Best WordPress Hosting
 

Archívum címkék: kiemelt

„Mindenki sírt körülöttem” – Reisz Gábor a Magyarázat mindenre velencei bemutatójáról

Közzétette szerző

Milyen volt a film közönségével való első találkozás Velencében? Jókor és eleget nevetett-e, és mire lehetett következtetni a csöndjeiből? Ön mire, például mely jelenetek fogadtatására figyelt különösen is?

Ilyen drámát korábban még nem csináltam, ezért nem igazán tudtam, mit lehet majd abból leszűrni, mikor és mennyit nevet a közönség. Arra, hogy nézői szerepbe helyezkedjem, nem voltam alkalmas állapotban, de az ezernégyszáz fős vetítőterem nagy csendjeit, és azt, mikor mire fókuszált a közönség, minden esetben pontosan érzékeltem, akárcsak a humoros jelenetek fogadtatását – és ezekből arra következtettem, hogy értik-szeretik a filmet. Körülöttem a magyar stáb ült. A taps a film végén sokkal korábban jött, mint gondoltam, erős volt, és sokáig tartott. Korábban azt hittem, sírni fogok, ha meghallom, de érdekes módon csak én nem sírtam azokban a pillanatokban, míg körülöttem mindenki igen.

A magyar vetítésen feltűnően sokat nevettünk. Ha hallja, az esetleg zavarta volna?

PostPin It!

„A filmfelújítás egy soha véget nem érő történet”

Közzétette szerző

A hazai kulturális rendezvények között az egyik legnépszerűbb program a Budapesti Klasszikus Film Maraton, és miközben a filmeket nézzük, igazából eszünkbe sem jut, hogy egyáltalán nem olyan természetes, hogy 50, 70 vagy akár 100 éve készült alkotásokat tudunk élvezni ilyen minőségben. E mögött a teljesítmény mögött az NFI Nemzeti Filmdigitalizálási és Filmrestaurálási Programja áll.

A program 2017-ben indult, és mostanra nagyot fejlődött. Éves összege akkora, mint egyetlen minimál költségvetésű magyar filmé, és általában évi 30 filmet sikerül felújítani úgy, hogy nehéz nitrófilmek is vannak köztük. Az összes felújítást tekintve mára közel járunk a 200 filmhez, amibe a rövidfilmek, illetve az animációk is beletartoznak. A filmfelújítás nagyon tervezetten, hosszú távú program mentén zajlik, és ez óriási dolog, mert nem az történik, hogy egyszer-kétszer sikerül pénzt szereznünk, mint régebben, hanem a Nemzeti Filmintézet kiszámíthatóan biztosítja az anyagi hátteret a folyamatos munkához.

A Küzdelem a létért című némafilm-töredék koszos és felújított változata

PostPin It!

Mese öt felvonásban – Eötvös Péter avantgárd művét dolgozták fel a MOME hallgatói

Közzétette szerző

A második alkalommal megrendezett Intermezzo Fesztivál a MOME és a Magyar Zene Háza együttműködésében lehetőséget kínál a kortárs progresszív vizuális művészetek és a kísérletező attitűdből építkező zeneművészet találkozására. A művészeti egyetem hallgatói által szervezett eseményen fiatal tehetségek mutatkoznak be a médiadesign, a mozgóképművészet és a fényművészet területéről, összhangban dolgozva az elektronikus- és gitárzene képviselőivel.

A zenei felhozatal eklektikusságát jól példázzák a szerteágazó műfajokban alkotó előadói lista: így például a Zene Háza belső és külső tereiben képviselteti magát az Acideal képében az acid techno műfaja, felcsendülnek a közel-keleti motívumvilágot pszichedelikus rockkal és jazzel ötvöző Nasip Kismet dallamai. De fellép az énekes-dalszerzői intim hangvételt kiindulópontjául választó Bárány Judit, az improvizatív pszichedelikus jazzben utazó hari_drama zenekar, az indie rock mezőnyéből pedig a Henri Gonzo és a Papírsárkányok teszi tiszteletét a színpadon, emellett egymást váltják a DJ-szettek is.

