Best WordPress Hosting
 

Kategória archívum : Kultúra hu

Krízisek esetén a bennünk élő ősember falni kezd

Közzétette szerző

„Az ember szereti ingerelni a száját. Látszólag minden cél nélkül rág (rágógumizik), napraforgót, pattogatott kukoricát majszol (az íze nem számít), cigarettázik vagy pipázik (rombolva az egészségét). Máskor mértéktelenül iszik, még ha nem is szomjas. Sokszor ellenállhatatlan vágyat érez a zabálásra, miközben túlsúlyára panaszkodik” – írja könyve előszavában dr. Forgács Attila szociálpszichológus, klinikai szakpszichológus, a hazai gasztropszichológia megalkotója. Őt kérdeztük.

Mit kutat pontosan egy gasztropszichológus?

A gasztropszichológia kifejezést 38 éve én alkottam. Akkor még nem lehetett ennek nyomát találni, és amikor 1985-ben a gasztropszichológia összetételt használni kezdtem, arra gondoltam, hogy az evés nem pusztán egy élettani jelenség, hanem az egyik legfontosabb életösztönünk. Minden élőlénynek van anyagcseréje, és az emlősöknél ennek az első lépése az evés. Enélkül nincsen élet. Az éhség őshajtóerő, ezért az evésnek máig is jelentős lélektani vonatkozásai vannak. A táplálkozás erős érzelmekkel átitatott jelenség. Az ételnek nem egyszerűen kalóriaértéke, hanem érzelmi értéke is van, utóbbi sok esetben fölülírja az élettani értékét. A gasztropszichológia tehát röviden az evés lélektani mozgatóival és meghatározóival foglalkozó pszichológiai részkérdés. Miért eszünk-iszunk akkor is, ha nem vagyunk éhesek vagy szomjasak? Másrészről miért kedvelünk egy ételt, és miért undorodunk egy másiktól, amit más kultúrákban szívesen megesznek, vagy épp a mi családunkban is a többiek örömmel fogyasztanak, mi pedig a szagát se bírjuk?

PostPin It!

Egy baseballmeccsen jött rá, hogy tud regényt írni, most a Nobel-díjra vár

Közzétette szerző

Kiotóban született, gyerekkorát Kobe városában töltötte. Apja egy buddhista szerzetes fia, anyja egy oszakai kereskedőcsalád sarja volt, mindketten japán irodalmat tanítottak. Miután a kiskamasz Murakami megtanult angolul, falta a nyugati írók könyveit, az amerikai kultúra teljesen elvarázsolta, különösen Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Raymond Chandler, a Beatles, Nat King Cole, Elvis Presley és a Beach Boys voltak rá hatással.

A középiskola elvégzése után drámarendezést tanult a tokiói Vaszeda Egyetemen. 1971-ben feleségül vette Takahasi Joko színésznőt, akivel 1974-ben megnyitották a Peter Cat nevű jazzbárt, amely a japán diákok és a közelben állomásozó amerikai katonák törzshelye lett. A házaspárnak nem született gyermeke, ami mindkettejük tudatos döntése volt.

Murakami a hetvenes évek végén kezdett el írni. Állítólag egy baseballmérkőzés közben ébredt rá, hogy tulajdonképpen tud regényt írni – ezt bizonyítandó még aznap éjjel nekikezdett első regényének, amelyet tíz hónap után fejezett be: 1979-ben megjelent műve, a Hallgasd a szél dalát! rögtön el is nyert egy irodalmi díjat. 1981-ben bezárta a jazzbárt, és eldöntötte, hogy hivatásos író lesz.

PostPin It!

Az utolsó interjú Lator Lászlóval

Közzétette szerző

Bár A Lator-tanya alapját családi fotók adják, a költő hozzájuk fűzött kommentárjainak és verseinek köszönhetően egy eltűnt világ és eltűnőben lévő vidék pillanatképei rajzolódnak ki a lapjain, amelyek egyszerre szólnak hétköznapokról és ünnepekről, egy családról és az azt őket körülvevő társadalmi környezetről.  Az első kép 1920-ban, az utolsó 1943-ban készült, a helyszín pedig szinte kivétel nélkül az a kárpátaljai Tiszasásvár, amely 1920-ban Csehszlovákiához, majd 1939-ben ismét Magyarországhoz került. 1945 után a Szovjetunió, annak felbomlását követően, 1991-től pedig Ukrajna része lett. A kötetet a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia adta ki, közösségi finanszírozású, és a Petőfi Irodalmi Múzeum főmúzeulógusa, Kemény Aranka állította össze.  

Mi keltette fel az irodalom iránti érdeklődését?

