Best WordPress Hosting
 

Mi lesz veled, mozi? – A 999-es szoba premier előtti vetítésén jártunk

Pazar az ötlet, és méltóságteljes a tisztelgés az előd előtt, nem mellesleg fontos kérdések gyűjtőmezejét jelenti a szűk másfél óra. A rövid, a filmet – vagy inkább felidéző és újraíró eseményt? – kontextusba helyező bevezető után egy cannes-i szállodaszobában találjuk magunkat, ahonnan nem is mozdulunk a mozi végéig. A fesztiválon részt vevő rendezők külön-külön, néhány percre magukra maradnak a kis helyiségben, társaságuk mindössze egy kérdésekkel teli papír. A mozi halott? A filmnyelv végérvényesen eróziónak indult? A digitalizációnak köszönhetően kisiklott egy több évtizedes fejlődési folyamat? Többek között David Cronenberg, Joachim Trier, Baz Luhrmann, Ruben Östlund, Paolo Sorrentino és Alice Rohrwacher keresi a válaszokat.

A helyszín változatlansága és kis mérete természetszerűen korlátozza a megszólalok mozgásterét, de mivel a mozi alapvetően a beszélő fejes dokumentumfilm-hagyományt követi, nincs is szükség többre. A műfaj e vonulatában hatványozottan benne rejlik az unalom kockázata, azonban a rendező-szereplők kreatív szabadságukkal egy helyben ülve is – néha a rendelkezésükre álló térben mozogva – belakják a szobát. Az érdeklődés fenntartásához nyilvánvalóan hozzájárul a vadul aktuális és széles réteget izgató téma, illetve a változatos vélemények szóródása.

Az egyértelműen pesszimista, borúlátó vízióktól – talán az elsőként megkérdezett Wenders képviseli ezt a legmarkánsabban, aki arról beszél, hogy a mozi gyökerei a vásári komédiáig nyúlnak vissza, és jövője is erre halad – a derűs és bizakodó elképzelésekig a skála minden szintje megjelenik. A válságjelenségeket viszont a legtöbb alkotó érzékeli. Vissza-visszatér a digitális forradalom filmművészetre gyakorolt hatásának kérdése, amire szellemesen utal a szobában elhelyezett, streaming-szolgáltatókat és egy kattintással megtekinthető darabokat mutató tévéképernyő. Erős és veszélyes versenytársa akadt a hagyományos mozinak; a filmszínházakhoz kapcsolódó közösségi rituálé mindenképp kihalófélben van, de mi a helyzet a médium nyelvével?

„Belőlem alighanem hiányzik az ősbizalom” – bemutatták Rakovszky Zsuzsa Vita élő időben című kötetét

Ebben a verseskötetben mintha két könyv forrt volna eggyé  – kezdte a beszélgetést Szegő János. Mint mondta: a festmények képverseiből összeálló ciklusokat ugyanis egy sokkalta hagyományosabb ciklus kerekíti le, melyeknek találkozása mintha magában az életműben is egyfajta fordulópontot jelölne.

A szerző igencsak termékeny – költői és epikusi – alkotói éveket tudhat maga mögött, számos rendkívüli kötettel örvendeztette meg ugyanis olvasóit az elmúlt néhány évben.

Az alkotás igencsak kiszámíthatatlan, különösen a versírás; általában hullámokban szokott jönni, s ez a kötet is egyetlen hullám tulajdonképpen – emelte ki Rakovszky. Elárulta: a fő inspirációs forrása az afganisztáni menekülések televíziós közvetítésének képkockái voltak, melyeket később a képversek, illetve az utolsó ciklusban található vegyes stílusú versek egészítettek ki.

