Best WordPress Hosting
 

Kategória archívum : kultura.hu

Éreztem, hogy ez az én hangszerem

Közzétette szerző

Nemrég lemezre vette Johann Sebastian Bach Két- és háromszólamú invencióit. Miért izgalmas ez egy komoly tapasztalattal rendelkező előadóművész számára, hiszen a java része zeneiskolai tananyag?

E két sorozatot valóban pedagógiai céllal komponálta a mester, eredetileg nagy tehetségű elsőszülött fiának, Wilhelm Friedmann-nak ajánlva. Az ő tizedik születésnapjára, 1720-ban állította össze a Clavierbüchlein című gyűjteményt, amelybe a kisfiú zenei fejlődését segítő darabokat válogatott össze. Itt található ezek első verziója, akkor még Praeambulum és Fantasia elnevezéssel. Bach – a rá jellemző módon – később is csiszolgatta, tökéletesítette a műveket, amelyek végső változata (immáron Invenciók és Sinfoniák megjelöléssel) 1723-ban készült el; könnyen kiszámítható, hogy éppen háromszáz évvel ezelőtt, ami ritka szép jubileum. Hálás vagyok Gőz Lászlónak, a Budapest Music Center (BMC) igazgatójának, hogy a felvétel a BMC Records kiadásában éppen idén láthatott napvilágot.

Az évforduló kapcsán már több alkalommal eljátszottam a sorozatokat, ami lehetőséget ad egy tévhit eloszlatására. Bach körül mindig sok ifjú tanítvány volt – akik azonban már komolyabb zenei alappal kerültek hozzá –, és tudjuk, hogy az első órákon rögtön az invenciókkal kellett foglalkozniuk. Csak akkor léphettek tovább, ha mesterük elégedett volt a darabok megszólaltatásával. Ezeket a műveket ma csupán zeneiskolai tananyagként tartják számon. Én viszont úgy gondolom, hogy az invenciók zenei-művészi szempontból mindenképpen, de a művek egy része technikailag is meghaladja a zeneiskolás korosztály szintjét. Bach nem tudta megtagadni önmagát, és fiataloknak is azzal a legmagasabb igénnyel komponált, mint istentiszteletre kantátát. Az ifjú muzsikusok fejlődését szem előtt tartó koncepció és a lenyűgöző művészi-mesterségbeli tudás találkozásának köszönhetően születtek meg e páratlan miniatűr gyöngyszemek, amelyek mindegyike önmagában zárt mikrokozmosz. Már megjelenik bennük a kettős ellenpont, a fúga- és kánonszerkesztés is, nemkülönben a mély líraiság.

PostPin It!

A világűrben is nevet szerzett a Led Zeppelin gitárosa

Közzétette szerző

James Patrick York Page a Londonhoz közeli Hestonban született egy tehetős menedzser fiaként. Gyerekkora nagy részét nagybátyja vidéki farmján töltötte, ahol leginkább bélyeget gyűjtött. Iskolába már Londonban járt. Tizenkét évesen kezdett gitározni egy olcsó hangszeren, s bár vett néhány leckét, néhány óra után már jobban játszott, mint oktatója. Ő is lelkesen hallgatta a tinédzsereket megőrjítő rock and roll zenét, első kedvence Elvis Presley Baby Let’s Play House című dala volt.

Alapfokú iskolái után azt fontolgatta, hogy egy laboratóriumban helyezkedik el, mivel érdekelte a biológia, de aztán a zenét választotta. Tizenöt éves korától játszott különböző együttesekben, a Crusaders nevű formációval egész Angliát bejárta. A turnék alatt megbetegedett és egy ideig nem vállalhatott fellépéseket, helyére Ritchie Blackmore, a Deep Purple későbbi gitárosa került. Ekkor másik szerelmére, a festészetre kezdett koncentrálni: a Sutton Art College növendéke lett, de közben fel-fellépett a híres Marquee Clubban a brit blues nagy együtteseivel. Összebarátkozott Eric Claptonnal és Jeff Beckkel is. Végül otthagyta az iskolát, és főállású stúdiózenész lett; annyi felkérést kapott, hogy Ron Wood, a Rolling Stones későbbi tagja azt mondta neki: „Ideje volna megdupláznod magad!” Olyan, teljesen eltérő stílusú előadók felvételein működött közre, mint Tom Jones, Donovan, Marianne Faithfull, a The Who és a Rolling Stones. Az általa többször cáfolt legenda szerint ő játszotta volna a szólót a The Kinks You Really Got Me című dalában.

