Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: ZZZ_KULTURA.HU

Kis magyar családregény

Közzétette szerző

Nehéz, nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni az Égerről, végül ugyanis minden önmaga által felállított, alapvetőnek tekintett tényt felülír – még a színészek és az általuk játszott karakterek viszonyát is. Viszont amennyire körülményes, legalább annyira fontos a feladat; ez a film ugyanis megérdemli, hogy minden nézőjéből kiváltsa a cselekmény és a megvalósítás átgondolt összjátékába kódolt hatást. A szűk kétórás mozi a felszínen alkalmazott eszközeivel a cselekmény első percétől az utolsóig kész, befejezett történet illúzióját kelti, de a benne megjelenített egyedi emberi életek mind ez ellen a látszat ellen hatnak. Nincs lezárt történet valamiféle tanulság, annak híján legalább levonható következtetés, visszatekintő megértés nélkül, ezek azonban mind hiányoznak az alkotásból. A néző csonka mesét kap, mintha minden egész eltörött volna.

Nemcsak a tanulság hiánya teszi a töredékességet a mozi egyik legfontosabb tapasztalatává, de a komplex elbeszélői szerkezet is, mely majdnem egy órán át tart teljes homályban minket. A film három olyan jelenettel indul, melyek között elsőre nem lehet összefüggést teremteni – ez a megoldás felajánl egy lehetséges befogadói kódot, miszerint ezen kapcsolódási pontokat ne is keressük rögtön, inkább próbáljunk meg a szülei múltját megérteni kívánó Verával (Szilágyi Csenge) együtt haladni. Károly és Zsolt, a két iskolai barát újbóli találkozásából kibomló konfliktust, majd vérontást különböző szereplői elbeszélések tárják fel részlegesen, minden esetben egy-egy személyes nézőpontot megmutatva. Ennek első példája Kálid Artúr majd félórás monológja. (Mind színészi, mind operatőri és forgatókönyvírói munka szempontjából bravúros, hogy a végig egy arcra fókuszáló jelenet statikussága ellenére izgalmas tud lenni; a vizuális monotonitást a szereplő által elmondottakkal összhangban lévő, nyugtalanító ugróvágások számolják fel, melyek több későbbi jelenetben is szerephez jutnak.) A csavar ott következik, amikor újra és újra kiderül, hogy senki nem az, akinek látszik. A legtöbben nem a saját történetüket mesélik, holott a mozi egésze nem más, mint a múlt történetek elmondásán keresztüli megragadása.

Kálid Artúr az Éger című filmben

PostPin It!

Félmillió euróval támogatja Enyedi Ildikó új filmjét az Európa Tanács

Közzétette szerző

A német–francia–magyar koprodukcióban készülő film még az előkészítés szakaszában jár – írja a Film.hu. A nagyjából 190 millió forintnak megfelelő összegű támogatás mellett a film számíthat a Nemzeti Filmintézet, valamint a német–francia filmalap hozzájárulására is.

A Csendes barát három szálon fut, helyszíne Marburg, németországi középkori egyetemi város. Fontos szerep jut a filmben egy idős fának, amely Dél-Amerikából került át Európába. Enyedi Ildikó legújabb alkotásában a valóság ingatag természetére világít rá, bemutatva gondolkodásunk gyökeres megváltozását a növények, állatok és emberek kapcsolatáról. A film egyik főszerepét Tony Leung (Szerelemre hangolva) játssza, aki egy idegtudóst alakít, aki szülővárosából, Hongkongból a marburgi egyetemhez utazik.

A film producere a német Reinhard Brundig, koproducerei Mécs Monika (Inforg M&M), Nicolas Elghozi (Galatée Films) francia és Meng Xie (Rediance) pekingi producerek. A forgatás 2024 áprilisában kezdődik, és több évszakon át tart majd.

PostPin It!

Tanítványai a világ végére is követnék

Közzétette szerző

Édesapja, Sapszon Ferenc neves kóruskarnagy volt. Ön belenőtt a hivatásába vagy választotta?

Is-is. Indirekt módon belenőttem, hiszen láttam a példáját. Neki élete volt a karvezetés, a zene. A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem, a kóruséneklés és az énekes légkör otthonos volt számomra. Megesett, hogy Csányi László kiállított a társaim elé vezényelni. De csak lassan tudatosodott bennem, hogy ez az én utam.

A választásának megfelelően végigjárta a megfelelő iskolákat, 1977-ben énektanári és karvezetői diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Tanítani kezdett, és létrehozta a Jubilate Gyermekkórust. Fokozatosan ébredt rá, hogy valami nincs teljesen rendben?

PostPin It!