Vers, zene, kultúra összeér – Hangzó Helikon Fesztivál Kápolnásnyéken

Immár húsz éve zajlik a Hangzó Helikon sorozat, amelynek alapkoncepciója a költészet ősi, orális gyökeréig nyúlik vissza, és ezt eleveníti fel. Nemcsak a helikoni múzsák és az antik költők, de még – egészen Balassi Bálintig – a középkori szerzők számára is szerves egységben forrt össze zene és vers. Habár a 21. századra elhalványult ez a kapcsolat, még mindig érezzük nyomát. A hagyományőrzés szemléletes példája a megzenésített versek áradata alkotói, valamint népszerűsége befogadói oldalról. A sorozat első, tradícióképző igénnyel megvalósuló fesztiválja igyekszik eredeti közegébe visszahelyezni a költészetet: a zene mellé.

A programsorozatot Bognár Szilvia és a hazai jazz, népzenei, valamint világzenei produkciók zenészeiből toborzott együttesének Titoktok című előadása nyitja meg. A 2006 óta működő formáció a közelmúltban elsősorban gyerekdalokat írt, ez a műsor is a legfiatalabb korosztályt célozza, ám a szülőknek szintén szórakozást és kikapcsolódást ígér. A játékos, interaktív összeállítás alapját a saját dalok mellett Weöres Sándor, Kányádi Sándor és Nemes Nagy Ágnes megzenésített versei képezik. De mi az a Titoktok? Egy varázslatos, mesebeli kendő, ami számtalan apró meglepetést rejt a hallgatóság számára.

Bognár Szilvia és együttese

Könyvsorozatot indít a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

Olvasni kell – állítják a Margó szervezői, ezért is hozták létre a 12 éve ingyenesen látogatható Margó Irodalmi Fesztivált, amely találkozási helyet teremt az irodalommal, szerzőkkel, izgalmas és sokszor kényelmetlen témákkal, de legfőképpen az olvasóknak egymással. A fesztiválok, a rendszeres olvasókörök, középiskolásoknak szóló alternatív irodalomórák, a Margófaktok és más olvasásnépszerűsítő tevékenységeik mellett idén ősszel a Helikon Kiadóval közös gondozásban és a Kreatív Európa Program támogatásával elindult Margó Könyvek címen könyvsorozatuk is.

„A világ sokszínű, ezernyi kérdéssel és kihívással, de hogy ebből mennyit érzékelünk, leginkább rajtunk múlik, azon, hogy van-e bátorságunk valóban megismerni a minket körülvevő valóságot. Hiszünk benne, hogy az irodalom nemcsak segít ebben, hanem új kapukat, dimenziókat is nyit meg, ha van bátorságunk közelebb lépni a történetekhez és beszélgetni a fikció által megélhető valóságokról” – fogalmaz Valuska László, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatója. Ezt az alapgondolatot jelképezik a könyvsorozat borítóion lévő tágra nyílt szemek és az azokban található – a könyvek témájára rezonáló – egyedi illusztrációk is.

A napokban megjelent a Margó Könyvek első hat kötete: a spanyol Andrés Neuman halálról, életről és szeretetről szóló utazása, a román Andrei Dósa füstfelhőben lebegő generációs elbeszélése, a dán Hassan Preisler magával ragadó self-fictionnel ötvözött társadalmi szatírája, a norvég Lars Svisdal a jóléti társadalom családi konfliktusait bemutató regénye, a flamand Roderik Six disztópiája az ökológiai katasztrófa közepén unatkozó négy diákról, valamint a szlovén Vesna Lemaić története, amely egy menekültcsónakról veri szét a tengerparti idillt.

Magyar rocktörténet képregénykockákban elmesélve

A zenés sétához csatlakozott Bródy János, a kötet egyik megformált hőse, Jávorszky Béla Szilárd rockzenei szakíró és Szabó Csaba, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Képes Krónikák Kiadó közös kiadásában megjelenő kiadvány egyik grafikusa. A beszélgetést Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó igazgatója vezette.

