Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: kiemelt

A magyar könnyűzene privát arcai

Közzétette szerző

Az 1970-es évek kulcsfontosságú magyar zenekarai, zenészei évtizedekre előre meghatározták a hazai könnyűzene útját. A nagy rockforradalom generációjának vállán állt a beatzene, a rock and roll, a blues rock, majd a dekád közepétől a progresszív rock, a pszichedelikus rock és a hard rock is. Néhány év alatt robbanásszerű fejlődést mutatott a szórakoztatóipar, és bár tartós nyugati exportot végül senki sem tudott felmutatni, az angolszász nyelvterületekhez felzárkózva azóta is ritkán tapasztalható pezsgés volt jellemző az ifjúsági kultúrára.

Szörényi Levente az Add a kezed (Illés Show) című zenés film forgatásán 1972-ben. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A Beatles által csúcsra vitt beatzene egyik első hazai képviselője az Illés-együttes volt, akikről Add a kezed címmel rövidfilmet is forgattak Sándor Pál rendezésében, az azonos című albumukhoz kapcsolódóan, mely 1972-ben jelent meg. A felvételeket egy Práter utcai romos házban készítették. A szürreális hangulatú zenés film forgatását követően az épületet lebontották – munkálatait a mozi végén néhány jelenet erejéig meg is mutatták.

PostPin It!

Hivatása: folyómentő

Közzétette szerző

A folyómentés mint mára elsődleges hivatása kapcsán felvetődik a kérdés, hogy miként vélekedik a szemétről és a szemetelési kultúránkról általában?

Az emberiség nagyon kevés időt kapott arra, hogy megtanuljon együtt élni azzal a rengeteg csomagolóanyaggal, ami körülvesz minket. Ahhoz képest, mennyi időnk volt arra, hogy megtanuljuk például a fával való együttélést, a műanyagokkal ugyanerre csak nagyon kevés időt kaptunk, így nem is igazán tudjuk, hogyan bánjunk velük. Egy tanulási folyamat legelején vagyunk. És ez nem csak a fogyasztók hibája, hiszen olyan mértékben kapjuk ezeket a természetre káros termékeket és tárgyakat, hogy nem tudtunk még hozzájuk alkalmazkodni. Csak reménykedni lehet abban, hogy ezen lehet változtatni. Ahol azt látjuk, hogy nem szemetelnek, ott minden esetben nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, az emberek meggyőzésére, amit az egyetlen útnak tartok.

A külföldi, még javarészt autentikus kultúrájúaknak tartott kiemelt turistaparadicsomokban is az tapasztalható, hogy óriási szemétmennyiség halmozódik fel. Míg néhány korosztállyal korábban még eldobható, természetes eredetű hulladékuk volt, az mára kicserélődött, éppen ezért meg kell tanítani az embereket az újfajta hulladék kezelésére. A kókuszdió héja még lebomlott a kiskert végében lévő szemétkupacon, és ugyanígy nálunk is, az étkezési hulladékot felhasználtuk a kertekben, a háziállatok etetésekor. Általában másként kell gondolkodnunk a saját hulladékunkról?

PostPin It!

Rudán Joe: A rendszer elleni lázadás kiváló dalokat ihletett

Közzétette szerző

Összesen húsz évet játszottál a Pokolgép zenekarban. 1990-ben lettél tagja az együttesnek, s bár 1989-ben jött ki az egyik kedvenc Pokolgép-dalom, szerintem egyetértesz majd velem, hogy a A lázadó tulajdonképpen a rockzene misszióját is keretező dalnak számít. A refrénben a szabadság és a megfelelés áll szemben egymással: „Akartam jó lenni, de nem ment, / Rájöttem, hogy nem lennék szabad.” Mire van szükséged ahhoz, hogy szabadnak érez(hes)d magad?

A szabadság hiányát akkor ismerjük fel, amikor a körülöttünk lévő korlátok felerősödnek. Elmúlnak a kisgyermekévek, elkezdünk iskolába járni, kezdünk megismerkedni a kötelezettség fogalmával is. A lányaim épp ebben a korban vannak, rajtuk keresztül újraélem ezt az időszakot. A nagyobbik most kezdte az iskolát, számára már az is nagyon furcsa, hogy nem játszhat akármikor.