Olvasgattam ezt-azt, és megpróbáltam én is olyat írni. Aranyt meg Petőfit, de XX. századi költőket is. Nem tudom, hogyan kaptam rá, egyszer csak kedvem támadt hozzá.

PostPin It!

Leánykatalógus a 19. századból

Közzétette szerző

A kultúrtörténeti kuriózumot Simon Zoltán régész fedezte fel a Bártfai Szabó család levéltárában, majd készítette el az első olvasatot. A kéziratban lévő, verses formájú alkotás képet ad egy korabeli tanult, de poétikai tehetség tekintetében nem éppen kiemelkedő szerző klasszikus műveltségéről, továbbá egy pezsgő, polgárosodó város elvárt és megvalósított női szerepeiről, itt-ott aktuális pletykákkal is fűszerezve.

A kilenc oldalból álló kézirat rövid bevezetőjében a szerző ostorozza lakóhelye hölgyeinek tsipkés főkötőbe öltöztetett erkölcseit, viseletét, képmutatását, majd kiáltó szót intéz városa szüzeihez és leányaihoz (a két szó nem szinonimaként értendő, ahogy erről a későbbiekben bizonyosságot kapunk). Hogy a megjelölt motiváció (a házasodni szándékozó barát) komolyan vehető-e, igencsak kérdéses. Az embernek inkább az az érzése, hogy a szerző csupán ürügyet keresett arra, hogy nyelvét köszörülhesse a nők tökéletlenségein. Büntetlenül moralizálhat a jó cél érdekében: hogy barátja végre fejét az édes igába hajtsa.

A nem éppen hízelgő felsorolás valószínűleg inkább eltántorította a jámbort, különösen azok után, hogy a szerző is siet leszögezni: inkább a nőtlenséget választja a szüzek rovására. A miheztartás végett azért felvázolja az úrinői szabályok és keresztény mérték szerinti ideált:

PostPin It!

A nyelvészek nem vonulhatnak elefántcsonttoronyba

Közzétette szerző

Adamikné Jászó Anna a Magyar Nyelvőrnek adott nagyinterjúban pályájára visszatekintve elmondta, soha nem „hajtott” semmiféle állásra, mindig elfogadott valamilyen felkérést. 1966-ban végzett magyar–orosz– finnugrisztika szakon. Miután a Nyelvtudományi Intézetben ígért állást nem kapta meg, „felnevelő iskolája”, a rákospalotai Dózsa Gimnázium tanára lett. Eközben ledoktorált, disszertációja az osztják nyelv szigvai nyelvjárásának igeragozási rendszeréről szólt. „A védésen Bárczi Géza megdicsért, ezt sosem felejtem el” – emlékezett vissza. Ezt követte a Budapesti Tanítóképző Főiskola, ahol 23 évig tanított nyelvtant és beszédművelést, később gyermekirodalmat. 1998-ban pedig, Grétsy László nyugdíjba menetele után az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán lett tanszékvezető, a főiskola integrálása után, 2000-ben az ELTE-n habilitált, 2008-ban pedig megírta nagydoktori disszertációját Az olvasás múltja és jelene címmel.

Az interjút készítő Balázs Géza kíváncsi volt arra, alanya hogyan találta meg a hangot tanítványaival. Adamikné Jászó Anna pedagógiai módszerét így világítja meg: „Mindig sokat készültem az órákra. A gimnáziumi órákon szerettem felolvasni, remélhetőleg megkedveltettem az irodalmat, és elszórakoztattam a gyerekeket. Később a tanítóképzőben a nyelvtant igyekeztem világosan elmagyarázni, nem volt gond sosem. A helyesírást szigorúan bevasaltam, igazat adtam elődöm, Hernádi Sándor híres mondásának: egy professzor írhat hibásan a táblára, de egy tanító soha.”

A pálya főbb tematikus állomásai a grammatikaelmélet és annak története, a magyar nyelv történeti nyelvtana, majd a tanítóképző oktatójaként az olvasástanítás és a szövegértés, valamint a retorika voltak. Ennek kapcsán idézte fel Adamikné Jászó Anna Fulbright-ösztöndíjait, amelyek keretében két amerikai egyetemen olvasástörténet, olvasáspszichológia és gyermekirodalom mellett egy magyar kultúra és élet elnevezésű tárgyat is tanított. „Tanulságos idő volt” – jegyzi meg a tengerentúlon sem egyöntetűen elfogadott, Magyarországon csak egy rövid ideig alkalmazott szóképes, illetve hagyományos hangoztató-elemző-összetevő (egyszerűsítve szótagoltató) módszerünk összehasonlítása kapcsán.

PostPin It!