Ebbe az eleve sokszínű zenei miliőbe érkezett meg Eötvös Péter és a MOME közreműködésével egy új fényinstallációs vetítéssorozat is, amely a világhírű kortárs komponista egyik leghíresebb művét, az 1968-ban megalkotott Mese című darabot dolgozza fel. A Mese egyfajta hangkollázs, kísérleti hangjáték, amely száz magyar népmese hangzó részletéből áll össze. Eötvös a felolvasó, Molnár Piroska színésznő hangját modulálta úgy, hogy a szövegek csak részleteikben érthetőek valóban szövegekként: a hangsávok egymásra helyezése és különböző mértékű torzítása egy folytonos zenemű érzetét kelti, melynek részletei időről időre, egy-egy szókapcsolat erejéig értelmes beszéddé állnak össze.

PostPin It!

„A tehetség a legdemokratikusabb dolog, ami még megmaradt ebben az országban” – Beszélgetés Fran Lebowitzcal

Közzétette szerző

Keresztes Balázs: A Continental ötödik számának hívószavai a „Fiatalság és szépség” (Young and Beautiful). Mi jut eszébe ezekről a kifejezésekről?

Fran Lebowitz: Tudom, hogy a fiatalok nem így látják, és szinte felesleges is kimondani: bár nem minden fiatal szép, minden fiatal szebb, mint amilyen öregen lesz. Amikor már nem vagyunk annyira fiatalok, a barátainkkal elkezdjük mondogatni egymásnak, milyen jól néz ki a másik. Amikor még tényleg jól néztünk ki, ilyet soha nem tettünk. Most úgy értjük, hogy „másokhoz képest nem nézel ki annyira rosszul”. Akárhogy is nézel ki (persze tudom, hogy nem minden fiatal szép), most vagy a legjobb formádban. Ahogy öregszel, egyre rosszabbul nézel majd ki. Ugyanakkor egy másik csodálatos dolog is bekövetkezik: miközben egyre kevésbé nézel ki jól, a látásodat is elveszíted. A természet nagy ajándéka ez.

KB: Mitől volt igazán szép a fiatalsága?

PostPin It!

„Távol akartam tartani magam a témától” – Interjú Tudor Giurgiu filmrendezővel

Közzétette szerző

Tizennyolc éves volt, amikor kitört a romániai forradalom. Ősélmény, melyről mindig is filmet akart készíteni, vagy ez később került a céljai közé?

Távol akartam tartani magam ettől a témától az ellentmondásossága miatt. De mikor lehetőség adódott, és megismertem a Nagyszebenben történteket, sokként értek. Miután beleástam magam az eseményekbe, úgy gondoltam, a generációmnak beszélnie kell erről, mert megtapasztaltuk ezt az időszakot. Tükröt kell tartanunk a fiatalabbaknak, mivel ők már nem élték át. Az életemet teljesen megváltoztatta a forradalom. Orvosnak készültem, aztán a kommunizmus bukása után inkább afelé sodródtam, ami mindig is érdekelt, így kerültem a filmes világba. A nyolcvanas–kilencvenes évek fordulója mély nyomot hagyott a magánéletemben és a karrieremben is. Ma a múlt felé kell fordulnunk, mert még nem igazán tudtunk kapcsolódni hozzá filmes értelemben, nem mondtunk el róla még eleget. Többet értenénk meg a társadalmunkból, a viselkedésünkből, ha visszanéznénk, hogy megtaláljuk a problémáink gyökerét.

Három év kutatómunka van a film mögött. Hogyan reagáltak az emberek, akikkel megosztotta a terveit? Inkább eltávolodtak, vagy támogatták?

PostPin It!

10 film, amit meg kell néznünk a Budapesti Klasszikus Film Maratonon

Közzétette szerző

A hazai klasszikusok mellett néhány külföldi sikerfilm is látható lesz, a vetítéseken túl pedig szakmai események, kerekasztal-beszélgetések, mesterkurzusok és filmkoncertek színesítik a programot. Összegyűjtöttünk tíz filmet, amit kár lenne kihagyni szeptember 12. és 17. között.

