A Dieppe közelében fekvő Chateau de Miromesnilben született 1850. augusztus 5-én. Apja nagyvilági ember, anyja bátor, független szellemű nő volt, aki fiát az élet szépségére és csodálatára nevelte. Maupassant-t az yvetot-i papi líceumból kicsapták, így a szabadabb szellemű roueni kollégiumban tanult tovább. Párizsban jogot hallgatott, közben részt vett az 1870-es, katasztrofális francia vereséggel zárult francia-porosz háborúban. Dolgozott a Tengerészeti, majd a Közoktatásügyi Minisztériumban, szabadidejének java részét a Szajnán töltötte úszással és csónakázással, barátok és gyakran prostituáltak társaságában.
A kezdő Maupassant-t Gustave Flaubert vette pártfogásába, aki fiatalon reménytelen szerelmet táplált Maupassant anyja iránt. Flaubert olyan jeles íróknak mutatta be a fiatalembert, mint Zola, Turgenyev és Henry James, de kíméletlenül kritizálta is műveit, és csak egy-egy cikk megjelenését „engedte” számára, akkor is álnéven. A fordulópont 1880 áprilisában következett be, amikor – Zola szerkesztésében – megjelent a Médani esték című kötet, hat fiatal író egy-egy novellájával a francia-porosz háborúról. Maupassant írása, A Gömböc messze kiemelkedett a többi közül, és még a szigorú Flaubert is mesterműnek nevezte. A Gömböc sikere után Maupassant otthagyta a minisztériumot, bezárkózott szobájába, és teljesen az írásnak szentelte magát, a Gil Blas, a Figaro és a Le Gaulois című újságban temérdek karcolata és cikke jelent meg.
1880 és 1890 között mintegy háromszáz novellát, hat regényt, három útikönyvet és egy verseskötetet adott ki. Ekkor jelent meg A Tellier-ház, a Fifi kisasszony, A szalonka meséi, a Holdvilág, A Rondoli lányok, az Horla, A rózsalegény és A haszontalan szépség című novelláskötete, az Egy asszony élete, A szépfiú, a Péter és János, a Mont Oriol és az Erős, mint a halál című regénye.