Best WordPress Hosting
 

Két ködlovag és fivérük, a geográfus – A Cholnoky testvérekről

Milyen volt a Cholnoky fivérek családi háttere? Milyen szellemi közegben nőttek fel?

A Cholnokyak alföldiek, kecskemétiek voltak, a család Mátyás király idejéből származtatja magát. A veszprémi ág a 19. század közepén került át Dunántúlra: Cholnoky Ferenc (1808–1876) ismert orvos 1836-ban költözött a királynék városába, ő a Cholnoky fivérek nagyapja. A fia, Cholnoky László (1835–1901) ügyvéd az egyház, illetve a város notabilitásává emelkedik, övék a veszprémi városteremtő családok egyike. László 867-ben vette feleségül Zombath Krisztinát; nyolc gyermekük született, de nem mindegyik érte meg a felnőttkort, Endre fiuk pedig fiatalon, egyetemista korában hunyt el.

Pesti végzettségű édesapjuk nyitott szellemű, művelt ember, Vas Gereben barátja, magyarra fordította és Sió álnéven kiadta Alexandre Dumas Monte Cristo grófja című regényét, a családjának idegen nyelvű folyóiratokat rendelt, gazdag könyvtárat tartott fenn. A család, mindenekelőtt az apa élénk és kiterjedt társasági életet él. Ez utóbbi nemcsak jót hoz, hiszen az ezzel együtt járó italozásra épül rá az alkoholizmus, amely a családot megrendíti.

Teret adni a tehetségnek – zenei és irodalmi programok a 32. Művészetek Völgyén

 A Művészetek Völgyéről készült videóbeszámolónk második részében Szakadáti-Póka Vanessza, a Póka és a Petőfi udvar főszervezője, a Petőfi Kulturális Ügynökség könnyűzenei oktatási igazgatója a völgy alkotóközösségéről mesél.

Készítette: Talum Fruzsina és Ujvári Gyula

Ez a bejegyzés: Teret adni a tehetségnek – zenei és irodalmi programok a 32. Művészetek Völgyén eredetileg innen származik: kultúra.hu.

A kócsag röpte – Endó Súszaku: Csodálatos bolond

Az ötvenes években játszódó Csodálatos bolond főhőse nem tűnik reális karakternek, és nem érthető, hogy miért utazik Japánba. Kalandjai ebből adódóan esetlegesek, „légből kapottak”. Rejtélyességéről főleg azáltal értesülünk, hogy az író újra meg újra elismételi: senki sem tudja, miért érkezik, nincsenek megfogható céljai, továbbá ezekhez (a nem létező célokhoz) pénze sem sok. Ha elindul valahova, cél nélkül indul el, és mindenről, ami vele történik, a véletlen dönt. Nem turista, nem érdeklik a műemlékek, nincs Japánban rokona, és üzletelni sem akar. Nem művész, és úgy tűnik, semmiféle egyéb különös tehetség sem jellemzi.

Ez a sokféle meghatározatlanság és a folytonos sulykolásuk már gyanús, és éppen abban akadályozza meg az olvasót, hogy bármit is gondoljon róla, hogy képbe kerüljön vele kapcsolatban. Igaz, Napóleon leszármazottja, de akinek erre felcsillanna a szeme, azt ki kell ábrándítanom: ez a tény a kisregény egészének ismeretében a legkevésbé sem informatív, se pró, se kontra nem számít. Talán azt az egyet kivéve, hogy teljesen jelentéktelen, oktalan, ügyetlen, esetlen és határozatlan, vagyis híres felmenőjének minden szempontból az ellentéte. És még csúnya is, mint Súszaku nem győzi ezt oldalról oldalra hangsúlyozni. A teste egy szumóbirkózóé, a feje egy lóé, és úgy eszik, mint egy víziló – nagyjából ezeket ismételgeti vele kapcsolatban. (Az állatos hasonlatok amúgy mai szemmel olvasva kifejezetten bántóak és otrombák. Súszaku más hőseire vonatkozóan sem fukarkodik hasonlókkal, az egyik negatív karaktert például következetesen patkányszerűnek nevezi, és más mondanivalója nincs is vele kapcsolatban, mintha ezzel máris teljeskörűen jellemezte volna.)

