Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: ZZZ_KULTURA.HU

Úgy gondolok a közösségünkre, mint arra, hogy levegőt veszek

Közzétette szerző

„… a magyar nyelvű, alternatív rockzenét játszó zenekarok esetében egyébként is – ha mondhatok ilyet – hagyomány, hogy viszonyulnak valamilyen popkulturális vagy bármilyen irodalmi vagy magyar kultúrához köthető nevekhez.” Ezt a zenekarotok dobosa, Takács Szilárd mondta az egyik veletek készült interjúban. Miért fontos egy alternatív rockzenekarnak, hogy a név által vagy a zeneszövegek szintjén irodalmi és kulturális regisztereket vonjon be a könnyűzenei életbe?

Magyar nyelven alkotó emberként a magyar kultúrára és popkultúrára egy organikus fejlődési útként tekintek, hiszen gyerekkorom óta az életem minden szegletében meghatároz. Egy csillagokon utazó, vonuló tömeg, ahova a zenekarommal én is szeretnék becsatlakozni és tovább menni együtt az úton. Szerintem azért fontosak a kulturális hivatkozások ilyen tekintetben, mert rendkívüli a kohézió a kultúra rétegei között. Egy friss példa ilyen téren az általam nagyon tisztelt 30Y zenekar egyik most megjelent dala, amelyben egy József Attila-idézet is található. Miután a dalt meghallgattam, elolvastam az idézett művet. Rájöttem, hogy rég olvastam József Attilát. Levettem a polcról egy kötetet, és belemélyültem. Az ilyen igazodási pontok, utalások hajtóerőként szolgálnak, hogy jobban elmerülhessünk a kultúránkban, esetleg bővítsük a tudásunkat.

Hogyan tudnád jellemezni az alternatív rock közösségét?

PostPin It!

Ki néz manapság diafilmet?

Közzétette szerző

Méztermelés, A csodaburgonya, Az imperialista kémtevékenység, Lányok, asszonyok, gyertek traktorosnak – csak néhány diafilmcím egy rég letűnt érát illusztrálandó. Ezek alapján nem túlzás azt állítani, hogy a műfaj történelmi jelentőséggel bír, hiszen korrajzot adnak politikáról, gazdaságról, gondolkodásról; ám az alapításának idén 70. évfordulóját ünneplő a Diafilmgyártó minden korban jóval több volt, mint a propaganda szócsöve.

Amit a diafilmekről tudni érdemes, kell vagy lehet, azt Bíró Ferenc mind tudja. Ahogy azt a jubileumi eseményeket beharangozó sajtóeseményen elárulta: 1974-ben a diafilmekből írta szakdolgozatát, tanára pedig akkor megjegyezte, a téma kimeríthetetlen. Ezt az elmúlt 50 év szisztematikus munkája igazolja, a Fővárosi Szabó Ervin és az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa ugyanis megszállottan gyűjti a valaha megjelent diafilmkiadványokat, technikai eszközöket és relikviákat, azokat digitálisan feldolgozza és mások számára is elérhetővé teszi. Mint elmondta: az OSZK-ban körülbelül 2000, a Virtuális Diamúzeum itt elérhető honlapján aktuálisan 4370 diafilm böngészhető és kattintható végig.

Propaganda, ismeretterjesztés, szórakozás

PostPin It!

Pat Metheny Budapesten is fellép élete első szólóturnéján

Közzétette szerző

Az évek során a legjobb jazzgitáros elismerést és számtalan díjat nyert Metheny élete nagy részét turnézással töltötte, gyakran több mint 100 koncertet ad évente. Idei szólóturnéjáról így beszélt:

„A Dream Box számomra szokatlan lemez; néhány év alatt felvett szólószámok gyűjteménye, amelyeket turnézás közben fedeztem fel. Az intenzív turnéidőszak alatt, amely számomra 2022 nagy részét tette ki, találtam egy elfelejtett mappát a merevlemezen. Gyakran készítek gyors felvételeket; egy új dallamot, egy új (vagy régi) gitárt, egy standard dallamot, vagy csak azért, hogy kipróbáljak valamit. Van egy hely a laptopomon, ahová ezeket a dolgokat elrejtem. És az igazat megvallva; gyakran azért, hogy soha többé ne halljam őket.

Általában csak útközben van alkalmam meghallgatni a saját dolgaimat. Gyakran mondom, hogy kifelé élek, és alig, vagy egyáltalán nincs időm a befogadásra. Ez megváltozik a turnékon, ahol hirtelen úgy tűnik, hogy több szabad órám van a nap folyamán, még ha egy buszon, vagy egy távoli hotelszobában is. Alkalmanként ezek a pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy átkutassam a fájlokat, hátha van ott valami érdekes.