Amikor én befejeztem a középiskolát, azt hittem, hogy végre megkaphatom az áhított szabadságot. De az érettségi után munka után kellett nézni, a munka pedig újabb kötöttségeket hoz be az ember életébe. Szerencsésnek érzem magam, mert a saját utamat járhattam, járhatom. Saját formációim vannak, és így, hatvanévesen elmondhatom, hogy amennyire lehet, szabadnak érzem magam. Bár ha jobban belegondolok, érezhetjük magunkat szabadnak ideig-óráig, de valami mindig – nem feltétlenül rossz dolog – beleszól ebbe. Nekem itt van a családom, a kislányaim, rájuk figyelek, rájuk vigyázok. A teljes szabadságot nem tudom elképzelni. A művészetek adnak esélyt arra, hogy közelebb kerüljünk ehhez az érzéshez, de ott is megvannak a határok.

PostPin It!

Hét karácsonyi klasszikus kicsiknek és nagyoknak

Közzétette szerző

Visky András: Betlehemi éjszaka

Szeretem, amikor a jól ismert bibliai történeteket valamelyik mellékszereplő szemszögéből meséli újra valaki. Így tett Visky András is, aki Betlehemi éjszaka című meséjében Bari ben Bárányt és Bence ben Juhot szólaltatja meg. Párbeszédüket a feláldoztatástól való félelem árnyékolja be, ám egyszer csak megjelenik egy angyal. A Messiás születésének örömhírét hozza, aki számukra is szabadítást hoz: többé nem kell attól tartaniuk, hogy valaki feláldozza őket. Az evangélium mintegy „alulnézetből” fogalmazódik meg itt, a gyerekek számára is érthető, befogadható módon, de nem szájbarágósan. Különösen tetszik, hogy az alapvetően komoly hangvételt a szerző a bárányok humoros névadásával oldotta. A rövid mese ezen kívül is sok apró felfedeznivalót kínál – mindenkinek ajánlom, nálunk karácsonyi „kötelező” lesz.

Visky András: Betlehemi éjszaka

PostPin It!

Mogorvák szövetsége

Közzétette szerző

A Valami madarakban, amely a legrégebbi filmes hagyományokig nyúl vissza, Szacsvay László jutalomjátékát láthatjuk. Gondolhatunk például Charlie Chaplin 1921-es, A kölyök című opuszára, de sok másra is, amelyekben idős ember és kamasz vagy sokszor gyerek először háborúzik egymással, majd összeszoknak, sőt barátság alakul közöttük, és együtt már képesek szembeszállni akár az egész világgal. Ez ebben a filmben is megtörténik, de az sokkal fontosabb, hogy közben lelki fejlődésen mennek keresztül.

Érdekes, hogy mind az idős férfinak, mind a kamaszlánynak azt kell megtanulnia, hogy rajta kívül is léteznek emberek a világon. Mert a filmnek az az alaphelyzete, hogy a környezetükben élő emberek nagy részét mindketten elutasítják. Röviden szólva utálnak mindenkit, aki él és mozog. És még ennél is több hasonlóság is van köztük. Egyrészt mindketten lázadnak a környezetük és a sorsuk ellen. Másrészt mindkettőjüknek kicsúszott a lábuk alól a talaj: otthontalanná váltak. A lány, akit Kizlinger Lilla alakít nyers szókimondással, nem érzi otthonának a lakást, ahol él, mert az anyja idegen férfiakat visz haza, akikről messziről látszik, hogy lókötők. Inkább az idősek otthonának raktárában alszik, amelyben közmunkásként, büntetésből kell dolgoznia. Szacsvay Lászlót minél morgósabbá válik, annál jobban a szívünkbe zárjuk.

Kizlinger Lilla és Szacsvay László a Valami madarak című filmben. Fotó: Nagy Marcell

PostPin It!

Pénteki kultúrrandi Rajcsányi Nóra énekesnővel, tortakészítővel

Közzétette szerző

Mindig is vonzott a zene és a sütés-főzés?

A zene mindig, a sütés-főzés nem igazán, de amikor lett kinek főznöm, óriási lelkesedéssel vetettem bele magam a konyhai kísérletezgetésekbe, és kiderült, hogy elég jól megy, főleg a sütés.