A zsúfolásig megtelt teremben Bródy János egy vallomással kezdte: fiatal korában nagyon szeretete a Füles rejtvényújság képregényeit, és szinte csak ezért vásárolta a lapot. Különösen a Rejtő Jenő-féle adaptációkat kedvelte, de voltak olyan kötelező olvasmányok, amelyeket csak rajzolt formában „olvasott el”. Hozzátette: Rejtő rajzolt figurái, Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Török Szultán és Vanek úr nem tudták megnézni a róluk készült rajzokat, hiszen kitalált, regénybeli alakok, szemben vele, aki össze tudja hasonlítani a rajzokat saját magával. És úgy látja: túl szépre sikerült, szerinte ő a valóságban kevésbé volt vonzó.

Bródy János

A kamaszkor (újra)felfedezése – Száraz Miklós György: Bitang nyarak című könyvének bemutatóján jártunk

Bitang nyarak című új kötetéről a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgetett Száraz Miklós Györggyel Jánossy Lajos. Ilyés Krisztinka beszámolója.

A könyv minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságára utalva tette fel a kérdést: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?

A Bitang nyarak írója, mint mondta, csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.

Varázslatos mesevilág vár mindenkit a 11. Primanimán

A Gyerekfilmes versenyprogram kurátora, Búzás Anna médiaértés-oktató három korosztály számára válogatott össze változatos animációkat a világból. Az idei sokszínű meseválogatásban többek között fiatal francia, német, svájci, portugál és cseh animációs rendezők gyerekeknek készült animációs kisfilmjei láthatók. A magyar animációs filmek közül olyan népszerű sorozatokból lesz látható egy-egy új epizód, mint Farkas Bálint Átjáró Másvárosba, Gellár Csaba Puskás Öcsi és barátai és a frissen bemutatkozó Lovrity Anna Katalin Rozi és Zafír című sorozatai.

Az idei programban több olyan film is szerepel, amely a barátságot és az összefogást dolgozza fel, valamint a testvéri szeretet és a család is sok animációban előkerül. Búzási Gyopár-Orsolya a Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon (KAFF) A legjobb magyar televíziós sorozat díját elnyert Szorít a ház! című animációjában egy nagycsalád mindennapjaiba tekinthetünk be, akik már alig férnek el a sok lim-lomtól és bár szeretik egymást, folyamatosan egymás idegeire mennek.

Szorít a ház

„Gyűjteni fogok szerte Indiában” – beszélgetés Rozs Tamás zenésszel

A Szélkiáltó zenekarban, csellósként, énekesként, 1983-ban vált ismertté, amikor megnyerték a Ki mit tud?-ot. Felsorolhatatlan, mennyi színházi előadásban vett részt zenészként, zeneszerzőként, sőt olykor színészként is. Megzenésített verseivel már gimnazistaként versenyt nyert; a költészet, a szépirodalom éppolyan meghatározó az életében, mint a zene. Augusztusban kimagasló tevékenysége elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Javaslatodra a 62 éves Bambi Eszpresszóban találkozunk. Kedveled a retrót?

Kevés dologhoz ragaszkodom, nincsenek ilyen axiómáim, sőt, amikor ismétlődnek a dolgok az életemben, akkor valamit mindig direkt másképp csinálok, hogy ne szűküljek bele a sztereotípiákba, ismétlődésekbe. De van egy-két kedvenc helyem. Többek között a Bambi, ahol a szocreál hangulatot nem művi, hanem természetes módon őrizték meg. Jó a lelkülete ennek a helynek. A festés friss, de ugyanazok a tárgyak vannak itt, mint régen. A Bambiban szoktam találkozni, beszélgetni a családtagjaimmal, barátaimmal. Pécsi vagyok – bár korábban is sokat jártam fel –, csak kilenc éve lett a bázisom Pest. Számomra Pécs a gyökér, az alaphelyem.

Mit köszönhetünk Ráday Gedeonnak?

Apja, Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc fejedelem diplomatája, a református egyház első egyetemes főgondnoka, a híres péceli Ráday-könyvtár alapítója volt. Ráday Gedeon Pozsonyban, majd Berlinben tanult teológiát, régiségtant, logikát, történelmet, stílus- és szónoklattant, filozófiát, 1732-től Odera-Frankfurtban pedig jogot. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait megszakítva hazatért, és bekapcsolódott a megyei politikai életbe. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, és még abban az évben Pest megye országgyűlési követe lett. 1774-től a dunántúli református egyházkerület főgondnoka volt, 1782-ben fia, ifjabb Ráday Gedeon révén bárói, 1790-ben grófi címet kapott.