A tanítványok 

Amikor 1985-ben megrendezte első játékfilmjét, Bereményi Gézát már mindenki ismerte – nemcsak mint Cseh Tamás alkotótársát, de mint olyan mozik forgatókönyvíróját is, mint a Megáll az idő és A nagy generáció. Éppen ezért nem meglepő, hogy A tanítványok mind dramaturgia, mind képi világ szempontjából egy új formákkal kísérletező, ám kiforrott művész útkereséséről tanúskodik. Az egyén történelemhez való viszonya iránt fokozottan érdeklődő rendező a két világháború közti Magyarország miliőjébe ágyazottan mesél kudarcos mester-tanítvány viszonyokról, valós személyeket is megidézve. A hiteles korlenyomatnál azonban sokkal több a film: meghökkentő időkezelése, az archív felvételek hangulatfestő jellege és az Eperjes Károly által megformált sodródó főhős karakterábrázolása a legfontosabb magyar mozik sorába emeli az alkotást. Nem is beszélve a vonatjelenetről, mely Szőts István Emberek a havasonja előtt tiszteleg.

PostPin It!

„Nem kifelé játszom” – Másik János a kreativitás kalandjáról

Közzétette szerző

A múltkori veszprémi ested után utánanéztem, mi az enklávé és az exklávé, mert ettől a modelltől reméltem, hogy segít megértenem az évtizedek során örökérvényű nemzeti kincsünkké nemesedett Bereményi–Cseh-pároshoz való viszonyodat, amelynek egyszerre tűnsz az enklávéja és az exklávéja lenni. Enklávéja: tehát olyan állam, amelyet minden oldalról egy másik ország vesz körül, vagyis egy nagyobb egység része, mégis önálló entitás. És exklávéja, azaz olyan, földrajzilag különálló terület, amely mégis egy másik országhoz tartozik. De tudom, hogy a te eseted még ennél is bonyolultabb, hiszen ha soha nem találkoztál volna velük, akkor is összetéveszthetetlen karaktere lennél a magyar kulturális életnek, vagyis afféle „társult államként” is el lehet gondolni a hozzájuk való viszonyodat.

Számomra ez az utóbbi közelíti meg legjobban a valóságot, de a másik két variáns paradoxonai is kifejezőek. Az én „felmerülésem” azért vált fontossá, mert a korábbiakkal ellentétben akkortól Tamás nem volt többé egyedül a színpadon. Igaz, az Ad Libitummal, Márta István és Novák János zenekarával is fellépett már korábban, de a mi párosunk más jellegű volt: két személyiségaspektust jelenítettünk meg a Levél nővéremnekben, miután a levélműfaj ötlete Géza szikrázó Zeusz-agyából kipattant.

A kapcsolatunk barátság is volt. Tamásnak viháncoló, fricskázgató karaktert, míg nekem a szomorú clownét írta meg Géza, és amikor a 25. Színházban felléptünk a Levél…-lel, a nézőtéren minden alkalommal megállt a levegő. 17 évvel később jöttünk ki a Levél nővéremnek 2-vel, 2004-ben pedig az első Levélből kimaradt negyven percet is megjelentettük Az igazi levél nővéremnek címmel.

PostPin It!

Kitörés – Reisz Gábor: Magyarázat mindenre

Közzétette szerző

Az érettségi beavatási szertartás. Felnőtté nyilvánít, vagyis képessé mindazon törvényszerűségek átlátására és alkalmazására, amelyeket az előző nemzedékek előkészítettek számunkra. Polgárjogot ad, egy egész társadalom pecsétjét üti rá a fiatal addigi tanulmányaira, előrehaladására, érlelődésére. Jelképes esemény, és az extrém eseteket leszámítva nem arról ítél, hogy sikerült-e az összes tárgy kis tudósaivá válnunk. Ha úgy adódik, még ránk is kacsint, hogy értsük: egy egész intézményrendszer szurkol a sikerünkért, és szélsőségesen felkészületlennek kell lennünk ahhoz, hogy kudarcot valljunk.

