Best WordPress Hosting
 

Petri György-interjúkötet jelent meg

Petri György (Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró. Költészete nélkül nem írható le a 20. század utolsó harmada Magyarországon. A ’80-as, ’90-es évek egyik kultikus alakjának versei nem csupán a kommunista diktatúra mibenlétéről szóló kordokumentumok, hanem annak példái is, hogy az egyéni szabadság lehetetlennek ítélt körülmények közt is megőrizhető. Egyebek között verskéziratokat, töredékeket, naplórészleteket és naplószerű feljegyzéseket tartalmazó – hagyatékrésze 2013-ban került a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány Archívumába. A hagyatékot 2017 óta a Kertész Imre Intézet gondozza.

A most megjelent kötet Tasi József irodalomtörténész Petri Györggyel készített, teljes terjedelemben eddig még soha nem publikált életútinterjújának szerkesztett változatát tartalmazza, terjedelmes jegyzetanyaggal és válogatott életrajzi mutatóval kiegészítve. A beszélgetéseket Tasi József a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársaként 1993 novembere és 1994 februárja között készítette a költővel, és bár a hanganyag és a gépirat a PIM-ben elérhető a kutatók számára, annak szerkesztett leiratát az olvasóközönség teljes terjedelemben most ismerheti meg.

A kilenc beszélgetés egy-egy fejezetként jelenik meg a könyvben, amelyekben először mesél Petri részletesen a gyermekkoráról, szüleiről, nagyszüleiről, gimnáziumi éveiről, meghatározó toldys tanárairól, az Antall-féle könyvrongálási botrányról, az egyetemről és a barátairól. 

Átadták a Méhes György-díjakat

A  több mint ötmillió forint értékű díjakat szombaton a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban adták át a három alkotónak és a két irodalmi körnek. Az ünnepi eseményen Méhes György fia, Nagy Elek köszöntötte a vendégeket. Elmondta: az alapítvány létrejöttével a család régi terve valósult meg: alapítványon keresztül gondozni édesapja életművét, és támogatni a magyar, kiemelten a határon túli magyar kultúrát, különösen az irodalmat.

Temesi Ferenc műfajteremtő költői, írói munkája, valamint műfordítói tevékenysége elismeréseként részesült a Méhes György Életműdíjban. Az írót Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója méltatta.

„Sajnálom, hogy nem vagyok Temesi Ferenc, aki már megírta a magyar szótárregényt, de hát mit csináljak, előbb született, mint én.  Ráadásul olyan elsőzős-fajta. Megírja az első szótárregényt (Por), az első újságregényt (Kölcsön idő), az első Bartók-regényt (Bartók) és az első Temesi Ferenc-életművet. Ezt díjazzuk ma. Temesi megmutatta: írónak lenni nem tudományos kérdés, hanem életprobléma. Ha meg akarod írni a szótáradat, az úgy nem megy, ha folyamatosan megalkuszol. Ki kell tartanod a saját életedben, nem hajolhatsz be az éppen divatozó közízlésnek, nem élheted mások életét. Dolgoznod kell még akkor is, ha a munkád éppen nem nemesít. Mi kell tehát ahhoz, hogy Temesi Ferenc lehessünk? Idézem őt: tehetségesnek kell lenni és magyarnak. Temesi Ferenc tehetségesnek született, megmaradt magyarnak. Ezért vagyunk ma itt. Példakép. Így is lehet élni. Vagy csak így érdemes. Isten éltesse Temesi Ferencet!“ – mondta.

Hazatért Molnár Ferenc emigrációs visszaemlékezésének kézirata

Kaliforniában bukkant fel egy antikvárium kínálatában Molnár Ferenc elveszettnek hitt kézirat-jegyzete, amelyet a szerző az 1940-es Egyesült Államokbeli emigrációját követően írt, és az Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi prózájának fogalmazványait tartalmazza.

A Jegyzetek egy önéletrajzhoz alcímet viselő kötet az emigrációba kényszerült Molnár Ferenc és Bartha Vanda mély barátságának, összetartozásának krónikája, meghitt hangú visszaemlékezés a szerző titkárnőjére, munkatársára, asszisztensére, aki tökéletes (úti)társként kísérte az írót magánéletében és hivatásában ezekben az években. Krónikája Molnár utolsó éveinek: emberi és munkakapcsolatainak, valamint a gyásszal és veszteséggel megbirkózni képtelen író szintéziskészítésének, hisz Vanda 1947-es tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálát követően az író tartós depresszióba esett, keserűen és zárkózottan töltötte élete utolsó éveit 1952-ben bekövetkezett haláláig.

