Amikor felmerült az ifjúsági sajtóban és a Rádió ifjúsági szerkesztőségének műsoraiban, hogy a Hungaroton miért nem adja ki az új hullámos zenekarok lemezeit, akkor azt mondták: jó, akkor legyen a Bizottság. Pedig az egykori Vajda Lajos stúdiós képzőművészeknek nem sok közük volt az új hullámhoz, nem voltak punkok sem, öndefiníciójuk szerint szabadidős katasztrófazenét játszottak. Valami olyasmit, ami inkább kísérőjelensége volt a szentendrei és pomázi alkotók művészetének.
A Kalandra fel!!-t sokan azért hallgatták meg, mert viccesnek és meghökkentőnek találták. A Mit látsz, Laca?-féle felütés mellett számos olyan szöveghely található a lemezen, amely bizonyos fénytörésből olyan volt, mint valami illegális rádiókabaré részlete. Ráadásul a derék magyarok különösen szerették a kabarék zenés jeleneteit, gondoljunk csak Boros Lajos Nem jó jel című számára, amely a Humorfesztivál ’82 című albumon jelent meg. A vicc, a kabarétréfa a hetvenes és a nyolcvanas évek ingerszegény világában mást jelentett, mint most. Hogy mást ne mondjunk, milliók hallgatták a hétfői rádiókabarékat.
A Kalandra fel!!-t persze főleg undergroundnak becézték, és a legszabadabb szájú magyar albumnak titulálták, de igazi értéke nem ebben, hanem a szabadságában van.