Megtörténhet azonban, hogy ebben a kitüntetett pillanatban valamilyen addig lappangó feszültség tör felszínre. Például annak folytán, hogy a diák már évek óta rendszeresen összeütközésbe került iskolája szabályaival, mintha egyenesen tesztelte volna, mi az, amit még elnéznek neki – az érettségi ilyenkor már csak a szembenálló felek utolsó nagy erődemonstrációja lehet, kiszámíthatatlan eredménnyel. De az is elképzelhető, hogy az alapokat érintő a baj, a lázadás pedig általánosabb. Éppen annak a világnak a csődjéről tanúskodó, amelynek az érettségi a teljes jogú tagjává avat.

*

PostPin It!

A kötéltánctól a toronymászásig – Öt kedvenc filmünk Jiří Menzeltől

Közzétette szerző

Jiří Menzel 1938 februárjában született. Már kiskorában nyilvánvalóvá vált, mennyire vonzódik a színházhoz – ebben valószínűleg közrejátszott, hogy édesapja dramaturgként dolgozott, így első kézből szerezhetett tapasztalatokat. Az érettségi után azonban sem a színházrendező, sem a dramaturg szakra nem vették fel. Így televíziónál kezdett dolgozni; ennek hatására legközelebb már a prágai filmakadémia, a FAMU televíziórendező képzésére jelentkezett, ezúttal sikerrel. A fiatal Menzel itt termékeny szellemi közegre talált: tanította Otakar Vávra rendező, illetve Milan Kundera, akik mindketten nagy hatással voltak rá. 

Már tanulmányai során a játékfilmek felé fordult: az egyetemi évek alatt készült a Panelotthonok és – diplomamunkaként – az Eltemettük Foerster urat. Nem sokkal később pedig leforgott az első igazán jelentős darab, amely több szempontból meghatározta az alkotó egész pályáját. 

Gyöngyök a mélyben (1965)

PostPin It!

„A Zeneakadémia 147 éve kultúrstratégiai intézmény” – interjú Keller Andrással

Közzétette szerző

Keller András augusztus 22-én közleményben erősítette meg, hogy pályázatát a Zeneakadémia – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori posztjára határidőre leadta. Ezzel egyidőben a teljes dokumentumot nyilvánossá tette.

Ezekben a napokban hogyan látja magát? Az aspiránsok egyikének, vagy olyasvalakinek, aki a pályázattól mint konkrét kihívástól függetlenül megalkototta vízióját az egyetem, illetve a magyar zenei élet előrehaladásáról?

Nem voltak korábban ilyen ambícióim, de egy ideje nagyon aggódom a magyar zene jövőjéért, mert úgy érzem, a magyar társadalomban a klasszikus kultúra egyre jobban háttérbe szorul. Sokféle kulturális vegyület létezik és működik, és születnek értékes dolgok, de azok a klasszikus értékek, amelyekre széleskörű társadalmi bázist lehetne alapozni, ma részben hiányoznak vagy eltűnőben vannak. Léteznek nagyszerű műhelyek, szép szigetek, de az ország szellemi életében a hagyományos értékek kevéssé vannak jelen. A közoktatásban a művészetoktatás dinamizálása hozhatna nagy fejlődést. A zeneoktatásban hiányzik a szellemi kontinuitás, elhagytuk Kodály tanítását.

PostPin It!

Nyáry Krisztián: sok embernek az érettségi az utolsó pillanat az életében, amikor szépirodalmat olvas

Közzétette szerző

Nyáry Krisztiánt szokták irodalomtörténésznek, kommunikációs szakembernek, írónak, könyvkiadónak titulálni, de a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatójaként és a Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetőjeként tevékenykedő szakember az utóbbi években podcastszerkesztőként is ismertté vált – Buksó című irodalmi-könyves podcastja egyszerre segíti a hallgatót a kortárs irodalmi trendekben való tájékozódásban, értékes ismeretterjesztő tartalmat kínál, és valóban az irodalom terepén maradva szólaltat meg írókat, költőket és a könyvszakma meghatározó alakjait. Ő maga is egyike a legtekintélyesebb hazai szakembereknek, aki nemcsak irodalmi vagy kiadói körökben ismert, hanem a széles olvasóközönség is figyel rá. 2012 elején barátainak kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló, dokumentumok és művek alapján feltárható történeteit, amelynek hatására nagy népszerűségre tett szert – ma már több mint nyolcvannyolcezer ember követi, Kárpát-medence szerte telt házzal várják az előadásait, nyilvános beszélgetéseit.

