Best WordPress Hosting
 

Lesz harmadik magyar Nobel-díj? – Krasznahorkai László az esélyesek között

A fogadóirodák évek óta az esélyesek között tartják számon Krasznahorkai Lászlót és Nádas Pétert. Különös, hogy utóbbi szerző idén nem szerepel az esélyesek listáján, ám sokszor olyan szerzőt díjaztak, akire nem is számítottunk – gondoljunk csak Bob Dylanre, aki 2016-ban lett irodalmi Nobel-díjas.

Több fogadóiroda is jóslatokba bocsátkozik ilyenkor, azonban az esélyesek listája folyamatosan változó. Krasznahorkai László mellett más, itthon is népszerű szerző szerepel a listán. Tavaly Salman Rushdie neve hangzott el a legtöbbször, főleg az ellene elkövetett merénylet miatt. Végül Annie Ernaux lett 2022 irodalmi Nobel-díjasa. Michel Houllebeq és Murakami Haruki neve is a lehetséges jelöltek között forog, ők nálunk is olvasott, közkedvelt szerzők.

Ugyanakkor nem minden külföldi esélyes híre jutott el Magyarországra. A kínai Can Xue a NicerOdds fogadóirodákat összesítő oldal szerint hatalmas eséllyel kaphat irodalmi Nobel-díjat. Habár Kína legismertebb írójaként tartják számon, magyarul még nem olvashattunk tőle, azonban egy ilyen elismerés általában előrelendíti a fordítások ügyét is. Viszont nem kell Kínáig mennünk: Mircea Cărtărescu román író neve sem cseng ismerősen itthon, holott sokan hazájának legnépszerűbb kortárs szerzőjének mondják.

Pillanatképek a PesTextről

A fesztivált immár öt éve rendezik meg a nemzetközi irodalom népszerűsítése céljából. Ennek az elgondolásnak szerves része a műfordítás fontosságának hangsúlyozása. A koncepció nem változott, és ez a meghívott vendégek névsorán is látszik.

Szép Eszter szeptember 28-án Zerocalcaréval beszélgetett. A képregénykutatót nagyon érdekelte, az olasz művész hogyan tart egyensúlyt munkáiban az önfeltárulkozás és a privát szféra, a magánmitológia és a tömegek szórakoztatása között. Az olvasó iránti felelősség sem maradhatott ki a képletből – ezzel mindenképp számolnia kell olyasvalakinek, aki nehéz, fájdalmas kérdéseket pedzeget, mint századunk kapitalizmusa, az öngyilkosság, illetve az emberi kapcsolatok kiüresedése.

A képregényekben mindenki ráismerhet önmagára, hiszen rengeteg aha-élménnyel dolgozik az alkotó. Nem csoda, hogy a szervezők már-már féltek, hogy nem lesz elég tolmácsgép. A hallgatóságban a magyarok mellett olaszok is szép számmal voltak, ez nagyban köszönhető a Budapesti Olasz Kultúrintézet közreműködésének.

Szerdán jelenik meg a friss Nobel-díjas Karikó Katalin önéletrajza

A világhírű magyar kutató könyve arról szól, hogyan vezetett egy kisújszállási lány útja a Kádár-kor Magyarországáról az emberiség sorsát alakító, elsőrangú tudósok élvonalába. Nemcsak tudományos pályafutásáról esik szó a könyvben: benne van az ellentmondásos kádári évek Magyarországa, valamint a magánélet minden nehézsége és szépsége is.    

„Ez a könyv egy régóta esedékes köszönet megfogalmazása mindazoknak – minden magyarországi tanáromnak és mentoromnak, valamint a kardiológia, az idegsebészet és az immunológia világhírű szakértőinek –, akiktől sokat tanultam, akik megengedték, hogy mellettük dolgozzak, akikkel együttműködve szereztem tapasztalatokat. Végtelenül hálás vagyok mindazért, amit tőlük kaptam, ez sokat számított a pályámon” – írta Karikó Katalin a könyv előszavában, hangsúlyozva azt is, hogy a tanáraitól tanulta meg az alapokat, amelyekre aztán később építhetett.