Magas műveltsége, könyvgyűjtő szenvedélye apja könyvtárának bővítésére sarkallta. Megbízásából a külföldön tanuló és élő magyar diákok, tudósok valamennyi nagyobb európai városban szereztek be neki könyveket, kapcsolatban állt a könyvkereskedőkkel is. Ráday a régi anyag teljessé tételére törekedett, a klasszikusokat, a felvilágosodás irodalmát, kora tudományos munkáit is gyűjtötte. Péceli kastélyában könyvtártermet építtetett, halálakor 12 ezer kötete volt, emellett jelentős kézirat- és éremgyűjtemény is maradt utána.

Már diákévei alatt verselt, ő a rímes-időmértékes, nyugat-európainak is nevezett verselés magyarországi meghonosítója. E versforma – amelyet nálunk hosszú ideig Ráday-versnek neveztek – jelentős mértékben hatott a magyar költői kifejezésmód fejlődésére. Első ilyen költeménye a Tavaszi estve volt. Kísérleteit eleinte titokban tartotta, csak élete végén hozta verseit nyilvánosságra. Orczy Lőrinc „a magyar literatusok attyának” nevezte őt. Művei, főleg mesék és fordítások a Magyar Múzsában, az Orpheusban és a Magyar Museumban jelentek meg.

A zene és a tanítás itt maradt velünk – interjú Póka Vanessával

Mielőtt beleástam volna magam abba, hogy mit is kell tudni a Kőbányai Zenei Stúdióról, illetve édesapádról, Póka Egonról, megkérdeztem a páromat, illetve az ő édesapját, akik szintén zenei körökben mozognak, hogy ők mit tudnak róla. Meglepődve fogadtam, hogy a kiváló basszusgitározás és a Hobo Blues Band mellett a szeretetreméltóságát, segítőkészségét, az emberek iránti jóságát is kiemelték, pedig nem is ismerték személyesen, mégis, ez már úgy tűnik, elterjedt a köztudatban. Neked milyen érzés volt kiskorodban, majd felnőttként, hogy édesapádat ennyien szeretik, sokan pedig pótapaként is tekintettek rá?

Gyerekként az egyik legmeghatározóbb emlékem, hogy felismerték az utcán, és odaszóltak, hogy „Szevasz, Egonkám!”, és ő mindenkinek örömmel válaszolt. Kiskoromból maradt meg az az emlékkép is, amikor rákérdeztem, hogy „Apa, őt ismerted?”. Többnyire persze nem ismerte ezeket az embereket, éppen ezért egy idő után már nem kérdeztem rá. Ennél jobban már csak azt szerette, amikor elment egy fesztiválra, és gyakorlatilag egyfajta öregdiák-találkozóvá vált a backstage; sorra jöttek oda a Kőbányai Zenei Stúdióból a növendékek, és ezt mindig, minden egyes alkalommal csillogó szemekkel mesélte nekem – végtelenül büszke volt mindenkire.

Nagyon sok embert tanított úgy az iskolában, mint az életben. Neked mi volt a legfontosabb, amit megtanultál tőle?

Magyar találmányok nélkül ma a zene sem lenne ennyire gazdag

Mi, magyarok nemcsak világhírű zeneszerzőket és  előadókat adtunk a világnak, hanem számtalan olyan találmányt is, amelyek a zenei művek megalkotása vagy éppen a zenehallgatás terén jelentettek újítást. Talán az egyik legjelentősebb, magyarokhoz köthető zenei találmány a mikrobarázdás hanglemez, amelyet az Egyesült Államokba emigrált, a színes tévét is feltaláló mérnök, Goldmark Péter Károly fejlesztett ki és szabadalmaztatott 1960-ban. 