Az olvasók számát illetően milyen a magyar könyvkiadás helyzete? Nemzetközi viszonylatban sokat vagy keveset olvasnak a magyarok?

A legutóbbi nagy olvasáskutatásból, amelyet a Tárki Társadalomkutatási Intézet végzett 2020-ban, egy félig teli vagy félig üres pohár képe rajzolódik ki: a magyar felnőttek többsége, 53 százaléka egyáltalán nem olvas könyvet, 47 százaléka viszont igen – ez nemzetközi összehasonlításban nem olyan nagyon rossz, de nem is túl jó. Viszont ha az olvasási tendenciákat hosszú időtávon nézzük, akkor azt is láthatjuk, hogy elképesztő fejlődés van, ma sokkal több ember engedheti meg magának az olvasást, mint száz évvel ezelőtt.

PostPin It!

„A tökéletesség embertelen” – Suzana Bartal a zeneművek fekete lyukairól

Közzétette szerző

Augusztus 15-én Dvořák 4. zongoratriójának előadásában olyan átéléssel, bevonódással és örömmel vett részt, hogy az még egy olyan, már eleve oldott hangulatú, a zenészek és a közönség nagy cinkossága által fémjelzett fesztiválon is feltűnő volt, mint a KaposFest. Mi tette annyira lelkessé? Mindig ilyen, vagy ez az alkalom valami okból különleges volt? Milyen komponensek együttállása szükséges az ön számára ahhoz, hogy ezt az önfeledtséget átélhesse és a közönségnek átadhassa?

A 15-ei alkalom abból a szempontból valóban kiemelkedő volt, hogy úgy éreztem, különösen is egymásra tudtunk hangolódni a partnereimmel, Jack Liebeckkel és Várdai Istvánnal. Örömre hangolt, hogy egyszerre tudtam önfeledt és koncentrált lenni. Tőlem idegen nárcisztikus felfogásban zenélni, a közönség is nagyon kell hozzá számomra. A színpadon termelődő adrenalin nélkül talán nem is tudnék jól játszani. Egész más a próba csendje, amikor rajtunk, muzsikusokon kívül senki sincs a teremben, és az a csend, amely mögött érezni lehet a közönség várakozásának feszültségét.

A darab előrehaladtával mintha egyre jobban belelendült és egyre nagyobb örömmel, játékossággal játszott volna.

PostPin It!

„Szavak nélkül” – Nagy Mari színész Mituk néniről, Szűz Máriáról és más szerepekről

Közzétette szerző

Nagyon szeretem a humorodat. Meg sem kell szólalnod, már a jelenléteddel is képes vagy megmosolyogtatni az embert.

Nahát! Nem gondoltam, hogy viccesnek találsz, de nagyon örülök neki. Nem kifejezetten derűnek, inkább alapvető nyugalomnak érzem, ami bennem van. A hosszú-hosszú évek alatt vicces szerepeket játszottam a legkevesebbet. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor számítottak a rendezők a humorérzékemre. Életemben először még gyakorlatos színészként, 23 évesen, Lázár Kati és Jordán Tamás rendezésében szerepeltem vígjátékban Kaposváron. A hipochonder Alba asszonyt játszottam a Karnevál végi éjszakákban, aki mindig azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy boldogtalan, beteg, nyafog, ezért az egész társaságnak elege van belőle. Komolyan, drámaként próbáltuk a darabot, el is kerülte a figyelmemet, hogy egyébként Goldoni-vígjáték az, amit előadunk. Rengeteget mulattak rajtam a premieren, én pedig zokogtam, hogy kinevettek.