Eric Clapton kilépése után hívták a Yardbirds együttesbe, de ezt akkor nem vállalta, maga helyett Jeff Becket ajánlotta. Amikor viszont 1966-ban Paul Samwell-Smith basszusgitáros egy gyönge koncert után távozott a bandából, ő maga ajánlkozott pótlására. Még abban az évben szólógitárra váltott, és kialakult a kétgitáros felállás; Antonioni Nagyítás című filmjében is így szerepeltek. A két nehéz természetű zenész személyes és szakmai ellentétei egyre súlyosbodtak, majd amikor Beck egy amerikai turnén koncert közben viharzott le a színpadról, kirúgták.

PostPin It!

Minden taktusért meg kell harcolni

Közzétette szerző

„Én nem abból élek, amit 30–40 évvel ezelőtt megírtam… Szeretek menni mindig előre ebben a sok műfajban, ami jelent filmet, színházat, jazzt, dalt és még sok minden mást… Mindig kútba ugrás, amikor először csinál valamit az ember, és minden taktusért meg kell harcolni. Ez izgat engem” – fogalmazta meg Lutter Imrének adott interjújában.

Édesapja nagy zenerajongó volt, otthonukban szinte mindig szólt a muzsika. Fiatalon kezdett zenélni, már általános iskolában is zenei tagozatra járt, 1963 és 1971 között zongorázni tanult. Tizenhat évesen, John Coltrane A Love Supreme című lemezének hatására döntött úgy, hogy szaxofonozni fog. 1971-ben vették fel a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, ahol két évig klarinét szakra járt, 1976-ig a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén, szaxofon szakon folytatta tanulmányait.

A zenei életbe már 1974-ben bekapcsolódott, ekkor kezdett az Interbrass együttesben játszani. 1978-ban saját zenekart alapított Dimenzió néven, amely később Dimenzió II elnevezéssel kilenc évig működött, rengeteg hazai és külföldi koncertet adtak, három lemezük jelent meg. Dés László 1982-ben Supergroup néven nagynevű pop- és rockzenészekkel koncertezett, 1985–86-ban a Budapest Big Bandben is játszott. 1987-ben Horváth Kornél ütőssel és Snétberger Ferenc gitárossal megalapította a Trio Stendhalt. A kamarazenével vegyített jazzt játszó, 1993-ig működő formáció négy lemezt készített. Európa számos országában léptek fel nagy sikerrel, Indiában is több koncertet adtak, több albumukat Olaszországban vették fel és az egész világon terjesztették.

PostPin It!

A Zeneakadémián is van standing ovation

Közzétette szerző

A Covid-járvány után szűkebb esztendők következtek a Zeneakadémia koncertkínálatát tekintve is. Az idei program azonban mintha ismét színesebb lenne.

A Zeneakadémiát is megtépázta a világjárvány, aztán az energiaválság, és ebből azóta sem álltunk egészen talpra. De jól érzékeli, most valamelyest bővülnek a lehetőségeink, így gazdagabb szezont tudtunk hirdetni. Megjegyzem, az elmúlt évek programkínálatát sem tartom érdektelennek, sőt. A Zeneakadémia koncertszervezésének mindig alapvetése volt, hogy a művésztanárokkal és a hallgatókkal közösen, az ő aktív részvételükkel alakítsa ki a kínálatát. Amikor nincs pénzünk arra, hogy nagynevű külföldi előadókat hívjunk, akkor a rendelkezésünkre álló lehetőségeinkkel kell jól sáfárkodnunk, és szerintem mi ezekből kihoztuk a maximumot. A nemrég meghirdetett fél szezonban is javarészt magyar előadók szerepelnek, de megjelennek benne a nagyközönség számára különösen érdekes nevek és külföldi előadók is, akik korábban fémjelezték a Zeneakadémia koncertkínálatát.

A Zeneakadémia kétségkívül komoly tradíciókkal rendelkezik, de mi jelentheti ma a vonzerejét?

PostPin It!

Ma már tudok jó példával is szolgálni

Közzétette szerző

Énekesi pozíciója előtt szövegíróként volt tagja a Speed zenekarnak.

