Best WordPress Hosting
 

A Petőfi-vírus ma is fertőz – Bánki Éva első ifjúsági regényéről

A Petőfi-vírus története és szerkezete egyaránt új színt hoz a magyar ifjúsági regények világába. Honnan jött az ötlete? 

A könyv szereplőivel közel egyidős, 15 éves lány édesanyja vagyok, akivel néhány tini-sorozatot én is végignéztem. Különösen a Stranger Things fogott meg, amelyben a fiatalok a felnőttek világában próbálnak meg boldogulni, jobb, őszintébb viszonyokat teremteni, és egy ellenséggel is megküzdenek. Hasonlóan sorsfordító, rejtélyes, de magyar viszonyok közé helyezett ifjúsági regényt szerettem volna írni. Mivel gyerekként a fiús könyveket, például A kincses szigetet, a Tom Sawyer kalandjait és a kalózos történeteket olvastam a legszívesebben, biztos vagyok benne, hogy ezek is befolyásolták a Petőfi-vírus stílusát, cselekményét.

Korábbi elbeszélő műveimben, például az Aranyhímzésben és a Fordított idő-trilógiában már használtam a szabad függő beszédet. Többen figyelmeztettek, hogy a kamaszok nem fogják érteni, hol húzódnak a határok a beszéd és a gondolatok között, de én azért remélem, hogy nem lesz gond ezzel. Mivel azt nem lehet biztosan tudni, hogy Sanyi végül valóban részt vett-e a barlangi kalandban, vagy csak odaképzelték az osztálytársai, szükség volt erre a formára a feszültség és a bizonytalanság fenntartása érdekében.

Magyar sakk-könyvből tanulhatnak a gyerekek Törökországtól Mexikóig

Idén is hatalmas érdeklődés övezte a 60. alkalommal megrendezett bolognai Children’s Bookfair gyerekkönyv-kiállítást, amelyen Magyarország ismét képviseltette magát. Az eseményen – amely közel 30 000 látogatót vonzott – több mint 1500 kiállító vett részt a világ csaknem 100 országából. Az egyetlen magyar pavilon, amely húsz éve minden évben képviselteti magát az eseményen, idén is nagy népszerűségnek örvendett. 

„A könyvszakma számára rengeteg tanulsággal szolgál egy ilyen expo. Minden eddiginél nagyobb hangsúly tevődik most rá, hogy a könyv hosszan tartó élmény legyen, ami lefoglalja a csemetéinket” – emelte ki az eseményen kiállítóként szereplő Szalay Könyvek kereskedelmi igazgatója, Balogh Gábor. 

„Az egész kiállításon egyedülállónak bizonyult Az első sakk-könyvem című kiadványunk. Rengetegen érdeklődtek iránta, olyannyira, hogy több ország is megvásárolta a kiadási jogokat. Így könnyen meglehet, hogy a török, a bolgár, a lengyel vagy a mexikói gyerekek még idén magyar szerzők munkájából tanulnak meg sakkozni. A másik nagy siker egy rövid, vidám történeteket tartalmazó meséskönyv, az Unikornisok nagy mesekönyve volt. Minden második kiadó, aki leült tárgyalni, erre a könyvre volt kíváncsi. A magyar gyerekkönyvek népszerűsége töretlen, mindent megteszünk azért, hogy világszinten is egyre közkedveltebbek legyenek a legkisebbeknek szóló kiadványok” – árulta el a kereskedelmi igazgató.

Petőfi alakváltozatai – a lánglelkű költőtől a forradalmáron át az influenszerig

Mindössze huszonhat évnyi földi léttel rendelkezhetett – katonaként, színészként, zsurnalisztaként, politikusként és költőként egyaránt megmutatkozott –, azonban a sors valami egészen más rendeltetést tartogatott számára. A segesvári csatát követően ugyanis egy új korszak vette kezdetét, amelyben a fiatal költő személye köré épülő kultusz azóta is sziklaszilárdan magaslik az ég felé. A különböző korszakok és rendszerek szülte Petőfi-ábrázolásokból kialakuló mozaikkép szépen magyarázza a nemzeti értékek fontosságát, amelyek az évek során megrendezett évfordulós ünnepségeken keresztül válnak minduntalan jelenvalóvá.