PostPin It!

Leánykatalógus a 19. századból

Közzétette szerző

A kultúrtörténeti kuriózumot Simon Zoltán régész fedezte fel a Bártfai Szabó család levéltárában, majd készítette el az első olvasatot. A kéziratban lévő, verses formájú alkotás képet ad egy korabeli tanult, de poétikai tehetség tekintetében nem éppen kiemelkedő szerző klasszikus műveltségéről, továbbá egy pezsgő, polgárosodó város elvárt és megvalósított női szerepeiről, itt-ott aktuális pletykákkal is fűszerezve.

A kilenc oldalból álló kézirat rövid bevezetőjében a szerző ostorozza lakóhelye hölgyeinek tsipkés főkötőbe öltöztetett erkölcseit, viseletét, képmutatását, majd kiáltó szót intéz városa szüzeihez és leányaihoz (a két szó nem szinonimaként értendő, ahogy erről a későbbiekben bizonyosságot kapunk). Hogy a megjelölt motiváció (a házasodni szándékozó barát) komolyan vehető-e, igencsak kérdéses. Az embernek inkább az az érzése, hogy a szerző csupán ürügyet keresett arra, hogy nyelvét köszörülhesse a nők tökéletlenségein. Büntetlenül moralizálhat a jó cél érdekében: hogy barátja végre fejét az édes igába hajtsa.

A nem éppen hízelgő felsorolás valószínűleg inkább eltántorította a jámbort, különösen azok után, hogy a szerző is siet leszögezni: inkább a nőtlenséget választja a szüzek rovására. A miheztartás végett azért felvázolja az úrinői szabályok és keresztény mérték szerinti ideált:

PostPin It!

Nincsenek rossz emberek, de a gém hazudik

Közzétette szerző

Mijazaki Hajao 2017-ben kezdett dolgozni a filmen, amelyet többek között Genzaburō Yoshino 1937-ben megjelent regénye ihletett. A könyv és a film eredeti, japán címét Hogyan éltek?-re fordíthatnánk, ami találóbban megfogalmazza a film üzenetét.

A nyitójelenetben bombatalálat éri a kórházat, ahol a főszereplő fiú, Mahito édesanyját ápolják. Emberek rohannak a lángok közé, hogy mentsék, ami menthető, de hiába. A nő hamarosan meghal. Mahito magát teszi felelőssé, pedig a kisfiút nem is engedték a mentőcsapat közelébe. A gyászmunka félbeszakad, Mahito édesapja újraházasodik, elveszi az elhunyt édesanya testvérét. Tokióból vidékre költöznek, és pár jelenettel később kiderül, a nő máris gyermeket vár. Bár tudjuk, eltelt pár év a haláleset és az új helyre költözés között, mégis hirtelennek érzékeljük a változásokat – ahogy vélhetően Mahito is. Az új élet, új anya és testvér ígérete inkább nyomasztó, mint reményteli a háború árnyékában.

Az új hely tágas, tele idős személyzettel, akik inkább hasonlítanak egy zajos idősotthon folyton éhező lakóira. A ház tartozéka egy elsőre barátságosnak tűnő szürke gém, illetve egy magas torony, amelyről az öregek baljós történeteket mesélnek. Azt gondolhatnánk, a gém vizslató szeme segít majd, hogy Mahito megélje gyászát, de a japán kultúrkörben járatosak tudják, semmi ilyesmiről nincs szó. Mint annyi Mijazaki-műben, a nevek itt is beszédesek, a Mahito igaz embert jelent, a gém viszont csalfa és hazug állat, ahhoz hasonló, mint a mi kultúránkban a ravaszdi róka.

PostPin It!

Éreztem, hogy ez az én hangszerem

Közzétette szerző

Nemrég lemezre vette Johann Sebastian Bach Két- és háromszólamú invencióit. Miért izgalmas ez egy komoly tapasztalattal rendelkező előadóművész számára, hiszen a java része zeneiskolai tananyag?

E két sorozatot valóban pedagógiai céllal komponálta a mester, eredetileg nagy tehetségű elsőszülött fiának, Wilhelm Friedmann-nak ajánlva. Az ő tizedik születésnapjára, 1720-ban állította össze a Clavierbüchlein című gyűjteményt, amelybe a kisfiú zenei fejlődését segítő darabokat válogatott össze. Itt található ezek első verziója, akkor még Praeambulum és Fantasia elnevezéssel. Bach – a rá jellemző módon – később is csiszolgatta, tökéletesítette a műveket, amelyek végső változata (immáron Invenciók és Sinfoniák megjelöléssel) 1723-ban készült el; könnyen kiszámítható, hogy éppen háromszáz évvel ezelőtt, ami ritka szép jubileum. Hálás vagyok Gőz Lászlónak, a Budapest Music Center (BMC) igazgatójának, hogy a felvétel a BMC Records kiadásában éppen idén láthatott napvilágot.