Meghalt Ferdinandy György író

Közzétette szerző

Ferdinandy György 1935. október 11. Budapesten született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte el, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. Osztálytársa volt Sztankay István, a Nemzet Színésze is. 1954–1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járt, majd kitört a forradalom. A forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1969 között a strasbourgi Dijoni Egyetem hallgatója, 1959-ben a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt, a 2010-es évek óta Budapestre tette át a székhelyét.

1960-ban jelenik meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L’île sous l’eau). A kötet sikere után Céline és Cendars kiadójával, Denoëllel köt szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l’année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupery-díjjal ismerik el. Első magyar prózakötete, 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.

1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1988-ban a Magvető Kiadó publikálja első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius egyetemen tanít. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapja Az év könyve elismerést. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja a társaságnak.

PostPin It!

Így törte meg a székelyek ellenállását Mária Terézia

Közzétette szerző

Az I. Lipót által a török kiűzése után, 1691-ben kiadott és 1848-ig hatályos Diploma Leopoldinum Erdélyt a Habsburg Birodalomhoz csatolta, ám külön tartományként, nem pedig a Magyar Királyság részeként, az oklevél alapján a székelyek a katonáskodásért cserébe megtarthatták adómentességüket. A hétéves háború (1756–63) alatt azonban Mária Terézia – hivatalosan a török-tatár betörések elleni védelem, a pestis behurcolásának megakadályozása és a csempészek üldözése érdekében – határőrség felállítását rendelte el, a valódi cél azonban az volt, hogy ezen alakulatokat betagozzák a hadseregbe és külföldön is bevethessék.

A szervezéssel a feltétlenül udvarhű, a helyi viszonyokat nem ismerő és semmibe vevő morva Adolf von Buccow tábornokot bízták meg, aki 1762-től Erdély gubernátoraként addig példátlan módon a katonai és a politikai igazgatás felett is ellenőrzést gyakorolt. A magyarul nem tudó Buccow egyik első rendelkezéseként a magyar ügyviteli nyelvet latinra változtatta, azt is jelezve, mi vár az erdélyi rendekre.

A román határőr alakulatok szervezése gyorsan haladt, mert a román jobbágyok számára a katonáskodás a felemelkedést jelentette. A székelyek azonban védelmezték szabadságukat, adómentességüket és kiváltságaikat, és csak saját törvényeik szerint, saját maguk közül választott tisztek alatt lettek volna hajlandóak a katonáskodásra. Az összeírás ezért a székely közigazgatás megkerülésével zajlott, Buccow parancsait nem volt hajlandó írásba foglalni, a sorozóbizottságokat saját közvetlen irányítása alá rendelte. A tiltakozókat ígéretekkel, majd fenyegetésekkel, idővel már erőszakkal igyekezett jobb belátásra bírni, de hiába, az elégedetlenség egyre nőtt.

PostPin It!

Elmondani az elmondhatatlant

Közzétette szerző

1963 és ’64 fordulóján járunk, Kennedyt épp meggyilkolták Dallasban – az egyetemista Annie-ra azonban csak érintőlegesen hat a külső világ, ugyanis a személyes életében bekövetkezett váratlan esemény teljesen máshová helyezi számára a fókuszt: váratlanul felfedezi, hogy terhes. Nem szeretné megtartani a babát, de olyan világban él, ahol az abortusz törvénybe ütközik. Regényében a terhesség felfedezésétől az abortusz utáni időszakig osztja meg az olvasóval életének ezt az epizódját. Higgadtan számol be a tényekről, a részletekről: a lelkiállapotáról, az esemény elhúzódó érzelmi terhéről.

Nagyon izgalmassá teszi a szöveget a tiszta, szenvedélytelen, szinte már-már hideg fogalmazásmód. Még a szexről szóló részek is klinikai leírásokként hatnak, és bár Ernaux folyamatosan magyarázza az érzelmeit, ezt is távolságtartóan, analitikusan teszi. Emiatt az olvasó is közömbös marad, képes az érzelmeitől elvonatkoztatva közelíteni a leírtakhoz. De aztán olyan ponthoz ér a történet, amikor eszkalálódnak a történések, és a hős tapintható közelségbe kerül a halállal. Az olvasó pedig megrendül.