A vakság nehézségeiben is a szépséget és a humort keresi egy új magyar film

Közzétette szerző

„Édesanyám tinédzser koromban vakult meg, ketten együtt kellett szembenéznünk ennek minden következményével” – nyilatkozta Mayer Bernadette rendező, aki a saját élményein alapuló forgatókönyvet Nagy Zoltán író-rendezővel közösen írta (Szép csendben, 2019).

A Szemem fénye történetében a művészetoktató Krisztina cukorbetegsége szövődményeként fokozatosan elveszíti látását, ami válságba sodorja nemcsak saját, de fia életét is. Máté, aki újdonsült apaként gyermeke születése után szembesül Krisztina állapotával, erején felül próbál segíteni anyjának, élete lassan kettészakad egyre fojtogatóbban ragaszkodó anyja és saját családja présében, miközben Krisztina retteg attól, hogy egyedül marad a sötétben.

„Kár szépíteni, a vakság az egyik legborzasztóbb dolog, ami történhet az emberrel. Úgy hiszem, akkor tudjuk átvészelni a tragédiát, ha észrevesszük, hogy ebben a lehetetlen helyzetben is ott rejtőzik az emberi szépség és a humor. Észrevenni ezeket a boldog pillanatokat pedig a legnagyobb kihívás ebben a helyzetben. Ezt a kettősséget fogalmazza meg a film, egy olyan drámát, amin időnként lehet azért nevetni is” – vallja Mayer Bernadette rendező, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) végzett először operatőrként, majd 2016-ban a filmrendező szakon.

PostPin It!

Gutenberg a lövészárok mögött

Közzétette szerző

A mindenkori katona számára fontos az általános és szakmai műveltség, amelynek egyik információhordozója több száz esztendeje a könyv. Ezért nem meglepő, hogy már az 1900-as évek elején több katonai könyvtár volt, melyekben a történelmi, hadtörténeti tárgyú vagy a nyelvtanulásra fókuszáló kiadványok mellett szépirodalmi művek is voltak.

Az első világháború során a frontvonalban szolgáló alakulatok katonái általában rövid, de intenzív időt töltöttek az első vonalban: egy naptól két hétig terjedő időszak volt az általános, mielőtt az alegységeket visszavonták a pihentető táborokba vagy tartalékba. Így a frontvonalon kívül volt lehetőségük írni és olvasni is. A háború kezdetén pedig fellendült az olvasási kedv. Még 1914-ben, a kezdeti lelkesedéskor indították el a Könyvet a harctérre! kezdeményezést, amelynek során nemcsak a sebesült katonák, hanem a harctéren küzdő csapatok olvasmányairól is gondoskodtak. Emellett elindították a Könyvet a sebesülteknek! mozgalmat is.

1917 végéig összesen 2.797.000 kötet és füzet került az olvasó katonák kezébe.

PostPin It!

Magyarországon is járt az opera műfajának olasz megteremtője

Közzétette szerző

Cremonában, egy orvos fiaként látta meg a napvilágot, születésének napja pontosan nem ismert, csak az biztos, hogy 1567. május 15-én keresztelték meg. Első zeneóráit szülővárosa katedrálisának karnagyától vette, megismerkedett a polifon szerkesztési móddal, hegedülni és énekelni tanult, első motettái és madrigáljai (többszólamú énekelt művek) tizenöt éves korában jelentek meg. 1590-ben a mantovai Gonzaga herceg énekese és gambajátékosa lett (a gamba hathúros vonós hangszer), 1601-ben elnyerte az udvari karmesteri állást. A herceg felismerte Monteverdi zsenialitását, minden eszközzel támogatta, ő pedig hálából – bár szerződése nem kötelezte erre – sok zeneművet írt pártfogójának. Számos útjára elkísérte Gonzagát, a tizenöt éves háború alatt, 1595–96-ban Magyarországon is járt, jelen volt Esztergom ostrománál. 1599-ben megnősült, és bár három gyermeke született, feleségét hamar elvesztette.

Első operáját, egyben a műfaj egyik legelső darabját Orfeo címmel 1607 farsangjára komponálta, Alessandro Striggio szövegkönyvére. A mű Orfeusz történetét meséli el, aki az alvilágba indul feleségét, Euridikét megmenteni. Bár ebben még megtalálhatók a tradicionális „favola pastorale”, a régi olasz pásztorjáték-irodalom elemei, Monteverdi már korának minden harmóniai és hangszerelési eszközét mozgósította. A drámai szerepű operazenekar, a recitativo és a bel canto arioso típusával megteremtette a műfaj évszázadokon át érvényes hagyományát. Merész disszonanciákat, váratlan modulációkat alkalmazott, amelyekkel a történet drámai fordulatait támasztotta alá. Wagnert megelőzve használta a vezérmotívumot, dalműveiben ugyanazzal a motívummal jellemzett bizonyos drámai szituációkat, ha azok többször ismétlődtek. Műveiben a recitativók közé áriákat, kórusokat és táncokat iktatott be, drámai hatású hangszíneket alkalmazott, az Orfeóban például az alvilág árnyait komor harsonákkal idézte. Kortársai közül elsőként ismerte fel a szöveg fontosságát, „a beszéd a harmónia ura, nem pedig szolgája” – vallotta. 1624-ben írta Tasso nyomán Tankréd és Klorinda párviadala című drámai darabját, amely a barokk zenében először használta a pizzicatót (a húrok nem vonóval, hanem ujjal, pengetve való megszólaltatása).

