Best WordPress Hosting
 

Valami kis jelet ad a készülék

Amikor felmerült az ifjúsági sajtóban és a Rádió ifjúsági szerkesztőségének műsoraiban, hogy a Hungaroton miért nem adja ki az új hullámos zenekarok lemezeit, akkor azt mondták: jó, akkor legyen a Bizottság. Pedig az egykori Vajda Lajos stúdiós képzőművészeknek nem sok közük volt az új hullámhoz, nem voltak punkok sem, öndefiníciójuk szerint szabadidős katasztrófazenét játszottak. Valami olyasmit, ami inkább kísérőjelensége volt a szentendrei és pomázi alkotók művészetének.

A Kalandra fel!!-t sokan azért hallgatták meg, mert viccesnek és meghökkentőnek találták. A Mit látsz, Laca?-féle felütés mellett számos olyan szöveghely található a lemezen, amely bizonyos fénytörésből olyan volt, mint valami illegális rádiókabaré részlete. Ráadásul a derék magyarok különösen szerették a kabarék zenés jeleneteit, gondoljunk csak Boros Lajos Nem jó jel című számára, amely a Humorfesztivál ’82 című albumon jelent meg. A vicc, a kabarétréfa a hetvenes és a nyolcvanas évek ingerszegény világában mást jelentett, mint most. Hogy mást ne mondjunk, milliók hallgatták a hétfői rádiókabarékat.

A Kalandra fel!!-t persze főleg undergroundnak becézték, és a legszabadabb szájú magyar albumnak titulálták, de igazi értéke nem ebben, hanem a szabadságában van.

Tíz interjú a zene ezer színéről

Bornai Tibor

A Magyar Zene Háza június 10-én bemutatta a KFT negyven éve megjelent, Üzenet a liftből / A fodrász című albumára épülő show-ját. Ennek kapcsán beszélgettünk Bornai Tiborral, a zenekar billentyűsével.

Közismert az anekdota, mely szerint Erdős megtapsolta Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezét, mert csak később esett le neki a politikai üzenete. Az Üzenet a liftből című, meglehetősen rendszerkritikus album esetében volt ilyen utólagos „ahaélménye” Borsnak és Erdősnek?

Így válik a tradíció trenddé

A költő életében közel ezer verset jegyzett, melynek java része fennmaradt: nagyjából 850 Petőfi-versről tudunk, amelyeket biztosan ő szerzett. Ebből a terebélyes életműből válogattatok össze – Hrutka Róbert segítségével – a pályázathoz 200-at, melyeket megzenésíthettek az alkotók. Mi alapján, milyen szempontok mentén került ki ez a 200 vers a fellelhető 850-ből, a megzenésíthetőségen túl?

Mindenképpen cél volt az, hogy ne csak azokat az ismert sorokat halljuk vissza, amiket mindenki gyerekkora óta kívülről fúj Petőfitől. De szerencsére a bicentenáriumi 200-as szám nagy teret engedett a klasszikus szövegektől a tőle ismeretlen kuriózumokig. A PIM főmuzeológusainak javaslataiból Hrutka Róbert zenész, dalszövegírót kértük fel a feldolgozandó versek kiválasztására, mert a versek megzenésítésének fő szempontja a szövegek muzikalitása. Nagyon lényeges szempont volt a versek zenei lüktetése, dallama, hangulata, és a költőre jellemző témák is, mint a szerelem, szabadság, és az élet élvezete.

Figyelembe vettük a versekben rejlő prozódiai lehetőségeket is, amelyek a költemények verseléséből fakadtak, és hogy a költő teljes életművét reprezentálja a gyűjtemény. Érdekes lehetőséget kínáltunk a szerzők számára azzal is, hogy lehetett egybefüggő versrészletet is választani, minimum négy olyan sort, amely tartalmi szempontból meghatározó a dal teljes szövegét illetően. Érdekelt bennünket, hogy hogyan fejtik tovább az idézett sorokat a szövegírók, ez például izgalmas kísérlet volt.

Időkapszulát helyezett el a Petőfi Kulturális Ügynökség

A Petőfi-bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el a Nemzeti Bankban Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, melyet Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vett át.

„Elküldtünk egy könyvet a jövőbe. A címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. Ebbe Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogattuk be, olyan verseket, amelyek témájuk, kérdésfelvetésük, érzelmi-gondolati tartalmuk okán kapcsolódnak a reformkori törekvésekhez, kihívásokhoz.