Bár rövid elbeszélésről van szó, ennek sokféle rétege van, és különféle olvasatai lehetségesek. Ernaux nehéz, érzelmileg súlyos témát boncolgat, amelynek vizsgálata egyszerre zajlik egyéni és társadalmi szinten. Az abortusz a mai napig, a törvényi szabályozástól függetlenül is kényes téma. Ernaux azonban a legtöbb esetben képes higgadtan és analitikusan felszólalni a nők szabad önrendelkezési jogáért a patriarchális normákkal szemben. Műve a társadalmi üzenete ellenére mégsem az abortusz erkölcsi dimenzióiról szól: senkit sem próbál meggyőzni az igazáról, és nem akar állást foglalni: „Úgy gondolom, hogy minden tapasztalatnak, bármilyen természetű is legyen, elidegeníthetetlen joga van ahhoz, hogy krónikás legyen. Nincs olyan, hogy kisebb igazság”, írja a személyes megéléseit láttató és érzékeltető Ernaux. Azt szeretné megmutatni, hogy mit jelent, amikor a bajban teljesen magunkra maradunk, és senki segítségére nem számíthatunk. Amikor titkokat kell növesztenünk magunkban, hogy a megbélyegzést elkerüljük.

PostPin It!

10 disztópikus regény, amelyet érdemes elolvasni

Közzétette szerző

Az emberiséget mindig is érdekelte, mit hoz a jövő. Míg a Föld nagy része ismeretlen volt, a vadregényes, buja tájak szolgáltak az utópiák helyszínéül. Majd amikor már a körülöttünk lévő világ jelentős részét felfedeztük, a távoli jövőben alkottunk új víziókat. A jelen azonban mindig hat a jövőre, így a megkérdőjelezhető idillt és a paradicsomi állapotokat felváltották a disztópiák, a negatív jövőképet ábrázoló írások. Ebben a válogatásban találunk klasszikusokat, amelyeket érdemes újra fellapozni, ismeretlen magyar történetet, kortársat sztárszerzőtől és olyat, amelyből majdnem mindenki látta a filmváltozatot. A disztópiák elgondolkodtatnak azzal kapcsolatban, mi is az ember, hol a helye a világban, illetve mit tehet azért, hogy ne váljon valóra az a jövőkép, amelyet ezek a regények bemutatnak.

Anthony Burgess: Gépnarancs

A regény többféleképpen olvasható: lehet izgalmas felnövéstörténet, lehet akár egy pszichopata elméjének mély bugyraiban való elmélyülés, és nem mellesleg akár egy fenyegető jövőkép ábrázolását is láthatjuk a műben. A cselekményen túl Burgess egy új nyelvet alkotott, amely miatt az olvasónak küzdenie kell, hogy kövesse az eseményeket. A tettek máshogyan beszélnek, mint a szavak. Szembekerül egymással Beethoven és az erőszak és agresszió hétköznapisága. A szleng alakulása, és az, mit tárhat fel a nyelv, fontos tétje a könyvnek, valamint az is, mit jelent a rend, mit adunk át az újabb generációknak. A könyvet Stanley Kubrick értelmezte újra a filmvásznon Mechanikus narancs címmel.

PostPin It!

Egy letűnt kor krónikása

Közzétette szerző

A Gyulán született író az érettségit követően a szegedi, majd a pesti egyetemen hallgatott jogot, és elvégezte az ELTE magyar-népművelés szakát is, diplomamunkáját Márai emigrációs pályájáról írta. 1977 és 1982 között a Gondolat Könyvkiadó dokumentátora volt. 1982-től írásaiból él.

Első írása, a Tebenned hittem című elbeszélés 1977-ben a Mozgó Világ hasábjain jelent meg. Első regénye az 1985-ben napvilágot látott Sátántangó, amelyben az egyetemes pusztulás víziójához rendelte hozzá a kíméletlen pontossággal megrajzolt realitást. A kritika által nagy elismeréssel fogadott könyvet követte első novelláskötete, a Kegyelmi viszonyok 1986-ban.

A nyolcvanas évek közepétől Tarr Béla filmrendező alkotótársaként forgatókönyvírással is foglalkozott, első közös munkájuk a reménytelenséget és elmagányosodást megjelenítő Kárhozat volt. Tarr készítette el a Sátántangóból a mindmáig leghosszabb, hét és fél órás magyar filmet is. Együttműködésüknek köszönhető az író Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák, majd A londoni férfi (Georges Simenon regénye nyomán) és A torinói ló, amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, és Oscar-díjra is jelölték.

PostPin It!

Hogyan születik újjá egy ötszáz éves kiadvány?

Közzétette szerző

A könyvrestaurátori műhely az OSZK mélyén található – hosszú folyosókon, kopottas liftekkel haladunk lefelé, míg egyszer csak oda nem érünk. Itt már szűkek, résszerűek az ablakok, megvilágítást inkább a lámpák, mint a délelőtti napfény ad, de Horváth Diána irodájából éppen a Dunára nyílik kilátás.