„A tanáraimtól tanultam meg, hogyan kell kérdezni, rácsodálkozni valamire, felfedezni valamit, önállóan gondolkodni. A tanáraimtól tanultam meg, hogyan haladjak előre: hogyan használjam fel a megszerzett tudást arra, hogy valami újat alkossak. A tanárok munkája tette lehetővé, hogy a háború utáni kommunista Magyarország egyik alföldi kisvárosában két munkás gyermeke jobban megértse a világot, hogy aztán a maga módján hozzájáruljon ahhoz, hogy a világ megváltozzon”.

„Belőlem alighanem hiányzik az ősbizalom” – bemutatták Rakovszky Zsuzsa Vita élő időben című kötetét

Ebben a verseskötetben mintha két könyv forrt volna eggyé  – kezdte a beszélgetést Szegő János. Mint mondta: a festmények képverseiből összeálló ciklusokat ugyanis egy sokkalta hagyományosabb ciklus kerekíti le, melyeknek találkozása mintha magában az életműben is egyfajta fordulópontot jelölne.

A szerző igencsak termékeny – költői és epikusi – alkotói éveket tudhat maga mögött, számos rendkívüli kötettel örvendeztette meg ugyanis olvasóit az elmúlt néhány évben.

Az alkotás igencsak kiszámíthatatlan, különösen a versírás; általában hullámokban szokott jönni, s ez a kötet is egyetlen hullám tulajdonképpen – emelte ki Rakovszky. Elárulta: a fő inspirációs forrása az afganisztáni menekülések televíziós közvetítésének képkockái voltak, melyeket később a képversek, illetve az utolsó ciklusban található vegyes stílusú versek egészítettek ki.

Könyvsorozatot indít a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

Olvasni kell – állítják a Margó szervezői, ezért is hozták létre a 12 éve ingyenesen látogatható Margó Irodalmi Fesztivált, amely találkozási helyet teremt az irodalommal, szerzőkkel, izgalmas és sokszor kényelmetlen témákkal, de legfőképpen az olvasóknak egymással. A fesztiválok, a rendszeres olvasókörök, középiskolásoknak szóló alternatív irodalomórák, a Margófaktok és más olvasásnépszerűsítő tevékenységeik mellett idén ősszel a Helikon Kiadóval közös gondozásban és a Kreatív Európa Program támogatásával elindult Margó Könyvek címen könyvsorozatuk is.

„A világ sokszínű, ezernyi kérdéssel és kihívással, de hogy ebből mennyit érzékelünk, leginkább rajtunk múlik, azon, hogy van-e bátorságunk valóban megismerni a minket körülvevő valóságot. Hiszünk benne, hogy az irodalom nemcsak segít ebben, hanem új kapukat, dimenziókat is nyit meg, ha van bátorságunk közelebb lépni a történetekhez és beszélgetni a fikció által megélhető valóságokról” – fogalmaz Valuska László, a Margó Irodalmi Fesztivál igazgatója. Ezt az alapgondolatot jelképezik a könyvsorozat borítóion lévő tágra nyílt szemek és az azokban található – a könyvek témájára rezonáló – egyedi illusztrációk is.

A napokban megjelent a Margó Könyvek első hat kötete: a spanyol Andrés Neuman halálról, életről és szeretetről szóló utazása, a román Andrei Dósa füstfelhőben lebegő generációs elbeszélése, a dán Hassan Preisler magával ragadó self-fictionnel ötvözött társadalmi szatírája, a norvég Lars Svisdal a jóléti társadalom családi konfliktusait bemutató regénye, a flamand Roderik Six disztópiája az ökológiai katasztrófa közepén unatkozó négy diákról, valamint a szlovén Vesna Lemaić története, amely egy menekültcsónakról veri szét a tengerparti idillt.