Sikeresen ábrázolta az érzelmek erejét Arianna című operájában is, melyet az új herceg, Francesco Gonzaga és Savoyai Margit hercegnő esküvőjére komponált, de a darabból csak Arianna lamentója maradt az utókorra. A fukar herceg nem részesítette tehetségéhez méltó javadalmazásban világhírű zenészét, aki huszonegy Mantovában eltöltött esztendő után lemondott, és örökre hátat fordított az udvarnak, ahol sok dicsőség, de még több szenvedés és félreértés kísérte életét.

PostPin It!

48 óra alatt készült, testcseréről szóló magyar film nyert díjat

Közzétette szerző

A 48 Hour Film Project egy izgalmas, kreatív hétvégét jelent, ahol filmesek rövidfilmeket készítenek egy globális eseményen, amely több mint 100 városban zajlik világszerte. A verseny minden városban más-más hétvégén kerül megrendezésre, és a helyi filmcsapatok, kezdőktől a profikig, versengenek azért, hogy egy hétvége alatt elkészítsék rövidfilmjüket. A csapatok péntek este kezdik a versenyt, amikor a városukban kisorsolják a műfajt, és megkapják a szükséges elemeket filmjük elkészítéséhez, ezzel biztosítva, hogy a filmek tényleg az adott hétvégén készülnek el.

A SwapID két nő történetét mutatja be, akik egy mobilalkalmazás segítségével váltani szeretnék testüket anélkül, hogy tudnának a másik tényleges motivációjáról. A cselekmény fő konfliktusa akkor bontakozik ki, amikor az egyikük férje értesül a tervezett testcseréről, és aggályosan kezdi megkérdőjelezni a helyzetet, felismerve, hogy ilyen technológia könnyen visszaélésre adhat lehetőséget, beleértve akár bűnözői szándékokat is. Ezáltal a film nem csupán morális dilemmákat vet fel, hanem a modern technológia etikai aspektusait is körüljárja.

A Beyond Borders csapatának rendezője, Szatmári Andi már kilencedik alkalommal vett részt a versenyen, és harmadszor versenyzett Eindhovenben. Kisfilmjének különlegessége, hogy a holland Gido Krommal társrendezésben Magyarországon és Hollandiában készült egyszerre, és a verseny közben a rendező és a magyar főszereplő, Mosolygó Sára (aki a Petőfi-film Szendrey Júliáját alakítja) még repülővel is átutaztak Hollandiába, hogy egy közös jelenetet forgassanak a holland főszereplővel, Sophie Bouquet-vel.

PostPin It!

Útbaigazító Szenthatározó

Közzétette szerző

A magyar tájban mindig is különös szerepet töltöttek be a szentek, hiszen ahogy az évszázadok alatt folyamatosan formálódott a Kárpát-medence tájművelése, változatos tájain úgy jelentek meg a szenteket ábrázoló műalkotások. Hazánk területén jelenleg csaknem ezer, szentekkel kapcsolatos szobor található, amelyek bepillantást nyújtanak az adott táj és a tájat formáló emberek életébe.

Az utak mentén vagy a településen belül elhelyezett építmények, leginkább templomok, kápolnák és rendházak vonzásában, valamint a településszövetekben önállóan térszervező elemekként megjelenő szentábrázolások igazodási pontok is. Segítettek a mindennapi tájékozódásban még akkor is, amikor már a hótól borított tájban már nem láthatóak az utak, ösvények. Ugyanakkor utat mutatnak transzcendentális síkon is. „Fókuszpontok, amelyek felé tarthatunk, a horizonton vertikális irányt mutatva. A Fent és Lent, az Ég és Föld összekötőjeként, e kapcsolat metszőpontját kijelölve a földi térben” – fogalmaznak a könyv alkotói.

Dr. Herczeg Ágnes, Sárospataki Máté és Benkő Anna tájépítészek nem csak annak bemutatására vállalkoztak, hogyan válnak a szentek az egyes tájak, tájelemek, tájhasználati módok, illetve az ahhoz kapcsolódó foglalkozások meghatározó védőivé, de kísérletet tesznek az adott tájban élők életfelfogásának, a közösség hierarchikus rendjének feltérképezésére is. A könyv egyebek mellett választ ad arra, miként mesél egy adott táj múltjáról Szent Donát vagy Szent Orbán, ki volt a pásztorélet védőszentje vagy mit keresnek polgári házak oromfalán a szentek és kik azok.  A szerzők ugyanakkor nagy gondot fordítottak a magyar szentek bemutatására, ugyanis az Árpád-ház szentjei különleges helyet foglalnak el eben az örökségben.