– Romantikusan hangzik, hogy az ember könyvrestaurátor, és van, amikor tényleg ilyen, amikor egy korvinával vagy ősnyomtatvánnyal foglalkozunk, de nemcsak restaurálunk, hanem megelőző- és tömegfeladatokat is ellátunk – kezdi Horváth Diána. Megőriznek, felméréseket végeznek, támogatják a feldolgozómunkát, raktározási feladatokat, tanácsokat adnak a tárolásra, képzik a kollégákat, hogy mire figyeljenek munkájuk során, melyek azok a szakmai fogások, amelyekkel még sok-sok generációnak megőrizhetik az állományt.

Ha egy restaurátor kézhez kapja az adott dokumentumot, felméri az állapotát, megtervezi a munkát, vizsgálatot kell végeznie: anyagvizsgálat, rostvizsgálat, meg kell néznie a papír, a bőr anyagát, egyszerűen mindent, ami egy ilyen tárgynál felmerülhet – meséli Horváth Diána. A könyv rengeteg anyagot vonultat fel. Mindenki a papírra asszociál, de a hordozó lehet pergamen is. A tintáknak, festékeknek is sok fajtájuk van, ezeket is ismerni kell, ahogy a kötésfajtákat és azok anyagát is: arany, selyem, bőr, pergamen. Sokrétű tudás szükséges hozzá. – Egy restaurátornak készítéstechnikai alapismeretei, kémiai és anyagismerete van. Minden az állapotfelméréssel kezdődik, ez határozza meg a restaurálási eszközöket, anyagokat, technikákat. Nem arról van szó, hogy megkapom a tárgyat és nekiesek a munkának, hosszas tervezés előzi meg. Fotódokumentáció is készül, minden munkafolyamatot rögzítünk – árulja el a könyvrestaurátor. Egy ilyen komplex szakma elsajátítása három évet vesz igénybe, azonban Horváth Diána kijavít: amikor ő tanult, a képzést megelőzte egy hároméves alapképzés, és még könyvkötő képzettséggel is kellett rendelkezni – ha összeadjuk, kijön a kilenc év. Nagyjából, mint az orvosi képzés esetében.

PostPin It!

Futaki a miénk

Közzétette szerző

Néhány évvel ezelőtt hívták fel a figyelmemet Futaki Attilára valahogy olyanféleképpen, hogy ő tényleg világhírű – kár, hogy Magyarországon kevesen ismerik. Gyorsan rendeltem tőle egy képregényt, amit az Előretolt Helyőrség-mellékletben hetente közöltünk, ez mára A kivarrt címmel franciául és magyarul is megjelent könyvben.

Beszélgettünk. És beszélgettünk. És beszélgettünk. Nyers volt, őszinte, lélekkel teli, egy tömbből faragott magyar ember. Szerettem. Azon kevesek közé tartozott, akivel talált a szó, és ha ritkán ugyan, de nem értettünk egyet valamiben, akkor sem várt el magyarázkodást, hogy én hogy merészelem azt gondolni, amit.

A beszélgetéseink mintegy hozományaként elindult egy képregénysorozat, ami a magyar rock történetét dolgozza fel 1960–1990 között, és aminek az első kötete tavaly karácsonyra megjelent. A következő lépésként képregényakadémiát terveztünk tető alá hozni, mert abban Attilának igazat adtam, hogy az igényes képregény több mint popkultúra, valódi művészet. A kompromisszummentes magyar képregénykultúrát szerette volna erősíteni, én meg szekundáltam volna hozzá az intézményi keretek kialakításával.

PostPin It!

Szerzői jogok a sajtóban

Közzétette szerző

Mióta léteznek a sajtóban szerzői jogok?

Amióta a nyomtatott sajtó létezik. Az első szerzői jogi jogszabályokat már a modern sajtó megjelenésekor is alkalmazták, sőt nemritkán önálló törvénybe is foglalták őket. Az első törvényi szintű szabályozás 1709-ben, Angliában valósult meg. Ebben csak az írókat részesítették védelemben, 14 évre. Magyarországon az első önálló szerzői jogi törvénynek a 1884: XVI. tc. tekinthető, amelynek előírásai a sajtóra is vonatkoztak. Az önálló jogszabályra való igény azonban már jóval korábban is megvolt. Mint Molnár Antal, a 19. században élt jogtudós és levéltáros írta: „Ha a kovács egy patkót készít, senki sem vonja kétségbe azon jogát, hogy egyedül és kizárólag rendelkezhessék keze munkájának e produktuma fölött. Épen oly világosnak, kétségbevonhatatlannak s sérthetetlennek tekinti napjainkban minden jogállam az írónak s általában a szellemi termelőnek ama jogát is, hogy szellemi munkájának produktuma fölött kizárólag intézkedjék.”

Milyen problémákból adódóan volt szükség a szerzői jogok szabályozására?

PostPin It!