Az, hogy bekerültem a Speedbe, a dolgok véletlen együttállásának volt köszönhető. Volt egy osztálytársam, aki elektromos dolgokkal foglalkozott, értett a csipekhez, a kütyükhöz, és hobbiból csinált erősítőket is. Akkoriban teljesen normális volt, hogy egy zenekar nem tudott magának erősítőket vásárolni, hanem „maszekban”, tákolt hangfalakon szólaltatta meg a dalokat. Külföldi szakrajzok alapján legyártott ládákba fabrikálták az akkor Magyarországon kapható hangszórókat, és különböző erősítőkkel hajtották meg őket. Ez volt a hangtechnika. Ez az osztálytársam elment a Speedhez technikusnak, és megkért, hogy írjak nekik szövegeket. Megírtam őket, majd amikor az akkori énekes távozott, én kerültem a helyére, hiszen mindet tudtam. Akkoriban ha írtam egy szöveget, meg is jegyeztem.

Az nem titok, hogy az ,,egyszerű” szövegírók nem kapják meg azt az elismerést, mint a színpadon tomboló zenekarok – noha a szövegírónak is fontos szerepe van a zenekar teljesítményében. Milyen érzés volt, amikor a szövegeit lentről, a közönségtől hallotta vissza?

PostPin It!

Sokszor azt keressük az időben elveszve, hogy kik is vagyunk

Közzétette szerző

Mit jelent az idő egy színésznek? Mit egy énekesnőnek? Mikor és hogyan születik meg az a különleges pillanat, amikor egy előadóművész és a közönsége között megáll az idő? Wunderlich József színművésszel és Schoblocher Barbara énekesnővel az idő misztériumáról beszélgettünk és többek között az is kiderül, hogy a csend miként lehet az idő része és mely alkotások hatnak rájuk igazán, de az is szóba kerül, hogy milyen tervekkel vágnak bele az új esztendőbe.

Alkotók: Talum Fruzsina, Erdei Bálint, Zagyva Zoltán

#videó

PostPin It!

Gyermekotthonból a világ színpadjaira

Közzétette szerző

A közelmúltban a barokk gesztikáról tartottál lebilincselő előadást a Magyar Zene Házában. Miféle tudás ez, és hogyan tettél rá szert?

Lipcsében, a Felix Mendelssohn Bartholdy Zenei és Színházi Főiskolán szereztem a diplomámat a régizenei mesterképzésen, a tanulmányaim része volt a barokk gesztika ismerete. Az énekesek és a színészek mindig is használtak/használnak előadás közben kézmozdulatokat. Ezeknek a barokkban kialakult rendje hasznos kulcsot ad egy-egy figura jellemének ábrázolásához. Vannak, akik például azt kutatják, hogy az egyházzenében, mondjuk egy oratórium előadásában a barokk gesztika anno hogyan jelent meg, ez engem is egyre inkább foglalkoztat. A gesztusok gyökere ősi, és nagyon mélyre nyúlik vissza.

Nyáron Eszterházán, ősszel a budai Várban Joseph Haydn Aki hűtlen, pórul jár című vígoperájában a kedves és szépen éneklő Sandrinát alakítottad.

PostPin It!

Amikor olvasom, otthon érzem magam

Közzétette szerző

A jeles évfordulóra a költő tíz versének megzenésítésével tisztelgett.

Mindig szerettem Petőfi verseit, és az évforduló jó alkalmat adott arra, hogy mélyebben beleássam magam a költészetébe. Egy díjátadóra pedig kifejezetten Petőfi-versek megzenésítésére kértek fel. Ez jó alapot adott egy egész lemez elkészítésére.

Kisiskolás korában hogyan hatottak önre Petőfi versei?

PostPin It!

Az ország Gyuri bácsija a sodronykötélgyárból a pókerasztalon át a reptérig

Közzétette szerző

1939-ben született Budapesten Klein György néven. A második világháború végén, a vészkorszak alatt apja és két nagynénje megjárta a koncentrációs tábort, ő édesanyjával egy Pozsonyi úti védett házban élte túl az üldöztetést. Vegyipari technikumot végzett, az érettségi után – édesapja javaslatára már Korda Györgyként – a Színház- és Filmművészeti Főiskolán próbálkozott, de a harmadik rostán kiesett. Ezután a Budafoki úti Kábel- és Sodronykötélgyárban dolgozott, szülei pedig, felismerve, hogy fiuknak az énekéssel kell foglalkoznia, beíratták a korszak egyik legismertebb énektanárához, Vécsey Ernőhöz.