PostPin It!

A magyar zenekari kultúra értelmezhetetlen a Pannon Filharmonikusok nélkül

Közzétette szerző

Húsz évvel ezelőtti megalakulásukkor a vezetésben és a közösség értelmezésében is a magyar szimfonikus zenekari hagyománytól eltérő utat választottak. Honnan, milyen alapokról indultak, és hova jutottak mára?

Tudatosan, de valóban szokatlan útra léptünk, és húsz év elteltével sem számít mainstreamnek az a modell, amit a Pannon Filharmonikusok képviselnek. A bázist ehhez az a zenekari kultúra jelentette, amelyet egészen közelről, a zenészi és a menedzsment oldalról is megismerhettem a bécsi zeneakadémiai tanulmányaimnak köszönhetően. Mintaként szolgált az ott tapasztalt nagyon koherens, a szó legtágabb értelmében vett zenekari kultúra, és ezt a know how-t igyekeztünk strukturálisan és részleteiben is megérteni és adaptálni a Pannon Filharmonikusok működésére két évtizeddel ezelőtt, remélve ettől az itthon újdonságnak számító felépítéstől, hogy dinamikus fejlődést tesz lehetővé, és olyan eredményeket hoz, mint amilyet a számunkra referenciaként tekintett zenekarok mutatnak fel. Az idő, úgy gondolom, bennünket igazolt.

Milyen alapkérdéseket kellett tisztázni ehhez?

PostPin It!

A zeneszerző, aki már a film előtt feltalálta a filmzenét

Közzétette szerző

A Fesztiválzenekar több mint tíz éve indította el a Midnight music névre keresztelt koncertsorozatot, amelynek üdítő frissessége máig megmaradt. A zenekarban elhelyezett babzsákokon elfekve hallgathatunk klasszikus zenét a karmester magyarázataival. Kötetlen, szerethető és élvezetes. Ez varázsszó azok számára is, akik egyébként ritkán járnak koncerttermekbe.

A szombat éjszakai koncertre időben érkezem, hogy lehetőleg ne a rezesek közé üljek. Mikor belépek a terembe, még bőven akad üres babzsák, ám mivel a zenekar – szokatlan felállásban – körben ül, és a kották még nincsenek a pultokon, fogalmam sincs, hogyan helyezkedjek. Igyekszem a vonósok között keresni egy tetszetős helyet, majd mikor hegedűsök ülnek le a jobbomon található székekre, örömmel konstatálom, hogy sikerült. Azonban amikor a balomon egy zenész megjegyzi: majd igyekszem nem túl hangosan fújni, már érzem, nem felhőtlen az öröm, egy tubás mellé ültem.

– Rahmanyinov, bár kivándorolt Amerikába, nagyon orosz zenét írt – kezdi Fischer Iván. – Sok orosz zenészt ismerek. Borisz – az egyik jó barátom – mondta, hogy szörnyűek vagytok ti, nyugatiak, mert olyan racionálisak vagytok. Nekünk hinni kell valamiben. Ma orosz zenét fogunk játszani, tehát ezt érezni kell.

PostPin It!

Franciaország, hadsereg, Joséphine

Közzétette szerző

Ridley Scott két és fél órás opusza rendkívül sokat markol: megkísérli bemutatni a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének és uralkodójának, Bonaparte Napóleonnak (Joaquin Phoenix) dicsfényét és bukását – mind a magán-, mind a közéletben. A hangsúly azonban érezhetően előbbin, pontosabban Joséphine de Beauharnais-hoz (Vanessa Kirby) fűződő viszonyán van. Habár halála előtti utolsó szavai és a tény, hogy végül alárendelte személyes boldogságát államfői pozíciójának, és elvált feleségétől, arra utalnak, Franciaország ugyanakkora szerelme volt, mint a kétgyermekes özvegy édesanya, a mérlegen mégis többet nyom a viharos házasság.

Ennek legszemléletesebb jele, hogy míg a férfi az első perctől kezdve hidegvérű stratégaként viselkedik a harcmezőn, és a politikai kérdéseket is viszonylag érzéketlenül (ámbár megkérdőjelezhető stílusban) kezeli, addig Joséphine mellett könnyen – és sokszor – veszti el a fejét, türelmetlen kisgyerekként viselkedik, aki nem viseli el, ha nem kapja meg, amit akar. Íme, egy ember, aki előtt meghajol a fél világ, feleségét (aki házasságuk elején igen kikapós) azonban nem tudja kordában tartani. Kérdés, hogy a megaláztatás és az ország rá irányuló gúnykacajának következménye-e a felszarvazott férfiban egyre inkább felerősödő birtoklásvágy, ami néha már-már állati színezetet kölcsönöz a kapcsolatnak. Már ha nevezhetjük kapcsolatnak, hogy egy férj akkor és ott rohanja le feleségét, ahol csak kedve tartja, ennek pedig olyan együttlét az eredménye, ami láthatóan csak az egyik fél számára élvezetes.