Az 1898 februárjában íródott korabeli cikkek szinte mindegyike a szabadságharc leverésének ötvenedik évfordulójáról szólt. Az akkoriban hatalmon lévő liberális magyar kormány ugyanis érezte, valamit igenis kezdenie kell a forradalom lesújtó emlékeivel.

Kikerülve az eltiprás körülményeinek, illetve elkövetőinek kínos felidézését, Széll Kálmán kabinetje bravúros politikai csavarként a hősi halált halt Petőfi Sándor alakjára alapozta az évforduló megemlékezéseit.

Arthur Koestler szerzői oldallal bővült a Kertész Imre Intézet weboldala

Az új oldalt sajtótájékoztatón mutatták be csütörtökön. A szerzői oldalon Koestler eddig ismeretlen történeti, irodalomtörténeti és személyes szövegei, életrajzi adatai és magyarul megjelent köteteinek teljes jegyzéke is megtalálható.

Szabó Tamás, az intézet programigazgatója a csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, hogy Pilinszky János és Sziveri János oldala után az intézet nyilvánossá teszi Arthur Koestler szerzői oldalát is. Mint rámutatott, az intézet által képviselt szerzők mindegyikének életét és munkásságát meghatározták a 20. század történelmének borzalmai. Kertész Imréhez hasonlóan Arthur Koestler is képes volt felfedezni azt, hogy a diktatúrák egy tőről fakadnak. A 20. század mindkét nagy ideológiája kollektív identitás alapján diszkriminált: a fasizmus faji, míg a kommunizmus osztályalapon ölt meg embereket és több generáció sorsát keserítette meg.

A programigazgató szerint a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása volt az a pont, amikor az író elfordult a kommunista ideológiától, és ez a későbbiekben az egész munkásságát meghatározta. Korábban antifasiszta nézeteiről volt ismert, az 1940-1950-es évektől radikális antikommunistaként gondolunk rá – hangsúlyozta. Felhívta a figyelmet a Sötétség délben című művére, amely a Szovjetunió koncepciós pereiről rántja le a leplet.

Laurie Halse Anderson amerikai írónő nyerte el idén az Astrid Lindgren-emlékdíjat

A világ legnagyobb pénzjutalommal – ötmillió svéd koronával (több mint 167 millió forint) – járó gyermekkönyv-díjának győztesét a bolognai gyermekkönyvvásáron és Stockholmban is kihirdették kedden.

Boel Westin zsűrielnök szerint Halse Anderson egyszerre ír lebilincselően és megindítóan kihívást jelentő témákról. Olyan szenvedély van az írásaiban, amely egyenesen a szívünkig hatol.

A New York állambeli Potsdamban született és napjainkban Philadelphiában élő Halse Anderson eleinte újságíróként dolgozott. 1996-ban adta ki első gyermekkönyvét. Az áttörést a Hadd mondjam el (1999) című bestseller hozta meg számára, amelyet később Kristen Stewart főszereplésével meg is filmesítettek. A szexuális erőszak túlélésének őszinte és árnyalt ábrázolása részben Halse Anderson saját tinédzserkori traumáján alapul. Az írónő további fontos könyvei közé tartozik a Jégviráglányok, amely két, étkezési zavarral küzdő lányról szól, valamint az amerikai függetlenségi háború idején játszódó Seeds of America (Amerika magjai) trilógia, amelynek főhőse egy 13 éves rabszolgalány, aki saját és húga szabadságáért küzd.

A stílusparódia újrafelfedezése – Gál János Az eltűnt hírnév nyomában című kötetéről

Amikor a költészettel kapcsolatban előkerül a humor, sokan kérdőn vonhatják fel szemöldöküket, és nem azért, mert egyébként a poétika ne lenne alkalmas ennek a kedélyállapotnak, hatásnak az előidézésére vagy konzerválására. Az értetlenség oka sokkal inkább az lehet, hogy mára a humor – mint bármilyen művészeti alkotás elemi vonása – értékét, pontosabban súlyát vesztette. Pedig a versek esetében különös kapocs mutatkozik a komédiával: a líra nyelvi játékossága kifogyhatatlan eszköztárát nyújtja a nevettetésnek, legyen szó meghökkentő rímekről és ritmikáról, nem várt csattanókról, egyértelmű stílusparódiáról vagy nüansznyi rezdülésekről. De van-e értelme a költészeten keresztül megragadni a humort a szitkomok, mémek és macskás videók korában, a vegytisztára mosott és végletekig kiárusított komikum idején?