A terjedelmes, zömében német, kisebb részben angol nyelvű, az 1940-es évek végén golyóstollal, kék tintás és piros ceruzaírásos rájegyzéssel kiegészített, különféle méretű papíron írt autográf jegyzetek a restaurálást követően a kutatók rendelkezésére állnak majd. Az érdeklődő nagyközönség, a Molnár-rajongók várhatóan 2023 őszén ismerhetik meg az anyagot egy irodalmi esten, amelynek kísérőrendezvényeként a kéziratok alkalmi kiállítására is sor kerül.

A Nemzeti Színházból indul országjáró körútjára az Anyanyelvi Piknik

Petőfi Sándor születésének 200 éves évfordulóját országos programsorozattal ünnepli a magyar kulturális szféra. Ennek részeként, a magyar nyelv hete keretében a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves zenész színművész osztálya Petőfi 200 című vizsgaelőadással lépett színpadra szerdán, a Nemzeti Színházban. Kiss-B. Atilla és Homonnay Zsolt osztályának előadását Vidnyánszky Attila rendezte, művészibeszéd-tanárként a felkészítésben Szilágyi Enikő színművésznő vett részt. Az előadást dr. Balázs Géza nyelvész, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára konferálta fel.

Az anyanyelv hete alkalmából bemutatott összeállítás előtt Terdikné dr. Takács Szilvia magyartanár, a Petőfi Kulturális Ügynökség szakértője ismertette az országjáró körútjára induló Anyanyelvi Piknik rendezvénysorozatot, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda közreműködésével valósul meg. „Az Anyanyelvi Piknik célja, hogy főként a fiatalok – általános iskolások, középiskolások –, de bárki, akit érdekel, a nyelvtanórákon megszokottaktól eltérően találkozhasson a magyar nyelvvel, hogy rácsodálkozhasson, mennyire izgalmas, érdekes és érdemes vele foglalkozni, játszani” – mondta a szakértő.

Az Anyanyelvi Piknik alapgondolata a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelyében született, ahol többek között az Élő magyaróra műsorfolyam is készül. A programsorozat egy-másfél órás interaktív foglalkozások keretében, a helyi igényekre szabottan szólítja meg a magyar közönséget és hív a nyelv kreatív újrafelfedezésére, a nyelvvel való közös játékra. Az országjáró program eddig egyeztetett állomásai: Budapest (Nemzeti Színház, ápr. 26. 19:00), Sátoraljaújhely (július), Berettyóújfalu (július), Aranyosapáti (augusztus), Zamárdi (szeptember), Ragály (október) Kiscsősz (október), Nagyvárad (november), Budapest (Petőfi Irodalmi Múzeum, december). A pikniket szervező Terdikné dr. Takács Szilvia elmondta, hogy a már egyeztetett állomásokra termezett programok forgatókönyvei elkészültek, és örömmel fogadják a meghívásokat az ország különböző területeiről. Minden meghívásnak a helyi igények szerint tesznek eleget, hiszen a program lényege a rugalmasság, így tartalmát, összetételét mindig az adott célközönség igényeire szabják.

Cseh Tamás-kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Egy hagyatékból akkor lesz örökség, ha kiállítást kap egy múzeumban – emlékeztetett a tárlat hétfő esti megnyitóján a PIM főigazgatója. Demeter Szilárd kiemelte: az emlékkiállítás különlegessége, hogy társkurátorai, Cseh Bori és Csengey Balázs Cseh Tamás, illetve a dalszerző-énekes egyik alkotótársa, Csengey Dénes költő, író gyermekei, akik ritka alázattal és odafigyeléssel fordultak szüleik életműve felé.

Bérczes László rendező, a Cseh Tamás-beszélgetőkönyv szerzője hangsúlyozta, hogy Cseh Tamás életművének kulcsfogalma a szabadság. Hozzátette, a PIM kiállítása nem elégszik meg nagy szavakkal, ehelyett tárgyszerűen végigvezeti a látogatót a dalszerző munkásságán.