Először 1958-ban lépett színpadra, ezt követően gyorsan ívelt felfelé a pályája, rendszeresen szerepelt többek közt a budapesti Moulin Rouge-ban és a Budagyöngye nevű előkelő szórakozóhelyen Orlay Jenő „Chappy” zenekarával. Első országos sikerét 1960-ban Nádas Gábor és Fülöp Kálmán Szeretni kell című dalával aratta; a hatvanas évek második felében már ő volt az ország egyik legnépszerűbb táncdalénekese. A beatzene térhódítása műfaját ugyan háttérbe szorította, de pályafutása nem tört meg. Népszerűsége megtartásában, sőt növelésében sokat jelentett, hogy 1967-től rendszeres fellépője volt a televízió Táncdalfesztiváljának, a Magyar Rádió által rendezett Tessék választani! és Made in Hungary versenyeknek. Ezeken olyan dalokat énekelt el, mint a Visszatérek én, a Bocsánat, hogyha kérdem, a Ma éjjel és az Emlékezni rád. Több alkalommal nyert előadói és közönségdíjat.

Korda György az 1968-as Táncdalfesztivál döntőjében. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

PostPin It!

A Chopin-útlevél zongorát fejlesztő magyar tulajdonosa

Közzétette szerző

Zenész családban született Vácon: apja, Bogányi Tibor a váci Harmónia Kórus alapítója és vezetője, feleségével együtt zenetanár volt. Testvérei szintén nemzetközi hírű muzsikusok: Bernadett fuvolaművész, Tibor karmester és csellóművész, Bence fagottművész. A család évekig élt Finnországban, amelyet a testvérek második otthonuknak tekintenek.

Bogányi Gergely négyéves korában kezdett zongorázni a váci zeneiskolában, hatévesen különdíjasa volt a nyíregyházi Országos Zongoraversenynek, amelyet három évvel később meg is nyert. Tízéves korától a Zeneakadémia különleges tehetségeknek fenntartott osztályában tanulhatott. Az itt folytatott tanulmányai mellett a helsinki Sibelius Akadémián Matti Raekallioo, az itt kapott ösztöndíjjal az amerikai Indiana Egyetemen Sebők György növendéke is volt, mesterkurzusokon vett részt többek között Rados Ferenc, Murray Perahia és Schiff András vezetésével. A pianisták közül elsősorban a francia Alfred Cortot, az orosz Szergej Rahmanyinov és Bartók Béla felvételei gyakoroltak rá nagy hatást.

A zenei közéletbe 1996-ban robbant be, amikor megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyt. Három évvel később különleges vállalkozással hívta fel magára a figyelmet: nem mindennapi technikai tudásról és állóképességről tanúságot téve szünet nélkül játszotta el Liszt Ferenc rendkívül nehéz Transzcendens etűdjeit. Tíz évvel később a Müpa hangversenytermében előadásában ismét egy este alatt hangzottak el Liszt Transzcendens etűdjei, a kritika szerint ekkorra az ifjonti erőpróba túlzásait a művészi érettség váltotta fel. 2001-ben egyéves koncertturné keretében játszotta el Chopin összes zongoraművét, majd erre vállalkozott Mexikóban és az Egyesült Államokban is, a 2010-es nemzetközi Chopin-évben pedig két nap alatt tíz koncerten a lengyel zeneszerző összes szólózongorára írt művét megszólaltatta.

PostPin It!

Minden hang mögött ott az alkotó ember

Közzétette szerző

A tatárok Magyarországban nem jó drámája Kisfaludy Károlynak – mondták a közönségtalálkozón egyetértésben Szőcs Artur rendezővel. Az újabb miskolci színrevitelhez teljesen átírták. De ha nincs erős alapanyag, mi motiválja a zeneszerzőt?

Nem feltétlen a darabból kell kiindulni, máshonnan fogtam meg a dolgot. Engem elsősorban a drámában szereplő népcsoportok kulturális, zenei világa, hagyományai inspiráltak. Eleinte nem is konkrétan a darabbal foglalkoztam, hanem inkább a „háttér” érdekelt. Sokat hallgattam mongol, tatár népzenét, keresgéltem, hogy milyen hangrendszer, hangzásvilág jellemzi őket. A cigány zenével is sokat foglalkoztam, a magyar népzene pedig alapvető számomra.