Azzal a reménnyel és bizakodással szerkesztettük ezt a kéziratot, hogy száz év múlva a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori főigazgatója megjelenteti ezt a verseskötetet. Mert hiszünk abban, hogy bármit is tartogat a következő évszázad, 2123-ban a Kárpát-medencében Petőfi születésének 300. évfordulóját fogják ünnepelni a magyarok, akiknek akkor is fontos lesz az irodalom.

Azahriah-tól az utolsó Beatles-dalig: 12 zenei esemény 2023-ból

Nekünk írták a dalt! – egyedülálló poptörténeti kiállítás a Magyar Zene Házában

Januárban nyitotta meg kapuit minden idők legátfogóbb magyar poptörténeti kiállítása a Magyar Zene Házában. Az 1950-es évek rock’n’roll-korszakától az első Sziget-színpadig tartó zenei időutazás játékosan és izgalmasan mutatta be a hazai popzene első évtizedeit, legnagyobb legendáit és persze az egészet körbeölelő sajátos politikai és társadalmi környezetet.

Visszavonult a Middlemist Red

Tíz portré a halhatatlanságról

Tolnay Klári

A sok évtizeden át töretlenül népszerű színésznő huszonöt éve, 1998. október 27-én hunyt el. Ifjú partnere, Huszti Péter csodákat mesélt közös próbáikról, Tolnay Klári végtelen pontosságáról, munkabírásáról, amivel élete utolsó idejében is elkápráztatta kollégáit. Fiatalon bájos volt, nagy, csodálkozó szemmel nézett a világba, de nyolcvanévesen is szép maradt. Emlékét nemcsak a mohorai emlékház, a róla elnevezett Tolnay-szalon, a Madách Színház parányi játszóhelye vagy a nevét viselő emlékérem, sem csupán a századik születésnapjára kibocsátott postai bélyeg őrzi, hanem a közönség is. Azok is, akik nem látták színházban, de láthatják újra és újra játszott filmjeit, televíziós szerepeit. Azon színészek egyike, akiknek varázsos lénye benne él a köztudatban. Tehetségét számos díjjal, köztük kétszer Kossuth-díjjal, díszpolgárságokkal jutalmazták, és neve ott van a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai között is.

Szakonyi Károly ebben az írásában idézte fel alakját.

Az egykori imakönyvekből kiolvasható a középkori ember gondolkodása

A Széchényi Könyvtár Kézirat- és Régi Nyomtatványok Tára számos 15–16. századi imádságos könyvet őriz. Mint Korondi Ágnes, az intézmény kutatója elmondta, az imakönyvek ebben a korban mindig tükrözik azoknak a közösségeknek vagy magánembereknek az igényeit, amelyeknek vagy akiknek a megrendelésére készültek, ezért rendkívül változatos a minőségük, a kiállításuk és olykor a tartalmuk is.

A könyvtár gyűjteményében vannak díszes franciaországi és németalföldi hóráskönyvek, amelyek gazdagon illusztrált, sokszor egészen pici könyvecskék, amelyek előállításába rengeteg szakértelem és művészi inspiráció épült be. Másrészt vannak egészen ad hoc jelleggel létrehozott, néhány leveles-lapos kéziratocskák, akár egy nyomtatvány előzéklapjaira bemásolt imafüzérek, amelyek egy adott ember számára voltak valamiért fontosak. Ezek között középúton helyezkednek el azok az alig díszített magyar és német nyelvű imakönyvek, amelyek főként a 15. században, a 16. század elején készültek valamilyen közösség vagy magánember napi használatára. Ezek nem a megjelenésük, hanem a szövegeik miatt fontosak, hiszen olvasóik életébe illeszkedve a korabeli spirituális igényekhez igazodtak, és a mindennapokban megvalósítható lelkiséget közvetítették.

Az egyik legkorábbi magyar nyelvű imakönyv a Kinizsi Pál feleségének készült Festetics-kódex, ami a nyelvemlékkódexek között kivételesen igényesen kiállított, drága kézirat, ugyanis pergamenre másolták, és több lapját gazdagon díszítették. Különösen a kezdő oldalai ismertek, ahol Szűz Mária a kis Jézussal nagyon szép, növényi ornamentikával díszített keretben, Napba öltözött asszonyként szerepel.