Goldmark Péter Károly a zeneszerző Goldmark Károly dédunokaöccse volt.  Pesti középiskolás korában fizikai ismereteivel és készségével lepte meg tanárát. Amikor családjával 1920-ban Bécsbe emigrált, a műszaki egyetemre jelentkezett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait, a charlottenburgi műszaki főiskolán tanult és dolgozott Gábor Dénes mellett, aki felismerte a fiatal kutató tehetségét, és további kutatásokra ösztönözte.  Intenzíven érdeklődött a még gyermekcipőben járó televíziózás iránt. Már húszévesen olyan berendezést állított össze, amelynek 2,5×3,8 cm-es képernyőjén sikerült képet kapnia. 

1933-ban New Yorkba költözött. Ott 1936-ban a CBS hírközlési társaság munkatársa – később kutatási laboratóriumának vezetője, majd a társaság igazgatója, utóbb alelnöke – lett. Csakhamar felhagyott a mechanikus televíziós berendezések kísérleteivel, és új útra tért: az elektronikus – képcsöves – televíziós készülékekkel kezdett foglalkozni. 1940. szeptember 4-én mutatta be találmányát: a gyakorlatban használható színes televíziót. A második világháború alatt (1939–1945) haditechnikai kérdésekkel foglalkozva megoldotta a német radarkészülékek zavarásának kérdését. A háború után tökéletesítette színes TV eljárását, amelyet már az űrkutatás során is alkalmaztak: ennek révén láthatták szerte a világon a Holdon tett első emberi séta számos mozzanatát. Ő dolgozta ki a televízió orvosi alkalmazásának elméletét és gyakorlatát, és nevéhez fűződik a „hosszan játszó” (LP), népszerű nevén mikrobarázdás hanglemez kifejlesztése. 71. életévében az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Jimmy Carter – 14 tudóstársával együtt – neki is átnyújtotta a tudományos munka legmagasabb amerikai elismerését jelentő nemzeti tudományos érdemérmet (National Medal of Science).

Tíz európai nagyjátékfilm versenyez a legjobb látványtervezésért járó díjért

A filmeket háromtagú zsűri bírálja el: Josefine Ásberg látványtervező, Tóth Barnabás filmrendező és Gózon Francisco Balázs Béla-díjas venezuelai-magyar operatőr, filmrendező, egyetemi tanár. A zsűri tagjai mesterkurzust is tartanak a fesztiválon.

A versenyprogramban látható Moldovai Katalin Elfogy a levegő (Without Air) című filmje, amely a pedagógus Ana történetét meséli el, akit egy szülő feljelent, amiért diákjainak a Paul Verlaine és Arthur Rimbaud kapcsolatát boncolgató filmet ajánl. A film látványtervezője Bocskai Gyopár. A film a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának segítségével valósult meg.

Prikler Mátyás Hatalom című politikai thrillerrel kevert drámájának főszerepét Hajdu Szabolcs játssza. A szlovák–magyar–cseh koprodukcióban készült film vadászbalesettel indul, de a politikai gépezet legsötétebb zugaiba vezet. A film látványtervezője: Nyitrai Anna és Michal Loąonský.

Bartók nyomában, avagy az élet a legnagyobb forgatókönyvíró

Kázsmér Kálmán rendező még a koronavírus-járvány idején kölcsönadott egy akusztikus gitárt Török Tilla népzenésznek. Annak ellenére, hogy igen elfoglalt volt: a Bartók nyomában című forgatókönyvön dolgoztak, amely Sipos Mihály népzenekutató tanulmányai alapján az 1936-os anatóliai gyűjtés máig megkérdőjelezhetetlen eredményeire egyedülálló, némafilmes technikával tervezték felhívni a nézők figyelmét. Az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó zsenink, Bartók Béla jelenidejűségére rámutatva, útját több idősíkban, egy fiatal pár történetén keresztül is szerették volna megmutatni. Visszatérve rövid történetünk kiindulópontjára, Kálmán udvarias „Hogy vagy?” kérdésére Tilla mégis bővebben válaszolt. Elmesélte, hogy kalandos módon megismert török szerelmével, Erdinccsel törökországi gyűjtőútra indulnak. Ebben a pillanatban két dolog vált biztossá: ez volt a világ legrövidebb castingja, egyben újabb bizonyíték született arra, hogy az élet a legnagyobb forgatókönyvíró…