Az évforduló kapcsán már több alkalommal eljátszottam a sorozatokat, ami lehetőséget ad egy tévhit eloszlatására. Bach körül mindig sok ifjú tanítvány volt – akik azonban már komolyabb zenei alappal kerültek hozzá –, és tudjuk, hogy az első órákon rögtön az invenciókkal kellett foglalkozniuk. Csak akkor léphettek tovább, ha mesterük elégedett volt a darabok megszólaltatásával. Ezeket a műveket ma csupán zeneiskolai tananyagként tartják számon. Én viszont úgy gondolom, hogy az invenciók zenei-művészi szempontból mindenképpen, de a művek egy része technikailag is meghaladja a zeneiskolás korosztály szintjét. Bach nem tudta megtagadni önmagát, és fiataloknak is azzal a legmagasabb igénnyel komponált, mint istentiszteletre kantátát. Az ifjú muzsikusok fejlődését szem előtt tartó koncepció és a lenyűgöző művészi-mesterségbeli tudás találkozásának köszönhetően születtek meg e páratlan miniatűr gyöngyszemek, amelyek mindegyike önmagában zárt mikrokozmosz. Már megjelenik bennük a kettős ellenpont, a fúga- és kánonszerkesztés is, nemkülönben a mély líraiság.

PostPin It!

A világűrben is nevet szerzett a Led Zeppelin gitárosa

Közzétette szerző

James Patrick York Page a Londonhoz közeli Hestonban született egy tehetős menedzser fiaként. Gyerekkora nagy részét nagybátyja vidéki farmján töltötte, ahol leginkább bélyeget gyűjtött. Iskolába már Londonban járt. Tizenkét évesen kezdett gitározni egy olcsó hangszeren, s bár vett néhány leckét, néhány óra után már jobban játszott, mint oktatója. Ő is lelkesen hallgatta a tinédzsereket megőrjítő rock and roll zenét, első kedvence Elvis Presley Baby Let’s Play House című dala volt.

Alapfokú iskolái után azt fontolgatta, hogy egy laboratóriumban helyezkedik el, mivel érdekelte a biológia, de aztán a zenét választotta. Tizenöt éves korától játszott különböző együttesekben, a Crusaders nevű formációval egész Angliát bejárta. A turnék alatt megbetegedett és egy ideig nem vállalhatott fellépéseket, helyére Ritchie Blackmore, a Deep Purple későbbi gitárosa került. Ekkor másik szerelmére, a festészetre kezdett koncentrálni: a Sutton Art College növendéke lett, de közben fel-fellépett a híres Marquee Clubban a brit blues nagy együtteseivel. Összebarátkozott Eric Claptonnal és Jeff Beckkel is. Végül otthagyta az iskolát, és főállású stúdiózenész lett; annyi felkérést kapott, hogy Ron Wood, a Rolling Stones későbbi tagja azt mondta neki: „Ideje volna megdupláznod magad!” Olyan, teljesen eltérő stílusú előadók felvételein működött közre, mint Tom Jones, Donovan, Marianne Faithfull, a The Who és a Rolling Stones. Az általa többször cáfolt legenda szerint ő játszotta volna a szólót a The Kinks You Really Got Me című dalában.

Eric Clapton kilépése után hívták a Yardbirds együttesbe, de ezt akkor nem vállalta, maga helyett Jeff Becket ajánlotta. Amikor viszont 1966-ban Paul Samwell-Smith basszusgitáros egy gyönge koncert után távozott a bandából, ő maga ajánlkozott pótlására. Még abban az évben szólógitárra váltott, és kialakult a kétgitáros felállás; Antonioni Nagyítás című filmjében is így szerepeltek. A két nehéz természetű zenész személyes és szakmai ellentétei egyre súlyosbodtak, majd amikor Beck egy amerikai turnén koncert közben viharzott le a színpadról, kirúgták.

PostPin It!

Minden taktusért meg kell harcolni

Közzétette szerző

„Én nem abból élek, amit 30–40 évvel ezelőtt megírtam… Szeretek menni mindig előre ebben a sok műfajban, ami jelent filmet, színházat, jazzt, dalt és még sok minden mást… Mindig kútba ugrás, amikor először csinál valamit az ember, és minden taktusért meg kell harcolni. Ez izgat engem” – fogalmazta meg Lutter Imrének adott interjújában.