A mostani szerelemprojektjeid előtt a píár és a marketing különböző területein dolgoztál, és azokat a munkáidat is szeretted.

PostPin It!

Rettenetes sötét van

Közzétette szerző

Az album megjelenése idején megosztotta a rajongókat. Egyfelől ott volt a tanácstalanság, hogy ez akkor most kihez is szól? Az akkor kibontakozó metál színteret akarta megszólítani, vagy éppen azt cikizi? A Rockévkönyv 1981-ből tudható volt, hogy Schuster Lóránt egy hónapot töltött Londonban, közvetlen azután, hogy a zenekar első, Mobilizmo című albuma megjelent, járt többek között Judas Priest-koncerten is. Tehát sejtette, hogy a műfaj hamarosan náluk is átveszi a hard rocktól a vezető szerepet, és csak az a kérdés, hogy erre milyen válaszokat adjon.

Amikor 1980 szeptemberében a P. Mobilt elhagyta Bencsik Sándor, az ország talán legjobb hard rock dalszerző gitárosa és a Hammond-mágus, Cserháti István, a P. Mobilnak fel is volt dobva a labda: mit kezdjen egyedülálló örökségével? Ugyanazt vigye tovább, csak két új belépő zenésszel (Sárvár Vilmos gitárossal és Zeffer András billentyűssel), vagy változtasson a hangzásán, a kiállásán? Azaz igazítsák-e a P. Mobilt a feljövő heavy metal arculati kézikönyvéhez? Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet csak úgy a magyar hard rock egyik legimponzásabb repertoárját eldobni, hiszen nincs P. Mobil-koncert Utolsó cigaretta és Kétforintos dal nélkül, így aztán a P. Mobil hangzása kapott egy árnyalatnyi metálos soundot is, de a zenekar karaktere mindvégig hard rock zsánerű maradt.

Érdekes módon a Heavy Medal album hátoldalának fotója – amely az Ifjúsági Magazin posztereként is látható volt – már nemcsak hogy heavy metálos, de kapott némi black metálos karaktert is. Azt, hogy a heavy metál nálunk is a levegőben lett volna, elsősorban nem a szcéna változásai jelezték, hiszen hiába vette le a Stress, a HIT és még számos amatőr zenekar a metál pózokat, a Pokolgép 1985-ös berobbanásáig senki nem szólaltatta meg kellő profizmussal a műfajt. Ekkor már a Pokolgép telt házas koncertet adott a Pecsában. Ezt sajátos módon megelőzte Schuster Lóránt bécsi Deep Purple-koncertről hozott élménybeszámolója. Lóri már itt, a Pecsában, 1985 júniusában érezhette: a Heavy Medal-féle jóslat beteljesült, eljött a metál ideje, fél év múlva pedig hosszú évekre meg is szűnt a P. Mobil. (Csak 1994-ben tértek vissza a Fradi-pályás nagy koncertjükkel.)

PostPin It!

Így olvasnak az írók

Közzétette szerző

Molnár Ferenc csak éjszaka tudott írni. Jókai Mór egész életében hajnal és délelőtt tíz között dolgozott – ha határidőre kellett befejeznie egy könyvet, a felesége gyakran rázárta az ajtót, hogy biztosan elkészüljön. Az irodalmi pletykagyár csak úgy hemzseg a hasonló – igaznak hitt – anekdotáktól, a kulisszatitkokra kíváncsi közönség pedig kapva kap minden apró morzsán, ami kicsit is közelebb hozza a szentként tisztelt klasszikusokat. A feltörekvő irodalmárok más célból űzik „bulvárkutató” tevékenységüket: ők a jó íróvá válás receptjét keresik; olyan tippeket és trükköket szeretnének megismerni, amelyek révén fejlődhetnek.

De mi a helyzet a másik oldallal? Hogyan olvastak nagy magyar szerzőink, és mit gondolnak erről a kérdésről a kortárs írók?