Készítette: Scrob Andrea, Futó Zoltán, Kojnok Dávid

Nyitókép: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu

Ellenséges elemek – Visky András Kitelepítés című regényéről

A mű sikerének számos oka van. Olyan témát dolgoz fel, ami ritkaságszámba megy a magyar irodalomban, ez pedig az 1956 után Romániában felfokozódó ideológiai tisztogatás nyomán megindult letartóztatási hullám során börtönbe vetettek, büntetőtáborokba deportáltak szenvedése. A szerző a rá és népes családjára kirótt, mérhetetlenül igazságtalan, embertelen sínylődést írja meg olyan hasonlíthatatlanul szép szöveget formázva, olyan aprólékos, dokumentarista ábrázolást nyújtva, amely felejthetetlenné, örök érvényűvé emeli a regényét.

Az ok, amiért a kommunista állam a regénybeli s vélhetően a valóságos család ellen a terrorintézkedést alkalmazza, teljesen abszurd. A református tiszteletes apa a lehető legmélyebb hittel hirdette az igét, amit az állam vezetése önmagára nézve egzisztenciális fenyegetésként azonosít. Ez pedig azzal jár, hogy az édesapát 1958-ban huszonkét év börtönre ítéli, amiből aztán hat évet le is kell töltenie. A hat gyermek gondja így az édesanyára, valamint egy, a családhoz önként csatlakozó fiatal árva lányra marad, akit korábban befogadtak. Őt, ezt az angyali ártatlanságú teremtést a gyerekek hamar elfogadják, megszeretik és Nényunak nevezik el. Nényu pedig akkor is kitart mellettük, amikor a csonkán maradt családot – nem sokkal az édesapa letartóztatása után – mint elemente dusmanoase, ellenséges elemként, mindenüktől megfosztva kitelepítik a Duna-menti Baragan büntetőtelepére.

A hosszan hömpölygő cselekményt a legkisebb gyerek, András szemszögéből követhetjük végig. Tőle tudjuk meg, hogy olyan kietlen vidékre kerülnek, ahol a szürke porviharokban megszámlálhatatlan ördögszekér görög a pusztaságban, és ahol kezdetben egy földbe vájt odúban hajthatják álomra a fejüket. Ezt a zugot is meg kell osztaniuk holmi, a környéken tengődő rókacsaláddal. Később egy ócska, huzatos barakkban, bordelben húzzák meg magukat, és a legidősebb testvér, Ferenc megtiltja a gyerekeknek a pityergést, hiszen ezzel csak édesanyjuk szívét keserítenék.

„Az én életem mégiscsak a könyv” – Exkluzív interjú Rébecca Dautremer íróval, illusztrátorral

Munkáiban, a Jakominuszban például, az állatfejes figurákban van valami szürreális, ugyanakkor az összhatás nagyon klasszikus, harmonikus, minden részletében cizellált mestermunkát mutat. Csoportképei a nagy múzeumok remekműveit idézik. Kik hatnak Önre? 

Ez a benyomás jogos, valóban nagyon szeretem a klasszikus festészetet. A Jakominuszban csakugyan fellelhetők Bruegel-hatások, kikacsintások. A flamand festészet csodálatos, ki állítaná az ellenkezőjét? Bruegelt mindig imádtam, már gyerekkoromban is gyakran órákra elmerültem az apró részletekben, próbálva megfejteni, hogy mi is történik a képein. Vállalom: hatással van rám. Ugyanakkor ki nem állhatom a versenyzést, hiszen itt zseniális alkotókról beszélünk, de igen, szeretem ezeket a kikacsintásokat, utalásokat.  

