idő van. A másik felnéz az esőt hozó fellegekre, lenéz az ázott földre, és megállapítja, hogy ennél jobb időjárás nem is jöhetett volna – hiszen tavasz van, és minden csöpp vizet mohón kortyol az aszályos vidék. De nemcsak a kertművelő ember fogadja örömmel a csapadékot, hanem azok is, akik ilyenkor szívesen kuporodnak össze a karosszékükben, és mélyednek el egy-egy könyvben. Én is ez utóbbi tevékenység mellett döntök, és habozás nélkül nyúlok Mikó Imre Az utolsó erdélyi polihisztor című könyve után.

Emlékszem, kisiskolás voltam, amikor először hallottam a furcsa hangzású polihisztor szót, és azonnal megragadt a fejemben, hogy olyasvalakit jelöl, aki több tudományterületen is nagy jártasságra tett szert. Volt saját polihisztorom is: Emi néni. Mert ez az én Emi nénim matematika, fizika, magyar és történelem szakokon végzett, és a szíjhajtásról éppúgy el lehetett vele diskurálni, mint Tompa Mihály költeményeiről.

Aztán polihisztornak tartottam azt a két idősebb hölgyet is, akik három-négy idegen nyelven beszéltek, és hol a matematikus Gauss életéről, hol Luther Márton fordítói munkájáról, hol meg a meisseni porcelángyártásról meséltek nekem kedd és csütörtök délutánonként, amikor a gondjaikra voltam bízva.

PostPin It!

Ezek voltak március legnépszerűbb könyvei

Közzétette szerző

A lista első helyén Harry Herceg Tartalék című könyve áll, amely világszerte az elmúlt évek egyik legnagyobb érdeklődést, vitát kiváltó írása, és amely minden idők legtöbbet eladott életrajzi műve lehet. A sussexi herceg, és egyben a brit királyi család életét kiteregető alkotás a magyar olvasók érdeklődését is felkeltette.

A sikerlista második és harmadik pozíciójában két történelmi regény található, mégpedig Karády Anna és Náray Tamás tollából. 

Karády Anna első regényét 2021-ben adták ki, A füredi lány-trilógia szerzője az elmúlt két évben nagy népszerűségre tett szert a történelmi regények kedvelőinek körében. Legújabb alkotása, a Zserbó is időutazásra invitálja az olvasót, mégpedig a 1910-es évekbe. A regény középpontjában az Osztrák-Magyar Monarchiája egyetlen kikötőjének, Fiumének egyedülálló hangulata és egy különleges szerelem áll. A Zserbó történéseihez képest 10 évvel később játszódik Náray Tamás kétrészes könyvsorozatának első része, a Barbara – A végzet című kötet. Az Barcelonában élő népszerű író, divattervező, festőművész nagy ívű családregényének kiindulópontja az 1920-ban kirobbanó lengyel–szovjet háború, a történeteben egy kislány felnövéstörténetén keresztül olvashatunk a végzetről, a háború kegyetlenségéről és a túlélésről, a család fontosságáról.

PostPin It!

A bércre esett fa – Bölöni Farkas Sándor életregénye

Közzétette szerző

Középiskolás, nyurga kamasz voltam, amikor Tocqueville nevét először hallottam, és a mai napig fel tudom idézni bizonyos mondatait, amelyeket a történelemtanárunk magvacskákként plántált a fejünkbe – hogy ha aznap a sovány talajon még nem is csíráznak ki, később bizonyára szárba szökkennek majd. Például hogy „[h]a egy nemzet nem kíván többet a kormányzatától, mint hogy fenntartsa a rendet, a szíve mélyén már rabszolga: tulajdon jólétének rabja, s csak a személy hiányzik, aki láncra veri”, vagy hogy „[a]hol az állam erős, ott a társadalom gyenge, és ahol a társadalom gyenge, a demokrácia még nem eresztett mélyen gyökeret”. Úgy kellett kántálnunk ezeket a mondatokat, mint az aradi vértanúk nevét vagy Deák Ferenc egy-egy bölcsességét: akkor is hibátlanul, ha épp álmunkból vertek fel.