Egyszerre lehet hihetetlenül nehéz és megdöbbentően egyszerű feladat íróként az olvasásról beszélni. Hihetetlenül nehéz, mert teljes nézőpontváltásra van szükség: a szerzőnek le kell választania magáról az alkotói énjét, ki kell lépnie elsődleges szerepéből, és mintegy kívülről szemlélnie saját és pályatársai tevékenységét. Mint amikor egy filmrendező filmet néz, de katarzist ígérő alkotás helyett párhuzamos vágásokat és késleltető szerkezetet lát. Vagy mint amikor a színész nézőként megy színházba, és az előadás alatt csak az jár a fejében, hogy ő hogyan játszaná valamelyik szerepet. Adódik a kérdés, hogy tud-e egy szakmabeli nem szakmabeliként viszonyulni területének tárgyához, laikusként élvezni azt, aminek egyébként a mestere – és az is, szükség van-e egyáltalán ennyire éles határ húzására?

PostPin It!

Az Egy zuhanás anatómiája filmtörténeti remekmű

Közzétette szerző

Manapság nem sokszor készül olyan krimi, amelyben a bűncselekmény kiderítése az izgalmas, nem pedig az üldözéses akciójelenetek. Az olyan film még ritkább, amely egyrészt nyomozás története (vajon megölte a feleség a férjét, vagy baleset történt), másrészt olyan dráma, amely egy párkapcsolat problémáiba enged betekintést. Pedig ez a dramaturgiai párosítás remekül működik.

Jó példa erre Justine Triet filmje, az Egy zuhanás anatómiája. Végig fenntartja a feszültséget és a figyelmet, ám az alkotói szándék nem az, hogy a néző valamiféle különleges rejtély megfejtésén fáradozzon, hanem az, hogy jellemző párkapcsolati konfliktust mutasson be. Eközben azt is látjuk, hogy sem a férfit elvileg segítő pszichológus, sem a társadalmat képviselő ügyész nem tanúsít empátiát a válságban lévő család iránt.

A filmben tulajdonképpen nem is egy, hanem két nyomozás zajlik. Az egyik arról szól, hogy történt-e gyilkosság, a másik pedig azt próbálja kideríteni, hogy a mai ember miért nem tudja megoldani a párkapcsolati problémáit. Ez utóbbi oka pedig a másik ember folyamatos hibáztatása. Ezt a kérdést társadalmi szintre emeli a film, és a felelősségáthárítás sokféle változatát vonultatja fel. Hangfelvételről halljuk, hogy a férj temérdek dolog miatt haragszik a feleségére, és viszont. Az ügyész azért hibáztatja a nőt, mert (szerinte) rossz döntésekkel zátonyra vitte a férjével való viszonyát, és nem volt jó feleség. A pszichológus azt veti az asszony szemére, hogy a férjét okolta gyerekük balesete miatt, amelynek következtében a kisfiú elvesztette a látását. A nyomozó szerint a nő a tettes, hiszen a férfi halála előtti napon veszekedtek, és szerinte emiatt lökte ki az ablakon.

PostPin It!

10+1 hazai metálzenekar azoknak (is), akik azt hitték, nem szeretik a metált

Közzétette szerző

A rockzenén belül van egy műfaj, amely sötétebbnek tűnik a többinél. Ám ne ijesszen el senkit a metál szó, nemcsak erőszakos hörgést, de a szépséget is meg lehet találni a fémzenében. Tíz hazai zenekaron keresztül mutatjuk meg, milyen változatos ez a műfaj. A hazai metál ma is feneketlen kút, közel százötven zenekart tartanak számon. Azok közül válogattunk, amelyekkel koncerten is találkozhatunk a közeljövőben, mert ez a műfaj is élőben az igazi.

Thy Catafalque

A magyar avantgárd metálzene képviselője sokáig nem is létezett zenekarként. Habár Kátai Tamás 1998-ban Makón már kísérletezett a metál határaival, és később lemezeket is jelentetett meg, nem mutatták be a nagyközönségnek, mivel mindig más zenészt kért fel egy-egy album felvételénél. A titokzatos – és azóta világhírű – formáció első fellépésére 2021-ben került sor a Fekete Zaj Fesztiválon, ahol közel harminc zenész váltotta egymást a színpadon, hogy bemutathassák Kátai Tamás vízióját. Nehéz egy dallal jól érzékeltetni, mi is a Thy Catafalque, az Embersólyom remek kezdet Kiss Anna versével és a Kaláka dallamával.