A szép, tiszta hangot tudom értékelni

Négyesztendős volt, amikor bátran benyitott Hámori László kántorhoz, hogy hallgassa meg, mert már el tudja játszani az Ez nagy szentség valóban kezdetű templomi éneket és a Himnuszt. Meghallgattatott, sőt azt is megengedte neki a kántor, hogy aznap ő kísérhesse a hívek énekét. Addig azonban, amikor az orgonajáték a hivatásává vált, még sok év telt el.

Szavakba önthető-e, hogy mi nyűgözte le az orgona hangjában?

Nagyon nehezen. A hangszer sípokból áll, levegő működteti; olyan, mint valami fúvós instrumentum, csak sokkal összetettebb szerkezetről van szó. Billentyűsoraival dús, zengő hangzást lehet kikeverni, de ha valaki érzékenyen és szeretettel közelít hozzá, a zongora egyetlen billentyűsorán még finomabb, még árnyaltabb hangszíneket hozhat létre. Az orgonánál maradva: amikor én beleszerettem, nagyon kevés valóban jó hangszer volt Magyarországon. Java részük tönkrement a második világháborúban. Amiket talált az ember, azokat én „maradék” orgonáknak neveztem. Beleértve az esztergomi főszékesegyház, a bazilika orgonáját is. Gyerekkoromban sokszor elmentünk oda, és találtunk olyan régi sípokat a földön, a fal mellett, amelyek Liszt idejében még hangzó sípok lehettek. A háború után először a Bosnyák téri templomban is egy nagyon-nagyon kicsi hangszert hoztak használható állapotba, míg ma a felújításnak köszönhetően már roppant komoly orgona hangját hallhatják a hívek.

Úgy ébredtem, hogy dobolni akarok

Az eddigi díjaid – Emerton, Fonogram és Arany Dobverő – mellé az év könnyűzeneszerzőjeként idén harmadszorra kaptad meg az Artisjus-díjat, augusztusban pedig munkásságod elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vettél át. Nemcsak a közönségtől, hanem a szakmától is sok visszajelzést kapsz.

Nagyon örülök, hogy ezek kivétel nélkül szakmai díjak, szakmai bizottság ítéli oda őket. Megtisztelő, hogy felfigyelnek a munkásságomra. Termékeny év volt a tavalyi, talán ennek elismeréseként érdemeltem ki a díjakat. A könnyűzeneszerzői díjat két olyan album megírásáért kaptam, amelyek nagyon fontosak számomra. 2022-ben írtam és hangszereltem egy big band lemezt, amelyet a Modern Art Orchestrával vettünk föl, és kiadtuk a Fusio Group harmincéves jubileumi albumát. Ebből a díjból csak egyet ítélnek oda minden évben. Kivételes, hogy könnyűzenei díj jazz-zenészhez kerül. És szerintem ez jót tesz a műfajnak, mert talán így azok is felfigyelnek a zenéinkre, akik egyébként nem hallgatják ezt a műfajt.

Az állami kitüntetésen nagyon meglepődtem; úgy tudom, hogy dobos még nem kapott ilyen díjat Magyarországon. Nem gondolom, hogy ezt az ország legjobb dobosának ítélik oda, talán inkább az elmúlt évtizedekben végzett munkámat értékelték vele. Közel háromszáz lemezen játszottam, 2000 óta tanítok intézményes keretek között. Aktívan taposom a saját utamat és viszem tovább az elképzeléseimet. De nem dőlök hátra, és nem érzem ettől a díjtól többnek magam; ugyanúgy dolgozom tovább, mint eddig. A díjak csak következmények. De erőt és lendületet adnak; jóleső érzés, hogy elismerik, amin évtizedek óta dolgozom.

A sárba ragadt szekér és Isten ereje

Jó, hogy van, ami változatlan – a Hulló levelek közben ez járt a fejemben. Nagy-nagy hálával gondoltam erre, főleg a főhősnő asztali rádiójából (!) megszólaló, az oroszok embertelen ukrajnai bombázásairól tájékoztató híreket hallva. Lelki füleimmel már hallani vélem a kritikákat, hogy Kaurismäki folyton önmagát ismétli: karakterei filmről filmre lépkednek, stíluselemei untig ismertek, és a cselekményszövés terén se várjunk tőle nagy meglepetéseket. Woody Allen jutott róla eszembe, meg az a sok okosság, amellyel „a régi, a nagy mestert” össze szokták hasonlítani a maival, aki már csak utánozza, amit „a régi, a nagy, az igazi” csinált. Pedig talán csak annyi történt, hogy önmaga maradt. Vagy hogy ők ketten olyan filmesek, akiket éppen előszeretettel választott hőstípusaik, témáik, „manírjaik” és szemléletmódjuk tesz megkülönböztethetetlenné.