Tocqueville aztán felbukkant a főiskolai tanulmányaimban, újságok hasábjain és televíziós beszélgetésekben is. Megkerülhetetlen klasszikus a társadalomtudományokkal foglalkozók számára. Ő volt az, aki Franciaországból Amerikába hajózott, hogy részletesen beszámoljon a demokráciáról, a demokratikus intézmények működéséről, és ezt úgy tette, hogy miközben a demokráciát üdvözölte, a lehetséges buktatókra is felhívta a figyelmet. Érvelése kristálytiszta, gondolatai egyedülállók, és az idő őt igazolta.

Az amerikai demokráciát bemutató műve 1835-ben jelent meg, és villámgyorsan terjedt; olyannyira, hogy a reformkori olvasók az 1840-es évek elején már magyarul is kézbe vehették. Kevesen tudják – az én időmben egyáltalán nem esett róla szó az iskolában –, hogy nem a francia Tocqueville volt az egyetlen, aki a tudást szomjazva vágott neki Észak-Amerikának, és még csak nem is ő volt az első. Hiszen az erdélyi születésű Bölöni Farkas Sándor – akinek nevéhez a Kolozsvári Gondoskodó Társaság, a Kolozsvári Casino, a Vasárnapi Újság, az Asszonyi Olvasó Egylet megalapítása és jó pár kéziratban maradt Goethe- és Schiller-fordítás fűződik – szintén útnak indult, hogy Nyugat-Európát és Észak-Amerikát felfedezze, és tapasztalatait a honfitársaival megossza. 1831 őszén érkezett meg, és bár ott-tartózkodása idejét a magyarországi kolerajárvány miatt lerövidítette, 1834-ben megjelent az Utazás Észak-Amerikában. Azonnal szétkapkodták, második kiadás követte, és az 1836-ig tartó pozsonyi országgyűlés tagjai kézről kézre adták. Széchenyi így írt róla: „Kezembe véve a drága könyvet, többé nem tehettem félre. Hála a mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosinkra felszámíthatatlan.” Bölöni Farkas Sándort tagjául választotta a Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia). 

PostPin It!

10 friss magyar könyv márciusra

Közzétette szerző

Grecsó Krisztián: Lányos apa

A februárban nagy sikerrel a Radnóti Színházban bemutatott új Grecsó-könyv seperc alatt az eladási toplisták elejére szökkent. A szerző kötetében a családi tematikához, az apasághoz fordul, egybegyűjtve a bensőséges történeteket, melyeket a szülői szerepkörben tett megfigyelések ihlettek. Párhuzamba állítja a gyerekkori történéseket a felnőttkori döntésekkel, megöröklött szülői mintákat fed fel és az apává válás örömeit és kihívásait örökíti meg.

Dragomán György: Adjuk meg a módját!

PostPin It!

Ki ölte meg…?

Közzétette szerző

A januári szürkeség megteszi hatását: ólmos fáradtság vesz rajtam erőt, mégis oda-odapillantgatok Aaron Blumm nemrég megjelent kötetére, amely többtucatnyi kiadvánnyal együtt az íróasztalomon állomásozik – ha jóindulatú akarok lenni magamhoz, azt írom, színes kavalkádban, ha mardos az önkritika, azt mondom, oltári rendetlenségben. A káoszhoz tartozik a könyveken kívül mintegy százötven fecni jegyzetekkel, üres és még nem teljes üres cigarettásdobozok, ugyanilyen golyóstollak, csonka-bonka ceruzák és az a kávéscsésze, amely épp a Blumm-kötet tetején talált magának helyet a teremtésben, eltakarva a cím végét.

Csak annyit látok tehát, hogy Ki ölte meg, és az agyam, mint egy valamirevaló keresőprogram, ontja magából a lehetséges befejezéseket.