PostPin It!

Az első filmek kibuggyantak belőlem

Közzétette szerző

És mások sem gondolták így. Legelső, ma már klasszikusnak tekinthető rendezésén, a Sose halunk meg filmtervein nem kevesebb, mint nyolc évig dolgoztak Nógrádi Gábor forgatókönyvíróval, akit úton útfélen nagybácsijáról, Gyuszi bácsiról szóló történetekkel bombázott. De szó szerint: akár naponta tucatszor is felhívta újabb ötleteivel. A sokadik átírt forgatókönyv után végül nagy nehezen megszülethetett a film. A forgatáskor szerencsére nem hagyták magára a rendezésben újoncot, mert már ekkor is – talán az ösztöneire hallgatva – kitűnő csapatot gyűjtött maga köré, akik minden nehézségen és elakadáson átsegítették. Elég, ha néhány társalkotó nevét megemlítjük: Halász Gábor operatőr, Dés László zeneszerző, Miklós Mari vágó. De olyan színésztársak is ott álltak mellette, mint Jordán Tamás és Lukáts Andor.

A film váratlanul nagy siker lett, és nem csak itthon. Bunyik Béla Amerikában élő filmproducer egy budapesti filmszemlén a rosszabbnál rosszabb filmektől besokallva, kétségbeesetten hívta fel egy telefonfülkéből Gazdag Gyula filmrendezőt, hogy ajánljon neki valami nézhetőt. Ő pedig Koltai első rendezését javasolta. Mit ad isten, éppen az Uránia előtti telefonfülkéből beszélt, megfordulva pedig nem másra, mint a Sose halunk meg plakátjára esett a pillantása. Bement a moziba, ahol mondták neki, hogy már negyedórája megy a film, de nem bánta, így is megnézte. Aztán rögtön jegyet is vett a következő előadásra, ahol eldöntötte: be akarja mutatni Los Angelesben. Így is lett, a film nemcsak több amerikai moziban volt látható, de az ottani HBO műsorába is bekerült.

Gaál Ildikó és Koltai Róbert a könyvbemutatón. Fotó: Hornyák Adrienn

PostPin It!

Nagy karácsonyi gyerekkönyvajánló

Közzétette szerző

Az egész családnak

Puhapehely

A Puhapehely antológia tizenhárom különleges téli mesét tartalmaz tizenhárom szerzőtől, Hanga Réka lenyűgöző illusztrációival díszítve. Ezek a mesék elsősorban a téli hangulatot idézik meg, de egész évben gyönyörködtethetik az olvasókat. A változatos történetek és képek együtt tökéletes olvasmányt biztosítanak minden korosztály számára.

PostPin It!

Semmelweis, a magyar szuperhős?

Közzétette szerző

Semmelweis Ignác felfedezése olyan, mint Platón barlanghasonlata. Rájött egy mai szemmel bámulatosan egyszerű dologra: alaposan kezet kell mosni, mielőtt az ember a boncteremből siet a szülőszobába. Ez az egyszerű igazság hirtelen világossá tett mindent, de nem fogadták el, egész életében bolondnak nézték miatta, végül kényszerességbe menekült, és őrültekházában végezte 47 éves korában. Halála után nyert csak igazolást elmélete, és ma már mindenki tudja, „hogy ő az anyák megmentője”.

Művészekkel gyakran kapcsoljuk össze a meg nem értett zseni fogalmát. Életében nem állt készen rá az utókor, holtában már vagyont érnek az alkotásai – gyakori művészsors. Orvosok esetében viszont egészen más a helyzet: nem mindegy, hogy olyan intézményben hozok-e világra gyermeket, amelyet halálkórházként emlegetnek, vagy pedig biztonságban érzem magunkat. 