A szöveg nemegyszer gyermetegnek hat, majd időről időre váratlanul költőien gyönyörű mondatokkal lep meg, és míg a cselekmény a levegőben lóg, Súszaku atmoszférateremtésben, a környezet és különböző helyzetek leírásában, apró megfigyelésekben kifejezetten jó. Mivel hősét úgy ejti be Tokió sűrűjébe, hogy ennek semmi néven nevezhető okát-értelmét nem jelöli meg, egyre erősebbé válik az a gyanúnk, hogy afféle kísérleti helyzettel van dolgunk – például mint amikor tudósok azt modellezik, hogy mire menne egymással, ha összeengednék az orrszarvút meg a krokodilt. Vagyis a francia szakot végzett és Lyonban is tanult Súszaku számára kizárólag az a fontos, hogy ez a találkozás létrejöjjön: egy „nagyon francia” Tokióba kerüljön, és annak legsötétebb oldalával, nyomorával és bűnözésével is szembesüljön. Ez alapján egyértelmű, hogy tézisregényt, példázatot olvasunk, amelynek alakjai nem önmagukért állnak helyt, hanem jelképek.

Így teltek a 33. Művészetek Völgyén a Petőfi udvar és a Póka udvar összművészeti programjai

Készítette: Talum Fruzsina és Ujvári Gyula

Ez a bejegyzés: Így teltek a 33. Művészetek Völgyén a Petőfi udvar és a Póka udvar összművészeti programjai eredetileg innen származik: kultúra.hu.

Szabados Ági: Az irodalom nem egy magas polcon lévő elérhetetlen valami, hanem mindenkihez szól

Hunyják be a szemüket! Képzeljenek el egy helyiséget, ahová belépve otthonos, szinte családias hangulat fogad. Ez Ági könyvesboltja, a Libertine – vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a megvalósult álma. A nagy könyvespolcok mellett hangulatos képek lógnak a falon, fekete-fehér mesék a régi Budapestről. Anya gyermekével, a nagyvárosi forgatag a Duna-híddal, járművek – csupa-csupa életteli mozdulat, leheletnyi nosztalgiával. Szemben könyvborítók képkeretben: Anna Karenina, Frankenstein, Lolita, az öreg halász és társaik remekül megférnek egymás mellett. És ott a polc, ahol Ági kedvenc könyvei szuszognak békésen a többi olvasóra várva.

A boltba sorra jönnek a vásárlók, egymásnak adják a kilincset. A tulajdonosnak mindenkihez van egy kedves szava, sokakat ismer, hiszen az általa életre hívott, több mint hatvanezer tagot számláló Nincs időm olvasni kihívásnak a résztvevői. Hogy ez pontosan mi? Egyszerűen fogalmazva egy online olvasókör, amelyet Ági fog össze immár 2017 óta azzal a céllal, hogy népszerűsítse az olvasást, s visszavezesse az embereket ehhez az elemi szükségletnek is mondható tevékenységhez.

Az írás a Magyar Kultúra magazin 2023/5. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa!

Már négyévesen bevonult az irodalomtörténetbe, de ezt nem híres költő apjának köszönhette

A nagyszalontai jegyzőlakban látta meg a napvilágot 1844. március 24-én Arany János és Ercsey Julianna második gyermekeként. Életét és egész pályafutását meghatározta, hogy a kor legünnepeltebb költőjének fia volt, akivel mintha félt volna igazi versenyre kelni. Talán ezzel is magyarázható, hogy irodalmi munkássága során kevés verset írt, elsősorban esszéíróként, műfordítóként tartják számon.

Mindössze négyéves volt, amikor keresztapja, Petőfi Sándor révén bekerült az irodalomtörténetbe, a költő ekkor írt verset Arany Lacinak. 

1851 őszén szüleivel Nagykőrösre költözött, itt végezte az elemit és a gimnáziumot, ahol édesapja irodalmat, poétikát és klasszikus nyelveket tanított. Tizennyolc évesen népmesekutató körutat tett Juliska nővérével, ami megérlelte a népmese és a népköltészet iránti szeretetét. Hazatérve Eredeti népmesék címmel kiadta a mindmáig egyik legjobb magyar népmesegyűjteményt. Később tanulmányt is írt Magyar népmeséinkről címmel, ez volt 1867-ben a Kisfaludy Társaságban székfoglaló előadása.