A kurátorok „fantasztikus kincseket” találtak: olyan írásokat, rajzokat, fotókat és tárgyakat, amelyeknek múltja van – hívta fel a figyelmet Bérczes László többek között Cseh Tamás lengyel autóstoppos igazolványára, Baksa-Soós Jánostól kapott gitárjára, íróasztalán őrzött személyes tárgyaira, valamint a fotókon elkapott számtalan személyes pillanatra. Akárhová néz a látogató a kiállításban, Cseh Tamással találkozik – hangsúlyozta.

Megújultak a Petőfi Irodalmi Múzeum bel- és külterei – Képriport

A Károlyi utcai klasszicista palota, amely 1957 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum otthona, a főváros reformkori építészetének egyik legszebb példája. A kétezres évek környékén nagyszabású rekonstrukción esett át, a tavalyi felújítás célja elsősorban a közönségforgalmi terek megújítása, a gépészeti modernizáció és a Károlyi-kerttel való egység megteremtése volt.

Petőfi Irodalmi múzeum

A Károlyi-palota nem múzeumnak épült, ennek ellenére modern múzeumi körülményeket kell biztosítania nemcsak a látogatók, hanem a műtárgyak számára is. A felújítás során tágas fogadóteret hoztak létre – itt látható egy 1845-ből származó, ma is működőképes Landerer–Heckenast-nyomdagép –, amely megnövekedett látogatószám esetén is elég nagy: a január 14-ei nyitástól március végéig már közel tizenháromezer látogató fordult meg a múzeumban. A mosdókat áthelyezték és több irányból elérhetővé tették. A kiállítások elérését új lift beépítésével akadálymentesítették, és új múzeumi shopot is kialakítottak, amely már a kapualj felől is megközelíthető.

„Gyöngéd, magasztos hölgyszellem”– Női szerepek a reformkorban

A gyöngéd, magasztos hölgyszellemként méltatott bárónő adománnyal támogatta a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, és a Jóltevő Asszonyi Egyesület elnökeként a jótékonyságnak szentelte az életét.

Az 1815 és 1817 közötti, a kedvezőtlen időjárás által okozott európai éhínség Pest-Buda lakosságát sem kímélte. József nádor második felesége, Hermina főhercegnő a lakosság helyzetének javításán munkálkodó asszonyi egyesület létrehozását kezdeményezte. A korabeli bürokrácia történetében valószínűleg rekordnak számított, hogy a kérelemre már nyolc nap múlva királyi engedély érkezett – sőt, egyszerre két egyesület számára is, mert Pesten és Budán is bejegyeztek egy-egy Jóltevő Asszonyi Egyesületet. Hermina hercegnő 1817-ben belehalt ikergyermekei szülésébe, és idővel a nádor harmadik felesége, Mária Dorottya vette át az egyesület tiszteletbeli elnöki tisztét.

Az asszonyi egyesület hamarabb megalakult, mint az akadémia vagy a kaszinó, és elsőként juttatta társadalmi szerephez a nőket – ráadásul arisztokratákat és polgári származásúakat egyaránt. A különböző indíttatású hölgyek együtt jártak „családlátogatásokraˮ, és döntöttek a rászorulók segélyezéséről, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Mészáros Johanna az egyesület elnöke volt. Javaslata nyomán iskolát alapítottak rászoruló asszonyok számára, ahol szakmák kitanulására nyílt lehetőség, és az előállított kézműves termékek értékesítéséről is gondoskodtak. Ehhez telket, épületet vásároltak, és az iskola fenntartásának biztosítását is magukra vállalták.

A kín gyöngyei – A Petőfi múzeum Hajnóczy–Nádas-kiállításáról

„Te: bakája a mindenségnek. / Én: kadettja valami másnak. / Odaadnám tiszti kesztyűmet / cserébe a bakaruhának.” Ezt Pilinszky írta József Attilát megszólító versében, és most eszembe jutott a Hajnóczyt és Nádast párhuzamba állító kiállításról. Esetünkben Nádas lenne Pilinszky, csakhogy ő nem adná oda azt a bizonyos kesztyűt, és nem kadét, azaz segédtiszt, hanem már évtizedek óta irodalmunk „tábornoki rangú” szereplője, ami roppant zavarba ejtővé teszi a Hajnóczyval való összevetést. Noha a kurátori szándék az, hogy egybelássuk, szinoptikusan olvassuk a két életművet, ez a konstrukció egyáltalán nem magától értetődő, sőt, kissé merésznek tűnik. A sok egyezés azonban kétségtelenül elgondolkodtató.