Édesapja nagy zenerajongó volt, otthonukban szinte mindig szólt a muzsika. Fiatalon kezdett zenélni, már általános iskolában is zenei tagozatra járt, 1963 és 1971 között zongorázni tanult. Tizenhat évesen, John Coltrane A Love Supreme című lemezének hatására döntött úgy, hogy szaxofonozni fog. 1971-ben vették fel a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, ahol két évig klarinét szakra járt, 1976-ig a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszékén, szaxofon szakon folytatta tanulmányait.

A zenei életbe már 1974-ben bekapcsolódott, ekkor kezdett az Interbrass együttesben játszani. 1978-ban saját zenekart alapított Dimenzió néven, amely később Dimenzió II elnevezéssel kilenc évig működött, rengeteg hazai és külföldi koncertet adtak, három lemezük jelent meg. Dés László 1982-ben Supergroup néven nagynevű pop- és rockzenészekkel koncertezett, 1985–86-ban a Budapest Big Bandben is játszott. 1987-ben Horváth Kornél ütőssel és Snétberger Ferenc gitárossal megalapította a Trio Stendhalt. A kamarazenével vegyített jazzt játszó, 1993-ig működő formáció négy lemezt készített. Európa számos országában léptek fel nagy sikerrel, Indiában is több koncertet adtak, több albumukat Olaszországban vették fel és az egész világon terjesztették.

PostPin It!

A nyelvészek nem vonulhatnak elefántcsonttoronyba

Közzétette szerző

Adamikné Jászó Anna a Magyar Nyelvőrnek adott nagyinterjúban pályájára visszatekintve elmondta, soha nem „hajtott” semmiféle állásra, mindig elfogadott valamilyen felkérést. 1966-ban végzett magyar–orosz– finnugrisztika szakon. Miután a Nyelvtudományi Intézetben ígért állást nem kapta meg, „felnevelő iskolája”, a rákospalotai Dózsa Gimnázium tanára lett. Eközben ledoktorált, disszertációja az osztják nyelv szigvai nyelvjárásának igeragozási rendszeréről szólt. „A védésen Bárczi Géza megdicsért, ezt sosem felejtem el” – emlékezett vissza. Ezt követte a Budapesti Tanítóképző Főiskola, ahol 23 évig tanított nyelvtant és beszédművelést, később gyermekirodalmat. 1998-ban pedig, Grétsy László nyugdíjba menetele után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán lett tanszékvezető, a főiskola integrálása után, 2000-ben az ELTE-n habilitált, 2008-ban pedig megírta nagydoktori disszertációját Az olvasás múltja és jelene címmel.

Az interjút készítő Balázs Géza kíváncsi volt arra, alanya hogyan találta meg a hangot tanítványaival. Adamikné Jászó Anna pedagógiai módszerét így világítja meg: „Mindig sokat készültem az órákra. A gimnáziumi órákon szerettem felolvasni, remélhetőleg megkedveltettem az irodalmat, és elszórakoztattam a gyerekeket. Később a tanítóképzőben a nyelvtant igyekeztem világosan elmagyarázni, nem volt gond sosem. A helyesírást szigorúan bevasaltam, igazat adtam elődöm, Hernádi Sándor híres mondásának: egy professzor írhat hibásan a táblára, de egy tanító soha.”

A pálya főbb tematikus állomásai a grammatikaelmélet és annak története, a magyar nyelv történeti nyelvtana, majd a tanítóképző oktatójaként az olvasástanítás és a szövegértés, valamint a retorika voltak. Ennek kapcsán idézte fel Adamikné Jászó Anna Fulbright-ösztöndíjait, amelyek keretében két amerikai egyetemen olvasástörténet, olvasáspszichológia és gyermekirodalom mellett egy magyar kultúra és élet elnevezésű tárgyat is tanított. „Tanulságos idő volt” – jegyzi meg a tengerentúlon sem egyöntetűen elfogadott, Magyarországon csak egy rövid ideig alkalmazott szóképes, illetve hagyományos hangoztató-elemző-összetevő (egyszerűsítve szótagoltató) módszerünk összehasonlítása kapcsán.

PostPin It!