Gál János Az eltűnt hírnév nyomában című verseskötetével erre a kérdésre erőteljes igennel válaszol. A szerző könnyeden hozza a formai bravúrokat, poétikájában rendre feleleveníti az irodalomtörténet minden stílusirányzatát, többször archaizáló nyelvezetet is segítségül hívva, hogy aztán mindezt kifordítva élcelődjön – költőkön, korokon, szerkesztőkön és rajtunk, olvasókon is. A könyv ráirányítja a figyelmünket, hogy bár hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy a komikum valahol félúton levált a líráról és úgy általában a művészetről, mégis minden fennkölt magnum opusban ott a lehetőség a nevetésre.

Azt, hogy a költők mellett az olvasóközönség sem ússza meg a pellengérre állítást, nem rejtegeti a szerző. Mindjárt az első versben, az Előszó: A vak költőség kérdése címűben egyértelművé teszi azt, hogy a kötet olvasása közben a befogadót bizony sokszor kényszeríti majd önreflexióra. A rövid szerzemény tanúsága szerint Homérosz a rajongó ifjakat látva vakította meg magát, „hogy ne tudja, kik szórakoznak a dalra”. A felütés ugyanakkor nem az olvasó önérzete miatt nevezhető merésznek, sokkal inkább azért, mert a szerző nemcsak az iróniát, csípős komikumot vállalja fel az első oldaltól kezdve, de a versről versre eszkalálódó intertextualitást is. Ennek nyomán ugyanis feltételezhetnénk, hogy a humor a mind egyre komplexebbé váló ide-oda utalások hálóján fog függeni, végeredményben érthetetlenné téve a kötet java részét egy olyan befogadó számára, aki nem jártas az akadémiai szintű irodalomtudományban.

Mesterséges intelligencia és szerzői jog – a szakértő válaszol

2021-ben benyújtották az EU-ban a világ első mesterséges intelligencia szabályozására vonatkozó rendeletjavaslatot (Articial Intelligence Act – AIA). Ez azóta is egy folyamatosan fejlődő és viták tárgyát képező szabályozási tervezet, amely kockázatalapú osztályozást vezetne be a mesterségesintelligencia-rendszerek területén, azok felhasználását illetően. Ennek jelenleg hogyan áll a kidolgozása? 

A Mesterséges Intelligencia Rendelet (az MI Rendelet) néven emlegetett jogszabály jelenleg még javaslat szinten van, annak elfogadása 2023. év végére várható, és kétéves türelmi idő elteltét követően kell alkalmazni. A digitális technológiák az elterjedésük és a fejlettségük miatt mára jelentős hatást gyakorolnak a mindennapi életünkre. Ennél még jelentősebbek lesznek a jövőben, ezért potenciálisan súlyos szellemi, lelki, anyagi, fizikai, szociális vagy egyéb károkat okozhatnak nekünk, mint felhasználóknak. Ez történhet például manipulatív vagy kizsákmányoló megoldások – úgynevezett sötét mintázatok – használatával, vagy azáltal, hogy a technológiát automatizált döntéshozatalra, esetleg társadalmi osztályozásra használják, amely joghatással járhat ránk nézve. 

Az MI Rendelet a szoftver oldalán ragadja meg ezt társadalmi folyamatot, és az ilyen technológiákat, ez magában foglalja azt, hogy a mesterséges intelligencia felhasználását kívánja szabályozni. A legfontosabb jellemzője, hogy osztályozza az MI-technológiákat, és a „rendes” kategória mellet, nagy kockázatú és tiltott kategóriákat képez. Értelemszerűen a nagy kockázatú kategória fokozottabb megfelelési kötelezettséget fog jelenteni a fejlesztők, forgalmazók és alkalmazók részére.

„Civilizációs szintű változás előtt állunk” – Menyhei György az első magyar, MI-jal létrehozott verseskötetéről

Az általad használt nyelvi modell miben különbözik a ChatGPT-től? Egyáltalán, hogyan működnek ezek a rendszerek?