Kedves apuka, szigorú nagybácsi

Közzétette szerző

Amikor a próféták jövendölései és úgy általában a Bibliának a jövőhöz való viszonya ügyében szeretnénk tisztán látni, érdemes Jónás Babitsot megihlető, legendás alakját tanulmányozni. Ő volt ugyanis az, akinek a jóslata nem vált be, és emiatt megsértődött, a bűnös Ninive pedig megmenekült. Ez arra a szigorú elvre világít rá, hogy a jövő ura az Isten, a jövő titok, a próféták pedig nem jövendőmondók. Az ember régi vágya, hogy a jövőbe lásson, de mindenestül felforgatná az életünket, ha ez valóra válhatna, gondoljunk csak az időutazós filmek galibáira. A jövőre vonatkozó homály jótékony, és noha valamilyen képzetünk mindannyiunknak van az életünk és a világ sorsának alakulásáról, mi magunk pedig soha nem riadunk vissza egy kis jósolgatástól, ugyanennek égi pecséttel ellátott változata lefegyverző lenne, és idegen mindattól, ami az életünk menetét, a terveinket jellemzi.

Jónás, lám, jósolt, de aztán azzal kellett szembesülnie, hogy csupán eszköz Isten kezében, aki jóra akarja hajlítani a teremtményei szívét, és ennek érdekében követeket küld hozzájuk az üzenetével. Ez az üzenet pedig pedagógiai. Itt kényes kérdéshez érkezünk, ami Isten igazmondására vonatkozik. Evidensnek tűnik ugyanis, hogy Isten nem hazudhat, vagyis nem ijesztgethet valami nem létezővel csupán azért, hogy azáltal megváltoztasson bennünket. De nem ennyire egyszerű a kérdés, mivel a jövő sok mindentől függ. Például éppen a mi döntéseinktől.

Van egy olyan (extrém) teológiai irányzat, amely szerint Isten kiszolgáltatja magát a mi akaratunknak, vagyis még ő sem tudja előre, ki hogyan fog dönteni, és ennek révén a tetteink csakugyan teljesen szabadok. Jónás története azonban még e téren is informatív lehet, hiszen ő csupán egyvalamit tudott, és az sem úgy volt. Amit tudott, Istentől tudta, aki kilátásba helyezte Ninive pusztulását, ha nem javul meg. És Jónás révén mindent megtett annak érdekében, hogy meg is javuljon. Irgalma azonban később legyőzte az igazságosságát, és ehhez képest nem volt nagy ár Jónás „cserbenhagyása”, megszégyenülése, hiszen ő csak annak a közvetítője volt, amit Isten akart. Azt pedig, hogy ő mit akar, senki sem tudja, csak akinek elárulja. És azt végül Jónás is belátta, hogy ha Isten jó akar lenni, azért ő nem haragudhat rá.

PostPin It!

Belezúghat-e Juli Sándorba?

Közzétette szerző

Az Abszolút töri időutaztatós sorozatának hűséges olvasói (a sorozatban eddig megjelent kötetekről lásd ITT) már egy bejáratott márkához és alaphelyzethez nyúlnak, így szájbarágós magyarázat nélkül is megértik Tempi Borbála kapuőr megfelelő szendvicsalapanyag beszerzése körül forgó gondolatait, amivel először válik igazán plasztikus alakká az egyetlen állandó szereplő, ráadásul négy teljes fejezeten át. Pedig ha nem az oldalas jár a fejében, akkor nem okoz felfordulást 1844-ben, amit – sok teendője miatt – a Vitéz János Gimnázium diákjainak kell helyrehozniuk. 

A Szélvésztől kergetve alaphelyzete a kalandjátékos problémamegoldásból indul, amely egy többé-kevésbé ismert irodalomtörténeti adatot – Petőfi 1844-ben induló sikereit – felhasználva úgy vonja be az olvasót a cselekménybe, hogy a befogadót képviselő és helyettesítő tizennégy éves főszereplőkre látszólag egyszerű, de saját és mások döntéseik miatt bonyolulttá váló feladatot bíz. A kapuőr a szerző meghosszabbított kezeként lendíti be az önálló logikájú cselekményvezetést.

A 12 kötetnyire tervezett regényfolyam kétharmadánál tartva már felmerül a kifáradás és önismétlés veszélye, ezért egyre nagyobb a különböző szerzők felelőssége a megújítás kimunkálásában. Az ifjúsági írók és a kiadói ötlet bejáratott márkáinak találkozása is egyfajta kihívás, hiszen egyrészt felmerülnek olvasói igények egy-egy történelmi korszak megjelenítésére, másrészt korlátozza a lehetőségeket a korosztály számára befogadható történelmi környezet kiválasztása. Ahogyan nem lenne könnyű az elvárt megnyugtató befejezésnek eleget tenni egy 1945 elején a német és szovjet katonák által porig rombolt Budapest ábrázolásával, ugyanúgy Petőfi és a szabadságharc jeleneteiből is ki kell hagyni az életveszélyeseket. Eközben meg kell felelni a sorozat kereteinek, az életkori sajátosságoknak, a történelmi és életrajzi hitelességnek is. És persze úgy kell átadni új ismereteket, hogy ne váljon tankönyvízűvé.