Semmelweis Ignác egyáltalán nem idilli életének egyik fő kérdése, hogy meddig mehet el az ember azért, hogy az igazát bizonyítsa. A filmben azonban a tépelődést felváltja a boldogság. Láthatunk teátrális megbocsátást, nyilvános megkövetést, mind a tudományos, mind a magánéletben, hangos ujjongást frissen szült anyák tömegétől, és még a bécsi orvoskar vezetői pozícióját is felajánlják hősünknek. A nézőben viszont ott motoszkál, hogy a valóság egészen más volt, finoman szólva sem effajta happy end. Felmerül a kérdés: mi a film valódi célja? Bemutatni egy világhírű magyar orvos életét? Szépíteni a valóságot? Ha szépen végződő valóságot akar, miért nem választott egy másik, kevésbé gyötört élettörténetet?

PostPin It!

Pénteki kultúrrandi Ryan Lane zenész-szoftverfejlesztő-műfordítóval

Közzétette szerző

Arizonai kisvárosból, Prescottból származol. Milyen volt ott felnőni?

Objektíven nézve békés, szeretettel teli és sok szempontból szép. De belül állandó küzdelemként éltem meg. Konzervatív helyről van szó, és fájt, hogy minden olyan gondolatot, álmodozást és cselekvést erősen visszafogtak, ami eltért az átlagtól. Nem voltam forradalmártípus, de a jó szándékú felvetéseim is folyamatosan ellenállásba ütköztek, és sokáig azt hittem, egyszerűen ilyen az élet: unalmasan és biztonságosan középszerű, kellemetlen, megérthetetlen, nem igazán a magamfajta embereknek való. 

Gyerekkori jóbarátok, angyali tanárok és meghatározó élmények juttattak el a gimnáziumig, ahol végre olyan, hozzám hasonló kamaszokkal találkoztam, akikkel együtt szenvedtük át magunkat a nehézségeken. Egymást segítve megtanultuk, hogyan kell gondolkodni, szeretni, fejlődni, alkotni, és úgy részt venni a világban, hogy jobbá tegyük, amit tudunk, és közben az élet iránti szeretetünk is megmaradjon. Utána Phoenixben, Arizona sivatagi fővárosában kezdtem egyetemre járni, ahol minden, Prescottban megszerzett kincset és tapasztalatot igyekeztem kamatoztatni.

PostPin It!

Rock and roll időutazás Ceaușescu Romániájában

Közzétette szerző

Majdnem azt írtuk a lemezről, hogy „vegyes műsor”, de ez inkább az ORI-turnékat jellemezte, Koós Jánossal, az Express együttessel, Hofi Gézával és Hacki Tamással. A Metropol Group viszont a közösségi izgatásra alkalmas hard rockban volt érintett, ráadásul Romániában, ahol 1989-ig szaloncukor sem volt kapható, nem hogy gitárhúr.

Nálunk a hetvenes években már be lehetett szerezni a Triálból vagy külföldi forrásból minőségi hangszereket, ugyanez a román közigazgatás területein nehezített pálya volt. Aki járt a rendszerváltás előtt mondjuk a lőkösházi határállomáson, az tudja, milyen érzés volt, amikor a román határőrök feltépték a vonatszerelvények ajtóit, és inzultálták a néniket, akik a kályhák könyökcsövébe rejtették a szaloncukrot. Nos, aki ezt megélte, az úgy érezhette: a szocialista Magyarország maga az Árkádia Romániához képest, hiszen nálunk volt szaloncukor, és nem motozták meg az öregasszonyokat a vonaton. Csak azt igazoltatták mondjuk 1986-ban, akinek fel volt nyírva a haja, és valahonnan szerzett egy átalakított bőrdzsekit. Romániában ezzel szemben csak annak lehetett hosszú haja, akinek papírja volt arról, hogy művész. Nálunk bárki hordhatott hosszú tollat, legfeljebb nem engedték be az Ifjúsági Parkba. A hetvenes évek közepén már inkább túlkapásnak értékeltük, ha a rend őrei valakit csak azért vertek össze egy vasútállomáson, mert hosszú volt a haja. Nálunk csak a koncerteket vették fel a szolgálatok, a Metropol Groupnak viszont a próbáit is, hiszen a próbatermük is be volt technikázva. Az, hogy a Metropol egyáltalán létezhetett, sőt magyar nyelvű lemezük is megjelenhetett, kisebb csoda volt.