Hajnóczy és Nádas is 1942-es születésűek, 1979-ben Mészöly Miklós Bereményi Gézával, Esterházy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt az új magyar próza képviselőiként mutatja be őket Bécsben, mindketten (Nádas 1978-ban, Hajnóczy 1980-ban) Füst Milán-díjat kapnak, mindkettőjük gyermek- és ifjúkora traumatikus, és mindketten „a létezés megmagyarázhatatlan botrányára, tragikus alapfeladványára kerestek választ az államszocializmus keretei között, a világot uraló káosz és a vágyott rend kölcsönviszonyát ábrázolták”, írja a kiállítás vezetőszövege.

Nádas szerint ő az adminisztrátora, Hajnóczy pedig a demonstrátora volt a tudathasadásának, és Hajnóczy vele ellentétben bátor, mármint az önpusztítás radikalitását illetően. Hangfelvételről meghallgathatjuk Nádas Hajnóczyra vonatkozó emlékeit és alapos elemzését a karakteréről. Megtudjuk, hogy szép embernek látta, de rossz benyomást tett rá, mert nem beszélgetni akart, hanem monologizált és csodálatot várt el. Az életművét – mondja róla – azért nem tudta kiteljesíteni, mert a kiegyensúlyozott életkörülmények nem adattak meg számára. Nádas azért tett, hogy pozitívba fordítsa életének negatívumait, Hajnóczy viszont tehetetlennek bizonyult velük, a szeretet, a szerelem és a fény hiányával szemben.

Az összes kártyalap – Világjáték – Polcz Alaine 100

„Csinálsz egy olyan világot, ami neked tetszik. Az lesz a te világod” – mondja a fiatal Polcz Alaine egy kislánynak a kiállítás egyik, hatvanas évekbeli filmrészletében. Hangja engem az egykori bemondónőkére emlékeztet: háziasszonyosan szívélyes, kedves, megnyugtató. Olyan ember hangja, akinek van hová behívnia valakit, és az invitálással jól elrendezett hátterének biztonságát is átadja. És valóban, a Világjáték, amelynek apró fenyőfáit, házikóit, buszait és házait, emberkéit és állatkáit a lánynak megmutatja, szűkebb értelemben az ő világa: feltalálója ugyan a brit Margaret Lowenfeld volt, de Polcz diagnosztikai módszerré fejlesztette tovább, mint szintén itt, egy másik filmben elmondja.

Már az is sokatmondó, ha egy felnőtt szakmai életének egy játékkal való elmélyült foglalkozás és a gyerekek iránti elkötelezettség a legfőbb jellemzője. De a kiállítás többet állít ennél, és nem alaptalanul: Polcz Alaine egész életét „világjátékként” mutatja be. Olyan folyamatként, amelynek során nagy kedvvel, a játék örömével, de nem kis fegyelemmel és gondossággal, következetességgel berendezte-felépítette kisvilágát. Azt a világot, amelyben azután valamiképpen már ő is benne volt, amely őt tükrözte, és amellyel határozottan állított valamit a nagyobb világról is.

Heller Ágnes Leibniz egzisztenciális metafizikája című könyvében nagy meggyőzőerővel fejtegeti, hogy mindennap világot választunk. Noha sokszor halljuk egymástól, hogy „a kutya ugat, a karaván halad”, tehát hogy mi, hétköznapi emberek tehetetlenek vagyunk a nagy folyamatokkal szemben, ezért semmit sem számít, hogy mit teszünk. Ez sokunk megélése, de miért ne lehetne a fejéről a talpára állítani a dolgot, és inkább azt hangsúlyozni, hogy ha csak egy nagyon kicsit is, de mindennap változtat(ha)unk a világon. Hogy az a világ, amelyet ismerünk, napról napra egy másik világgá válik a mi választásaink révén. Egészen más világ ugyanis, amelyben ma hajnalban erőt vettem magamon, és felkeltem, hogy dolgozzam, mint az, amelyben inkább a másik oldalamra fordultam. Egészen más világ, amelyben áskálódtam, mint amelyben szerettem. Egészen más, amelyben magamon kívül senkivel sem törődtem, mint amelyben másokért próbáltam tenni. A döntés az én kezemben van. Ha akarom, holnap már másik világban élhetek.