A titok neve: Műút – Sikertörténet és viharfellegek

Amikor a Nagy Nyomozásba belekezdtem, még nem sejtettem, hogy a nyomozót mennyire meg fogják dolgoztatni. Azt sem, milyen jelentős mennyiségű lesz az iratanyag, és mekkora kihívásnak bizonyul a vallomások értelmezése, összeolvasása. Azt sem, hogy a jelentős önbizalom, amellyel a feladatnak nekivágok, a befektetett munkával egyenes arányban fog csökkenni. Ne lövöldözős krimire, hanem tárgyalótermi drámára gondoljanak; olyasféle, soha be nem fejezhető vizsgálódásra, amely során mindenki a legkészségesebben áll rendelkezésre, és semmit sem akar elhallgatni – a titok mégis titok marad, sőt mintha az idő előrehaladtával csak egyre titkosabbá válna.

*

Miskolcra indulásom előtt körülbelül két héttel ímélt írtam Jenei László főszerkesztőnek. Megkért, hogy hívjam fel, és elkezdtünk a miskolci terveimről beszélgetni. Segítőkészsége megható volt. Kidolgozott és átküldött egy általa javasolt tervet a város „feldolgozására”, amely azonban – ez csak utólag vált számomra világossá – egy hét alatt eleve teljesíthetetlen volt. De mintha éppen a Műútról és magáról nem akart volna túl sokat beszélni. Mivel újra meg újra a folyóiratra tereltem a szót, és interjút kértem tőle a témáról – a folyóirat alapításáról, koncepciójáról, korszakairól, működésének visszhangjáról és főleg a mai helyzetéről –, hamarosan újabb küldemény érkezett tőle: általa rövidnek nevezett, nyolcoldalas összefoglaló az elmúlt 16 évről – amely minden tényt tartalmazott ugyan, de azt egyáltalán nem, hogy a Műút 2007-ben hogyan lehetett Miskolc-Zeusz fejéből teljes fegyverzetben előpattanó Pallasz Athéné: mi volt az oka, hogy a folyóiratok küzdőterén szinte azonnal egyöntetű elismerést váltott ki.

„Pokolba a tudományoskodó irodalommal!” – Még, még, még Gombaszögi Nyári Tábor

Készítette: Talum Fruzsina, Erdei Bálint, Szolykó Dávid

Ez a bejegyzés: „Pokolba a tudományoskodó irodalommal!” – Még, még, még Gombaszögi Nyári Tábor eredetileg innen származik: kultúra.hu.

Találmánya világszenzáció volt, mégsem szabadalmaztatta

Báró vásárosnaményi Eötvös Loránd Ágoston Budán látta meg a napvilágot, apja, báró Eötvös József író, politikus akkor éppen az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1865-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, de közben Petzval Ottónál matematikát és fizikát tanult, és Than Károly kémiai laboratóriumában is dolgozott. 1867-ben felhagyott a joggal, és a heidelbergi egyetemen megkezdte természettudományi tanulmányait.

1870-ben summa cum laude eredménnyel doktorált, a következő évtől a pesti egyetemen a fizika magántanára, majd rendes tanára volt, huszonöt évesen a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1883-ban pedig rendes tagja lett. 1878-ban – Jedlik Ányos utódaként – a kísérleti fizikai tanszék vezetője, majd a Fizikai Intézet első igazgatója, 1891–92-ben a pesti egyetem rektora, 1889–1905 között a MTA elnöke volt. 1894–95-ben vallás- és közoktatási miniszterként négyszáz új népiskolát hozott létre, emelte a tanítók jutalmazására szánt összeget.

A kapillaritást vizsgálva kidolgozta a róla elnevezett reflexiós módszert a felületi feszültség mérésére. Felismerte a folyadékok különböző hőfokon mért felületi feszültsége és a molekulasúly közötti összefüggést, amelyet Eötvös-törvénynek neveznek. Az 1880-as évek végétől a Föld gravitációs terét vizsgálta, a gravitációs térerősség változásainak mérésére szerkesztette meg a nevét világhírűvé tevő torziós ingáját, amely Cavendish és Coulomb eszközeinek továbbfejlesztett és hasznosítható változata. A horizontális variométernek elnevezett műszer voltaképpen egy fémszálra felfüggesztett vízszintes mérlegkar, egyik végén egy rögzített súllyal, a másikon egy húsz centiméter hosszú fémszálon lógó másik súllyal. A föld alatti tömegek az alsó súlyt maguk felé húzzák, eközben a felső, mérlegkart felfüggesztő fémszál megcsavarodik, a csavarodás mértéke arányos a nehézségi erő változásával.