Magyar rocktörténet képregénykockákban elmesélve

A zenés sétához csatlakozott Bródy János, a kötet egyik megformált hőse, Jávorszky Béla Szilárd rockzenei szakíró és Szabó Csaba, a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Képes Krónikák Kiadó közös kiadásában megjelenő kiadvány egyik grafikusa. A beszélgetést Mészáros János, a Képes Krónikák Kiadó igazgatója vezette.

A zsúfolásig megtelt teremben Bródy János egy vallomással kezdte: fiatal korában nagyon szeretete a Füles rejtvényújság képregényeit, és szinte csak ezért vásárolta a lapot. Különösen a Rejtő Jenő-féle adaptációkat kedvelte, de voltak olyan kötelező olvasmányok, amelyeket csak rajzolt formában „olvasott el”. Hozzátette: Rejtő rajzolt figurái, Tuskó Hopkins, Fülig Jimmy, Török Szultán és Vanek úr nem tudták megnézni a róluk készült rajzokat, hiszen kitalált, regénybeli alakok, szemben vele, aki össze tudja hasonlítani a rajzokat saját magával. És úgy látja: túl szépre sikerült, szerinte ő a valóságban kevésbé volt vonzó.

Bródy János

A kamaszkor (újra)felfedezése – Száraz Miklós György: Bitang nyarak című könyvének bemutatóján jártunk

Bitang nyarak című új kötetéről a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgetett Száraz Miklós Györggyel Jánossy Lajos. Ilyés Krisztinka beszámolója.

A könyv minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságára utalva tette fel a kérdést: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?

A Bitang nyarak írója, mint mondta, csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.

Mit köszönhetünk Ráday Gedeonnak?

Apja, Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc fejedelem diplomatája, a református egyház első egyetemes főgondnoka, a híres péceli Ráday-könyvtár alapítója volt. Ráday Gedeon Pozsonyban, majd Berlinben tanult teológiát, régiségtant, logikát, történelmet, stílus- és szónoklattant, filozófiát, 1732-től Odera-Frankfurtban pedig jogot. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait megszakítva hazatért, és bekapcsolódott a megyei politikai életbe. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, és még abban az évben Pest megye országgyűlési követe lett. 1774-től a dunántúli református egyházkerület főgondnoka volt, 1782-ben fia, ifjabb Ráday Gedeon révén bárói, 1790-ben grófi címet kapott.

Magas műveltsége, könyvgyűjtő szenvedélye apja könyvtárának bővítésére sarkallta. Megbízásából a külföldön tanuló és élő magyar diákok, tudósok valamennyi nagyobb európai városban szereztek be neki könyveket, kapcsolatban állt a könyvkereskedőkkel is. Ráday a régi anyag teljessé tételére törekedett, a klasszikusokat, a felvilágosodás irodalmát, kora tudományos munkáit is gyűjtötte. Péceli kastélyában könyvtártermet építtetett, halálakor 12 ezer kötete volt, emellett jelentős kézirat- és éremgyűjtemény is maradt utána.

Már diákévei alatt verselt, ő a rímes-időmértékes, nyugat-európainak is nevezett verselés magyarországi meghonosítója. E versforma – amelyet nálunk hosszú ideig Ráday-versnek neveztek – jelentős mértékben hatott a magyar költői kifejezésmód fejlődésére. Első ilyen költeménye a Tavaszi estve volt. Kísérleteit eleinte titokban tartotta, csak élete végén hozta verseit nyilvánosságra. Orczy Lőrinc „a magyar literatusok attyának” nevezte őt. Művei, főleg mesék és fordítások a Magyar Múzsában, az Orpheusban és a Magyar Museumban jelentek meg.

Ellenséges elemek – Visky András Kitelepítés című regényéről

A mű sikerének számos oka van. Olyan témát dolgoz fel, ami ritkaságszámba megy a magyar irodalomban, ez pedig az 1956 után Romániában felfokozódó ideológiai tisztogatás nyomán megindult letartóztatási hullám során börtönbe vetettek, büntetőtáborokba deportáltak szenvedése. A szerző a rá és népes családjára kirótt, mérhetetlenül igazságtalan, embertelen sínylődést írja meg olyan hasonlíthatatlanul szép szöveget formázva, olyan aprólékos, dokumentarista ábrázolást nyújtva, amely felejthetetlenné, örök érvényűvé emeli a regényét.