Nagyon leegyszerűsítve, a nyelvi modellek célja, hogy kitalálják: egy mondatban mi lesz a következő, legvalószínűbb szó. A szövegek generálását az előzőleg megtanult adatokból, korpuszból végzik, amelyek jellemzően internetes forrásokból származnak. Hatalmas mennyiségű szöveget képesek feldolgozni, és a technológia folyamatosan fejlődik: a GPT-2-nél – amit még én is használtam három éve – már kétezerszer nagyobb neurális hálóval rendelkezik a ChatGTP. Az, hogy ezek a neurális hálók hogyan fejlesztik magukat, megjósolhatatlan. Feketedobozok, amelyeknél azt, hogy mit tudnak valójában, a kimenetnél tapasztaljuk meg, amikor használjuk őket.

Rendesen megelőzted a most tapasztalható hype-ot, hiszen a nemrég megjelent Újmagyar Gép című kötetet három éve hoztad létre, amelybe GPT-2-vel generáltál verseket. Hogy zajlott a munkafolyamat?

Újmagyar Gép: az első mesterséges verseskötet magyar nyelven

Tavaly év végén szó szerint berobbant az OpenAI által fejlesztett ChatGPT, amelynek tesztverzióját mindenki számára nyitottá tették. A mesterséges intelligencián alapuló chatbot meglepően jó és koherens válaszokat ad a legkülönfélébb kérdésekre, de kiváló minőségű esszéket, meséket, dalszövegeket, verseket is ír.

Akár magyarul is.

Aki viszont most akar kijönni az első magyar nyelvű, MI által írt verseskötettel, az már rendesen elkésett. Menyhei György már 2020-ban létrehozta az Újmagyar Gép című könyvet, amely 2022 augusztusa óta az Amazonon is kapható nyomtatott formában. A költemények mellett a projekt minden lépését részletesen dokumentálta, így olvasóként betekintést nyerhetünk az alkotói folyamatba is.

A szép akasztott – Kétszáz éve született Andrássy Gyula miniszterelnök

Mik ennek a különös pályaívnek a fő állomásai, miért emlékezhet a nemzet az érdekeit képviselő politikusként idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulára – erről kérdeztük Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát.

A magyar arisztokrácia top tízes listáján látjuk-e a kiterjedt Andrássy családot?

Nincsenek ebben a körben, bár a Székelyföldről származott família egészen Szent István királyig vezeti vissza eredetét. Erről nincs biztos tudásunk, lehet, hogy csak legenda. A csíkszentkirályi birtokot mindenesetre 1569-ben adta nekik János Zsigmond. Grófi címet csak Mária Terézia uralkodása végén kaptak, igaz viszont, hogy már a 17. században elnyerték a bárói rangot, és ezzel a főrendűek közé kerültek. Jelentős, országos, sőt azon túli méltóságot majd csak Andrássy Gyula tölt be, előtte inkább a felső-magyarországi vármegyékben – Zemplén, Gömör, Krasznahorka térségében – viseltek tisztségeket, főispánok is voltak köztük. Andrássy Gyula apja, Károly országgyűlési követ lett. Ám a kora újkorban nagy karriert befutó családokhoz, az Esterházyakhoz, Pálffyakhoz, Zichykhez nem sorolhatjuk őket. Saját szűkebb pátriájukban játszottak meghatározó szerepet.

Az összes kártyalap – Világjáték – Polcz Alaine 100

„Csinálsz egy olyan világot, ami neked tetszik. Az lesz a te világod” – mondja a fiatal Polcz Alaine egy kislánynak a kiállítás egyik, hatvanas évekbeli filmrészletében. Hangja engem az egykori bemondónőkére emlékeztet: háziasszonyosan szívélyes, kedves, megnyugtató. Olyan ember hangja, akinek van hová behívnia valakit, és az invitálással jól elrendezett hátterének biztonságát is átadja. És valóban, a Világjáték, amelynek apró fenyőfáit, házikóit, buszait és házait, emberkéit és állatkáit a lánynak megmutatja, szűkebb értelemben az ő világa: feltalálója ugyan a brit Margaret Lowenfeld volt, de Polcz diagnosztikai módszerré fejlesztette tovább, mint szintén itt, egy másik filmben elmondja.