Bizony híres felütés ez. „Ki ölte meg Kennedyt?” – énekelte az Atlantis együttes frontembere az 1967-es polbeatfesztiválon. De még azok a fiatalabb olvasók is be tudják fejezni a kérdést, akik esetleg csak a rendszerváltozást követő években ébredtek öntudatra. Legalább egyféleképpen: „Ki ölte meg Laura Palmert?” (Azon szomorú aktualitás miatt most a szokottnál is könnyebben felidéződik bennünk a legendás, Twin Peaks című sorozat, hogy a múlt hónapban halt meg a David Lynch-alkotások zeneszerzője, Angelo Badalamenti.) Aztán pedig beugorhat a magyar Cabaret együttes, amely dalban adta fel magát, mikor is az húzta a fülünkbe: „Én öltem meg Laura Palmert.”

PostPin It!

Kivezetés a szépirodalomból – Lajta Erika könyve Szerdahelyi Istvánról

Közzétette szerző

Aligha van hosszabb hónap a januárnál. Noha például a március is 31 napos, akárcsak az október és a december, a januári 31 a puffadt, vizesedő lábain mintha soha nem akarna elbattyogni. Ez a 31 nap minőségileg is hosszabb a többinél. Sokan ilyenkor nyúlnak egy-egy Rejtő-kötet után, hogy kedélyük felvidításával dacoljanak az ólmos szürkeség ellen. Nem így én, aki feltett kezekkel adom meg magam neki, és fordulok el a szórakozástól. Az íróasztalomon tornyosuló könyvkupac, ha nem is a Himalájára, de a tokaji Nagy-Kopaszra mindenképpen emlékeztet – azt a súlyos fogyatékosságát leszámítva, hogy az asztalom oldalában nem terem jó borszőlő. Mit húzzak ki a kupacból úgy, hogy ne dőljön össze?

Nagy óvatosan kipiszkálom Lajta Erika Kivezetés a szépirodalomból című – mijét is? Azt írja róla: riportregény. Szóval riportregényt fogok olvasni Szerdahelyi Istvánról, aki a Kritika című folyóirat és a Világirodalmi lexikon főszerkesztője volt, a Verstan és még számtalan mű szerzője, a „létezett szocializmus” szellemi életének egyik fő irányítója. Rettentő ítész, cenzor és szigorú tanár, a Kádár-rendszerben Aczél György után a második leghatalmasabb kultúrkomisszár, a posztmodern irodalom ellenlábasa – ez indokolhatja tehát a címválasztást.

A riportregény külföldön kedvelt műfaj, itthon azonban kevésbé bevett, mert hát a riportot valami objektív dolognak képzeljük; olyasminek, amiben a riporter fantáziája kevés szerepet kap és inkább csak eszköze az alany megszólaltatásának. Regény esetén azzal az épp ellenkező elvárással él a kedves olvasó, hogy az író teremtsen világot. A műfaj nevét ízlelgetve egy ideig még dünnyögök magamban, aztán eszembe ötlik a frappáns mondás, miszerint minden véleményünkben, különösen azokban, amelyeket egyetlen szempont figyelembevételével alakítunk ki, ott rejlik az a ragyogó lehetőség, hogy akár meg is tarthatjuk őket magunknak. Nem szöszmötölök tehát a műfajjal, hanem hozzálátok Lajta Erika könyvéhez.

PostPin It!

Különleges sorsok könyve – Sal Endre: Hősök és kalandorok

Közzétette szerző

A Libri Kiadó pazar kiállítású, Hősök és kalandorok című új kötete élvezetes olvasmányt kínál számukra. Szerzője, Sal Endre érzelmes előszavából kiderül, hogy az általa kiválogatott személyiségek valamennyien a Fiumei úti sírkertben leltek végső nyugalomra. Sal elárulja, hogy szeret temetőkben sétálni, egy-egy síremlék előtt megállni, a mulandóságon elmélázni, a hant alatt örök álmát alvó ember életének titkát találgatni, aki hasonló volt, mint mi, most élők: szeretett, küszködött, terveket kovácsolt, jó vagy rossz döntéseket hozott, s ezzel üzenetet hagyott maga után, amelynek a címzettjei mi vagyunk.

Az 51 emberi sorsot ismertető könyv négy, A szív bajnokai, a Hősök és nagylelkűek, a Kalandvágyók és végül az Élenjárók című fejezetre tagolódik.