Az ok, amiért a kommunista állam a regénybeli s vélhetően a valóságos család ellen a terrorintézkedést alkalmazza, teljesen abszurd. A református tiszteletes apa a lehető legmélyebb hittel hirdette az igét, amit az állam vezetése önmagára nézve egzisztenciális fenyegetésként azonosít. Ez pedig azzal jár, hogy az édesapát 1958-ban huszonkét év börtönre ítéli, amiből aztán hat évet le is kell töltenie. A hat gyermek gondja így az édesanyára, valamint egy, a családhoz önként csatlakozó fiatal árva lányra marad, akit korábban befogadtak. Őt, ezt az angyali ártatlanságú teremtést a gyerekek hamar elfogadják, megszeretik és Nényunak nevezik el. Nényu pedig akkor is kitart mellettük, amikor a csonkán maradt családot – nem sokkal az édesapa letartóztatása után – mint elemente dusmanoase, ellenséges elemként, mindenüktől megfosztva kitelepítik a Duna-menti Baragan büntetőtelepére.

A hosszan hömpölygő cselekményt a legkisebb gyerek, András szemszögéből követhetjük végig. Tőle tudjuk meg, hogy olyan kietlen vidékre kerülnek, ahol a szürke porviharokban megszámlálhatatlan ördögszekér görög a pusztaságban, és ahol kezdetben egy földbe vájt odúban hajthatják álomra a fejüket. Ezt a zugot is meg kell osztaniuk holmi, a környéken tengődő rókacsaláddal. Később egy ócska, huzatos barakkban, bordelben húzzák meg magukat, és a legidősebb testvér, Ferenc megtiltja a gyerekeknek a pityergést, hiszen ezzel csak édesanyjuk szívét keserítenék.

„Az én életem mégiscsak a könyv” – Exkluzív interjú Rébecca Dautremer íróval, illusztrátorral

Munkáiban, a Jakominuszban például, az állatfejes figurákban van valami szürreális, ugyanakkor az összhatás nagyon klasszikus, harmonikus, minden részletében cizellált mestermunkát mutat. Csoportképei a nagy múzeumok remekműveit idézik. Kik hatnak Önre? 

Ez a benyomás jogos, valóban nagyon szeretem a klasszikus festészetet. A Jakominuszban csakugyan fellelhetők Bruegel-hatások, kikacsintások. A flamand festészet csodálatos, ki állítaná az ellenkezőjét? Bruegelt mindig imádtam, már gyerekkoromban is gyakran órákra elmerültem az apró részletekben, próbálva megfejteni, hogy mi is történik a képein. Vállalom: hatással van rám. Ugyanakkor ki nem állhatom a versenyzést, hiszen itt zseniális alkotókról beszélünk, de igen, szeretem ezeket a kikacsintásokat, utalásokat.  

És hogy áll a kortársakkal? 

A Waldheim-ügy segített Ausztriának feldolgozni a múltját

A Waldheim-ügy segített Ausztriának abban, hogy Németországhoz hasonlóan megkezdje feldolgozni a második világháború alatti múltját – mondta Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Szalay-Bobrovniczky Vince A Waldheim-ügy és Ausztria című könyvének bemutatóján csütörtökön Budapesten. A miniszter köszöntőjében kiemelte, hogy a szerző, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, aki korábban Magyarország ausztriai nagykövete volt, az osztrák belpolitika egyik legavatottabb hazai ismerője.