Elhunyt Cselényi László író, költő, műfordító

A magyar irodalom meghatározó alakjának búcsúztatása pénteken Pozsonyban, a főrévi Pieta ravatalozóban lesz, közölte az Új Szó.

Cselényi László Gömörpanyiton született 1938. március 15-én. A pozsonyi Comenius Egyetemen magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett, majd kiadóknál, szerkesztőségekben dolgozott. 1964 és 1970 között hosszabb időt töltött Párizsban, megismerkedett a modern filozófiai irodalommal és a francia avantgárd költészet újabb áramlataival. 1979 és 1991 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, 1991-től 1998-ig a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Hungarisztikai Tanszékének oktatója volt.

Az ötvenes évek végén tűnt fel a szlovákiai magyar költészetben. Első kötetei a Keselylábú csikókorom (1961) és az Erők (1965) voltak. Huszonhét önálló kötete mellett cseh, szlovák és francia költőket fordított magyarra. Esszéket, riportokat, irodalomelméleti tanulmányokat is írt.

Mindenkinek mindent! – Gombaszög 2023(videó)

A Petőfi Kulturális Ügynökség programjairól Oberczián Gézával, a Kárpát-medencei Programigazgatóság projektvezetőjével, és a fesztivál főszervezőjével, Naszály Gáborral beszélgettünk.

Készítette: Talum Fruzsina, Erdei Bálint és Szolykó Dávid

Ez a bejegyzés: Mindenkinek mindent! – Gombaszög 2023(videó) eredetileg innen származik: kultúra.hu.

Katona Ágota nyerte a PesText irodalmi pályázatának szakmai díját

Megszületett az eredmény a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál 2023-as, „Felhők” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán. A zsűri döntése alapján a szakmai díjat Katona Ágota Négyzeteken keresztül látjuk az eget című alkotása nyerte. A tíz további döntős közül egy közönségdíjban részesül majd. A tizenegy döntős mű elsőként a SZIFONline irodalmi portálon olvasható, itt lehet szavazni július 26-tól augusztus 25-ig, hogy ki nyerje a közönségdíjat:

Katona Ágota 1989-ben született Balassagyarmaton, 2008 óta Budapesten él. Az ELTE esztétika-magyar-szerkesztői ismeretek szakán végzett, verset és prózát ír, kollázsokat készít. Első kötete Kezdetben, mégis vihar címmel 2021-ben jelent meg a Fiatal Írók Szövetségénél.

A pályázat zsűrizése két körben zajlott. Alapos előválogatást követően a legjobb tizenegy pályamű került az elismert szakemberekből álló főzsűri elé. Visky András, Lövétei Lázár László és Vados Anna döntöttek a szakmai díjról.

Tárlatvezetés az ifjúság múzeumában – Kőbányai János Beat(korszak)regény című könyvéről

A Beat(korszak)regény egy képzeletbeli kiállításnak a könyvvé terebélyesedő prospektusa sok-sok dokumentumértékű, először publikált fotóval. Maga a szöveg – ahogy hajdan bizonyos ORI-koncerteket reklámoztak – vegyes műsor, van benne expresszionista próza, a beat kialakulásának főbb színtereit bemutató szociográfia, de olvashatunk függő szövegbe átültetett életműinterjúkat, és megismerhetünk egy 1987-es keltezésű lektori jelentést is, amelyben Vitányi Iván kiadásra javasolja Kőbányai zakatoló lírával teli kéziratát. A könyvhöz egy új írást is hozzáillesztett a szerző: a Török Ádám temetésén elhangzott gyászbeszédét. Ezekben a sűrű, szédítő szövegekben olvashatunk a tabáni, elíziumi mezőkről, a felnőtt-társadalom televényéről, a beatflóráról, az osztályidegenség, a bizalmatlanság babiloni fogságáról.

Kőbányai különös szenvedéllyel rajongott a beatért, és ez az elragadtatása teszi egyedivé a rock and roll tudósítói között.

És a szenvedélye, hite át is jön a szövegein, ezt az áhítatot érzékeltetni is tudja, nem egy esetben irodalmi igénnyel. Nemcsak szociológiai, szubkulturális és biografikus ismeretanyagot hoz működésbe, de élményszerűn képes átadni, milyen az, amikor 1978-ban, a negyvenezres tömeget vonzó szolidaritási rockfesztiválon mennybe megy egy generáció. A bizonytalan műfajú, még a nyolcvanas években írt könyvének kézirata egy pincéből került elő, Nemrég újraszerkesztette, megigazította és kommentárokkal látta el.