Vanessa Kirby és Joaquin Phoenix a Napóleon című filmben. Fotó: Apple Original Films

PostPin It!

Operatőrként karaktert adott a történetnek, dokumentumfilmjeivel tabuk csendjét törte meg

Közzétette szerző

A Galga menti Turán született, ahol apja aljegyző volt. Iskoláit Aszódon és Berettyóújfaluban végezte, majd 1952-ben Budapesten érettségizett. Már gyermekkorában a fotózás érdekelte, autodidakta módon, szakkönyvek alapján kezdett el fényképezni. 1953-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán végezte tanulmányait Illés György és Keleti Márton tanítványaként.

1956-ban a főiskola forradalmi bizottságának tagja volt, ezért kis híján eltávolították az intézményből. Diplomamunkája 1957-ben a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Végzése után a Mafilm munkatársa lett, 1962-ben kezdett forgatni. Színes felvételeivel, karakteres totáljaival, az emberi arc költészetét és tragikumát felfedező képeivel olyan alkotások sikeréhez járult hozzá, mint a Sodrásban, az Orfeusz és Eurydiké (Gaál Istvánnal), a Tízezer nap és A mérkőzés (Kósa Ferenccel), az Apa (Szabó Istvánnal), a Szindbád (Huszárik Zoltánnal), valamint az Árvácska (Ranódy Lászlóval).

Néhány rövid dokumentumfilmet követően (Cigányok, Egyedül, Vízkereszt) 1968-ban a Feldobott kő című munkájával debütált játékfilmrendezőként – a főiskola előtt egy ideig geodétaként dolgozott, filmjét ez a személyes történet ihlette. Következő rendezése, az 1974-ben készült Holnap lesz fácán erősen szatirikus képet festett a közéleti anomáliákról, emiatt majdnem betiltották. 1977-ben készítette el a 80 huszárt az 1848-as forradalom hírére minden veszély és tiltás ellenére hazatérő magyar katonákról, a hősiesség és helytállás filmes emlékművét. 1987-es rendezése, a Tüske a köröm alatt a vidéki kiskirályok visszaéléseivel foglalkozott. Utoljára 1996-ban rendezett játékfilmet A vád címmel, ennek forgatókönyvét a József Attila-díjas vajdasági magyar íróval, Gion Nándorral közösen írta.

PostPin It!

Éhínségről és ínségételekről

Közzétette szerző

Az éhínség, a nélkülözés, a koldulás már a Bibliában is hangsúlyosan megjelenik. A mózesi törvények gondoskodtak a kiszolgáltatottakról, előírták ugyanis, hogy a gabonatábla szélén hagyott termésért nem szabad visszamenni, hogy a szegények és rászorulók is szedegethessenek belőle maguknak. Ez vonatkozott a szüretre is: az olajfákon és szőlőtőkén maradt szemeket is a nélkülözőknek szánták.

Voltak azonban olyan idők, amikor a társadalom egészét éhezés sújtotta. Fráter Erzsébet A Biblia ételei című könyvében külön fejezetet szentel ennek a témának, amely közel hatvan helyen jelenik meg a Szentírásban. A legtöbb gondot abban az időben a tavaszi és őszi esők elmaradása, valamint a sáskajárás okozta. Gabona és kenyér hiányában az emberek, az aszály miatt pedig az állatok is éheztek, ami legtöbbször népvándorlást indított el. Éhínség miatt vándorolt el Egyiptomba az ősatyák közül elsőként Ábrahám, és szintén az élelemhiány indította útra Ruth apósát Betlehemből Moáb földjére.

A nélkülözéshez kapcsolódik az egyik legismertebb ószövetségi történet, amelyben József, a rabszolgaként Egyiptomba került zsidó fiú megfejtette a fáraó álmát, mely szerint hét évig tartó éhínség sújtja majd a birodalmat. Mint a történelem során oly sokszor, a természeti katasztrófák és háborúk okozta éhínség arra ösztönözte az embereket, hogy a tartalékolás mellett olyan étkeket is megkóstoljanak, amiket addig nem, így számos ínségétel jelent meg a különböző korokban. Ilyennek számított az árpa is, amit addig főként abrakként használtak, mert a belőle készült lepény túl keménynek és rágósnak bizonyult. A nehéz időkben azonban, amikor az emberek nem jutottak búzához, kénytelenek voltak felhasználni az árpát is, amely nagyszerűen csillapította az éhséget. Éhezéskor az addig szintén takarmányként használt szentjánoskenyér hüvelytermése is népszerűvé vált, amelyet pirítva és kásaként is fogyasztottak, valamint azok a gyümölcsök, vadon élő növények levelei, gyökere és termése, mint a vadfüge, a csalán, a paréj vagy a katáng stb., amiket addig nem tartottak sokra.