Nemes Nagy Ágnes tájlíráját mutatja be a PIM új időszaki kiállítása

Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója a csütörtöki megnyitón hangsúlyozta, hogy a Nemes Nagy Ágnes-kiállítással és a nemrég megnyílt Polcz Alaine-tárlattal a múzeum két olyan alkotó előtt tiszteleg, akik nőként élték meg a háború értelmetlen borzalmait. Polcz Alaine a halállal, míg Nemes Nagy Ágnes a tájjal ismerteti meg a látogatókat.

Nemes Nagy Ágnes verseinek egy jelentős részében a szemlélet tárgya tájként tűnik fel, aminek látványát rendkívül pontos és érzékletes képek teremtik meg az olvasóban. A költő látásmódja, a környezetre irányuló fokozott koncentrációja nemcsak a huszadik század második felének irodalmára gyakorolt nagy hatást, hanem a kortárs magyar lírára is. A kiállítás az életmű mentén haladva foglalkozik ezzel a kivételes figyelemmel, megidézve a Nemes Nagy Ágnes verseiben megteremett, folyamatosan átalakuló tájképeket.

Osztroluczky Sarolta irodalomtörténész a megnyitón hat kulcsfogalommal szemléltette Nemes Nagy Ágnes költészetét. Kifejtette, hogy a Kettős világban kötet címadása olyan emberi léttapasztalatot körvonalaz, amely a földi és az égi léthez való kötöttségünket célozza, mozgatórugója a földi és az égi szféra belső harca, amely látomásszerű belső tájakat rajzol ki.A „között-lét” kulcsfogalma a belső tapasztalata a duális, minden embert összekötő léttapasztalatnak. „Közötte vagyunk a tér és idő koordinátáinak, az égnek és földnek, a háborúnak és békének” – mondta, példaként felolvasva Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticáját.

Kalandra fel! – Átadták a KMI 12 harmadik évadának okleveleit

Szentmártoni János írta egyszer, hogy azt szeretné, ha a politikusok nemzetstratégiai ágazatként kezelnék az irodalmat. Emlékszem, akkor mosolyogtam a nemzetstratégiai ágazat kifejezésen, mert szinte gyermeki hitet, már-már naiv bizakodást éreztem belőle kicsendülni. Annak reményét, hogy az irodalom a művelői körén túl is igazán fontos lehet. Noha – ki tudja, mióta már – állandóan azt halljuk, hogy nem fontos. Valamikor talán az volt, de az sok évtizede lehetett. Az író és a költő pedig még sokkal nagyobb embernek számított, akinek magas helyekről kérdezték a véleményét, és biztos lehetett benne, hogy komolyan is veszik, amit mond. Úgy érezhette, hogy érdemben hozzászólhat a világ dolgaihoz, és hatással lehet rájuk.

A hangoló zenészeket, a kivetítőn pergő irodalmi klipeket, a gyülekezőket és a színpad előtt készülődő közreműködőket figyelve körülbelül öt perce ülhetek a Petőfi múzeum dísztermében, amikor egyszer csak rájövök, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség Kárpát-medencei igazgatósága, az élén éppen Szentmártonival „nyilvános összeesküvésbe” von be ma este, és éppen az „irodalmi nemzetstratégia” ügyében. Minden erre utal: az, hogy komolykodva gálaestnek nevezik a mai alkalmat; az, hogy idén először rendeznek ilyet; az, hogy műsorral körítik az oklevelek átadását; és főleg az, hogy itt ma minden az alkotókról és az irodalomról szól. Bármilyen szerényen, izgulósan várakoznak is, ez az este az övék, és a nagyra hivatottságukat akarja a lelkünkbe vésni.

Pilinszky annak idején egy interjúban elárulta: fiatalon azt hitte, hogy a költők általában éhen halnak. Később aztán nagyon meghatotta, hogy neki nem ez a sors jár: egyre elismertebb lett, kedvére írhatott-pihenhetett a szigligeti alkotóházban, utazhatott, időről időre nemzetközi költőfesztiválok vendége volt, fordítani kezdték a verseit külföldön. Megtapasztalta, hogy költőnek lenni nem magányos bolyongás, hanem szellemi körhöz kapcsolódás, valahova tartozás, valami társadalmi értelemben is helyeselt és fontosnak tartott tevékenység, amelynek képviselőit becsben tartják.