Udvaros Dorottya és Blaskó Péter új magyar tévéfilmben játszik együtt

Közzétette szerző

Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című művéből forog tévéfilm a Filmintézet 130 millió forintos támogatásával, az MTVA koprodukciójában. Az 1864-ben játszódó történetben Hector Berlioz, a már életében halhatatlannak titulált romantikus zeneszerző meg akarja szöktetni gyermekkori szerelmét, a már nagymama korú, tisztes kispolgári életet leélt Estellát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban, és bebizonyítják, hogy sohasem késő megállítani az időt. A romantikus tévéfilm a Nemzeti Színházban látható előadás alkotói, Udvaros Dorottya és Blaskó Péter főszereplésével, Rátóti Zoltán rendezésében készül operatőre Nagy András, forgatókönyvírója Tréfás Luca.

Dramatizált dokumentumfilmet rendez Berecz Péter (Made in Finland) Szenes Hannáról Percek tánca címmel a Filmintézet 19,95 millió forintos támogatásával. A rendkívüli életű költőt és ejtőernyőst 1944-ben fogták el zsidómentő brit tisztként a második világháború Magyarországán, majd halálra ítélték. A 23 éves lány a kínzások ellenére sem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit, ezért kivégezték. Az alkotók külön hangsúlyt fektetnek arra a kérdésre, miként él tovább a lány szelleme az utókorban, milyen példát adhat tiszta jelleme, tehetsége és kiállása a mai fiatalok számára. 

A Visegrádi Együttműködés, azaz a mai V4-ek középkorra visszanyúló előzményeit mutatja be a Magyar Golgota című alkotást is jegyző Pozsgai Zsolt új tévéfilm rendezése. A Filmintézet 353,75 millió forintos gyártási támogatásával készülő A királytalálkozó azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor Károly Róbert magyar király 1335-ben találkozóra hívta a lengyel és a cseh királyt, valamint a fejedelemségek vezetőit, hogy szövetséget kössenek a nyugati gazdasági és politikai túlsúly ellensúlyozása érdekében. 

PostPin It!

Meghalt Ferdinandy György író

Közzétette szerző

Ferdinandy György 1935. október 11. Budapesten született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. Osztálytársa volt Sztankay István, a Nemzet Színésze is. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a strasbourgi Dijoni Egyetem hallgatója, 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es évek óta Budapestre tette át a székhelyét.

1960-ban jelenik meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L’île sous l’eau). A kötet sikere után Céline és Cendars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l’année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupery-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete, 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.

1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1988-ban a Magvető Kiadó publikálja első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius egyetemen tanít. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapja Az év könyve elismerést. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja a társaságnak.

PostPin It!

A Zeneakadémián is van standing ovation

Közzétette szerző

A Covid-járvány után szűkebb esztendők következtek a Zeneakadémia koncertkínálatát tekintve is. Az idei program azonban mintha ismét színesebb lenne.

A Zeneakadémiát is megtépázta a világjárvány, aztán az energiaválság, és ebből azóta sem álltunk egészen talpra. De jól érzékeli, most valamelyest bővülnek a lehetőségeink, így gazdagabb szezont tudtunk hirdetni. Megjegyzem, az elmúlt évek programkínálatát sem tartom érdektelennek, sőt. A Zeneakadémia koncertszervezésének mindig alapvetése volt, hogy a művésztanárokkal és a hallgatókkal közösen, az ő aktív részvételükkel alakítsa ki a kínálatát. Amikor nincs pénzünk arra, hogy nagynevű külföldi előadókat hívjunk, akkor a rendelkezésünkre álló lehetőségeinkkel kell jól sáfárkodnunk, és szerintem mi ezekből kihoztuk a maximumot. A nemrég meghirdetett fél szezonban is javarészt magyar előadók szerepelnek, de megjelennek benne a nagyközönség számára különösen érdekes nevek és külföldi előadók is, akik korábban fémjelezték a Zeneakadémia koncertkínálatát.

A Zeneakadémia kétségkívül komoly tradíciókkal rendelkezik, de mi jelentheti ma a vonzerejét?

PostPin It!

Ő a legjobb színész és a legrosszabb is

Közzétette szerző

Nicholas Kim Coppola néven jött a világra a kaliforniai Long Beachben, nagybátyja Francis Ford Coppola, A Keresztapa-trilógia és számos egyéb ismert film rendezője. A legjobb iskolákba járt, a családi házban korán megismerkedett a művészetekkel és a legismertebb művészekkel. Tizenkét éves volt, amikor véget ért boldog gyermekkora: szülei elváltak, anyja pedig súlyos depressziója miatt kórházba került. Egy ideig apja tiltása ellenére autóversenyzői, majd rockzenészi karrierről álmodozott, de miután a nyári szünetekben gyakran meglátogatta nagybátyját, érdeklődése a film felé fordult. Pályaválasztásához a döntő lökést a James Dean főszereplésével készült Az Édentől Keletre, valamint egy nyári színészi tanfolyam adta meg számára.