A zeneszerzőnek segít, ha például ezekre a népzenei hagyományokra támaszkodhat, vagy inkább korlátozza a szabadságát?

PostPin It!

Operáit irodalmi művekre írja, példaképeinek önálló darabokat szentel

Közzétette szerző

Az erdélyi Székelyudvarhelyen született. Szülei a második világháború végén a front elől menekültek Magyarországra és Miskolcon telepedtek le. Kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Tizennégy éves volt, amikor Kodály Zoltán felvette a különleges tehetségek csoportjába a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult, majd Kölnben karmesteri diplomát szerzett.

Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált. Ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték című alkotásainak muzsikáját és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához. 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja volt, amellyel 1970-ben fél évet töltött az oszakai világkiállításon, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.

Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere volt a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.

PostPin It!

Kell értenie a mai tinédzsernek, hogy a faterék miért rajongtak ezért?

Közzétette szerző

Heroikus munkát végez, gigantikus ismeretanyag van a birtokában, ő tud mindent a magyar rockzenei világról, műfajtörténeti könyvei megkerülhetetlenek – ilyen érvekkel ajánlotta mindenki, hogy Jávorszky Béla Szilárd zenei szakírót kérdezzem, ha a zenével kapcsolatos generációs élmény érdekel. Fő szakterülete a rock-, a folk-, a jazz- és a kísérleti zene, doktori disszertációját 1991-ben zeneszociológiából írta. Ő a Magyar Popkulturális Értéktár felelős szerkesztője, a Magyar Zene Háza Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című időszaki tárlatának egyik kurátora.

Mi kell ahhoz, hogy a zene által közösség keletkezzen? Hogyan működött ez az elmúlt évtizedekben, és milyen esélyei vannak manapság annak, hogy generációs élmény szülessen?

Egyfajta szubkultúrának kell kialakulnia körülötte, amely általában nemcsak a zenében manifesztálódik, hanem viselkedésben, divatban, idolokban, jóval szélesebb körben, mint amit maga a zene feltételez. Nyilván az 1960-as években, amikor én még csak megszülettem, a generációs élmény sokkal erősebben működött, mint később. Már csak azért is, mert minden szempontból kevesebb lehetőség volt. A populáris zenei folyamat nagyjából az 1970-es évekig egy irányba haladt, majd elkezdett szálakra bomlani, fragmentálódni. Az egydimenziós intézményrendszernek alapvetően persze csak hátránya volt, de mégiscsak azt eredményezte, hogy ugyanazt az egyetlen televízióadót nézte az ember, ugyanazt az egyetlen állami rádiót hallgatta, óhatatlanul megismerve azt a zenét is, amely nem érintette meg feltétlenül. Nekem az alapélményeim a kemény rockban vannak, de nyilván a Bergendyt, a Neotont vagy a Fonográfot is ismerem. Hogy a ’60-as, a ’70-es, a ’80-as években felnövőknek még volt generációs zenei élményük, amely nagyrészt annak is köszönhető, hogy az egyetlen médián keresztül mindenkihez eljutott a sugárzott tartalom – függetlenül attól, hogy az ember szerette vagy sem az adott zenét. Kamaszként az energiát kerestük mindenben. Nálunk még az underground–overground, vagy az offstream–mainstream közötti sokkal élesebb határ feszült. Nekünk ciki volt például a Bergendy vagy a Neoton. A gyerekeimen, akik a kilencvenes évek elején születtek, viszont azt látom, hogy nekik sokkal természetesebb az átjárás a mainstream és az underground között. Nincsenek olyan erős felvállalásaik egy-egy műfaj kapcsán, és nagyon széles palettáról hallgatnak zenét.

PostPin It!

Századok és fordulók

Közzétette szerző

A „Kilencedik” karmesteri rutinfeladat? 

Beethoven sohasem az, esetében csak útkeresésről beszélhetünk. A IX. szimfónia hatalmas hegy, amelyet mindig más megvilágításban lát az ember. Most ráadásul kuriózumról van szó, ugyanis az újévi koncerten a Gustav Mahler-féle hangszerelésben szólal meg a darab, nyolc kürt, dupla fafúvósok, nagy vonóslétszám és színpadi zene közreműködésével. Korábban is vezényeltem már a kilencediket az Operaházban, de akkor a historikus előadásmód irányába mentünk el, jóval kisebb apparátussal, az eredeti beethoveni metronómtempókat betartva, a frázisokat a bécsi klasszikus stílus szellemében kimunkálva. A Mahler által átdolgozott – Bécsben és New Yorkban elhangzott – változatról igyekszem minél több információt begyűjteni, hiszen ez esetben a mi előadásunk egy interpretáció interpretációja lesz.