Koltai Robi is ott ült a nézőtéren. Előadás után elmondtam neki a bánatomat, ő pedig a nevetéstől fakadt majdnem sírva. Azt hittem, valamit rosszul csinálok; fura, naiv érzés volt részemről, hogy nem értettem, mi történik. Robi azt mondta, aznap este sikerült remekül eljátszanom a karakteremet, de majd meglátom: mostantól, hogy már tudom, mennyire vicces vagyok, nehéz lesz estéről estére megnevettetnem a közönséget. Így is lett. Amikor elkezdtem figyelni, hogy bejön-e egy poén, akkor soha nem sikerült. Nehéz dolog a humor, mindig féltem tőle; nem hittem el, hogy van erre képességem.

PostPin It!

Merre forog a lemez? – Beszédes epizód a populáris zene és a szocializmus közös történetéből

Közzétette szerző

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Hungaroton és a Qualiton mellett a hetvenes évek elején alkotta meg a „könnyűzenei kis- és nagylemezekhez kötődő” Pepitát, 1981-ben pedig további márkaneveket vezetett be, így a Krémet és a Startot. Az emblémák a különböző zenei stílusokat, illetve a külföldi és a magyar piacra szánt lemezeket és zenészeket különböztették meg. Az új stílusokra specializálódó Start elsőként az East és a P. Mobil lemezén jelent meg, a Krém sorozata pedig a Syrius Ausztráliában rögzített Devil’s Masquerade (Az ördög álarcosbálja) korongjával indult el. Ez az album azonban, amelyet 1971-ben dobtak piacra a tengerentúlon, már 1972-ben is megjelent Magyarországon.

„Qualiton nyugdíjba ment, Pepita foglalta el a helyét”

„Pepita, fekete-fehér kockás tasakban árusítják ősztől kezdve az üzletekben a 17 centiméteres könnyűzenei hanglemezeket” – tette közzé az Esti Hírlap. A Pepita márka megjelenését 1970-ben leghumorosabb formában a Pajtás című ifjúsági lap jelentette be. „Először azt hittem, beképzelt [Mézga Kriszta], mert azonnal arról beszélt, hogy ezután nem Qualiton névre »hallgatnak« náluk a lemezek, hanem Pepitára, s hogy ő minden lemezre ráláthat, sőt ráülhet, mert ő lesz a jel. Rávakkantottam, de aztán dr. Erdős Péter, a sajtófőnök is megerősítette a hírt, így hát behúztam a farkam, s keserűen gratuláltam a Pepitának.” A Pepita Oroszlán díj megalapítására is sor került, ezt a legtöbb eladott lemez példányszáma alapján osztották ki. Elsőként Koncz Zsuzsa Szerelem és az Omega Tízezer lépés című albuma nyerte el, utóbbi éppen csak lehagyta az Illések és pofonokat. „Így aztán két pepita oroszlán él pillanatnyilag a Magyar Népköztársaság területén, teljesen szabadon. Ki gondolta volna, hogy ezt is megérjük egyszer?” ‒ kommentálta a Világ Ifjúsága. 

PostPin It!

Sodródás, Sodrásban – hatvanéves Gaál István klasszikusa

Közzétette szerző

Gaál első, 1963-as nagyjátékfilmje „így jöttem”-mozi, amelyben nemzedékénék létérzését viszi vászonra a rendező. A történet középpontjában vidéki, a fővárosba készülő fiatalok állnak, akiknek a kitörés reményében a felnőtté váláséi mellett a megszokott falusi környezettől való elszakadás nehézségeivel is meg kell küzdeniük. A veszteségeket barátjuknak a történet előrehaladtával szimbolikussá váló halála révén tapasztalják meg, és ez az önmagukkal való szembenézésre készteti őket.

A Sodrásban kiemelkedőn fontos aspektusa az érzékeny fényképezés, amely Sára Sándor kéznyomát viseli magán. Az operatőr nem ekkor dolgozott először Gaállal: diplomafilmjük, a Pályamunkások hang és kép tökéletes egységeként jeleníti meg a vonatsínek melletti munkát. A Tisza-őszi vázlatok című dokumentumfilm pedig egyfajta előtanulmány volt a folyót jelentésalkotó komponensként értelmező játékfilmhez.

Gaál István rendező és a vízben Sára Sándor operatőr a Sodrásban című film forgatásán. Fotó: NFI / Rajnógel Imre

PostPin It!