Nagyváradon, de lehet, hogy az egész szocialista Romániában 1968-ig, a Metropol első fellépéséig nem fordult elő, hogy valaki csak úgy plakátokat ragasszon ki. A zenekar tagjai megúszták, ahogy szerencséjük volt akkor is, amikor a diplomájuk megszerzése után nem helyezték el őket Románia isten háta mögötti részeire (lásd A részleg című Bodor Ádám-novellát, illetve a belőle készült Gothár Péter-filmet). Így együtt tudott maradni a zenekar, szemben több más formációval, amelyek azonnal szétestek. A Metropol azzal is jól járt, hogy Nagyvárad közel volt a magyar határhoz, így hallgatni tudták a rádióállomásokat. (Náluk is szerencsésebbek voltak a temesváriak, akik nemcsak a magyar rádiót, de jugoszláv adókat is foghattak.)

PostPin It!

A szép 20. századot elhallgatták előlünk

Közzétette szerző

Szeretsz dolgokat nulláról indítani, felépíteni, gyökeresen megváltoztatni. Most meg úgy fest, hogy beleülsz a készbe.

Ez csak a látszat. Ádámnál és Évánál kell kezdenem. 2011 számomra is minimum elgondolkodtató esztendő volt. Bogányi Tibor egyébként abban az évben szerződött a PFZ-hez, engem pedig akkor hívtak vissza a Miskolci Bartók+ Operafesztiválhoz, hogy állítsam talpra a 2001-ben alapított, éppen hullámvölgyben lévő rendezvénysorozatot. De már korábban is kísértett engem az a jelenség, hogy egyfajta kettősségben élek: ambiciózus muzsikusként kortárs darabokat játszom, amelyek sem nekem, sem a közönségnek nem tetszenek. 2011-ben vettem egy nagy levegőt, és kiálltam a nyilvánosság elé azzal, hogy ez így nincs jól. Az opera drága, de nem múzeumi műfaj. Csak az a hosszú távú megoldás, ha a közönség megértését kereső attitűddel születnek kortárs operák. Ennek érdekében a zeneszerzőkhöz szóló felhívást tettem közzé.

Mire jutottál?

PostPin It!

Kis magyar családregény

Közzétette szerző

Nehéz, nagyon nehéz spoilerek nélkül beszélni az Égerről, végül ugyanis minden önmaga által felállított, alapvetőnek tekintett tényt felülír – még a színészek és az általuk játszott karakterek viszonyát is. Viszont amennyire körülményes, legalább annyira fontos a feladat; ez a film ugyanis megérdemli, hogy minden nézőjéből kiváltsa a cselekmény és a megvalósítás átgondolt összjátékába kódolt hatást. A szűk kétórás mozi a felszínen alkalmazott eszközeivel a cselekmény első percétől az utolsóig kész, befejezett történet illúzióját kelti, de a benne megjelenített egyedi emberi életek mind ez ellen a látszat ellen hatnak. Nincs lezárt történet valamiféle tanulság, annak híján legalább levonható következtetés, visszatekintő megértés nélkül, ezek azonban mind hiányoznak az alkotásból. A néző csonka mesét kap, mintha minden egész eltörött volna.

Nemcsak a tanulság hiánya teszi a töredékességet a mozi egyik legfontosabb tapasztalatává, de a komplex elbeszélői szerkezet is, mely majdnem egy órán át tart teljes homályban minket. A film három olyan jelenettel indul, melyek között elsőre nem lehet összefüggést teremteni – ez a megoldás felajánl egy lehetséges befogadói kódot, miszerint ezen kapcsolódási pontokat ne is keressük rögtön, inkább próbáljunk meg a szülei múltját megérteni kívánó Verával (Szilágyi Csenge) együtt haladni. Károly és Zsolt, a két iskolai barát újbóli találkozásából kibomló konfliktust, majd vérontást különböző szereplői elbeszélések tárják fel részlegesen, minden esetben egy-egy személyes nézőpontot megmutatva. Ennek első példája Kálid Artúr majd félórás monológja. (Mind színészi, mind operatőri és forgatókönyvírói munka szempontjából bravúros, hogy a végig egy arcra fókuszáló jelenet statikussága ellenére izgalmas tud lenni; a vizuális monotonitást a szereplő által elmondottakkal összhangban lévő, nyugtalanító ugróvágások számolják fel, melyek több későbbi jelenetben is szerephez jutnak.) A csavar ott következik, amikor újra és újra kiderül, hogy senki nem az, akinek látszik. A legtöbben nem a saját történetüket mesélik, holott a mozi egésze nem más, mint a múlt történetek elmondásán keresztüli megragadása.