Nem szentségtörés belenyúlni Beethoven szimfóniáiba? 

PostPin It!

A nagy magyar rock and roll svindli

Közzétette szerző

A hatvanas években, a hiánygazdaság korszakában minden helyettesített valamit: demokráciát a népi demokrácia, az autót a Trabant, a kávét a cikória. A lényeg az volt, hogy senki ne úgy nézzen ki, mint a KISZ-es igazolványába ragasztott képe, illetve lehetőség szerint eleve kerülje el az ehhez hasonló szervezeteket, ami azért is volt nehéz, mert szinte mindent a KISZ szervezett, részben a rock and rollt is. Még diák voltál, de már minden arra emlékeztetett, hogy hamarosan melós leszel, azaz véget ér a lázas ifjúság, addig meg minek ugrálni.

Mindennek megvolt a másolata, még a klasszikus képregényeknek is. Ez volt a hívogatóan színes Füles, amiben vetésforgóban jöttek a viccek, a rejtvények és a képregények. 1957. február 3-án jelent meg először, amikor már megszűntek a forradalom szórványharcai, és kezdetét vette a kőkemény megtorlás, és az életben nem a Skandi módra rejtvénytípus volt a legnagyobb talány. A hatvanas évek rajzos történeteiben még nem a klasszikus képregények kabalaállatkái mosolyogtak ránk, még messze volt Pif vagy a Disney-féle állatkert, jórészt Korcsmáros Pál és Zórád Ernő zseniális rajzain a klasszikus regények felképesített adaptációit láthattuk. Máig sem tisztázott okokból a balosnak mondott, de még így is nagyon kapitalista Pif újságok megjelentek a magyar újságosbódékban, talán azért, mert valaki elhitette az Ifjúsági Lapkiadó igazgatóságával, hogy ha egy gyerek tíz percig pislogva bámulja magát Pifet, akkor az Leninné változik.

Az ötvenes évek második felében, amikor a legnagyobb energiák nem a részecskegyorsítóban szabadultak el, hanem a rock & roll táncesteken, mi, magyarok nem a tánccal voltunk elfoglalva, hanem azzal, hogyan kell szétvágni Sztálin szobrát, és milyen messziről kell elhajítani a Molotov-koktélt. Vagyis a forradalommal. Utána pedig azzal, hogyan tüntessük el 1956 nyomait, a legbiztonságosabb trezorba helyezve az emlékeket: a szívünkbe. Amikor a megtorlások után elindultak a tánciskolák, a zenészeknek még nem volt lila zakójuk párducmintás gallérral.

PostPin It!

Valami kis jelet ad a készülék

Közzétette szerző

Amikor felmerült az ifjúsági sajtóban és a Rádió ifjúsági szerkesztőségének műsoraiban, hogy a Hungaroton miért nem adja ki az új hullámos zenekarok lemezeit, akkor azt mondták: jó, akkor legyen a Bizottság. Pedig az egykori Vajda Lajos stúdiós képzőművészeknek nem sok közük volt az új hullámhoz, nem voltak punkok sem, öndefiníciójuk szerint szabadidős katasztrófazenét játszottak. Valami olyasmit, ami inkább kísérőjelensége volt a szentendrei és pomázi alkotók művészetének.

A Kalandra fel!!-t sokan azért hallgatták meg, mert viccesnek és meghökkentőnek találták. A Mit látsz, Laca?-féle felütés mellett számos olyan szöveghely található a lemezen, amely bizonyos fénytörésből olyan volt, mint valami illegális rádiókabaré részlete. Ráadásul a derék magyarok különösen szerették a kabarék zenés jeleneteit, gondoljunk csak Boros Lajos Nem jó jel című számára, amely a Humorfesztivál ’82 című albumon jelent meg. A vicc, a kabarétréfa a hetvenes és a nyolcvanas évek ingerszegény világában mást jelentett, mint most. Hogy mást ne mondjunk, milliók hallgatták a hétfői rádiókabarékat.

A Kalandra fel!!-t persze főleg undergroundnak becézték, és a legszabadabb szájú magyar albumnak titulálták, de igazi értéke nem ebben, hanem a szabadságában van.