PostPin It!

EUtópia (tanmese)

Közzétette szerző

Hol volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy szigeten épült börtönkolónia tagjait szabadon eresztették. A kolóniát a Nagy Háború után alapították, a győztesek, a szabad európaiak és a szovjetek így értették a világégés utáni újjáépítést, szép új világ helyett Nagy Bezárás. Sok év elteltével a szovjetek nem bírták már élelmezni a rabokat, a börtönparancsnokság is megfáradt az állandó rekcumban. Az volt a feladat, hogy hitessék el a rabokkal, a kolónia az új földi mennyország, csak hát vezényszóra nem lehet közöset álmodni. Korbácsoltak, akasztgattak egy darabig a smasszerek, minden aljasságot kitaláltak, de a végén csak elegük lett a makacs rabokból, a gonoszkodásba is bele lehet fáradni. Így aztán egyik nap kinyitották a kapukat, mehet mindenki a szeme világába, morogta a börtönparancsnok a vodkás poharának, figyeljétek meg, a börtönparancsnokok legjobb barátja mindig egy pohár.

Csónakra szálltak a rabok, mindenki abba a ladikba, amivel évtizedek előtt hozták. A lengyeleknek például elég tisztességes hajójuk volt, takra indult. A románok viszont gyanakodva nézték a székelyeket, nehogy a bicskájukkal kilikasszák az amúgy is ingatag hajótestet. Ugyanis addig-addig gazsuláltak ezek a románok, hogy már a Nagy Bezárás előtt nekik adták a magyarok mellvédjét, benne a székely-magyarokkal, úgy is nézett ki a román hajó, mint amit több darabból tákoltak össze.

A magyarokkal amúgy csak a baj van mindig, rebellis népség, a gulyáságyúból hol a gulyást értik meg, hol az ágyút  – és már balhéznak is. A magyarokat emiatt megbüntették, úgy kerültek a szigetre, hogy a hajójuknak nem volt pereme, szétosztogatták a szomszédos leendő barakklakóknak. Ha erről kérdezték a magyarokat, csak a vállukat vonogatva annyit mondtak, hogy sebaj, ők így is eltutajozgatnak, amikor át kell vinniük a szerelmet a túlsó partra, a magyarok nagy szerelemhajósok, akár a foguk között, de átviszik a szerelmet  – és amennyiben átalönt a tenger, akkor megkapaszkodnak a fedélzetben, és nézik, amint lecsorog a víz.

PostPin It!

Elhunyt Kovács András Ferenc költő

Közzétette szerző

A halálhírt a Látó szépirodalmi folyóirat adta hírül Facebook-oldalán.

Szatmárnémetiben született 1959. július 17-én; 1978-ban érettségizett a Kölcsey Ferenc Líceumban, 1984-ben végzett a kolozsvári egyetem magyar–francia szakán. 1984 és 1991 között Szentábrahámon és Siménfalván, illetve a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumban tanított, 1990-től a Látó című szépirodalmi folyóirat versrovatának szerkesztője, 1991–2002 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem dramaturgia-tanára volt. 1997-től egy éven át a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója, 2008-tól a Látó megbízott főszerkesztője volt.

Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től kezdett közölni. Fordított elsősorban románból és franciából, emellett esszéket és irodalmi tanulmányokat írt. Verseiből angol, bolgár, cseh, észt, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz, román, svéd és szlovén fordítások készültek.

PostPin It!

Hogyan készítsünk időkapszulát?

Közzétette szerző

Amikor időkapszulát állítunk össze, több szempontot is mérlegelnünk kell. A levélíráshoz hasonlóan erre vonatkozóan is az a legfontosabb, kinek szóljon az üzenetünk. Jövőbeli önmagunkat szólítsuk meg, vagy családtagjaink, esetleg idegenek legyenek a címzettek? Mikor érjen a küldeményünk célba? Választhatunk fix dátumot, adott élethelyzetet, például olyan időszakot, amikor minden kilátástalannak tűnik, vagy az első gyerek születését, esetleg a szerencsés megtalálóra bízhatjuk az időkapszulat sorsát.