Kálid Artúr az Éger című filmben

PostPin It!

Tanítványai a világ végére is követnék

Közzétette szerző

Édesapja, Sapszon Ferenc neves kóruskarnagy volt. Ön belenőtt a hivatásába vagy választotta?

Is-is. Indirekt módon belenőttem, hiszen láttam a példáját. Neki élete volt a karvezetés, a zene. A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltem, a kóruséneklés és az énekes légkör otthonos volt számomra. Megesett, hogy Csányi László kiállított a társaim elé vezényelni. De csak lassan tudatosodott bennem, hogy ez az én utam.

A választásának megfelelően végigjárta a megfelelő iskolákat, 1977-ben énektanári és karvezetői diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Tanítani kezdett, és létrehozta a Jubilate Gyermekkórust. Fokozatosan ébredt rá, hogy valami nincs teljesen rendben?

PostPin It!

Gutenberg a lövészárok mögött

Közzétette szerző

A mindenkori katona számára fontos az általános és szakmai műveltség, amelynek egyik információhordozója több száz esztendeje a könyv. Ezért nem meglepő, hogy már az 1900-as évek elején több katonai könyvtár volt, melyekben a történelmi, hadtörténeti tárgyú vagy a nyelvtanulásra fókuszáló kiadványok mellett szépirodalmi művek is voltak.

Az első világháború során a frontvonalban szolgáló alakulatok katonái általában rövid, de intenzív időt töltöttek az első vonalban: egy naptól két hétig terjedő időszak volt az általános, mielőtt az alegységeket visszavonták a pihentető táborokba vagy tartalékba. Így a frontvonalon kívül volt lehetőségük írni és olvasni is. A háború kezdetén pedig fellendült az olvasási kedv. Még 1914-ben, a kezdeti lelkesedéskor indították el a Könyvet a harctérre! kezdeményezést, amelynek során nemcsak a sebesült katonák, hanem a harctéren küzdő csapatok olvasmányairól is gondoskodtak. Emellett elindították a Könyvet a sebesülteknek! mozgalmat is.

1917 végéig összesen 2.797.000 kötet és füzet került az olvasó katonák kezébe.

PostPin It!

A zeneszerző, aki már a film előtt feltalálta a filmzenét

Közzétette szerző

A Fesztiválzenekar több mint tíz éve indította el a Midnight music névre keresztelt koncertsorozatot, amelynek üdítő frissessége máig megmaradt. A zenekarban elhelyezett babzsákokon elfekve hallgathatunk klasszikus zenét a karmester magyarázataival. Kötetlen, szerethető és élvezetes. Ez varázsszó azok számára is, akik egyébként ritkán járnak koncerttermekbe.

A szombat éjszakai koncertre időben érkezem, hogy lehetőleg ne a rezesek közé üljek. Mikor belépek a terembe, még bőven akad üres babzsák, ám mivel a zenekar – szokatlan felállásban – körben ül, és a kották még nincsenek a pultokon, fogalmam sincs, hogyan helyezkedjek. Igyekszem a vonósok között keresni egy tetszetős helyet, majd mikor hegedűsök ülnek le a jobbomon található székekre, örömmel konstatálom, hogy sikerült. Azonban amikor a balomon egy zenész megjegyzi: majd igyekszem nem túl hangosan fújni, már érzem, nem felhőtlen az öröm, egy tubás mellé ültem.

– Rahmanyinov, bár kivándorolt Amerikába, nagyon orosz zenét írt – kezdi Fischer Iván. – Sok orosz zenészt ismerek. Borisz – az egyik jó barátom – mondta, hogy szörnyűek vagytok ti, nyugatiak, mert olyan racionálisak vagytok. Nekünk hinni kell valamiben. Ma orosz zenét fogunk játszani, tehát ezt érezni kell.

PostPin It!