A filmvásznon először Francis Ford Coppola Rablóhal című 1983-as filmjében próbálta ki magát, még Nicholas Coppola néven. Mivel azonnal protekcióval vádolták, úgy döntött, nevet változtat: a legenda szerint sokáig fontolgatta, hogy kedvenc énekese, Elvis Presley, avagy kedvenc zeneszerzője, John Cage nevét válassza, végül utóbbinál maradt. Talán azért is, mert megrögzött képregénygyűjtő, így tisztelettel adózhatott Luke Cage képregényhősnek is. A Nicolas Cage név először 1983-ban tűnt fel a Lány a völgyből című film főcímlistáján.

Még nagybátyja adott számára szerepet a Gengszterek klubja (Cotton Club), valamint az Előre a múltba (Peggy Sue Got Married) című filmben, Kathleen Turner partnereként. Alan Parker Madárka című drámájában egy súlyosan sérült vietnami veteránt alakított, és a nagyobb hitelesség jegyében néhány fogát is kiverette. Az igazi népszerűséget a Holdkórosok című vígjáték hozta meg számára Cher oldalán (ebben jelölték először Golden Globe-díjra), és szintén sikeres volt az Arizoniai ördögfióka tolvajának szerepében, felvillantva komikusi képességeit. 1989-ben A vámpír csókja című kultuszfilmben a vámpírfilmek világába is belekóstolt, a következő évben megkapta David Lynch híres road-movie-ja, a Veszett a világ egyik főszerepét. Miután karrierje beindult, ő is beindította másét: az akkor még ismeretlen Johnny Deppet ő mutatta be egy ügynöknek, aki szerepet ajánlott neki a Rémálom az Elm utcában című horrorfilmben.

PostPin It!

Hat film a jövőről, amely nekünk már a múlt

Közzétette szerző

Egyéniséggyilkos vízió – 1984 (1984)

George Orwell az 1940-es években írt iregénye a világirodalom talán leghíresebb disztópiája, melyre a negatív jövőkép definíciójaként hivatkozhatnának a szótárak. Számos szállóige-értékű kifejezést adott a kultúrának: mindenki hallhatta már az újbeszél és a duplagondol  (1szavakat, de a „Szeretem Nagy Testvért” is ismerősen (és borzongatóan) cseng. A könyv filmváltozata stílusosan 1984-ben debütált. Michael Radford rendezése alapvetően követi az irodalmi forrásszöveget, amely egy olyan lehetséges – most már múltbéli – jövőt tár elénk, amelyben a Föld lakossága átvészelt egy nukleáris háborút, majd három részre szakadt. Az egyik ilyen terület Óceánia diktatúrája. Itt él a főszereplő, Winston Smith hivatalnok, aki a negatív utópiák kedvelt típusát testesíti meg: a környezetétől lassan elidegenedő, annak visszásságaira ráébredő magányos figurát. A regény és a film is érzékletesen mutatja be a gondolkodás szabadságának (elsősorban a nyelvi redukció által megvalósított) korlátozását, illetve azt, ahogy egy elnyomó rendszer a lakói magánéletét is irányítja. Az állandó megfigyelés lehetősége régen tényleg csak baljós sejtés volt, a technológia mai fejlettsége révén azonban valósággá vált.

A majdnem kétórás mozi főbb szerepeiben John Hurt, Richard Burton (ez volt az utolsó filmje) és Suzanna Hamilton látható. Nem lehet véletlen, hogy a nyolcvanas években egymást érték a diktatúrákat hasonlóan ábrázoló alkotások, mint A fal című Pink Floyd-film, a Szárnyas fejvadász vagy a Brazil – ez is az orwelli történet hatalmas hatását mutatja. A könyv és a belőle készült film olyan államalakulatot rajzol meg, amely minden egyéni megnyilvánulást elítél és szigorúan megbüntet, ez pedig igencsak aktuális felvetés a 21. századra jellemző szabványosító tendenciák közepette.

PostPin It!

Ma már tudok jó példával is szolgálni

Közzétette szerző

Énekesi pozíciója előtt szövegíróként volt tagja a Speed zenekarnak.

Az, hogy bekerültem a Speedbe, a dolgok véletlen együttállásának volt köszönhető. Volt egy osztálytársam, aki elektromos dolgokkal foglalkozott, értett a csipekhez, a kütyükhöz, és hobbiból csinált erősítőket is. Akkoriban teljesen normális volt, hogy egy zenekar nem tudott magának erősítőket vásárolni, hanem „maszekban”, tákolt hangfalakon szólaltatta meg a dalokat. Külföldi szakrajzok alapján legyártott ládákba fabrikálták az akkor Magyarországon kapható hangszórókat, és különböző erősítőkkel hajtották meg őket. Ez volt a hangtechnika. Ez az osztálytársam elment a Speedhez technikusnak, és megkért, hogy írjak nekik szövegeket. Megírtam őket, majd amikor az akkori énekes távozott, én kerültem a helyére, hiszen mindet tudtam. Akkoriban ha írtam egy szöveget, meg is jegyeztem.