Nagyon vártam ezt az új találkozást, és évtizedes ismerősnek kijáró örömmel üdvözöltem Kaurismäkit. Nehéz leírnom azt a meghatódást és ujjongást, amit amiatt éreztem, hogy nem változik, és hogy ebben egyszerre van dac és humor. Önirónia. Karel Čapeknek ahhoz az öreg nyomozójához hasonlít, akit hiába buzdít a fiatal kolléga új módszerek alkalmazására, ő még csak elgondolkodni sem hajlandó az ötleten. Miért kellenének új módszerek, ha a régiek beváltak? Mi indokolná a tiktokozó nagymamák „korszerűségére” vonatkozó általános lelkesedést? Miért kellene mindenáron haladni a korral?

A Hulló levelek első félórájában azt hittem, hogy a cselekmény a múltban játszódik, annyira retrónak tűnik benne a környezet, a berendezés, a tárgyak és a viszonyok (köztük az emberiek is). Idővel kiderül, hogy mobiltelefonjuk azért már van a hősöknek, de valljuk be, ezzel túl nagy kockázatot nem vállalt a rendező: mobil már a 2002-es A múlt nélküli emberben is lehetett volna (és persze nem volt). Hollandiai nővérem kábé tízéves késéssel vett magának okostelefont, és itt-ott még ma is láthatunk nyomógombos „butafon”-tulajdonosokat, vagyis lehet, hogy sok esetben csak fáziskésésről van szó.

A lépcsőházi betlehemestől a Müpa nagyszínpadáig

Mit vártál gyerekként leginkább a karácsonyban?

A szenteste élményét. Minden fényes, mindenki együtt van, ajándékok várnak a fa alatt. Mi már hatvan nappal karácsony előtt elkezdtük a készülődést. A lépcsőházban lakó gyerekekkel kitaláltuk, hogy csinálunk egy közös műsort a családjainknak. Heteken keresztül álomvilágban éltünk, nagyon élveztük.

A műsort ti állítottátok össze?

Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul

A Frontátvonulás első osztályú irodalom, amelynek lírai dialógusairól, versritmusáról a Megáll az idő című fim forgatókönyve juthat eszünkbe. Mindkettőt Bereményi Géza jegyzi.

A bátorság nem esztétikai kategória, de azt kell mondanunk, hogy a hangjátékra emlékeztető album olyan kőkemény és rafinált rendszerkritikát fogalmazott meg, amelynek merészsége máig zavarba ejtő. Ekkor már persze az underground és a punk is beleüvöltötte dühét a pesti pincékbe, de a Frontátvonulás a komplexitása, robusztus lírája, ambiciózus szerkezete és előadói kvalitása miatt került a magyar popkultúra centrumába. Az album némi bulgakovi zamattal a megfigyelt és a megfigyelő közötti dinamikát is modellezi: „Ecsédi, hát mondja, maguknál vannak maguk? Keverik, keverik Ecsédi… Már megint addig ugrálnak, amíg magukon a világ szeme… csinálja nekünk itt a felfordulást, a botrányt, cirkuszozik… Összeakadhat a bajusz, Ecsédi! Könnyedén! Hát meddig kell még magukat védenem?… Már maga Sólyom elvtárs is haragszik! Na, informáltam, pedig nem akartam… Mi támaszkodni akartunk magukra, Ecsédi. Maguk meg ránk, nem? Azt akarják, hogy Karvaly elvtárs foglalkozzon az ügyükkel? Mert kezd már arra duzzadozni az akta… Vagy ki akarják fogni a vitorlánkból a szelet, Ecsédi?”

A történet egyik főhősének, Vizinek olyan indulatos társadalmi kommentárt mondott föl, hogy 1983-ban beleremegtek a csehszlovák Supraphon lemezjátszó hangfalai és az Éva vermutos üvegek is a koloniál bárszekrényen. Azt mondja Ecsédi a rendszert kiszolgáló egykori osztálytársnak: „Csak annyi, Halmos, hogy elegem van a báljaitokból meg a bankettjeitekből, ti nem értek semmit, Halmos. Szart se!”