És hogy áll a kortársakkal? 

A Waldheim-ügy segített Ausztriának feldolgozni a múltját

A Waldheim-ügy segített Ausztriának abban, hogy Németországhoz hasonlóan megkezdje feldolgozni a második világháború alatti múltját – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Szalay-Bobrovniczky Vince A Waldheim-ügy és Ausztria című könyvének bemutatóján csütörtökön Budapesten. A miniszter köszöntőjében kiemelte, hogy a szerző, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, aki korábban Magyarország ausztriai nagykövete volt, az osztrák belpolitika egyik legavatottabb hazai ismerője.

Felidézte, hogy Kurt Waldheim 1972-től tíz éven keresztül az ENSZ főtitkáraként dolgozott, majd 1986-től 1992-ig Ausztria köztársasági elnöke volt. Ez utóbbi időszak alatt Ausztria nemzetközi elszigeteltségbe került Kurt Waldheim második világháború alatti tevékenysége miatt. Gulyás Gergely hozzátette, hogy a rendszerváltás időszakában Magyarország is felemás viszonyt ápolt Ausztriával, ami 1992-ben, Waldheim távozása után változott meg. Azt is felidézte, hogy Waldheim távozása után, a Szabadságpárt kormányra kerülésével hasonló helyzet alakult ki, ami komoly próbatételt jelentett az osztrák demokráciának.

Szalay-Bobrovniczky Vince hangsúlyozta, a Waldheim-ügy eljuttatta Ausztriát oda, hogy az osztrák politika megfogalmazza: valami nincs rendben az osztrák emlékezetpolitikával, és az a nézet, hogy az osztrákokat semmilyen felelősség nem terheli a második világháború alatt elkövetett náci bűnökért, nem tartható.

John Scalzi: A jó sci-fi szórakoztató

„Azt szokták mondani, hogy a sci-fi az ötletek irodalma. Én inkább azt mondanám, ez a műfaj azokat a gondolatokat segít kifejezni, amelyek érdeklik az embereket, és ezekről új következtetést tudnak levonni” – fogalmazott a fesztivál díszvendége. John Scalzi a budapesti könyves rendezvény történetében első sci-fi íróként vehette át a Budapest Nagydíjat.

A Hugo-díjas John Scalzival, aki 2019 után másodszor látogatott a magyar fővárosba, Farkas István műfordító, a szerző legtöbb művének fordítója beszélgetett a pódiumon.

Az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének kiemelkedő alakja már első regényével, a 2005-ben megjelent Vének háborújával hatalmas népszerűségre tett szert. A történetnek azóta számos folytatását megírta, de komoly sikereket aratott a non-fiction irodalomban is. „A sci-fi könyvek és filmek mutatják meg, mi vár a világra a jövőben, például egy esetleges atomháború után. A tudományos-fantasztikus irodalom olyan témákkal foglalkozik, amely mindenkit foglalkoztat, és amelyen elgondolkodnak. Manapság például ilyen a klímaváltozás vagy az emberek közötti egyenlőtlenségek” – fejtette ki az amerikai író.

Megnyílt a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Boldizsár Ildikó író megnyitó beszédében elmondta: a magyarországi könyvfesztiválok történetében először fordul elő, hogy egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó író nyissa meg a rendezvényt, de az is először történik meg, hogy egy olyan műfaj – a sci-fi – képviselője legyen a díszvendég, amelyet az irodalomtörténészek nem is tartanak irodalomnak. Magyarországon most a könyvektől féltik az olvasókat, különösen a fiatalokat – közölte, feltéve a kérdést: miért nem inkább a háborútól, az iskolán belüli erőszaktól, a tanárhiánytól, a környezetszennyezéstől, az élhető jövő hiányától féltik őket?