Az első fejezet nyitó darabjának beszédes címe: Brüll Adél, a megsebzett, mélybe lökött múzsa.

PostPin It!

IV. Béla és kora – Zsuffa Tünde: Az Ég tartja a Királyt

Közzétette szerző

Két évvel az Árpád-házi Szent Erzsébet életéről szóló történelmi regény után megjelent a IV. Béla és a tatárjárás idejébe kalauzoló folytatás, amelyben az írótól megszokott olvasmányos stílusban, közelről ismerhetjük meg a válságos időszak közszereplőit és kisembereit, az iskolai történelemórákon „országépítőnek, második honalapítónak” tartott királyunk esendő emberi oldalát. Béla sokáig nem fogadja meg apja, húga és bölcs lovagja tanácsait, és csak akkor változik meg, amikor országa védelem nélkül marad a kegyetlen tatárok seregével szemben. Ekkor viszont önmagát felülmúlva és megtérve az ország megtartójává, a nemzet összekovácsolójává válik.

Zsuffa Tünde hitelesen rajzolja meg egy olyan államférfi portréját, aki hitével és akaratával bebizonyította, hogy az ember akkor képes gyökeres változásra, ha beismeri a hibáit, majd magát és országát egyaránt a gondviselésre bízza. IV. Béla eleinte nem volt sem jó ember, sem jó uralkodó: apja halálát kívánta, hogy végre bosszút állhasson a gyerekként a szeme láttára hidegvérrel meggyilkolt anyja, Gertrúd haláláért. Gyilkosaival ifjú királyként könyörtelenül le is számolt. Apja kérése ellenére annak várandós özvegyét, Beatrixot sem kímélte, majd sorra elbánt a magyar főurakkal. S míg dühkitöréseitől a családját is beleértve az egész udvar szenvedett, elfordult Istentől, Walter lovag tanácsa ellenére magára haragította a pápát, barátait, rokonait és a népét is. A magyarok nem tudtak megbékélni a király által betelepített, annak vendégszeretetével visszaélő kunokkal, és a főúri bujtogatás hatására végül végeztek Kötöny fejedelemmel és családjával. Amikor az indulatai úgy diktálták, a bosszú- és hataloméhes király még öccsével, az őt támogató Kálmán herceggel és apja leghűségesebb emberével, a bölcs német Walter lovaggal is szembefordult. Az egyetlen, akit soha nem tagadott meg, a szűk családja: felesége, Laszkarisz Mária és gyermekei voltak. Bárhogy is alakul a helyzet, őket mindig védelmezte.

Csak amikor a maga által teremtett romhalmaz tetején egyedül, támogatók és barátok nélkül, a Kelet és Nyugat között őrlődő, magára maradt országot könnyűszerrel elpusztító kegyetlen tatárok serege által legyőzve találta magát, jött rá, hogy 

PostPin It!

Ezek a karácsonyi időszak legkülönlegesebb gyerekkönyvei

Közzétette szerző

A Bookline Kids zsűrije elé idén több kiemelkedő karácsonyi alkotás is került, mindegyik egyedi hangvétellel, különleges módon szólt a gyerekek által legjobban várt időszakról. Az egyik ilyen kötet Takács Viktória Karácsonyi mese című története, ami a zsűri egyik kedvence lett, tehát olyan alkotásként értékelték, amely még a Bookline Kids programjába bekerült könyvek között is kiemelkedik.

A kötetben megelevenednek az adventi és karácsonyi ünnepkör régi magyar hagyományai éppúgy, mint napjaink szokásai,

mindezt a főszereplő, Soma szemszögéből ismerhetik meg a legkisebbek. „Nagyon sok különleges magyar hagyományunk van. Mitől is szép ez az ünnep? Milyen jelentése van az egyes történéseknek? Soma történetében sokféle szokással találkozhatunk, melyek a kisebbek minden kérdésére választ adnak” – értékelte a könyvet Mutiér Uszáma tanodapedagógus, a program egyik zsűri tagja.

PostPin It!