A KMI 12 program sikereiről és terveiről – Interjú Szentmártoni Jánossal

A KMI 12 program 2020-ban indult, így a 2022-es év volt az első olyan, amely zavartalanul, a járvány miatti korlátozások nélkül telt el. Hogyan látja, sikerült az első két év hektikusságát ellensúlyozni?

Mindenképpen. De ahogy korábban is nyilatkoztam, a pandémia alatt sem tétlenkedtünk, szakmai partnereinkkel portréfilmeket, versmegzenésítéseket, versfilmeket, antológiát, hangoskönyveket készítettünk az első évad alkotóinak munkáiból, amely elemek azóta hagyománnyá váltak. Vagyis a 2022-es év kiemelt szerzőinek alkotásaiból is készültek hasonló művészi tartalmak, amelyek nemsokára kiegészülnek egy online pedagógiai segédlettel, amely kiváló magyartanároknak köszönhetően az első két évad szenior szerzőiről összeállított óravázlatokat tartalmaz.

Szentmártoni János a KMI 12 programigazgatója. Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

Költő lenni vagy nem lenni

A Petőfi Irodalmi Múzeum frissen megnyílt, Költő lenni vagy nem lenni című állandó kiállításának különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít. Nagy számban vannak jelen a versek, végre. Nagyon friss érzés ugyanis végighaladni ezeken a tereken úgy, hogy folyamatosan ismerős költeményekbe botlunk. Vagy olyan kevéssé ismert Petőfi-versekre csodálkozunk rá, amelyek a költő egy-egy új arcát is láttatni engedik.

Nagyon dinamikussá teszi az egész kiállítást, hogy nincs egy konkrét útvonal, amit a látogatónak végig kell járnia.

A nézőre van bízva a mit és a hogyan. Az, hogy mennyit kíván befogadni a felkínált tudásanyagból és hogy az életműnek mely elemeire kíván fókuszálni. Felfedező kiállításról van szó tehát, ahol szabadon bolyonghatunk. Rácsodálkozhatunk az egyes tárgyakra vagy művészeti alkotásokra, miközben igen erős vizuális élményekkel is gazdagodunk.

Költő lenni vagy nem lenni címmel nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása

A tárlat különlegessége, hogy az életrajz helyett a költő szövegeire épít, kilép a kultikus Petőfi-értelmezésekből, jól körülírható, az életmű ma is könnyen értelmezhető problémakörein keresztül vezeti végig a látogatót.

A színházi, filmes díszlet, az interaktív videóinstallációk egy-egy terem központi elemeiként a korabeli képzőművészeti alkotásokkal együtt összművészeti, performansz jelleget adnak a tárlatnak, mellyel erősen eltérnek egy hagyományos kiállítás látványától. A kiállítás célja, hogy Petőfi szoborrá merevedett alakja helyett a csaknem feledésbe merült, sokhangú életműre irányítsa a figyelmet, és ezzel új megvilágításba helyezze magát a történeti személyt.

A tárlat Petőfi olyan szövegeit idézi, melyek találkozási pontokat nyújtanak a mai kor látogatójának.

Elkészült az első irodalmi, könnyen érthető kommunikációs kiadvány

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény jogot biztosít a tanulásban akadályozott és az értelmileg akadályozott embereknek arra, hogy az információkhoz az általuk érthető különböző nyelvi szinteken, azaz egyszerűen és könnyen érthetően juthassanak hozzá. Az információk akadálymentesítésének egyik formája a könnyen érthető kommunikáció, melynek különböző szintjeit a képi kommunikáció követi.

A János vitézből készült kiadvány egy első lépés a szépirodalmi szövegek, kulturális tartalmak és tananyagok könnyen érthetővé tételéhez.

A kötetet a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai főosztálya, a Kassák Múzeum munkatársai, valamint Horváth Péter László gyógypedagógus, Nemes-Jakab Éva irodalomtörténész több hazai szakemberrel együttműködve állította össze. A kiadvány európai szinten is nagy előrelépés, hiszen könnyen érthető kommunikációs kiadványok már több témában készültek, de

Fejenagy, a westernhős – podcast

Western lesz Petőfi Sándor briliáns humorral megírt eposzparódiájából, A helység kalapácsából. A tévéfilm rendezője, Dombrovszky Linda mesél a szokatlan adaptációról.