Boldizsár Ildikó hangsúlyozta: az olvasók saját maguk akarnak dönteni az életük felől, ahhoz pedig, hogy valaki felnőtté váljon, meg kell tanulnia dönteni. A kortárs gyermekirodalomra kitérve elmondta, hogy a mai ifjúsági szerzők azonnal reagálnak mindarra, ami a fiatalokkal történik; nem hiányos felnőttként tekintenek rájuk, hanem különálló, specifikus érdeklődésű olvasói csoportként, miközben a tudományos-fantasztikus irodalom azt mutatja meg, milyen lehet a világ. Miért ne történhetne meg, hogy az ember a jövőben érzékenyebbé válik mások szenvedésére, és képes lesz egy összefogáson alapuló, új világot kialakítani? – vetette fel Boldizsár Ildikó.

Boldizsár Ildikó

Tíz új zenei megjelenés, hogy könnyebb szívvel búcsúzzunk a nyártól

Pandóra Projekt – Nem olyan (dal+klip)

Major Dorci és Végh Janka Zsuzsanna energikus duója, a Pandóra Projekt fülbemászó újdonsággal jelentkezett. A folk-poppal táncoltató páros márciusban turnézott először, mégpedig egy megújult zenekarral kiegészülve. Nem olyan című daluk azért is fontos számukra, mert ez az első szerzemény, amit az új tagokkal közösen raktak össze. A mondanivalóról a következőt mesélték: „Pont ugyanolyan esendőek és emberiek vagyunk mind, de ezzel nincs is semmi baj. A dal ennek a belső frusztrációnak a feloldása szeretne lenni. Ki lehet táncolni, énekelni, kiabálni magunkból minden feszültséget, nekünk is mindig nagyon jólesik ez a koncerteken, és úgy látjuk, az emberek is élvezik.”

Freakin’ Disco – Totem (album)

Taps és megvetés – Elia Kazan Oscar-díjas filmrendező 20 éve hunyt el

Elia Kazanjoglous néven 1903. szeptember 9-én született Isztambulban egy szőnyegkereskedő fiaként, görög szülei nem sokkal később New Yorkba vándoroltak ki. Kazan a Yale Egyetemen tanult drámaművészetet, majd az 1930-as évek közepén színész lett a Broadwayn, 1940-ben Molnár Ferenc Liliomjának Ficsúrját is játszotta. Hamarosan rendezni is kezdett, Thornton Wilder Hosszú út című darabjával országos hírnevet szerzett. Zajos színházi sikereket aratott Arthur Miller Édes fiaim és Az ügynök halála, valamint Tennessee Williams A vágy villamosa, Az ifjúság édes madara és a Macska a forró bádogtetőn című darabjainak színpadra állításával. Pályafutása során háromszor nyerte el a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat. 1948-ban Lee Strasberggel és Cheryl Crawforddal megalapította a híres Actor’s Studiót, az intézményt 1962-ig személyesen vezette. Tanítványai között volt Marlon Brando és James Dean is, akik később több filmjében főszerepet kaptak.

Kazan 1937-ben állt először a kamera mögé, első rövidfilmjét Cumberland népe, első játékfilmjét Egy fa nő Brooklynban címmel forgatta.

1947-ben kapta első rendezői Oscar-díját Úri becsületszó című filmjéért, főszerepben Gregory Peckkel. A mozi az antiszemitizmusról szedte le a keresztvizet, és a legjobb filmért járó szobrocskát is elnyerte. 1951-ben készítette a Marlon Brando karrierjét elindító A vágy villamosát, amely a 12 Oscar-jelölésből négyet kapott meg. Szintén Brando volt a főszereplője a mexikói forradalmat bemutató, 1952-es Viva Zapatának. Kazan második rendezői Oscarját az 1954-ben készült, a 12 jelölésből összesen nyolc aranyszobrocskával díjazott A rakparton című filmjéért vehette át. Az irányzatot teremtő, dokumentarista hűségű alkotás a New York-i kikötő dokkjait kézben tartó maffia üzelmeit leplezte le, a főszerepet játszó Brando erkölcsi vívódásait sokan a rendező önmentegetéseként fogták fel.