Miniszterelnök a cigarettafüst mögött

Helen Mirren, aki Izrael első és eddig egyetlen miniszterelnök asszonyának szerepét játssza Guy Nattiv új filmjében, mindent megtett, hogy emlékezetes alakítást nyújtson, ám egy ezer sebből vérző forgatókönyvvel még ő sem tudott csodát tenni. A politikusnő egyik szál cigarettáról gyújt a másikra a szemünk előtt, s közben annyira szorong, hogy a néző is egyre rosszabbul érzi magát, de ennyivel persze nem lehet megrajzolni egy ember portréját. A filmben nemigen beszélnek, Golda is alig szól, ha meg igen, akkor csak politikai ügyekről, ráadásul a vakolatnyi smink kevés érzelem kifejezését teszi lehetővé, így nem igazán látjuk a lelki változásokat a színésznő arcán. Egy összetört, apatikus, beteg embert szemlélünk, akinek mondatai sokszor ellentmondanak a képnek, amelyet a film róla sugall. Persze az is elképzelhető, hogy ez a koncepció része volt, de ami kevés, az kevés.

A film életrajzi alkotásnak tehát gyenge, de a közel-keleti konfliktust sem igyekszik megértetni a nézővel. Aki nem komoly előismeretekkel érkezik a moziba, csak annyit fog átlátni abból, amit néz, hogy ha Izrael elveszíti ezt a háborút, letörlik a térképről. Azzal nem nagyon foglalkoznak az alkotók, hogy kiknek a célja volt ez, és miért támadta meg az országot 1973. október 6-án, a jom kippuri ünnep előestéjén Szíria és Egyiptom. Azt közlik velünk, hogy az izraeli titkosszolgálat csak az utolsó pillanatban értesült az akcióról, aminek eredményeként későn kezdték meg a mozgósítást, s hogy az összecsapás elején Izrael vesztésre állt, majd valami érthetetlen csoda folytán mégiscsak megnyerte a háborút. Ennél azért többet is ki lehetett volna fejteni, hiszen jól bevált filmes eszköztára van egy ilyen bonyolult történelmi helyzet érthető elmagyarázásának.

A mostani közel-keleti konfliktus temérdek hasonlóságot mutat az ötven évvel ezelőtti háborúval, és nemcsak az októberi dátum vagy amiatt, hogy a hírszerzés mindkét alkalommal későn jelzett, hanem azért is, mert Izraelt meglepetésként érte a jól összehangolt támadás. A jom kippuri háború egyik legizgalmasabb kérdése éppen az, hogy Izrael miért nem számított rá. A politikai és a katonai vezetés hibája miatt? Vagy azért, mert a háborút megelőző győzelmek túlságosan elbizakodottá tették? Vagy az ország népe végre egy kis nyugalmat szeretett volna, és ezért struccpolitikát folytatott? Mivel a film semmit nem közöl Szíria és Egyiptom háborús motivációjáról és céljairól, megmarad bennünk annak érzése, hogy propagandafilmet látunk.

Fura ember vagyok, furcsa dolgokon szeretek gondolkodni

Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy rengeteg jó gitáros van a világon, mégsem érzed azt, hogy újat tudnának adni. Mit értettél ezen?

Nincs plusz üzenet, de ez nem a gitárosok hibája, hanem a világé. A zene, mint minden más művészeti ág, korlenyomat. Amit a fiatalok gondolnak, amilyen zenét csinálnak, azt a világ váltja ki belőlük. A könnyűzene a klasszikus zenéből nőtt ki: a blues, a jazz, a beatzene, a rockzene, a popzene mindig a már meglévő alapokból építkezett. A pop- és rockzene esetében nagy szerencse volt, hogy nagyjából az ’50-es, ’60-as évektől keződő technológiai fejlődés következtében új hangszerek, új hangzások jöttek létre, és ezek új műfajokat tudtak teremteni. Jelenleg a technológiai fejlődés egészen más vonalon zajlik. Ha hangszereknél, hangzásoknál maradunk, akkor azt látjuk, a modern digitális technikákat ma arra használják, hogy ezeket a régi hangokat minél élethűbben reprodukálni tudják. És hogy mi van most az emberek fejében? Egy nagy katyvasz, ami a világban is történik: járványok terjednek, háborúk dúlnak, mindeközben mindenki a telefonját nyomkodja – ez pedig ilyen zenét hagy maga után.