Az nem titok, hogy az ,,egyszerű” szövegírók nem kapják meg azt az elismerést, mint a színpadon tomboló zenekarok – noha a szövegírónak is fontos szerepe van a zenekar teljesítményében. Milyen érzés volt, amikor a szövegeit lentről, a közönségtől hallotta vissza?

PostPin It!

Elmondani az elmondhatatlant

Közzétette szerző

1963 és ’64 fordulóján járunk, Kennedyt épp meggyilkolták Dallasban – az egyetemista Annie-ra azonban csak érintőlegesen hat a külső világ, ugyanis a személyes életében bekövetkezett váratlan esemény teljesen máshová helyezi számára a fókuszt: váratlanul felfedezi, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a babát, de olyan világban él, ahol az abortusz törvénybe ütközik. Regényében a terhesség felfedezésétől az abortusz utáni időszakig osztja meg az olvasóval életének ezt az epizódját. Higgadtan számol be a tényekről, a részletekről: a lelkiállapotáról, az esemény elhúzódó érzelmi terhéről.

Nagyon izgalmassá teszi a szöveget a tiszta, szenvedélytelen, szinte már-már hideg fogalmazásmód. Még a szexről szóló részek is klinikai leírásokként hatnak, és bár Ernaux folyamatosan magyarázza az érzelmeit, ezt is távolságtartóan, analitikusan teszi. Emiatt az olvasó is közömbös marad, képes az érzelmeitől elvonatkoztatva közelíteni a leírtakhoz. De aztán olyan ponthoz ér a történet, amikor eszkalálódnak a történések, és a hős tapintható közelségbe kerül a halállal. Az olvasó pedig megrendül.

Bár rövid elbeszélésről van szó, ennek sokféle rétege van, és különféle olvasatai lehetségesek. Ernaux nehéz, érzelmileg súlyos témát boncolgat, amelynek vizsgálata egyszerre zajlik egyéni és társadalmi szinten. Az abortusz a mai napig, a törvényi szabályozástól függetlenül is kényes téma. Ernaux azonban a legtöbb esetben képes higgadtan és analitikusan felszólalni a nők szabad önrendelkezési jogáért a patriarchális normákkal szemben. Műve a társadalmi üzenete ellenére mégsem az abortusz erkölcsi dimenzióiról szól: senkit sem próbál meggyőzni az igazáról, és nem akar állást foglalni: „Úgy gondolom, hogy minden tapasztalatnak, bármilyen természetű is legyen, elidegeníthetetlen joga van ahhoz, hogy krónikás legyen. Nincs olyan, hogy kisebb igazság”, írja a személyes megéléseit láttató és érzékeltető Ernaux. Azt szeretné megmutatni, hogy mit jelent, amikor a bajban teljesen magunkra maradunk, és senki segítségére nem számíthatunk. Amikor titkokat kell növesztenünk magunkban, hogy a megbélyegzést elkerüljük.

PostPin It!

A rendező, aki Az angol beteget sikerre vitte

Közzétette szerző

A La Manche-csatornában fekvő Wight sziget legnagyobb városában, Ryde-ban látta meg a napvilágot, ahol olasz származású szüleinek fagylaltműhelye volt. Gyermekkora gondtalanul telt, szabadideje javát a szomszédjukban álló moziban töltötte. A film világába mégis kacskaringós úton érkezett: az északkelet-angliai Hull Egyetemen végzett, ahol néhány évig irodalmat oktatott. Az írói babérokra áhítozó fiatalember ezután rádiójátékokat, forgatókönyveket és színdarabokat írt, egyik művét 1986-ban az angol kritikusok az év drámája címmel tüntették ki.

Első mozifilmje a Szívből, igazán című keserédes, romantikus komédia, amelyben a főszerepet játszó Alan Rickman kísértete a halálból tér vissza barátnőjéhez, ami nem várt események sorozatát indítja el. Az alkotás 1992-ben elnyerte a legrangosabb brit filmes kitüntetést, a BAFTA-díjat, Minghella pedig a lehetőséget, hogy Hollywoodban dolgozhasson. Így született meg 1993-ban a Mr. Wonderful című komédia, amely csak mérsékelt sikert aratott, és a rendező a forgatás közben szerzett keserű tapasztalatai miatt kiábrándult a nagy stúdiókból.