Felidézte, hogy Kurt Waldheim 1972-től tíz éven keresztül az ENSZ főtitkáraként dolgozott, majd 1986-től 1992-ig Ausztria köztársasági elnöke volt. Ez utóbbi időszak alatt Ausztria nemzetközi elszigeteltségbe került Kurt Waldheim második világháború alatti tevékenysége miatt. Gulyás Gergely hozzátette, hogy a rendszerváltás időszakában Magyarország is felemás viszonyt ápolt Ausztriával, ami 1992-ben, Waldheim távozása után változott meg. Azt is felidézte, hogy Waldheim távozása után, a Szabadságpárt kormányra kerülésével hasonló helyzet alakult ki, ami komoly próbatételt jelentett az osztrák demokráciának.

Szalay-Bobrovniczky Vince hangsúlyozta, a Waldheim-ügy eljuttatta Ausztriát oda, hogy az osztrák politika megfogalmazza: valami nincs rendben az osztrák emlékezetpolitikával, és az a nézet, hogy az osztrákokat semmilyen felelősség nem terheli a második világháború alatt elkövetett náci bűnökért, nem tartható.

John Scalzi: A jó sci-fi szórakoztató

„Azt szokták mondani, hogy a sci-fi az ötletek irodalma. Én inkább azt mondanám, ez a műfaj azokat a gondolatokat segít kifejezni, amelyek érdeklik az embereket, és ezekről új következtetést tudnak levonni” – fogalmazott a fesztivál díszvendége. John Scalzi a budapesti könyves rendezvény történetében első sci-fi íróként vehette át a Budapest Nagydíjat.

A Hugo-díjas John Scalzival, aki 2019 után másodszor látogatott a magyar fővárosba, Farkas István műfordító, a szerző legtöbb művének fordítója beszélgetett a pódiumon.

Az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének kiemelkedő alakja már első regényével, a 2005-ben megjelent Vének háborújával hatalmas népszerűségre tett szert. A történetnek azóta számos folytatását megírta, de komoly sikereket aratott a non-fiction irodalomban is. „A sci-fi könyvek és filmek mutatják meg, mi vár a világra a jövőben, például egy esetleges atomháború után. A tudományos-fantasztikus irodalom olyan témákkal foglalkozik, amely mindenkit foglalkoztat, és amelyen elgondolkodnak. Manapság például ilyen a klímaváltozás vagy az emberek közötti egyenlőtlenségek” – fejtette ki az amerikai író.

Megnyílt a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Boldizsár Ildikó író megnyitó beszédében elmondta: a magyarországi könyvfesztiválok történetében először fordul elő, hogy egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó író nyissa meg a rendezvényt, de az is először történik meg, hogy egy olyan műfaj – a sci-fi – képviselője legyen a díszvendég, amelyet az irodalomtörténészek nem is tartanak irodalomnak. Magyarországon most a könyvektől féltik az olvasókat, különösen a fiatalokat – közölte, feltéve a kérdést: miért nem inkább a háborútól, az iskolán belüli erőszaktól, a tanárhiánytól, a környezetszennyezéstől, az élhető jövő hiányától féltik őket?

Boldizsár Ildikó hangsúlyozta: az olvasók saját maguk akarnak dönteni az életük felől, ahhoz pedig, hogy valaki felnőtté váljon, meg kell tanulnia dönteni. A kortárs gyermekirodalomra kitérve elmondta, hogy a mai ifjúsági szerzők azonnal reagálnak mindarra, ami a fiatalokkal történik; nem hiányos felnőttként tekintenek rájuk, hanem különálló, specifikus érdeklődésű olvasói csoportként, miközben a tudományos-fantasztikus irodalom azt mutatja meg, milyen lehet a világ. Miért ne történhetne meg, hogy az ember a jövőben érzékenyebbé válik mások szenvedésére, és képes lesz egy összefogáson alapuló, új világot kialakítani? – vetette fel Boldizsár Ildikó.