PostPin It!

Előbb születtem, mint az első magyar alkotmány

Közzétette szerző

Az utóbbi időben több zenészkollégáddal beszélgettem a rock- és a blueszene különleges világáról. Többször megütötte a fülemet, hogy a zene helyett a muzsika szót használjátok. A 2020-ban megjelent köteted címe is az, hogy Muzsikussors. Az én fogalomtáramban a muzsika nem a rock- és a blueshangulattal párosul, hanem a népies dallamvilághoz kötődik. Van a kettő között különbség?

Idegen nyelvekben is a music szót használják. A muzsikálás és a zenélés két különböző dolog. A zenét meg lehet tanulni. A zenész elolvassa a kottát, de magától semmit sem képes hozzátenni. A muzsikus viszont nem biztos, hogy tudja az elméletet, de újat tud a kottához tenni. Ilyen volt például Jimi Hendrix, aki fölforgatta a világot azzal, hogy nem vette figyelembe a zenei szabályokat. Az a muzsikus, akinek dalból van a lelke. A zene felbugyog belőle, mint egy forrás.

Mikor és hogyan vált az életed meghatározó részévé a muzsika?

PostPin It!

Tíz interjú a zene ezer színéről

Közzétette szerző

Bornai Tibor

A Magyar Zene Háza június 10-én bemutatta a KFT negyven éve megjelent, Üzenet a liftből / A fodrász című albumára épülő show-ját. Ennek kapcsán beszélgettünk Bornai Tiborral, a zenekar billentyűsével.

Közismert az anekdota, mely szerint Erdős megtapsolta Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, mert csak később esett le neki a politikai üzenete. Az Üzenet a liftből című, meglehetősen rendszerkritikus album esetében volt ilyen utólagos „ahaélménye” Borsnak és Erdősnek?

PostPin It!

Így válik a tradíció trenddé

Közzétette szerző

A költő életében közel ezer verset jegyzett, melynek java része fennmaradt: nagyjából 850 Petőfi-versről tudunk, amelyeket biztosan ő szerzett. Ebből a terebélyes életműből válogattatok össze – Hrutka Róbert segítségével – a pályázathoz 200-at, melyeket megzenésíthettek az alkotók. Mi alapján, milyen szempontok mentén került ki ez a 200 vers a fellelhető 850-ből, a megzenésíthetőségen túl?

Mindenképpen cél volt az, hogy ne csak azokat az ismert sorokat halljuk vissza, amiket mindenki gyerekkora óta kívülről fúj Petőfitől. De szerencsére a bicentenáriumi 200-as szám nagy teret engedett a klasszikus szövegektől a tőle ismeretlen kuriózumokig. A PIM főmuzeológusainak javaslataiból Hrutka Róbert zenész, dalszövegírót kértük fel a feldolgozandó versek kiválasztására, mert a versek megzenésítésének fő szempontja a szövegek muzikalitása. Nagyon lényeges szempont volt a versek zenei lüktetése, dallama, hangulata, és a költőre jellemző témák is, mint a szerelem, szabadság, és az élet élvezete.

Figyelembe vettük a versekben rejlő prozódiai lehetőségeket is, amelyek a költemények verseléséből fakadtak, és hogy a költő teljes életművét reprezentálja a gyűjtemény. Érdekes lehetőséget kínáltunk a szerzők számára azzal is, hogy lehetett egybefüggő versrészletet is választani, minimum négy olyan sort, amely tartalmi szempontból meghatározó a dal teljes szövegét illetően. Érdekelt bennünket, hogy hogyan fejtik tovább az idézett sorokat a szövegírók, ez például izgalmas kísérlet volt.

PostPin It!

Azahriah-tól az utolsó Beatles-dalig: 12 zenei esemény 2023-ból

Közzétette szerző

Nekünk írták a dalt! – egyedülálló poptörténeti kiállítás a Magyar Zene Házában

Januárban nyitotta meg kapuit minden idők legátfogóbb magyar poptörténeti kiállítása a Magyar Zene Házában. Az 1950-es évek rock’n’roll-korszakától az első Sziget-színpadig tartó zenei időutazás játékosan és izgalmasan mutatta be a hazai popzene első évtizedeit, legnagyobb legendáit és persze az egészet körbeölelő sajátos politikai és társadalmi környezetet.

Visszavonult a Middlemist Red

PostPin It!