Már az is sokatmondó, ha egy felnőtt szakmai életének egy játékkal való elmélyült foglalkozás és a gyerekek iránti elkötelezettség a legfőbb jellemzője. De a kiállítás többet állít ennél, és nem alaptalanul: Polcz Alaine egész életét „világjátékként” mutatja be. Olyan folyamatként, amelynek során nagy kedvvel, a játék örömével, de nem kis fegyelemmel és gondossággal, következetességgel berendezte-felépítette kisvilágát. Azt a világot, amelyben azután valamiképpen már ő is benne volt, amely őt tükrözte, és amellyel határozottan állított valamit a nagyobb világról is.

Heller Ágnes Leibniz egzisztenciális metafizikája című könyvében nagy meggyőzőerővel fejtegeti, hogy mindennap világot választunk. Noha sokszor halljuk egymástól, hogy „a kutya ugat, a karaván halad”, tehát hogy mi, hétköznapi emberek tehetetlenek vagyunk a nagy folyamatokkal szemben, ezért semmit sem számít, hogy mit teszünk. Ez sokunk megélése, de miért ne lehetne a fejéről a talpára állítani a dolgot, és inkább azt hangsúlyozni, hogy ha csak egy nagyon kicsit is, de mindennap változtat(ha)unk a világon. Hogy az a világ, amelyet ismerünk, napról napra egy másik világgá válik a mi választásaink révén. Egészen más világ ugyanis, amelyben ma hajnalban erőt vettem magamon, és felkeltem, hogy dolgozzam, mint az, amelyben inkább a másik oldalamra fordultam. Egészen más világ, amelyben áskálódtam, mint amelyben szerettem. Egészen más, amelyben magamon kívül senkivel sem törődtem, mint amelyben másokért próbáltam tenni. A döntés az én kezemben van. Ha akarom, holnap már másik világban élhetek.

A mesterséges intelligencia a költészetet is bekebelezi?

1950-ben Alan Turing informatikus – aki az Enigma feltörésével vált híressé – találta ki a mesterséges intelligencia Turing-tesztjének nevezett módszert. Ha egy számítógép vagy program képes olyan intelligens válaszokat adni, mint egy ember, és nem lehet eldönteni, hogy ember vagy gép adta őket, akkor „gondolkodónak” tekinthetjük. Úgy tűnik, a mesterséges intelligenciával létrehozott versek egy része már hozza ezt a szintet.

A beszédszintézissel foglalkozó MI-tudósok egyfajta tesztkörnyezetnek tekintik a költészetet, mivel a legnehezebben megragadható irodalmi műfajnak számít. Számos nyelvi réteget foglal magába és nincsenek szigorú vagy univerzális szabályok arra vonatkozóan, hogy egy versben mi elfogadható, és mi nem. A helyzetet tovább árnyalja, hogy az olvasók nagy részének nincsenek ismeretei a költészet értékelési szempontjairól, és sok esetben meg sem értik a verseket. Ezért aztán hogyan is lenne elvárható, hogy valaki el tudja dönteni, egy verset ember vagy számítógép írt? Sokszor nem is tudja!

És ez nemcsak azért van így, mert néhány mesterségesintelligencia-kísérlet már valóban nagyon jó, hanem azért is, mert az emberek jelenkorunk zavarodottságának, összefüggéstelenségének jeleként egyre több olyan verset írnak, amelyek hasonlítanak a számítógépes művekhez. Azaz léteznek olyan számítógépek, amelyek számítógépként, olyanok, amelyek emberhez hasonlóan írnak, olyan emberek, akik „emberien”, és olyanok, akik számítógépszerűen írnak.

Meghirdették a Janikovszky Éva meseíró pályázatot

A felhívásra március 1. és április 12. között lehet jelentkezni, a pályázók három korcsoportban indulhatnak: 7–9 éves, 10–13 éves és 14–16 éves korosztályban. Pályázni tematikai megkötés nélkül, szabadon választott téma feldolgozásával lehet, magyarországi és határon túli településekről egyaránt.

A tájékoztató szerint minden jelentkező egy, maximum 15 ezer karakter (5 A/4-es oldal) terjedelmű, nyomtatásban eddig még meg nem jelent írást nyújthat be, amelyet kizárólag e-mailben lehet beküldeni a janikovszky@fszek.hu címre. A pályamunkákat Word-dokumentumként vagy PDF-fájlként kérik, a pályázó nevével és a pályamű címével megnevezve, az e-mail tárgyában feltüntetve: „Meseíró pályázat”.