Boldizsár Ildikó

Bemutatták Demeter Szilárd A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár című könyvét a XXI. Század Intézetben

G. Fodor Gábor, a kötet szerkesztője és az író jó barátja megannyi problémakört felsorakoztatva ismertette a könyv jellegzetességeit, így a feldicsérés, a mondanivaló és a fő mű problémája mellett a hazaszótár mibenlétének megjelölésére is kísérletet tett: „Szerintem ebben van egy rejtett szótár, ami nem külön szócikkekben van belefoglalva. A szülőföldről, a hazáról, a hazatérésről szól. Számomra ezek a legerősebb érzelmi motívumok a könyvben; hogy mit jelent a szülőföld, a hazatérés problémája. Nem akar csak okoskodni, nem akar csak a rációra hivatkozni, hanem van benne harag, van benne egyenesség. Kegyetlen egyenességgel beszél és van benne érzelem is, amit én hazaszerelemnek fordítok le. És ez mind betakarja, lefedi, becsomagolja azt a tudást, amivel Szilárd rendelkezik.” 

Gondolatmenetének zárórészében és az ezt követő beszélgetésben pedig főként a kötetben is megjelenő indiánlétet hangsúlyozta ki, mely a kultúra és a politika összemosódását, illetve az ebből adódó örökös vitát is bevonja az elmélkedésbe. – Amikor a kultúráról és a politikáról hallok másokat beszélni, az említettek mindig minőségjelzőkként kerülnek elő. Mintha a kultúra minőségjelző lenne. Holott Szilárd úgy fogalmaz, hogy akik vagyunk, ahogy élünk, amilyenek vagyunk, az a kultúra. Mi magyar indiánok vagyunk. Itt élünk, ez nem egy szállásterület, hanem ez a mi hazánk. És ez az érzelmi töltet hatja át az egész munkát – fogalmazott G. Fodor Gábor.

Békés Márton, Demeter Szilárd, G. Fodor Gábor, Ferkó Dániel

Hollandia, képregények, Petőfi – tíz program a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Huszonhat év – Petőfi Sándor szabadtéri kiállításmegnyitó és csapatjáték

Az idei Petőfi-bicentenárium programsorozatának részeként készült a Petőfi Kulturális Ügynökség szabadtéri vándorkiállítása Huszonhat év címmel, amely Petőfi Sándor életét mutatja be. A májusban Budapesten debütált – majd egy nagyszabású erdélyi turnén is felállított – kiállítás fókuszában a Petőfihez kapcsolódó fogalmak, idézetek, gondolatok állnak. Az utazó kiállítás hozzá kapcsolódó, főképp diákokat megszólító csapatjátékkal egészül ki, melyet Juhász Anna irodalmár vezet. A kiállítást Asztalos Emese irodalomtörténész, kurátor nyitja meg szeptember 28-án csütörtökön 17.30-kor a Millenáris Parkban. A csapatjáték ugyanitt, szeptember 30-án szombaton lesz 13 órától.

Irodalmi kávéházak – régen és ma

„Vagy ne született volna, vagy ha született, örökké élne” – Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király 490 éve született

Szilágysomlyón született somlyói Báthory István erdélyi vajda és Telegdi Katalin fiaként. Várdai Pál esztergomi érsek, majd I. Ferdinánd bécsi udvarában töltötte apródéveit, az egyetemet Padovában végezte. A humanista műveltségű, jó politikai érzékkel és hatalmas vagyonnal megáldott Báthory alig volt huszonhárom éves, amikor ő fogadta az Erdélybe visszatérő Izabella királynét, Szapolyai János özvegyét és annak fiát, János Zsigmond megválasztott királyt. Megkapta a legfontosabb erdélyi katonai pozíciót: váradi főkapitány lett. Két ízben járt követként a császárnál, a második alkalommal két évre börtönbe vetették, ahonnan csak 1567-ben engedték haza. Kiszabadulása után birtokaira húzódott vissza, politikai szerepet nem vállalt. Katolikus hitéről nem volt hajlandó lemondani, s amikor János Zsigmond erővel akarta unitárius vallásra téríteni, megfutamította annak katonáit.