Fél Dél-Amerika ura volt, az övéi buktatták meg

Simón José Antonio de la Santísima Trinidad Bolívar y Palacios Blanco gazdag, baszk származású hidalgó (spanyol nemes) család sarja volt. Szüleit korán elvesztette, ezután nevelők oktatták, tanulmányait Spanyolországban fejezte be. Ott is nősült meg, de felesége egy év múlva venezuelai látogatásukon sárgalázban meghalt. Bolívar ezután nem házasodott meg újra. A napóleoni háborúk Európájában megismerkedett a francia felvilágosodás és az angol materializmus gondolkodóival, és a saját erejéből káplárból császárrá emelkedő Napóleon példájától lenyűgözve

esküt tett, hogy felszabadítja hazáját.

1807-ben hazatért és bekapcsolódott a függetlenségi mozgalmakba. Amikor Venezuela 1810-ben fellázadt a spanyol gyarmati uralom ellen, a junta Bolívart küldte Londonba, hogy szerezze meg a brit kormány támogatását. Ezt a küldetést nem sikerült teljesítenie, sikerült viszont meggyőznie a száműzött szabadsághős Francisco de Mirandát, hogy álljon a függetlenségi harc élére. A venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlés 1811-ben kikiáltotta a függetlenséget, de a diktátori hatalommal felruházott Miranda nem vállalta a harcot a túlerőben lévő spanyolokkal és letette a fegyvert. Forradalmár társai ezt árulásnak minősítették, ők maguk adták át a spanyoloknak Mirandát, aki börtönben fejezte be életét.

,,Úgy gondolom, van bennem egy egészséges bizonytalanság” – interjú Bánki Benivel

Amikor rákeresünk a nevedre az interneten, sok mindennel találkozhatunk: influenszerkedsz, slammelsz, verseket és dalszövegeket is írsz, és az Ökumenikus Segélyszervezet több kampányába is bekapcsolódtál. Tizenkét évesen kezdtél komolyabban foglalkozni a szövegalkotással. Hogyan emlékszel vissza az első írásaidra, milyen témák inspiráltak téged kisiskolásként?

Koraérett fiúként hallgatóztam és figyeltem: a felnőttek beszélgetései érdekeltek. Az olvasmányok közül is azok vonzottak leginkább, amiket nem egészen értettem. A gyermekkor törékenysége, az elmúlás éppúgy foglalkoztatott, mint a szerelem. A szüleim egy napon megtalálták a füzetemet, aminek a borítóján ez állt: ,,Bánki Benjámin összes eddigi, el nem ismert alkotása”. Karácsonyra be is köttették, úgy kaptam kézhez, kemény fedeles könyvként az írásaimat. Ekkor 12 éves voltam.

Ahogy mesélted, az irodalom iránti szeretetedet elsősorban a családodnak, édesapádnak és a CD-kről meghallgatott verseknek köszönheted. Voltak kedvenceid? Van rá alkalom, hogy ma is kézbe veszed ezeket a CD-ket és újrahallgatod őket?

A foltozószabó tizennegyedik gyermeke volt, ma utca és könyvtár is őrzi a nevét

Egy zsidó foltozószabó tizennegyedik, legkisebb gyermeke volt. Apjától örökölte büszkeségét, életszeretetét, vállalkozó szellemét és fess külsejét is. Iskolai tanulmányai befejeztével rajztanárnak, majd színésznek készült, fel is vették a Színitanodába, de betegsége miatt hamarosan búcsút kellett intenie a színészi karriernek. Bátyja gyulai ügyvédi irodájába került írnoknak, ahol a szerződések és váltólevelek helyett szívesebben körmölt novellákat, színdarabokat. 1884-ben egy helyi nyomdatulajdonos jóvoltából jelent meg első novelláskötete, a Nyomor, amely mindjárt komoly feltűnést is keltett.

E kötettel a hóna alatt még abban az évben Budapestre költözött, és a tekintélyes Magyar Hírlap, valamint A Hét munkatársa lett. Hamar kiderült, hogy az újságíráshoz is különleges érzéke van, s bár műveltsége és felkészültsége hiányos volt, harcias szelleme, ötletgazdagsága, kitűnő stílusa feledtette a hiányosságokat. Közismert és népszerű alakja volt a társasági életnek is, a nők bolondultak érte.