Üzenetünk hordozója többféle lehet. A klasszikus elásott dobozon túl időkapszulának minősül a palackposta is, és időzített ímélt is küldhetünk magunknak. Az utóbbi esetében a titokzatosság kissé háttérbe szorul, mivel az üzenetünket bármikor megnézhetjük és módosíthatjuk.

A kézzelfogható időkapszulánál maradva vegyük sorra, mi kerülhet bele. Az extrém megoldások kedvelői betontömbökbe vagy kőládákba rejtik az üzeneteket, de most maradjunk a minden háztartásban fellelhető, légmentesen zárható műanyag doboznál. Ebbe lényegében mindent belerakhatunk, ami számunkra fontos és nem romlékony.

PostPin It!

Melyek a kortárs magyar irodalom időtálló versei? Száz év múlva kiderül!

Közzétette szerző

A Petőfi-bicentenáriumi év zárásához közeledve Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy időkapszulát helyezett el a Magyar Nemzeti Bankban, melyben a Magyar Kultúra magazin „tricentenáriumi” antológiájának – azaz a száz év múlva esedékes következő kerek Petőfi-jubileum ünnepi kiadványának – kézirata található. A dokumentumot kizárólag 2123-ban olvashatja majd el a Petőfi Irodalmi Múzeum akkori igazgatója, aki az időkapszulát készítők reményei szerint száz év múlva meg is jelenteti majd könyvként a gyűjteményt.

A projektről az Index is hírt adott. A PIM főigazgatója a lapnak elárulta, hogy ő és Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra magazin főszerkesztője válogatták össze a verseket, melyek között Petőfi művei mellett többségében kortárs szerzők szerepelnek. A válogatás bár szubjektív volt, mégsem kizárólag két ember értékítéletére bízták a jövőpostát – Demeter és Bonczidai több mint 70 költőt, írót, irodalmi szakembert kért fel arra, hogy a magyar írott kultúra terméséből ajánljanak öt-öt verset egy ma is élő költőtől.

„Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik az a nagy vers, amelyik a XX. század második felében vagy a XXI. század első harmadában született. És a játék elkezdődött. Érdekes, hogy olyanoktól is javasoltak verseket, akik nem az élvonalbeli költők közé tartoznak, tehát a „névtelen” vagy kevésbé ismert alkotóktól is. De neveket nem árulhatok el, azt sem, hogy kik, és azt sem, milyen verseket javasoltak. Száz év múlva kiderül” – mondta Demeter Szilárd, aki azt sem árulta el, hogy hány kortárs szerzőtől pontosan hány vers szerepel a kötetben. Az ajánlott művek száma nagyjából 400 vers lehetett, ebből szűkített a két szerkesztő Az idő igaz című antológia kéziratához.

PostPin It!

Melyik kontinens?

Közzétette szerző

Nagy talányt rejt Rédl Zora regényének címe, hogy a főszereplő, egy ötéves kislány honnan hová utazik. A vélhetően önéletrajzi elemekből építkező szöveg szerint a szerzővel azonos nevet viselő központi alakot édesanyja hol Amerikába viszi, hol vissza Magyarországra. Zaklatott, minden állandóságot és megszokást nélkülöző gyermekkort él át az énelbeszélő, akinek a minimalista próza modorában megírt eszmélkedését a 2000-es évek elejétől kísérhetjük figyelemmel.

Rédl kötete a traumairodalom emlékezetesnek ígérkező darabja, mellőz mindenfajta tudatos, kimódolt drámai hatáskeltést, élményeit, hányattatását tárgyszerű realizmussal jeleníti meg. Az ilyen összevissza cibált létezés körülményei közt lehetetlen barátokat szerezni, de még a helyi nyelv elsajátítása is nagy nehézségbe ütközik. Nincs hol megmelegedni, hiszen a gyakori költözködések nem engedik a beolvadást, nincs hova gyökeret ereszteni, ami pedig az egészséges személyiségfejlődés szempontjából alapvető volna.

A regény lapjain a kezdetektől feltűnik az anya második férje, akivel Amerikán belül is számos helyre kell költözködni. A férfi építész vállalkozó, ám az üzleti ügyei meglehetősen zavarosak, képtelen megteremteni a tisztes megélhetés alapjait. Magyarországon a kislány időnként vér szerinti apja, egy szintén kétes alak felügyeletére van bízva, vele Budapest több kerületében is laknak. Sem itt, sem a tengerentúlon nincs béke, nyugalom, és a biztonságos nevelkedés feltételei is hiányoznak. Gondot jelenthet egy olyan házasságban cseperedni, ahol a nárcisztikus apa a „világmindenség urának” nevezi magát, ráadásul a törődést, a szeretetet álságosan mímelő, valójában elhanyagoló szülői attitűdöt képes csak a gyerek felé közvetíteni.

PostPin It!