János Zsigmond 1570-ben, a speyeri egyezményben végleg lemondott a magyar királyi címről, de megtarthatta Erdélyt magának és leszármazottainak. A következő évben azonban utód nélkül halt meg, és az egyezmény szerint Erdély a Habsburg király, Miksa uralma alá került volna. Miksa Bekes Gáspárt jelölte a trónra, de a szabad fejedelemválasztás jogához ragaszkodó rendek inkább Báthoryt választották meg. Ő nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, hanem Miksát is biztosította lojalitásáról, ő mégis Bekest nevezte ki erdélyi vajdának. Az udvarhű trónkövetelőt Báthory az 1575. július 8-i kerelőszentpáli csatában leverte, híveit kegyetlenül kivégeztette.

Fejedelemként a korábbi adományok fölülvizsgálásával, a kereskedelem és bányászat fölvirágoztatásával, új árszabás bevezetésével szervezte át a gazdasági életet.

Krasznahorkai László regénye egy francia irodalmi díj várományosa

A Médicis-díjat 1958-ban Gala Barbisan és Jean-Pierre Giraudoux alapította azzal a céllal, hogy olyan szerzőket ismerjen el, akiknek a hírneve nem éri el tehetségüket. 1970 óta egy francia mellett egy külföldi regényt is díjaznak, 1985 óta az ismeretterjesztő irodalmi esszéket is elismerik.

A Báró Wenckheim hazatér felkerült a Médicis-díj hosszú listájára, amelyen 15 francia és 17 külföldi regény található. A rövid listát október 18-án jelentik be, a két kategória nyerteseit novemberben hozzák nyilvánosságra Párizsban. A zsűri tagjai: Anne F. Garréta (elnök), Marianne Alphant, Michel Braudeau, Marie Darrieussecq, Dominique Fernandez, Patrick Grainville, Frédéric Mitterrand, Andreï Makine, Pascale Roze és Alain Veinstein.

A Báró Wenckheim hazatér idén már elnyert egy rangos francia irodalmi kitüntetést, a Laure Bataillon-díjat, amelyet Nantes és Saint-Nazaire kikötővárosai alapítottak, hogy az előző év legjobb franciára fordított szépirodalmi alkotásait jutalmazzák vele.

Módszer és lélek – beszélgetés Méhes Károllyal

Hogyan ébredt fel benned gyerekkorodban az olvasás szenvedélye? Lassan minden titok című írásodban olvashattuk, hogy sokáig édesanyád látott el könyvekkel. Mik voltak az első fontos olvasmányaid?

Mindig szerettem olvasni – azt mondják, ez valami mintakövetés. Tényleg lehet benne valami, mert sok könyv volt otthon, és tényleg láttam a szüleimet könyvvel a kezükben, sokszor jöttek haza úgy, hogy minden különösebb alkalom nélkül könyvet vásároltak. Megvolt a maguk érdeklődési köre, szerették Karinthy Ferenc, Galsai Pongrác (őt ismerték még pécsi éveiből), Moldova György, Mezei András, Czigány György írásait. Ezek nekem eleinte persze „felnőtt könyvek” voltak, és remekül elvoltam A Pál utcai fiúk – Egri csillagok – Tüskevár univerzumban, mindegyiket nagyon sokszor újraolvastam. Aztán egészen kivételes esetként gyerekgyógyász apukám egy ízben engedélyezte, hogy némi hőemelkedéssel és köhögésimitációval otthon maradjak a suliból, és ekkor anyukám a kezembe nyomta Kosztolányi összes novelláját: ezt olvassam, biztos, hogy tetszeni fog. Tetszett, máig ezt olvasom, ha biztosra akarok menni, amikor valami jót akarok magamnak.

Emlékszel még a legkorábbi irodalmi próbálkozásaidra? Milyen szövegek voltak ezek?