Mi és az előttünk járó generációk, amikor kezünkbe vettük a gitárt, a saját élményeinket fogalmaztuk meg a zenében a hangszeren keresztül. És ezek az élmények nagyon különböztek a maiakétól, mert mi egész nap együtt lógtunk és beszélgettünk. Ha megbeszéltük, hogy jövő héten kedden kettőkor találkozunk, akkor ott voltunk, és nem az történt, hogy előtte öt perccel küldtünk egy sms-t, hogy ,,bocs, de most közbejött valami, mégsem megyek”. Ma már ez teljesen természetes. Szóval: miről gitározzon, énekeljen vagy doboljon egy olyan zenész, aki telefonnal a kezében nő fel? Arról fog gitározni, amit a YouTube-on lát. Azokat a zenéket meg dolgokat fogja megtanulni és utánozni, amiket ott lát, és mi ezt halljuk ma.

Top 12 karácsonyi gyerekkönyv a könyvtárból

Különleges vállalkozásra szánta el magát a MeseCentrum szerkesztősége. Budapesten és – a mesés számok bűvöletében – hét további vármegyei könyvtárat kerestek meg országszerte a kéréssel: írják meg, náluk mely köteteket kölcsönzik előszeretettel gyerek- és ifjúsági olvasóik ebben az időszakban.

A listákon 42 szerző összesen 77 könyve szerepelt. Ezek közül válogatták ki azt a tucatnyit, amelyek a legtöbb listán a legmagasabb helyezést kapta. Így állt össze a magyar könyvtárlátogatók kedvenc karácsonyi gyerek- és ifjúsági könyveinek összesített TOP 12-es népszerűségi listája.

Óvodások TOP 12 karácsonyi kölcsönzési listája

Így is lehet bor a vízből

Számomra kicsit szokatlanok a keresztény témák rapként előadva, bizonyára régimódi vagyok. De azt tudom, hogy téged rengetegen hallgatnak.

A megtérésem előtt is rappeltem, de akkor még nem hallgattak annyian. Időnként dolgoztam és koncerteztem egy-két ismertebb előadóval: Fluor Tomival és a Hősökkel, emiatt nem a nulláról indult a zenei pályafutásom, miután keresztény lettem. A keresztény rap egyébként nem új keletű dolog Magyarországon. Lory B és az EMLP például – akiken keresztül a hitemet megtaláltam – éveken keresztül színvonalas zenéket csináltak. Az én tevékenységem talán abban tart kicsit előrébb, hogy már közel hat éve vagyok aktív, ami erre a szcénára az elmúlt húsz évet tekintve nem volt jellemző. A relatíve magas hallgatottságom leginkább ennek köszönhető. Bízom benne, hogy a példám másoknak is kedvet ad.

Hogy nézett ki az elmúlt öt éved ennek fényében? Honnan indultál és hol tartasz most?

A pék, aki a miniszterelnökkel szeretne sütni

– Néni, vigyél haza! – mondja a kisfiú, és a szoknyám szélét markolássza. – Ezt nem szabad, Robika! – figyelmezteti a gondozónő, majd megfogja a gyerek kezét és viszi magával a hosszú folyosón. Pár pillanat múlva a kisfiú már olyan aprócska, hogy talán egy gyufásdobozba is beférne. A folyosó végén megfordul, integet, elfordulok, nem akarom, hogy sírni lásson.

A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, de mégis viszik, mert árva maradt, vagy mert a szülei képtelenek ellátni. A hatéves Robikával évekkel ezelőtt találkoztam egy vidéki gyerekotthonban, de azóta sem tudom elfelejteni a tekintetét. Vézna volt és bánatos, de amikor beszélgettem vele, ragyogott a szeme. Azért került az intézménybe, mert az anyja ivott, az apja pedig börtönben ült. A gondozónők azt mesélték, hogy a kisfiú mindenkivel haza akar menni, aki kedves hozzá – velük is.

A hely, ahová egyetlen gyerek sem akar bekerülni, írtam az imént, ám ezt az állításomat megcáfolja Galamb Alex cseppet sem hétköznapi története. Alex ugyanis tizenöt éves korában önként vonult be a miskolci gyerekotthonba, sőt egyenesen könyörgött azért, hogy beköltözhessen. Később elintézte, hogy a kisöccse is bekerüljön az intézménybe. Mi késztet egy gyermeket arra, hogy önként kérje azt, amit más büntetésként él meg? Ezt is elmesélem.