„Láthatatlan karmester dirigál bennünket” – Würtz Klára a kamarazene kohójáról

Közzétette szerző

A KaposFest lenyűgöző voltának egyik fontos összetevője, hogy érzékelhetővé teszi: a zene valami nagyon emberi mű, és ezáltal közelebb hozza a művészeket a hallgatóságukhoz. Megérteti, hogy nem zenetermelő automaták, és a tevékenységük nem arisztokratikus, felfoghatatlan varázslás.

Az én generációmban, amely a Dohnányi-, Fischer Annie-hagyományban nevelkedett, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a sok gyakorlásra nem feltétlenül a támadhatatlanság érdekében van szükség, hanem hogy olyan technikai szintre kerüljünk, amelyen már az igazán fontos dolgokra: magára a zenére és a pillanat egyediségének megteremtésére tudjunk koncentrálni. A koncerteken nem „konzervgyártás” a célunk. Kurtág az oktatásunk során hangsúlyozta, hogy az a jó, ha mindig megmarad bennünk valamennyi amatörizmus, amin ő odaadást, szenvedélyt értett a hűvös precizitás helyett. Annak idején egy évig foglalkoztunk egy-egy darabbal, és ez óriási tőkefelhalmozást jelentett a muzsikuspályánk számára. Nekünk, magyaroknak óriási szerencsénk volt azzal, hogy Weiner Leó jóvoltából a kamarazene bölcsője lehettünk, mert ez minden muzsikus, a virtuózok számára is világossá tette, hogy nem a brillírozás a dolgunk, hanem a zenei folyamatok és kollektív jellegük megértése.

Baráti Kristóffal való együttműködése ma már legendásnak mondható, ami szintén az emberi tényező fontosságára utal. Arra, hogy egyáltalán nem mindegy, ki a partner, és muzsikusokként hogyan kapcsolódnak össze, mennyire tudnak egymásra hangolódni. Mi az, amiben önök ketten együtt különösen is erősek?

PostPin It!

Az írásnak ereje van – Pécsen merít ihletet az új-zélandi írónő és aktivista (videó)

Közzétette szerző

„Részt vettem néhány írórezidencia-programban Új-Zélandon és Ausztráliában, de ilyen helyen még sohasem jártam” – mondja az írónő, akit elvarázsolt a művészettel és történelemmel átitatott Pécs.  Kathryn van Beek munkássága során kiemelt figyelmet fordít a társadalmi témák feldolgozására. Erről is mesélt videónkban.

Készítette: Talum Fruzsina, Honti Gergely és Ujvári Gyula

Ez a bejegyzés: Az írásnak ereje van – Pécsen merít ihletet az új-zélandi írónő és aktivista (videó) eredetileg innen származik: kultúra.hu.

PostPin It!

„A legfontosabb a történet és a képsorok szolgálata” – Alpár Balázs filmzenefesztivált szervez

Közzétette szerző

Mikor és hogyan ragadott magával a filmzenék világa?

Először az úgynevezett programzenék, a komolyzenei repertoár azon művei vonzottak, amelyek valamilyen háttértörténetet, koncepciót jelenítettek meg, vagy erősen képies címükkel indították be a fantáziámat. Sokszor felidézem annak az emlékét, hogy gyerekkoromban a Carmina Burana hallgatása közben legóztam, és a kezem alatt a legókarakterek a zene drámai változásai hatására cselekedtek: harcoltak a várakért vagy mentek vendégségbe egymáshoz. A könnyűzenék oldalán is sokkal jobban vonzottak a drámai íveket leíró, változatos zenék azoknál a populáris daloknál, amelyek három percen át egyfélék. Így a hippikorszak progresszív rock konceptalbumai vagy Webber korai musicaljei éppúgy a kedvenceim voltak, mint Bach, Beethoven, Stravinsky, Bernstein vagy John Williams.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen zeneszerzésből diplomáztál, a bécsi Zeneakadémiának pedig a média-zeneszerzés és a jazz szakán tanultál.

PostPin It!