Következő filmje, Az angol beteg terveivel mégis a 20th Century Fox stúdiót kereste meg, amely a szereposztás körül kibontakozott vita miatt a forgatás kezdete előtt öt héttel kiszállt a vállalkozásból. Helyére a független és vállalkozó szellemű Miramax lépett, és a producereknek nem kellett megbánniuk a döntést. A romantikus dráma, amelynek főhőse a Ralph Fiennes alakította, Almásy Lászlóról mintázott titokzatos magyar Afrika-kutató, nem várt sikert aratott: kilenc Oscar-díjat kapott, maga Minghella a legjobb rendezőnek járó arany szobrocskát vehette át.

PostPin It!

Sokszor azt keressük az időben elveszve, hogy kik is vagyunk

Közzétette szerző

Mit jelent az idő egy színésznek? Mit egy énekesnőnek? Mikor és hogyan születik meg az a különleges pillanat, amikor egy előadóművész és a közönsége között megáll az idő? Wunderlich József színművésszel és Schoblocher Barbara énekesnővel az idő misztériumáról beszélgettünk és többek között az is kiderül, hogy a csend miként lehet az idő része és mely alkotások hatnak rájuk igazán, de az is szóba kerül, hogy milyen tervekkel vágnak bele az új esztendőbe.

Alkotók: Talum Fruzsina, Erdei Bálint, Zagyva Zoltán

#videó

PostPin It!

10 disztópikus regény, amelyet érdemes elolvasni

Közzétette szerző

Az emberiséget mindig is érdekelte, mit hoz a jövő. Míg a Föld nagy része ismeretlen volt, a vadregényes, buja tájak szolgáltak az utópiák helyszínéül. Majd amikor már a körülöttünk lévő világ jelentős részét felfedeztük, a távoli jövőben alkottunk új víziókat. A jelen azonban mindig hat a jövőre, így a megkérdőjelezhető idillt és a paradicsomi állapotokat felváltották a disztópiák, a negatív jövőképet ábrázoló írások. Ebben a válogatásban találunk klasszikusokat, amelyeket érdemes újra fellapozni, ismeretlen magyar történetet, kortársat sztárszerzőtől és olyat, amelyből majdnem mindenki látta a filmváltozatot. A disztópiák elgondolkodtatnak azzal kapcsolatban, mi is az ember, hol a helye a világban, illetve mit tehet azért, hogy ne váljon valóra az a jövőkép, amelyet ezek a regények bemutatnak.

Anthony Burgess: Gépnarancs

A regény többféleképpen olvasható: lehet izgalmas felnövéstörténet, lehet akár egy pszichopata elméjének mély bugyraiban való elmélyülés, és nem mellesleg akár egy fenyegető jövőkép ábrázolását is láthatjuk a műben. A cselekményen túl Burgess egy új nyelvet alkotott, amely miatt az olvasónak küzdenie kell, hogy kövesse az eseményeket. A tettek máshogyan beszélnek, mint a szavak. Szembekerül egymással Beethoven és az erőszak és agresszió hétköznapisága. A szleng alakulása, és az, mit tárhat fel a nyelv, fontos tétje a könyvnek, valamint az is, mit jelent a rend, mit adunk át az újabb generációknak. A könyvet Stanley Kubrick értelmezte újra a filmvásznon Mechanikus narancs címmel.

PostPin It!

Egy letűnt kor krónikása

Közzétette szerző

A Gyulán született író az érettségit követően a szegedi, majd a pesti egyetemen hallgatott jogot, és elvégezte az ELTE magyar-népművelés szakát is, diplomamunkáját Márai emigrációs pályájáról írta. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt. 1982-től írásaiból él.

Első írása, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben a Mozgó Világ hasábjain jelent meg. Első regénye az 1985-ben napvilágot látott Sátántangó, amelyben az egyetemes pusztulás víziójához rendelte hozzá a kíméletlen pontossággal megrajzolt realitást. A kritika által nagy elismeréssel fogadott könyvet követte első novelláskötete, a Kegyelmi viszonyok 1986-ban.

A nyolcvanas évek közepétől Tarr Béla filmrendező alkotótársaként forgatókönyvírással is foglalkozott, első közös munkájuk a reménytelenséget és elmagányosodást megjelenítő Kárhozat volt. Tarr készítette el a Sátántangóból a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Együttműködésüknek köszönhető az író Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák, majd A londoni férfi (Georges Simenon regénye nyomán) és A torinói ló, amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, és Oscar-díjra is jelölték.

PostPin It!