A derű, az életöröm és a jókedv hangjai Budapesten

Ha azt mondom, gospel, valószínűleg a legtöbbeknek Whoopi Goldberg Apáca showja, vagy egy fekete gyülekezet zenés, táncos előadása ugrik be először. Nem véletlen, hiszen a gospel zenei stílus a 17–18. században alakult ki az Amerikába behurcolt afrikai rabszolgák által hozott vallási elemek és a fehér keresztények liturgiájának egyedi keverékeként. A gospelzenét eredetileg a fekete egyházi közösségek használták az istentiszteleteken és vallási ünnepségeken, hogy az éneklésen keresztül közvetítsék hitüket és örömüket, de a stílus hamar elterjedt és más zenei – például a soul és a rhythm and blues – műfajokra is hatást gyakorolt.

Golgota Gospel Kórus

Ma már Budapesten is jó ideje működik egy gospelkórus, amely az 1965-ben létrehozott amerikai Calvary Chapel keresztény, protestáns alapokon nyugvó egyházi mozgalomnak köszönheti létét. A Golgota gyülekezetet hazánkban Greg Opean alapította, akit misszionáriusi munkája először az akkori Jugoszláviába, majd Bajára és Esztergomba vezetett. A budapesti, régi Horizont moziban működő központjuk pedig már 25 éve működik. Greg hívta Magyarországra Mark Zeemant, aki a Golgota Gospel Kórus alapító vezetője már több, mint húsz éve.

Novák Péter: Egyre nehezebben viseljük a városi lét okozta tüneteinket

Mondhatjuk, hogy a népi kultúra szépségei és értékeinek mentése köszön vissza az új műsorodban?

Pontosan, némiképp kitágítva mindezt, mert nem feltétlenül a már nem létező vagy újrahasznosított paraszti kultúra szépségeit mutatjuk meg, hanem egyáltalán a vidéki létét és létezését. Úgy vélem, városi lét okozta tüneteinket egyre nehezebben viseljük, ezért a nagyváros, a metropolisz természetellenes közegében alternatíva kell. Mintát szeretnénk mutatni, de nem feltétlenül azzal a szándékkal, hogy mindenki hagyja ott a városokat, mert ez naiv gondolat lenne, és a vidéknek se tenne jót. Inkább egy olyan tanulási folyamat részvételére invitáljuk a nézőt, amelyben példákat láthatnak arra, hogy a bemutatott mikroközösségekben élők hogyan tartják tiszteletben egymást és miként fektetnek nagyobb hangsúlyt az egymásrautaltság és az átláthatóság okán született értékekre. Sok mindent importálhatunk ezekből a nagyvárosi létezésbe, hiszen a bérház lakói is közösséget alkotnak és egy erkély is lehet az általunk ültetett növények otthona. Lehetünk figyelmesebbek az embertársainkkal és vigyázhatunk a környezetünkre; járhatunk bringával, átgondolhatjuk az értékeinket, hiszen azok a rendszerek, amelyeket létrehoztunk, romokban hevernek, roskadoznak és mindjárt a fejünkre esnek.

Hol és hogyan zajlott a műsor forgatása? Mi alapján választottátok ki a helyszíneket, a szereplőket?

A év legjobb tíz mozifilmje

1. A sziget szellemei (Martin McDonagh, január 26.)

Az első filmen nem kellett sokat gondolkodni. Bár tavalyi alkotásról van szó, a hazai mozikban idén januárban mutatták be. Martin McDonagh remek drámaíró, és jellemző rá, hogy nem kell a szomszédba mennie, ha a végsőkig akarja fokozni a feszültséget. Azok a legjobb filmjei, amelyekben az ember már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, de úgy érzi, hogy mélységes igazságok tárulnak fel előtte. Ez a film arról szól, hogy mi történik, ha a szeretet helyét egyik pillanatról a másikra átveszi a közöny. Colin Farrell és Brendan Gleeson kettőse nem ismeretlen a mozinézők számára (gondoljunk csak a legendás kultfilmre, az Erőszakikra). Ezúttal is rácsodálkozhatunk, hogy vannak, akik filmszínésznek születtek.

A filmről itt írtunk.