PostPin It!

Depressziós alkat és kísérletező tehetség – Eugene O’Neill, az amerikai dráma megújítója

Közzétette szerző

Színész apja Amerika több városában és társulatában próbált szerencsét. Útjaira felesége is elkísérte, három fiuk három különböző városban született, Eugene egy New York-i hotelszobában látta meg a napvilágot 1888. október 16-án. A házaspár másodszülött fia kétéves korában meghalt, az asszony ettől kezdve morfiumfüggő lett, a szertől csak halála előtt néhány évvel sikerült megszabadulnia. Eugene gyerekkorát beárnyékolta anyja betegsége; hétéves korától egy bentlakásos katolikus iskolába küldték. Jóllehet kitűnő tanuló volt, folyamatosan lázadt a szigorú szabályok ellen, elszigeteltségében csak az olvasásban talált örömet.

1906-ban beiratkozott a Princeton Egyetemre, de magaviselete miatt egy év után eltanácsolták az intézményből. Ezt követően különböző munkákat vállalt, volt aranyásó, (aranyat ugyan nem talált, de maláriás lett), matróz, újságíró egy kisvárosi lapnál, egy utazó színház segédrendezője, rövid ideig színész is, de – ahogy egy önvallomásában írta – vagy gyorsan kirúgták, vagy ő volt az, aki sietve továbbállt.

Kezdődő tuberkulózisa miatt 1912-ben fél évre szanatóriumba vonult. A kezelés ideje alatt sokat olvasott, főleg Ibsen, Wedekind és Strindberg műveit, ekkor kezdett írni is. 1914-ben beiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol a híres George Pierce Baker drámaíró-szemináriumait látogatta, de egy év után újfent megszakította tanulmányait. Massachusettsben csatlakozott a fiatal írók és festők, valamint lelkes amatőrök Provincetown Players elnevezésű kísérleti színházi csapatához, amelynek egyfelvonásos darabokat kezdett írni. Hamarosan ő lett a társulat házi szerzője. A csapat 1916 és 1923 között New Yorkban működött, és O’Neill nevét hamar megismerte a közönség. Első egész estés drámáját, a Beyond the Horizon (Túl a horizonton) című színművet 1920-ban mutatták be a Broadwayn, és rögtön el is nyerte a Pulitzer-díjat, amelyet a szerző később még három alkalommal kapott meg.

PostPin It!

Az ír Paul Lynch kapta a Booker-díjat

Közzétette szerző

A Dublinban élő Lynch ötödik regénye a nyugati demokráciákban tapasztalható nyugtalanságot tükrözi, és az olyan katasztrófákkal szembeni közönyt mutatja be, mint a szíriai összeomlás. Esi Edugyan, a Booker-díjról döntő zsűri elnökének értékelése szerint Lynch regénye kizökkenti az olvasót az önelégültségből, miközben az érzelmekre ható történetben egy nő küzdelme bontakozik ki, aki a családját próbálja megvédeni a diktatúrába tartó Írországban.

A 46 éves Lynch, aki korábban az ír Sunday Tribune vezető filmkritikusa volt, a Booker-díj honlapján közölt nyilatkozatában úgy fogalmazott: azt akarta elérni, hogy amikor az olvasók végül leteszik a könyvet, ne csak értsék, hanem át is érezzék a totalitarizmusba süllyedő ország problémáját.

A díjat a londoni Old Billingsgate-ben megrendezett ceremónián adták át, ahol az író elmondta, hogy az elismeréssel járó 50 ezer fontos (22 millió forintos) pénzjutalmat részben lakáskölcsöne törlesztésére fordítja – számolt be róla a BBC News.

PostPin It!

Átadták a 20. Verzió Filmfesztivál díjait

Közzétette szerző

A legjobb emberi jogi dokumentumfilmet a Verzió felhívására jelentkezett, verseny alapon kiválasztott, nemzetközi hallgatóból álló ötfős diákzsűri választotta ki. A díjazott alkotás a holland Jessica Gorter rendezésében A Dmitrijev-ügy, melynek főszereplője a hatóságok akarata ellenére a sztálinista terror áldozatainak tömegsírjait kutatta, míg végül letartóztatták és 15 évi kényszermunkára ítélték. A zsűri különdíjat adott Pascale Bourgaux Hawar, száműzött gyermekeink camű alkotásának, mely az Iszlám Állam nemi erőszakból fogant gyermekeinek kérdésével foglalkozik egy anya szemszögéből. 