Egy westerntelepülés kulisszáiban – jelmezbe öltözött színészek és statiszták között – a filmes műfajparódia rejtelmeibe tekinthettünk be a Megafilm meghívásából. A Petőfi-bicentenárium alkalmából forog A helység kalapácsa című film augusztus végéig Tordason, és ugyan szöveghű marad, mégis teljesen új stílusban éled újjá.

Útnak indult a Petőfi-busz, amin utazókiállítást rendeztek be a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai. A busz belsejében látható gyűjtemény élményszerűen mutatja be a költő életművét, életútját. Tárlatvezetőnk: Sóki Diána kurátor.

Vándorkiállítást szerveznek a Petőfi Sándor-emlékév alkalmából

Csütörtökön indul útjára a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) új, Átröpűlök hosszában hazámon című vándorkiállítása a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. A múzeumbusz első állomása Petőfi Sándor szülővárosa, Kiskőrös lesz, melyet több mint 200 helyszín követ majd körülbelül egy éven át. Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Múzeumkertben tartott keddi sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az utazó kiállítás fő célja az, hogy minél többen megismerhessék Magyarországon és a határainkon túl is Petőfi Sándor életművét, nagyszerűségét és zsenialitását.

A főigazgató emlékeztetett, hogy a Petőfi-bicentenárium hivatalosan szerdán veszi kezdetét a Kiskőrösön tartandó Nemzeti Tanévnyitón, ebből az alkalomból pedig a múzeumbusz is ellátogat a helyszínre, majd ezt követően 2023. közepéig a Kárpát-medence számos helyszínén megfordul.

A kiállítás címét adó mottó a Dalaim című vers részlete, mely nemcsak Petőfi utazás iránti szenvedélyét és költői ambícióit fejezi ki, de utal a tárlat nem mindennapi jellegére is. A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás. A kiállítás gerincét 10 kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi. Ilyen többek között a költő édesapja, Petrovics István mészárosbárdja; a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca; vagy éppen egy biliárddákó, melyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott.

Gépi kézírásfelismerő modell készült az Országos Széchényi Könyvtárban

Az úgynevezett HTR- (Handwritten Text Recognition-) modellt az Országos Széchényi Könyvtár Digitális Bölcsészeti Központja (OSZK DBK) hozta létre, és mindenki számára elérhetővé tette a Transkribus nevű szoftver komponenseként. Alapját Kiss József, a 19–20. század fordulóján élt magyar költő, a Nyugat előfutáraként számon tartott A Hét című hetilap szerkesztőjének szakmai és személyes levelezése képezi.

Kiss József levele Fenyő Miksához, a keretben a végeredmény a kézírásfelismerő modell futtatása után, pirossal jelölve az ejtett hibák. Forrás: OSZK DBK

A kézírásfelismerést mesterséges intelligencián alapuló algoritmus végzi. Ezt először be kell tanítani, hogy a különböző kézírásokat felismerje, majd a megadott minták alapján felépít egy modellt, amellyel képessé válik arra, hogy egy általa ismeretlen, még nem látott kézírásképet is értelmezzen. Minél többféle anyagon tanítjuk, annál jobban teljesít különböző szövegeken. A jelenlegi modell először Kiss József írásán, majd a levelezőpartnerek vegyes kézírásán tanult.

„Viszonylagos öröklét” #4. – Nemes Nagy Ágnes és a film

2022-ben Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő születésének századik évfordulójának tiszteletére a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum centenáriumi eseménysorozatot indított. Ennek keretében valósul meg a „Viszonylagos öröklét” – Nemes Nagy Ágnes 100 irodalmi beszélgetéssorozat Juhász Anna irodalmár vezetésével, a MOMkult partnerségében, havi rendszerességgel.

A centenáriumi egyik jelentős eleme az a havonta jelentkező beszélgetéssorozat, amelynek minden alkalmával egy-egy irodalmár, költő, alkotó, színművész, zenész szakmai és személyes aspektusokból mutatja be kapcsolódását Nemes Nagy Ágneshez.

A „Viszonylagos öröklét” – Nemes Nagy Ágnes 100 centenáriumi sorozatban különféle műfajok, film, színház, gyerekirodalom kapnak helyet, de a témakörök is hasonlóan színesek, megjelenik bennük a szerelem, a barátság és a háború témaköre is.