1889-ben lapjától Kolozsvárra küldték, hogy tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület báljáról és egy színházi bemutatóról, amelynek egyik szerepét a szép és tehetséges Hunyady Margit játszotta. Bródy beleszeretett a színésznőbe, a tudósításra szánt három napból három év lett, a kapcsolatból pedig egy fiú született, aki Hunyady Sándor néven lett a magyar irodalom jeles alakja, kiváló novellista és drámaíró.

A pillanat hangulatai – Dénes György Kilenctornyú palota című versantológiájáról

A gyermek- és ifjúsági irodalom valamilyen oknál fogva kezdetektől mostohagyermeke a felvidéki magyar irodalomnak. Természetesen vannak szerzők, akiknek munkásságában megtaláljuk a gyermekirodalomba sorolható köteteket: Zs. Nagy Lajos, Tóth Elemér, Fellinger Károly. (A felsorolás igencsak véletlenszerű!)

Gál Éva írása a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. májusi számában jelent meg.

Kérdés számomra, hogy a gyermekirodalom valóban csak gyermekek, kisiskolások számára készüljön-e.

Matula kunyhójától a kárókatona-telepig

A Kis-Balaton, elnevezésével ellentétben nem a Balaton kicsinyített mása, hanem a Zala folyó torkolatvidéke, ahol száraz, mocsaras és vízzel elárasztott területek váltogatják egymást. Ez a több mint ezernégyszáz hektáros terület ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

Fekete István két regénye, a Tüskevár és a Téli berek is itt játszódik.

Marianna úgy ismeri ezt a térséget, mint a tenyerét. Ha az irodai munkája nem köti a látogatóközponthoz, kint van a terepen. Arról faggatom, milyen kuriózumnak számító állatok élőhelye a Kis-Balaton. Rögtön említ néhányát, kiemeli az északi pockot. Ez a kicsi, plüssfigurára emlékeztető rágcsáló egy jégkorszaki reliktum, vagyis maradványfaj, amely a jégkorszak visszahúzódásával került ide. Magyarországon csupán két helyen él, a Fertő-Hanság területén és a Kis-Balatonnál. Szintén kuriózumnak számít a lápi álarcos szitakötő.

Hans Fallada, a Mi lesz veled, emberke? írója 130 éve született

Eredeti neve Rudolf Ditzen volt, művésznevét két Grimm-meséből vette, a Szerencsés Jancsiból (innen jött a Hans) és A libapásztorlányból, amelyben a beszélő lovat hívták Falladának. Apja neves jogász volt, a legfelsőbb bíróság tagja, aki fiát is jogásznak szánta. A család sokáig Lipcsében és Berlinben élt, az apa és a fiú kapcsolata azonban egyre fagyosabb lett, mert Rudolf nem akart jogi tanulmányokat folytatni. Már fiatal iskolásként csatlakozott a Wandervogel elnevezésű társasághoz, amely túrákat szervezett fiataloknak, és amelyet – a polgári értékeket megkérdőjelező nézetei miatt – a szülők és a tanárok veszélyesnek tartottak a résztvevők számára.

Az érzékeny lelkű fiatalember rengeteget olvasott, főként Flaubert, Zola, Daudet és Maupassant műveit, de a realista, naturalista irányzat mellett Karl May kalandregényeit is szerette, felnőttként összegyűjtötte May 57 kötetes életművét.

Gimnáziumi tanulmányai utolsó évét a türingiai Rudolstadtban fejezte volna be, de 1911. október 17-én párbajnak álcázott öngyilkosságot kísérelt meg egy barátjával együtt, aki meg is halt. Ditzen súlyos sérülésekkel életben maradt, de emberölés vádjával nyomozás indult ellene, majd pszichiátriai kivizsgálásra és kezelésre Jénába szállították. A középiskolát nem fejezte be, később Türingiában mezőgazdaságtanból szerzett végzettséget. Az első világháború idején katonának jelentkezett, de alkalmatlannak nyilvánították. 1916-ban a stettini (szczeczini) agrárkamaránál kapott állást, majd a fővárosban a burgonyatermelők szervezeténél dolgozott tudományos munkatársként. Közben fokozatosan az ital és a kábítószer rabjává vált, többször vett részt elvonókúrán. A világháború után a legkülönbözőbb munkákat végezte, hogy biztosítsa megélhetését – volt eladó, ingatlanügynök, hivatalnok és élelmiszer-kereskedő is.