A szekció nemzetközi zsűrije a legjobb dokumentumfilm címmel Boubacar Sangaré első egész estét dokumentumfilmjét, Aranyásók című alkotást díjazta, melyben a 16 éves Rasmané több mint 100 méter mélyre ereszkedik le, hogy aranyat bányásszon Burkina Fasóban, abban a reményben, hogy egy napon független lesz. A kategória különdíjasa Ibrahim Nash’at Hollywoodgate című munkája, amely a tálibokat követi egy éven át Afganisztánban, miközben azok kisajátítanak egy, az amerikaiak által hátrahagyott fegyverraktárat, és fundamentalista milíciából nehézfegyverzetű katonai rezsimmé alakulnak.

A magyar versenybe válogatott filmek nem csupán fontos témáikkal, karaktereikkel és drámai történeteikkel, hanem a dokumentumfilmes formanyelv következetes, magas színvonalú, kifejezetten kreatív használatával tűntek ki a mezőnyből a program kurátorai szerint. 

PostPin It!

Selmeczi György szerencse- és lázadásgombócai

Közzétette szerző

Az a benyomásom, hogy az élete és a pályája nyitott könyv. A honlapján és a Wikipédián hosszan-hosszan lehet róluk olvasni, és könnyű elveszni a részletekben. Felkészült-e, hogy válogasson, és elmondja, melyek voltak azok az események, amik segítették vagy akadályozták?

Nagyon is felkészültem, és örülök, hogy alkalmam nyílik egy picit szelektálni az életem szakmai momentumaiban. Mostanában egy csomó marginális mozzanat is felszínre került, amik inkább a nosztalgia, mint az értékelvű vizsgálat tárgykörébe tartoznak.

Azzal kezdem, hogy kénytelen vagyok a szerencse kegyeltjének mondani magam. A pályám bizonyos pontjain olyan csodálatos együttállások jöttek létre, amelyekért nagyon hálás vagyok a Fennvalónak és természetesen a családomnak, a környezetemnek, a baráti körömnek, a tanítványaimnak is. Ilyen szerencsés együttállás volt jellemző a gyermek- és a fiatalkoromra. Én nem egyetlen idolnak vagyok hálás, hanem számtalan csodálatos mesternek. Ezt adta Kolozsvár és Bukarest. Szörnyűséges bezártságban, diktatúrában éltünk, amelyben a hatalmas tudású embereknek nem volt más választásuk, mint az új generációba fektetni minden energiát. Nem utazhattak, nem foglalkozhattak kedvükre azokkal a témákkal, amelyek érdekelték őket.

PostPin It!

Egy igazán jelentős olvasó

Közzétette szerző

A legnagyobb szerkesztők egyike volt, kedves, figyelmes, de szakmai kérdésekben tántoríthatatlan. Ez a belső morális tartás végigkísérte az életét a Mozgó Világtól a Magyar Rádión át a Palatinus Kiadóig. Most kivételesen nem mások története, hanem az övé állt a középpontban. A Mindig volt egy szigetem című, most megjelent könyve személyes emlékezés és egyben kortörténet, az irodalmi élet elmúlt ötven évének egy szelete, amelyet Darvasi Ferenc szerkesztő-kritikusnak mesélt el. Bár még közösen tervezték a könyvbemutatót, Reményi József Tamás váratlan halála miatt már nem lehetett ott, így az este az Írók Boltjában az emlékezésről szólt.

Darvasi Ferenc hangsúlyozta: a beszélgetés eredetileg nem könyvnek indult. – Nehezen állt rá. Aztán elmentem hozzá Szentendrére. Délelőtt leültünk, és estig etettük a diktafont. Elkezdtük érezni, hogy ez nagyobb, komolyabb, így merült fel a könyv ötlete. Közben ráébredtem, hogy nagyon keveset tudok erről az emberről.