A pályaműveket a könyvtár könyvtárosaiból álló előzsűri értékeli, és kiválasztja azokat a meséket, amelyeket érdemesnek talált a szakmai zsűrihez való továbbjutásra. A továbbjutókat a szakmai zsűri értékeli.

„A szellem garabonciása” – Arthur Koestler regényes élete

Kösztler Artúr néven született Budapesten 1905. szeptember 5-én. Tizennégy éves koráig a hatodik kerületi Szív utcában élt a család, de a vesztes első világháború után, 1919-ben Bécsbe költöztek. A fiatalember az ottani egyetemen tanult elektrotechnikát és pszichológiát, a politika és az írás azonban sokkal jobban érdekelte; így szakított az elektrotechnikával, de a természettudományok és a pszichológia iránti érdeklődése egész életét végigkísérte.

Zsidó származású lévén a cionizmus ügye mellé állt, egy zsidó diákszervezet tagjaként még párbajozott is. 1926-ban kivándorolt Palesztinába, onnan küldte első cikkeit, még az iraki királlyal is sikerült interjút készítenie. Árult limonádét Haifában, szerkesztett lapot Kairóban, de egy idő után kiábrándult a cionizmusból és visszatért Európába. Élt Párizsban, majd Berlinben, újságíróként léghajós utat tett az Északi-sarkon. 1931-ben belépett a német kommunista pártba, az eszme lelkes híveként a Szovjetunióba is eljutott, ám az ideológia és a valóság közötti mély szakadék megingatta hitét, útjáról írt könyve nem is jelenhetett meg a Szovjetunióban.

Angliában is szerencsét próbált, dolgozott lapoknak és szócikkeket írt az Encyclopedia Britannica köteteibe. Amikor a sztálini tisztogatások híre a szigetországba is eljutott, végleg leszámolt a kommunizmussal, a pártból is kilépett. A fasizmust is megvető író a spanyol polgárháborúról tudósítva Malagában fogságba esett, és Franco hívei halálra ítélték; száz napig várt a kivégzésre, mígnem az angolok kiszabadították. A falangisták börtönében átélteket a Sötétség délben című könyvében is felhasználta, polgárháborús élményeit Spanyol Testamentum címmel jelentette meg.

Összegyűltek a Budapest Nagyregény történetei

A Budapest Nagyregényhez január végéig várták a történeteket, a végeredmény közösségi alkotás eredményeként egy 23 fejezetből álló könyvként fog megjelenni 2023 őszén. A program túlnő a kötet keretein, célja, hogy a főváros elmúlt 150 évét történeteken, kerületi legendákon keresztül, a város lakóinak bevonásával gyűjtse össze, mesélje el és jelenítse meg, ehhez pedig az irodalmat közvetítő eszközként használja. A könyv megjelenését összművészeti történetgyűjtő rendezvények előzik meg a kerületekben 2023 májusában, jövőre pedig társművészeti feldolgozások formájában elevenednek meg a könyv fejezetei és a kutatómunka során beérkezett legjobb sztorik is. 

A Budapest Nagyregény egy olyan szellemi emlékmű lesz a főváros egyesítésének 150. évfordulójára, amelyben egyszerre kapnak hangot a művészek és a civilek. A beérkezett történeteket és a helytörténeti kutatást ihletforrásként használják az írók, de azok a történetek sem vesznek el, amelyek nem kerülnek felhasználásra a novemberben megjelenő kötetben. 

A Budapest Nagyregény életre kel a könyv lapjain túl is: eseményeken, online felületeken, más kiadványokban találkozhatunk majd a város történeteivel. 

Ki ölte meg…?

A januári szürkeség megteszi hatását: ólmos fáradtság vesz rajtam erőt, mégis oda-odapillantgatok Aaron Blumm nemrég megjelent kötetére, amely többtucatnyi kiadvánnyal együtt az íróasztalomon állomásozik – ha jóindulatú akarok lenni magamhoz, azt írom, színes kavalkádban, ha mardos az önkritika, azt mondom, oltári rendetlenségben. A káoszhoz tartozik a könyveken kívül mintegy százötven fecni jegyzetekkel, üres és még nem teljes üres cigarettásdobozok, ugyanilyen golyóstollak, csonka-bonka ceruzák és az a kávéscsésze, amely épp a Blumm-kötet tetején talált magának helyet a teremtésben, eltakarva a cím végét.