Petőfi-emlékfák Eperjestől Székelykeresztúrig

Közzétette szerző

A mai ember számára már elképzelhetetlennek tűnik, hogy szekéren ülve, sáros utakon kanyarogva is lehet országot járni. Petőfi márpedig gyakran így utazott, és meg is fordult hazánk szinte minden szegletében. Műveinek keletkezési helyei alapján nyomon követhetők utazásai, ráadásul számtalan emléktábla, emlékfa és épület is őrzi ezek emlékét.

1846–47 között Dömsödön laktak Petőfi szülei, apja itt vezette a mészárszéket. Természetesen fiuk is gyakran meglátogatta őket, sok időt töltött a Duna partján. Petőfi „nagyon szerette a szabad természetet, Dömsödön is a Duna ’Somlyó szigetén’, a nagy fák alatt a fűbe heveredve órák hosszat el-elmélázott” – írta K. Marjay Károly a Pesti Hírlapban 1907-ben. Az emlegetett nagy fák egyike, egy hatalmas kocsányos tölgy (fenti képünkön) mellett található Petőfi emléktáblája. A Piroslik már a fákon a levél… kezdetű költeménye ennek a tölgynek az árnyékában született. A fát még 1978-ban érte villámcsapás, amelynek következtében egyik nagy ága letörött, és a fatörzs egy része is súlyosan megrongálódott. Szerencsére a tölgy túlélte a szerencsétlenséget, és még ma is áll. A letört ágból Polyák Ferenc fafaragó mester készítette el a költő és szülei portréját, amelyeket a fa körül állítottak fel.

1845-ben a Felvidékre indult. Kalandjait, élményeit, benyomásait Uti jegyzetekbe foglalta, innen tudjuk, hogy ennek az utazásnak a legészakibb pontja Eperjes volt. „Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s tölték nála egy hónapot” – írta. Tompa Mihály is ott vendégeskedett, és a három barát még egy költőversenyt is rendezett: mindhárman egy erdei lakot énekeltek meg. A nevezetes verseny emlékét obeliszk őrzi, amelyet 2021 novemberében újítottak fel.

PostPin It!

„Nem a kapitány fedezi fel Amerikát, hanem a teljes legénység, együtt” – Tóth Péter is pályázik a Zeneakadémia rektori székére

Közzétette szerző

Egyet biztosan tudunk, Dr. Tóth Péter érdemes művész, Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, a Magyar Művészeti Akadémia zenei tagozatának vezetője, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának egyetemi tanára és általános dékánhelyettese leadta pályázatát.

Könnyű volt önt „táncba vinni”?

Nagyon-nagyon nehezen adtam be a derekamat. Tudom, a pályázók mindig úgy kezdik, hogy sokan megkeresték őket, és ez valószínűleg mindig igaz is. A kérdés csak az, hogy mennyi a sok? Öt ember? Tíz ember? Mindegy is. Sokkal fontosabb, hogy kik ezek az emberek. Mindenesetre – bár nyilván hízelgett a hiúságomnak – rendkívül sokára szántam el magam. Már fél évvel ezelőtt is kaptam megkereséseket, amiket határozottan visszautasítottam, hiszen meggyőződésem, hogy egy rektorválasztás alapvetően az adott egyetem belügye kell legyen. Talán hihetetlen, de még két héttel ezelőtt is azt javasoltam a felém bizalommal lévő vezető oktatóknak, hogy próbáljanak valaki mást találni, lehetőleg a saját köreikből. Amennyire tudom, ezt becsülettel meg is tették, de nem igazán találtak olyan jelöltet, aki minden kritériumnak megfelel és vállalta volna a feladatot. Ezek után úgy éreztem, most már nem tehetem meg, hogy kibújok egy ilyen felkérés alól, hiszen a Zeneakadémia rektorának lenni – ha csak pár percig és csak gondolatban – mégiscsak a zenész szakma legmagasabb elismerése, és lehetőségem lenne megvalósítani jobbító szándékú elképzeléseimet, amelyekről a szakmában sokat beszéltünk, egyeztettünk az elmúlt évek alatt, de melyek irányába nem történt valódi előrelépés. Mérlegeltem a követelményeket, és arra jutottam, hogy megfelelek a pályázati kiírásnak.

PostPin It!