Reményi József Tamás azt szerette volna, hogy a könyv címe A boldog szerkesztő legyen, de erről – a Cser Kiadóval közösen – lebeszélték. „A legjobban azt szeretem, amikor magamra maradok egy kézirattal. Amikor teljesen elmerülhetek benne, és nem kell semmi másra figyelni, csak a szövegre” – fogalmaz a kötetben. És lényegében erről szólt az élete. Bérczes László író, dramaturg, rendező arról mesélt, hogy bár csak másfél év korkülönbség volt köztük, mentoraként, példaképeként tekintett Reményire. – A Bartók Béla úti tévelygésem van előttem, amikor 1980-ban felvonatoztam Szolnokról, táskámban a Lucifer, küzdj! gondosan gépelt példányával. Egy 29 éves vidéki fiatalember belép a Mozgó Világ ajtaján, Reményi József Tamás fogadja kedvesen, hellyel kínálja, persze nem ülök le, szelíden segít, törődik velem. Ez az első élményem róla. Bérczes még megjegyzi, hogy aztán az írás némi vihart kavart, nem is publikálhatott egy darabig, mégis büszkeséggel töltötte el, hogy megjelenhetett a Mozgó Világban. A kettejük közötti szellemi rokonságról is beszél: a szellemi kiegyezéssel ő maga is próbálkozott, sikertelenül. A jelenlegi Magyarországon erre nincs mód. – Jóska azt mondja: rövid távon pesszimista vagyok, aztán a kiegészítő fejezetben azt mondja: hosszú távon pesszimista vagyok. Erre Németh Gábor író megjegyzi: ez igaz, de aktuálisan sosem volt pesszimista, inkább mindig derűs. – Nagyszerű humora volt – mondja Bérczes – és mély empátiája. Amikor a kötetben az édesanyjáról beszél, akkor az ő alakja sejlik fel. Hozzá mindig lehetett tanácsért, iránymutatásért fordulni. – Én kit fogok most már megkérdezni? Kit fogunk megkérdezni? – zárta Bérczes László.

PostPin It!

Patinás németországi fesztiválon díjazták az Elfogy a levegőt

Közzétette szerző

Átadták Németország nagy presztízsű filmes rendezvénye, a 72. Mannheim-Heidelbergi filmfesztivál díjait. Az egyetemistákból álló zsűri Moldovai Katalin Elfogy a levegő című alkotását tüntette ki díjával, melyet a film társforgatókönyvírója Palóczi Zita személyesen vett át csütörtök este Mannheimben. 

A magyar mozikban is látható Elfogy a levegő történetét megtörtént események inspirálták. A film főszereplője, Ana (Krasznahorkai Ágnes) irodalmat tanít, diákjaival és kollégáival egyaránt jó a kapcsolata, a gimnázium megbecsült tanára. Az egyik szülő váratlanul feljelenti egy film ajánlása miatt. A tanárnő fellebbezése láncreakciót indít el, amelynek következtében a kollégái és a gimnázium igazgatónője is fokozatosan ellene fordulnak. 

Moldovai Katalin első mozifilmje, az Elfogy a levegő a Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával, a Magma Cinema, Spot Film, Salamandra Film és Digital Fiction Studios gyártásában valósult meg. Főszereplői Krasznahorkai Ágnes, Skovrán Tünde, Sándor Soma, Dimény Áron, Bölönyi Zsolt és Lőrinc Ágnes, executive producere Kovács Attila Béla, producere Muhi András, Moldovai Katalin, forgatókönyvírója Palóczi Zita és Moldovai Katalin, rendezője Moldovai Katalin. A filmet Táborosi András fényképezte, vágója Soltész Orsolya, zenéjét Cári Tibor szerezte. 

PostPin It!

Fojtogató. Frusztráló. Flegma.

Közzétette szerző

Ilyen nyomasztó lehet Jászberényi Sándornak lenni? – ez a kérdés motoszkált bennem, miközben legújabb könyvét, a Mindenki másképp gyászolt olvastam. Legutóbbi vele kapcsolatos „élményem”, a Varjúkirály miatt már előre felvérteztem a lelkem, hogy nem fogok könnyedén túllendülni mondandóján, de még így is mellbevágott a karcsú kötet. Talán mert ennek központi témája, az ukrajnai háború sokkal aktuálisabbnak és közelebbinek tűnik, mint bármilyen más, hasonló világpolitikai történés.

Pedig már én is, mint oly sokan, kissé belefáradtam a háborús hírekbe. A pszichológusok szerint ez teljesen természetes jelenség: szenvtelenséggel, sőt, bizonyos fokú közönnyel védekezik a psziché a szörnyűségek ellen. Csakúgy, mint Maros Dániel, a szerző alteregója – aki maga is gyakran fordul meg háborús konfliktusok helyszínén –,  haditudósító fotósként szinte már flegma módon tekint az emberi szenvedésre és halálra. Holott ő nem a kanapéja kényelméből, hanem valóban testközelből tapasztalja meg a háború minden mocskát.

Hogy mégsem törlődnek belőle nyom nélkül a frusztráló emlékek, azt masszív PTSD-je (a posttraumatic stress disorder, azaz a poszttraumás stressz szindróma rövidítése, amit általában valamilyen traumatikus történés vált ki – a szerk.) bizonyítja, ami miatt szanatóriumba vonul. A könyv innen indít, mozaikszerű történetvezetésén keresztül azonban nemcsak a főszereplő megpróbáltatásaiba kapunk bepillantást, hanem a hozzá szorosabban, lazábban vagy éppen sehogy nem kapcsolódó személyek testi-lelki küzdelmeibe is.

PostPin It!