Csak annyit látok tehát, hogy Ki ölte meg, és az agyam, mint egy valamirevaló keresőprogram, ontja magából a lehetséges befejezéseket.

Bizony híres felütés ez. „Ki ölte meg Kennedyt?” – énekelte az Atlantis együttes frontembere az 1967-es polbeatfesztiválon. De még azok a fiatalabb olvasók is be tudják fejezni a kérdést, akik esetleg csak a rendszerváltozást követő években ébredtek öntudatra. Legalább egyféleképpen: „Ki ölte meg Laura Palmert?” (Azon szomorú aktualitás miatt most a szokottnál is könnyebben felidéződik bennünk a legendás, Twin Peaks című sorozat, hogy a múlt hónapban halt meg a David Lynch-alkotások zeneszerzője, Angelo Badalamenti.) Aztán pedig beugorhat a magyar Cabaret együttes, amely dalban adta fel magát, mikor is az húzta a fülünkbe: „Én öltem meg Laura Palmert.”

„Egymást nézzük: én meg Debrecen” – Keczán Mariann Szabó Magda debreceniségéről

Ha Debrecenre gondolunk, óhatatlanul eszünkbe jut Szabó Magda neve is. Ön mikor és miért kezdett el komolyabban foglalkozni a műveivel?

Születésének centenáriuma kapcsán muzeológusként kezdtem módszeresebben közelíteni az életműhöz. 2017 kora tavaszán szinte egyidejűleg talált meg a téma és az a feladat, hogy debreceniségét modern szemléletű kiállításon mutassam be. Adott volt a hely, a múzeumi munkacsapat, a javarészt helyi vonatkozású relikviákat tartalmazó és letéti anyagként őrzött írói hagyaték, valamint az a gazdag szellemi örökség, amelynek feldolgozására kevesebb mint fél esztendő állt a rendelkezésemre.

Miért vállaltam el mégis? Egyfelől a munkahelyi feladatot nem tartottam illendőnek visszautasítani, másfelől valamiféle folytonosságot érzékeltem a korábbi kutatásaim és a múzeumi munkám között. Két téma: az antikvitás továbbélése és a tájirodalom már magyar–latin szakos egyetemistaként is érdekelt, és ez később: a Márai Sándor publicisztikájáról szóló disszertációm írásakor, aztán a csaknem másfél évtizedes múzeumi tevékenységem során is meghatározó maradt. Kiállításokat rendeztem, városi sétákat vezettem, és közben a lehetőségekhez képest igyekeztem tájékozódni Debrecen kulturális és történelmi tradícióiról.

Egy szó mint száz – Ikes ige

Simonyi Zsigmond még tovább ment. Az ikes ragozás története című tanulmányában 1905-ben még Szarvasnál is határozottabb véleményen volt: „Rázzuk le az ikes igát, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része: eszek, iszok, aluszok, enne, inna, ehetek, ihatsz stb.” Sőt, Simonyi odáig ment, hogy 1918 végén a Nyelvőrben közzétette Az úri igeragozás című írását: erőteljes, felülről jövő nyelvi beavatkozással elérkezettnek látta az időt annak megszüntetésére. Ez is túlzás, és nyilván az is, ha valaki csak az eredeti ikes ragozást tartaná kifogástalannak napjainkban, amelyről fontos tudni, hogy csak egyes számban létezik. Kijelentő módban: eszem, eszel, eszik. Felszólító módban: egyem, egyél, egyék. Feltételes módban: enném, ennél, ennék. Mint látható, a felszólító mód egyes szám harmadik személyű alakja archaikus, régies, efféle mondatokban fordul elő: „Szent Pál írja a korintusiaknak, akik a közeli világvégét várták és nem akartak dolgozni, hogy aki nem akar dolgozni, az ne is egyék.”

Ritkán használatosak a mindennapi társalgásban a következők: elmázolódjék, aggódjék, essék, érződjék, múljék, takarodjék. A feltételes módban pedig az ennék alak már nem a harmadik, hanem első személyű! Ugyancsak ritka az eredeti formában, például: „Kikérdezte rendre mind a kettőjüket, hogy hova valók, van-e családjuk, mekkorák a gyermekek, van-e élhetős birtokuk, s olyan őszinte aggodalommal kevesellte a jövedelmet, mintha ő ennék napjában csak egyszer meleg ételt, s az ő torkát rágná a havason a csípős csíki túró” (Nyírő András). Tehát az eredeti ikes ragozás szépirodalmi szövegben a hangulat, jellem, kor, társadalmi különbségek ábrázolására alkalmas, azonban a köznyelvben nem várható el a használata és nem is tiltott.