Minden eddiginél több külföldi szerzővel és a Túl a Maszat-hegyen folytatásával jön az őszi Margó

A Millenárison, a Nemzeti Táncszínházban megvalósuló eseményen életművéből készült versgyűjteménnyel ünnepli 70. születésnapját Parti Nagy Lajos, a jelenről fest tragikomikus képet új könyve bemutatóján Bödőcs Tibor és a 20 éve megjelent Túl a Maszat-hegyen folytatásával érkezik Varró Dániel. Itt mutatja be harmadik verseskötetét Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar énekese, a Férfiidők lányregénye folytatásával érkezik F. Várkonyi Zsuzsa, új könyvét hozza el a Margóra Benedek Ágota és Pető Péter is. Babarczy Eszter néhány szabályt írt a boldogsághoz, Nagy Gabriella a cinkotai bádoghordós sorozatgyilkosságot beszéli el. Tisza Kata könyvbemutatóján a társ- és kapcsolati függőségekről, a szabadulásról és a pszichológia lehetőségéről is szól lesz.

Új könyvvel jelentkezik az őszi Margón mások mellett Áfra János, András László, Babiczky Tibor, Baráth Katalin, Bíró Szabolcs, Bódis Kriszta, Bognár Péter, Csalár Bence, Harag Anita, Hartay Csaba, Hatos Pál, Huszti Gergely, Iványi Orsolya, Jánossy Lajos, Jordán Ferenc, Kiss Ottó, Kordos Szabolcs, Mészöly Ágnes, Száraz Miklós György, Tóth Kinga, Szilasi László, Ughy Szabina és Vágvölgyi B. András. 

Az az abnormális, amit normálisnak tekintünk – Dr. Máté Gábor és Máté Dániel: Normális vagy

Holott látszólag soha ilyen jól még nem éltünk – legalábbis a fejlett nyugaton –, ahol egyre gazdagabb, jóltápláltabb és egészségtudatosabb nemzedékek váltják egymást. Óra monitorozza a szívverésünket és alvásunkat, különböző applikációk buzdítanak minket mozgásra vagy éppen vízivásra, mesterséges intelligencia szkenneli az anyajegyeinket és a röntgenképeinket, az orvostudomány pedig naponta áll elő új felfedezésekkel. Akkor mégis miért növekszik a krónikus testi és mentális betegségek száma az egész világon? A nyugati orvoslás általában az egyén patologikus elváltozásaira koncentrál, de nem lehet, hogy a kulcs valójában kultúránkban, jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedésünkben rejlik? Azok a tényezők, amelyeket normálisnak tekintünk, sőt, talán istenítünk is – mint a versengés, a maximalizmus, a munkamánia –, igazából krónikus stresszt, ellenségeskedést és traumákat szülnek, amelyek súlyosan mérgezőek.

Fiával, Máté Dániellel írt könyvében a híres magyar származású kanadai orvos, Dr. Máté Gábor széleskörű tudományos irodalomra és évtizedes tapasztalataira támaszkodva azt állítja, hogy egy olyan társadalomban élünk, amely teljesen ellentétben áll biológiai szükségleteinkkel, miközben teljesen vak arra, hogy az összefüggéseket felismerje. Így szenvedéseink okai továbbra is homályban maradnak, ahogy a megoldások is.

A Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című könyv nagyobb részében a szerzők esettanulmányokkal megtámogatva foglalkoznak a jelenkor legnagyobb egészségügyi kihívásaival. Részletesen beszélnek a traumáról, amelyet okozhat háború, testi- lelki abúzus, természeti csapás, de akár valaminek a hiánya, például érzelmileg elhanyagolt gyerekkor is. Valójában nem az adott hatás, hanem az arra adott válaszreakció a trauma, ami egy védekezési mechanizmus, amely a szenvedőt rövid távon védi a túlzott fájdalomtól, segít átvészelni a nehézségeket. Hosszabb távon azonban befolyásolja a központi idegrendszer működését, jelentős részben meghatározza a viselkedést és a gondolkodásmódot is. A trauma megélése mindenkit másképp érint, de néhány jellemző tünete a tartós félelem, a szorongás, a depresszió, az érzelmi zsibbadtság, a visszatérő rémálmok, a gyakori fejfájás vagy gyomorproblémák.