Az ikes ragozás visszaszorulása és összekeveredése az iktelen alanyi ragozással régóta zajlik, már a 16. századtól. Ez a ragozás ugyanis csak addig volt széles körben használatos, ameddig szükség volt a szenvedő szemlélet kifejezőjeként elkülöníteni a tárgyatlan igéket a tárgyasoktól. Például: tör – ő eltöri az ágat; törik – az ág eltörik. A szenvedő igék visszaszorulásával azonban az ikes ragozás funkciója is megszűnt. Mindezt a változást sokan sokféleképpen értékelték.

„Bedobtak a mély vízbe” – Shrek Tímea az otthon békéjéről

„Az otthon az, ahol béke van” – hallottam tőled egy videófelvételen. Mivel 2023 januárjának végén faggatlak, a dolog szomorúan aktuális, hiszen Kárpátalja a háborút nyögő Ukrajnához tartozik. Hogyan tudott otthonod maradni Kárpátalja és Beregszász most, hogy nincs béke?

Nekem sohasem lesz más hazám és szülőföldem. Beregszászban nőttem fel, mindig is itt akartam élni. Volt választásunk, döntöttünk. Házam, udvarom, kertem és otthonom bárhol lehet a világban, ezek csupán materiális dolgok. Ám az igazi Otthonom mindig itt lesz. Kárpátalja még mindig, a szó legszorosabb értelmében is a béke szigete. Az elmúlt évtizedek során már beleszoktunk vagy inkább hozzászoktunk a magyarokat érő támadásokhoz, de amíg nem lőnek, addig még mindig azt mondom, hogy nyugalom van. Igyekszünk tovább tenni a dolgunkat, az asszonyok a férfiak munkáját is elvégzik, s mivel türelmes és békés nép vagyunk, kivárjuk, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.

Prózádban nem kifejezetten békés, idilli otthonokról és élethelyzetekről írsz. Novelláidat a kilátástalan nyomor, az anyagi és szellemi értelemben vett mélyszegénység jellemzi. Hogyan váltál megrázó gyereksorsok ismerőjévé, drámai életek krónikásává?

Magyar látogatók a Szovjetunióban – Hammerstein Judit az új könyvéről

Hammerstein Judit történésszel, az Oroszok és magyarok – Magyar írók Oroszország-/Szovjetunió-tapasztalata az 1920–1930-as években című könyv szerzőjével beszélgettünk.

Milyen kritériumok alapján választotta ki azokat a szerzőket, utazókat, akikről a könyvében ír? 

A kötet középpontjába magyar írók Oroszország-élményének vizsgálatát állítottam a két világháború között megjelent úti beszámolókon keresztül. A szűkítés nem véletlen: azért koncentráltam elsődlegesen az írókra, mert az ő útleírásaik differenciáltabb, elmélyültebb látásmódot, az idegenségérzékelés összetettebb formáját képviselik, ráadásul érthető módon nyelvi, stiláris szempontból is kiemelkednek a kortárs beszámolók közül. Részletesen hét író – Markovits Rodion, Munk Artúr, Arthur Holitscher, Arthur Koestler, Illyés Gyula, Nagy Lajos és Sinkó Ervin – munkáját elemeztem. E szerzők között vannak első világháborús hadifoglyok (Markovits Rodion és Munk Artúr), akik akaratuk ellenére váltak az orosz/ bolsevik világ szemtanúivá, és csak a ’20-as évek elején térhettek haza. A már saját elhatározásból utazók között pedig találunk „hívőket”, mint a messianisztikus anarchizmust képviselő Arthur Holitschert vagy a kommunista Arthur Koestlert és Sinkó Ervint, valamint a Szovjetunióval rokonszenvező, a munkásállamra kíváncsi „érdeklődőket” is: ilyen Illyés Gyula és Nagy Lajos. Úti beszámolóikat ugyanakkor nemcsak önmagukban vizsgáltam. Arra törekedtem, hogy folyamatosan reflektáljanak egymásra, sőt más korabeli, magyar és külföldi szerzőkkel is dialógusba kerüljenek.